A vagyonbiztosítások területén ez a nyár is sokszor bizonyította, hogy nagyon nem mindegy, hogy van-e és milyen a biztosítási fedezete egy adott ingatlannak. A nem megfelelő fedezetű lakásbiztosítási termék választása súlyos anyagi veszteségbe sodorhat egy családot. Szeretné ár-érték arányban a legjobbat? Nézzük át az Ön biztosításait, illetve ha még nincs, kérjen ajánlatot.
Lépjen velem kapcsolatba itt!
Az elmúlt tanulmányokban végigvettem a nyugdíj, nyugdíjrendszer múltját, jövőjét és a lehetőségeket, hogyan oldhatjuk meg életünk harmadik harmadának anyagi ügyeit, annak érdekében, hogy ez életünk legszebb időszaka legyen. A dolog azért égető, mert felméréseink szerint jelenleg az 50 év alatti lakosság mindössze 2%-ának van olyan nyugdíjcélú megtakarítása, amivel megalapozott reménye lehet, hogy nyugdíjas éveiben nem csökken jelentősen a jövedelme. Itt most nem arról van szó, mint az amerikai és japán frissnyugdíjasoknál, hogy Föld körüli utazással, új ház vásárlással kezdjük nyugdíjas éveinket. Egyszerűen csak a minimális cél: ne legyen sokkal kevesebb havonta az a pénz, amiből megélünk, mint amikor dolgoztunk.
Ezen sokat töprengek: mit gondol ez a maradék 98%? Miben bízik? Miért nem tesz semmit? Végül aztán megkérdeztem őket, és a következő válaszokat kaptam:
A dolgok igen csak változnak. Amikor 18 éves voltam, akkor temettem el a negyedik nagyszülőmet is. Ma a legtöbb 18 éves fiatalnak mind a négy nagyszülője életben van és egészséges.
Igazából az ember számára két tragédia lehetséges: ha túl korán hal meg, vagy ha túl későn – és erre nincs felkészülve. Jelenlegi statisztikák szerint az átlag életkor folyamatosan növekszik. Jelenleg a magyar középosztálybeli negyvenes számára várható élethossz nők esetén 82 év, férfiaknál 78 év. Ezek tények. Ezzel az erővel a gázszámlát is elfelejthetjük befizetni – hátha meghalunk a hó végéig…
Két reptéri biztonsági őr beszélget:
– Hogyan lehet ezeket a hatalmas repülőket elrabolni?
– Buta vagy! Nem itt rabolják el a földön, amikor nagyok, hanem fent, amikor olyan kicsik!
Az emberek többsége pontosan így gondolkodik: úgy gondolja, az a gond, ami sokára lesz, az nem fontos, jelentéktelen ügy. Kicsit is logikusan végiggondolva persze rögtön tudható, hogy ez nincs így.
Ez a téveszme, azért különösen romboló, mert egy saját nyugdíjtőke összerakásához az idő kulcsfontosságú. Minél több időnk van, hatványozottan kevesebb pénz kell ennek a megteremtéséhez. Csak a nagyságrendek érzékeltetéséhez: életünk végéig 100 ezer forint nyugdíj kiegészítés eléréséhez 40 év alatt havi 2 ezer forint kell, 30 év alatt már havi 6 ezer forint, 20 év alatt havi 20 ezer forint és végül 10 év alatt havi 80 ezer forint szükséges. Ezért ez a halogató taktika rendkívül veszélyes. Egyszer kiszámoltam, egy átlag magyar számára egyetlen hónap halasztás a nyugdíjprogramjának elindításában 360 ezer forint veszteséget okoz!
Kedves olvasó, szomorú szívvel közlöm, hogy hatalmas pechje van! Ugyanis az elmúlt 1.000.000 év emberi történelmében sikeresen beletrafált pont abba a generációba, ahol az emberiség legnagyobb fordulata történik. Eddig ugyanis folyamatosan nőtt az emberiség létszáma. Most viszont a következő évtizedekben fogjuk elérni a maximumot és innen beindul a csökkenés. Magyarország (az Európai Unióval és Japánnal) élenjáró ebben a folyamatban, nálunk ez a csúcspont 1980 körül volt, és onnan folyamatos a csökkenés: pont az elmúlt hónapokban léptük át lefelé a tízmilliós számot.
Amikor a növekedés csökkenésbe csap, akkor minden társadalmi szabály megváltozik. Korábban egy nagyszülőnek volt három gyereke, azoknak kilenc unokája – és ez a kilenc unoka tartotta el a nyugdíjjárulékán keresztül az egy szem életben maradt nagyszülőt. Most viszont négy élő nagyszülőnek van két gyereke és nekik egy unokájuk. Szegény egy szem unoka nyugdíjjárulékából kellene eltartani a négy nagyszülőt. Nyilvánvalóan ez lehetetlen.
Nyilván, minden kormány, mindig azt fogja mondani: az állami nyugdíj bombabiztos. Különben hogyan tudná elfogadtatni az emberekkel, hogy a fizetésük több mint egy negyedét minden hónapban önként és dalolva odaadják a most nyugdíjasoknak – pontosan tudva, hogy amikor majd ők nyugdíjba mennek akkor az akkor dolgozóktól a mostani jövedelmüknek csak töredéke fog a nyugdíjjárulékukból rájuk jutni nyugdíjként. Ez nem mese – ez sima matematika.
Az új helyzetben új megoldások kellenek – és ez a mi feladatunk kidolgozni mindenkinek.
Amint láttuk az állam valóban igyekszik ezt a dolgot megoldani. Ugyanis nálunk demokrácia van, és a nyugdíjasok egyre növekvő tömegének a szavazata minden politikai párt számára kulcskérdés. Mit tud csinálni az állam, amikor a dolgok fejre állnak?
Alapvetően a fő szempont, hogy próbálja a nyugdíjrendszert kordában tartani. A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer lényege, hogy van valahol egy nagy terem, amit minden hónapban megtöltenek pénzzel, az abban a hónapban befizetett nyugdíjjárulékokból. Aztán ennek a teremnek a tartalmát minden hónapban a pénzes postások kihordják a nyugdíjasoknak.
Mit lehet tenni, amikor a nyugdíjjárulékot fizetők száma csökken, a nyugdíjasoké nő? Tűzoltásként eleinte lehet máshonnan átcsoportosítani pénzt ebbe a szobába. Aztán persze megpróbálhat az állam nagyobb bevételekhez jutni (például úgy, hogy felszámolja a magán nyugdíjpénztárakat és mindenkit az államiba kényszerít). De a nyugdíjjárulékok (bocsánat, most már nyugdíj adó) tovább már nem növelhető, mert elvész az ország versenyképessége. Így hosszútávon csak két megoldás marad: a nyugdíjak csökkentése és a nyugdíjkorhatár növelése.
Ez a dolog sokkal fontosabb, semmint az államra hagyjuk. Ezért kell magunknak lépnünk.
A világ nem csak rossz irányban változik, de jó felé is. Korábbi cikkeimben megmutattam, hogy a megfelelően megválasztott hosszú távú befektetésekkel komoly 12% körüli hozam érhető el. Ezzel szemben bankbetétbe, ingatlanba fektetve már a 0%-os reálhozam eléréséhez is nagy szerencse kell.
Történelmi okokból nálunk ezek a befektetési formák csak az elmúlt évtizedben váltak elérhetővé, de például az Egyesült Államokban már a most nyugdíjba lépő generáció az elmúlt 40 évben folyamatosan ezekben a formákban gyűjtötte a nyugdíjra valót. És ez a generáció a valaha élt leggazdagabb nyugdíjas korosztály.
„A világon a legdrágább dolog pénzügyileg műveletlennek maradni” – mondja a Gazdag papa című könyvében Kiyosaki. És ez különösen igaz a nyugdíj előtakarékosság kérdésében.
Ezekkel a modern és biztonságos pénzügyi befektetési módszerekkel már a nyugdíjunk 70-80%-át nem minekünk kell kifizetnünk, hanem a befektetett pénzek hozama adja. Dolgozzon főként a pénz miértünk, ne mi a pénzért. Ezeket a dolgokat meg kell tanulni – és nagyon büszkék vagyunk, hogy nagyon sokakat mi taníthatunk erre.
Ez a dolog nagyon fontos. Ezért első lépésben tisztán kell látnia mindenkinek. Ezért most meghirdetjük a Nagy Nyugdíjkalkulációt: most mindenki kérhet ingyen egy időpontot és megmutatjuk neki:
Nem kell megoldani, ha nem akarja. De tisztán látni mindenkinek muszáj. Kérjen egy időpontot itt és most!
Lépjen velem kapcsolatba!
A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
Nyugdíj tanulmány sorozatomban eddig megnéztük mi van és mi vár ránk. Ha el akarjuk kerülni a legrosszabbat, akkor valamit magunknak kell összeraknunk. Próbáljunk teljesíteni egy minimális célt: mindenkinek azonos jövedelme maradjon nyugdíjasként, mint ami előtte volt. Persze mindenki megérdemelne egy kis Föld körüli utazást, mint az amerikai és japán friss nyugdíjasok, de egyelőre maradjunk ennél a minimalista célkitűzésnél.
Nagyon sok nyugdíjat kalkuláltam, és általában a várható nyugdíj értéke az utolsó jövedelem 25-40%-ra jött ki. Maga is kiszámolhatta a korábbi „Útelágazás – Valamerre menni kell!” című cikkben.
Ez alapján már nagyjából tudja, mennyi fog hiányozni. (Azt mondanom sem kell, hogy reálértéken, a pénz jelenlegi értékével számolunk, tehát az inflációt nem vesszük figyelembe.) Példaképpen számoljunk egy szép kerek számmal: hiányozzon a nyugdíjunkból havonta 100 ezer forint.
Az első dolog, hogy ki kell számítani, mennyi tőkére is lesz szükségünk ahhoz, hogy ezt a járadékot kitermeljük. Erősen leegyszerűsített, de a gyakorlatban jól működő szabály, hogy ha jól csináljuk a dolgunk, akkor a havonta kivételre kerülő összeg 150-szerese szükséges tőkeként. Konkrét példánkban, aki 100 ezer forintot szeretne havonta, annak 15 milliós tőkével kell kezdenie nyugdíjas éveit.
Megjegyzés: Járadékot kétféleképpen lehet számolni. Egyik módszer, hogy a tőke maga változatlan marad, a másik, hogy egy adott korra, pl. 92 éves korára apránként elfogy. A számítások azt mutatják, hogy az elfogyós esetben mindössze 15%-kal kell kevesebb tőke, mintha megmaradna az egész. Ezért mi mindig úgy számolunk, hogy a nyugdíjtőke változatlan marad. Ez egyrészt nagy biztonságot ad, ha valami nagy baj lenne, másrészt erősen enyhíti az elvesztésünk okozta gyászt örököseinkben, ha megöröklik a teljes nyugdíjtőkénket. Arról meg nem is beszélve, mi van, ha túléljük a 92 éves kort?
Akkor most rakjuk össze a nyugdíjtőkénket! Erre adok egy hatalmas segédtáblázatot.
| Év | Ft/év/1millió |
| 7 | 119 255 |
| 8 | 97 834 |
| 9 | 81 410 |
| 10 | 66 498 |
| 11 | 55 863 |
| 12 | 47 377 |
| 13 | 40 488 |
| 14 | 34 818 |
| 15 | 30 097 |
| 16 | 26 129 |
| 17 | 23 333 |
| 18 | 20 835 |
| 19 | 18 605 |
| 20 | 16 613 |
| 21 | 14 834 |
| 22 | 13 246 |
| 23 | 11 827 |
| 24 | 10 561 |
| 25 | 9 430 |
| 26 | 8 420 |
| 27 | 7 518 |
| 28 | 6 713 |
| 29 | 5 994 |
| 30 | 5 352 |
| 31 | 4 778 |
| 32 | 4 267 |
| 33 | 3 810 |
| 34 | 3 401 |
| 35 | 3 037 |
| 36 | 2 712 |
| 37 | 2 421 |
| 38 | 2 162 |
| 39 | 1 930 |
| 40 | 1 723 |
| 41 | 1 539 |
| 42 | 1 374 |
| 43 | 1 227 |
| 44 | 1 095 |
| 45 | 978 |
A táblázat azt mutatja, hogy évente mennyit kell befektetnünk, hogy adott számú év alatt 1 millió Ft tőkét a végére összerakjunk. A táblázatban reálértékű 1 millió összerakása értendő. Ez a mai magyar piacon fellelhető jobb konstrukciókkal elérhető eredmény – már a költségek levonása után.
Akkor számoljunk! Ha 30 évünk van a nyugdíjig, akkor 1 millió Ft összerakásához évi 5.352 forint megtakarítása szükséges. Ám nekünk nem 1 millió kell, hanem 15! Ezért ennek a 15-szörösét kell vennünk: évi 15 x 5.352 = 79.680 forintot kell félreraknunk, ez havonta 6.640 forint. Ezt azért ki lehet bírni.
Nézzük meg ugyanezt, ha csak 20 évünk van. 1 millióhoz évi 16.613 forint kell, 15 millióhoz viszont évi 249.195 forint kell, ami havi 20.766 forint.
Az igazán ütős, ha csak 10 évünk van. Ebben az esetben az 1 millióhoz évi 66.498 kell, azaz a 15 millióhoz 997.470 forint, ami havi 83.123 forint. Ez nagyon húzós! Csak a kontraszt kedvéért egy húszévesnek ehhez mindössze havi 2.000 forint szükséges!
Mit lehet tenni az ötvenesek nyugdíjkérdésében? Állítólag Luther Márton mondta: „Aki 20 évesen nem szép, 30 évesen nem erős, 40 évesen nem okos, 50 évesen nem gazdag, az tegyen le a reménységről.” Ha valaki ötven felett úgy áll neki összeszedni a nyugdíját, hogy odáig semmije sincs, arra valóban érvényesek a szavak: „tegyen le a reménységről”. Hála Istennek az ötvenesek többségének azért már van valamijük – és nem csak akkor kell összeszedni a hozzávalót. Ilyenkor persze alaposan át kell nézni mijük is van és optimálisan átcsoportosítani – de ez egy más tanulmány kérdése lenne.
Szóval most már láthatja, hogy hol áll. Megmondom őszintén – kevesek szemében láttam az őszinte csillogást, amikor ide jutottunk. De Önnek joga és kötelessége megtudni. Jöjjön el, kérjen egy időpontot! Számoltassa ki magának! Nézze meg, mit tehet saját magáért! Jusson eszébe: a legfontosabb, amit a nyomorgó nyugdíjasokért tehet, hogy majd nem tartozik közéjük…
Lépjen velem kapcsolatba itt!
Ha baráti, ismeretségi körében vannak vállalkozók, cégvezetők és olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek!
A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.
A múltkor „Útelágazás – Valamerre menni kell!” címmel írtam a gyökeresen átalakuló nyugdíjrendszer várható személyes hatásáról. Amikor annak idején először küldtem el sokaknak az előzö levelem, és azóta is mindig, rengetegi reagáló levelet kapok. Sokan ugyanis most döbbentek rá, hogy mi is zajlik most a nyugdíjakkal kapcsolatban. Nem egy átmeneti szigorításról van szó, hanem egy tartós és teljes átalakításról. De nem ez volt a legnagyobb felháborodást kiváltó dolog a múltkori levelemben.
Ebben a cikkben felvázoltam két alternatívát, az öngondoskodásból felépített saját nyugdíjat és az államtól várhatóan kapható nyugdíj-segélyt (100-200 euró). Ami nagyon sokakat megdöbbentet az a következő mondatsor volt: „Ha ön 50 év alatti, akkor dönthet két forgatókönyv között. Ha ön elmúlt 50 éves, akkor kivételes esetektől eltekintve, Ön már nincs döntési helyzetben.” Természetesen – és jogosan – az ötvenes generáció írt nekem reklamáló leveleket.
Egy ismerős Nagyapa mesélt annak idején egyik katonatársáról, akinek egész fiatalon sikerült az első világháborúban még kijutnia a frontra és hosszasan időzött vele az egyik szibériai hadifogolytáborban. Aztán koránál fogva szerencsétlenségére még éppen elérte a Don kanyarba tartó vonatot, és így másodszor is sikerült meglátogatnia Szibériát. Úgy érzem csak ez a nemzedék kevésbé szerencsés, mint a jelenlegi 50-es éveikben járók. Nézzünk pár dolgot a mostani 50-esekről:
Nézzen végig ezen a listán. Ezek után mondja, hogy a „pofára ejtett nemzedék” kifejezés drasztikus…
Ha ránéz a korfára jól látja mi a dolog valódi oka. Ez a nemzedék, a baby boom, vagy Ratkó gyerekek hegyfokként ugrik ki a korfából.
 A magyar népesség kor szerint |
Mit tehettek politikusaink ezt látva? Miután erről már évtizedek óta mindenki tudta, hogy 2012 tájban a szociális rendszer össze fog omlani, rendkívül szellemes megoldást alkalmaztak. Még 1997-ben a Horn-kormány idején meghozták a törvényt (a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény) ami drasztikusan változtat a nyugdíjak összegén 2013 január elsejétől. (Ám már most is történik valami: Nyugdíjszámítás...) Nem jókedvükből tették ezt, hanem mert egyszerűen ezzel a nemzedékkel már nem lehetett volna túlterhelni a már így is masszívan veszteséges nyugdíjkasszát.
Nem vidám dolog ez, de egy még sokkal sötétebb dolgot is elkövettek – erre nem hívták fel az emberek figyelmét. Így ez a nemzedék a boldog tudatlanság állapotában, teljesen felkészületlenül menetel 2013 utáni nyugdíja felé. És ez nagyon komoly felelőssége (pontosabban felelőtlensége) minden illetékesnek.
Ha Ön azt gondolja: „Rendben, de hát nekem még van tíz évem a nyugdíjamig (egyébként is most jelentették be a nyugdíjkorhatár felemelését), ennyi idő nem elég valami megoldásra?” Sajnos ki kell ábrándítanom, ez az idő már nagyon kevés.
Ennek magyarázatául, most egy kicsit számolni kell. Először is ahhoz, hogy valaki 100 ezer forint nyugdíj kiegészítést szeretne, ahhoz hatvan év felett alsó hangon 12 millió töke megléte szükséges. Miből lehet ezt összerakni? Az éves megtakarítás igény 5 év időtartam alatt évi 2,2 millió Ft, 10 év alatt évi 800 ezer forint , 20 év alatt évi 200 ezer forint , 30 év alatt évi 65 ezer forint .
A vulgáris pénzügyi meghatározás úgy szól, hogy Töke = Pénz * Idő. Ez azonban nem igaz (sajnos/hála Istennek). Az idő szerepe sokkal fontosabb, mint a pénz, és ez a fenti számításból jól látszik. Ez mondjuk a magyarok többségének jó hír – időnk több van, mint pénzünk.
Ez alól azonban a mostani ötvenesek kivételek. És itt látszik az Ő csapdájuk. 100 ezer forint havi nyugdíj kiegészítés nem egy egetverő dolog. Ennek ellenére ehhez öt év alatt havi 200 ezer forintot kellene félrerakni csak erre a célra. Ez szinte lehetetlen. Még tíz év alatt is havi 70 ezer forint kellene. Még mindig szinte kivitelezhetetlen. (Akinek elég havi 100 ezer forint, az honnan rak félre havi 70 ezer forintot, 10 éven keresztül?) Ezzel szemben 30 év alatt ehhez nevetséges havi 5 ezer forint kell.
Ez a csapda: nem szóltak nekik időben és ezért most már megoldhatatlan helyzetben vannak. Meg kell mondanom – és ezzel minden kollégám is egyetért – kivételes esetektől eltekintve a most 50-esek nyugdíjhelyzete reménytelen. Ráadásul most vannak abban az élethelyzetben, hogy éppen túl vannak a gyerekeik felsőoktatásának és életkezdésének finanszírozásán, amire ők eleve nem is számítottak.
Mi a megoldás? Egyik levélíróm a legsötétebb humorral jegyezte meg: „Egy előnye van az embernek, ha okos. Meg tudja majd magyarázni, az unokáinak, mennyi káros anyag van a Milka csokiban és ezért nem veszi meg nekik.”
Apukám mondása: „Mindenki élete lehet példa. Legrosszabb esetben elrettentő…” Mindenki számára, aki ötven alatt van, ennek a generációnak a sorsa legyen intő jel. Tessék végre választani! Üljenek le egyszer és nézzék meg a saját lehetőségeiket! Kérjen ingyenes tanácsadásra egy időpontot!
Lépjen velem kapcsolatba itt!
A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
Az előző részekben (1. Zsákutcában vagyunk, valamit tennünk kell!>>>, 2. Nyugdíjmegoldások>>>) megmutattam, hogyan működik az állami nyugdíjrendszer és hogy mi ma még dolgozók mire számíthatunk tőle a jövőben. De a számok csak számok. Hogyan befolyásolja ez majd a mi életünket? Vessünk erre egy pillantást.
Viszont most komolyan döntse el: igazán meg akarja tudni? Mer szembenézni a valósággal? Ugyanis az ilyen dolgokra szokták azt mondani: alkalmas a nyugalom megzavarására. Ha Ön nem szeret szembenézni a tényekkel – ne olvassa tovább! Ha autóvezetés közben egy veszélyes forgalmi helyzetben sikoltva eltakarja a szemét – ne olvassa tovább!
Szóval, ha még legalább 10 év van a nyugdíjáig, akkor Ön jelenlegi értékén számolva kb. 32 ezer forint átlag nyugdíjat fog kapni és azt is csak 66-68 éves kora után. Pontosabban, addigra már nem lesz forint – ezért ez 93 euróval állít majd be a postás. Pontosabban csak a mai negyvenesek mehetnek majd el ilyen fiatalon nyugdíjba, a mai harmincasok inkább csak 70 felett. És ez nem riogatás, ezt elolvashatják a nyugdíjas kerekasztal elemzésétől a Közgazdasági Szemléig mindenütt. Nyilván nem fogják megírni a napilapok. Ma még.
Mit jelent ez konkrétan az Ön számára – gondolkozzon el:
Persze nem muszáj ennek így lennie. Dönthet úgy – mert most már tudja, az államra nem számíthat, – hogy saját maga gondoskodik a nyugdíjáról.
Ugye mondtam, hogy ez a cikk képes a nyugalom megzavarására. Szerintem ezeket a dolgokat eddig is tudta, sejtette.
Most több dolgot tehet. Ha Ön 50 év alatti, akkor dönthet ez a két forgatókönyv közt. Ha Ön elmúlt 50 éves, akkor kivételes esetektől eltekintve, Ön már nincs döntési helyzetben. De ha ötven alatt van, dönthet úgy, hogy igenis felépíti saját maga a saját nyugdíját.
Persze, egy ilyen döntés nagy áldozatokkal jár. Lehet, hogy a 102 centis tv helyett be kell érnie 82 centissel. Lehet, hogy a három évenkénti kocsi csere helyett be kell érnie, hogy csak négyévente cserél. Lehet, hogy a lakásfelújítást is el kell halasztania egy évvel. Tudom, ezek iszonyatos lelki kínokat tudnak okozni. De olvassa csak végig még egyszer, mit fog érezni majd friss nyugdíjasként? Onnan visszanézve, valóban annyira komoly és kihagyhatatlan dolgok voltak ezek?
Szóval, ha Ön még nincs 50, akkor most két lehetősége van:
Kihagytam a ma ötvenes éveikben járókat – az Ő különleges helyzetükről majd a következő részben írok.
Ne várjon addig sem, jelentkezzen most Önre szabott nyugdíjtervezésre! Lépjen velem kapcsolatba itt!
A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
Manapság nagyon nehéz elmennem bárhova, hogy ne szögeznék nekem ezt a kérdést: fogok én egyáltalán nyugdíjat kapni? Fizetem a rengeteg nyugdíjjárulékot, de vajon amikor én leszek öreg, vajon én fogok egyáltalán nyugdíjat kapni?
Manapság a nyugdíjpénztárak államosítása felkavarta mindenki lelkét – pedig semmi más nem történt, mint egy újabb lépés a hosszú ideje tartó és még sokkal hosszabb ideig folytatódó nyugdíjválságban. Miután ez mindenkit érint, mindenkinek kötelező foglalkoznia vele. Ezért most ebben a sorozatban megmutatom, mi van a színfalak és a politikusok beszédei mögött.
Ezekről a kérdésekről fogok írni.
Kezdjük az elején. Ilyenkor azt szokták mondani, hogy már az ókori görögök is ismerték a nyugdíjrendszert, – csak ez nem igaz. A történelem egész folyamán sohasem voltak állami nyugdíjrendszerek, mindenki csak arra számíthatott, ha megöregszik, akkor a saját gyerekei eltartják kegyelemkenyéren. Ezért volt sokáig a gyermektelenség a legnagyobb átok, mert nem volt aki a gondunkat viselje öreg korunkra.
Az állami nyugdíjrendszer viszonylag friss dolog. 1882-ben vezette be Németország, Otto von Bismarcknak kancellár vezetésével. Ennek lényege, hogy minden dolgozótól járulékot kezdtek szedni és cserébe az állam vállalta, hogy a nyugdíjkorhatáron felülieknek (ez akkor 72 év volt!) nyugdíjat fizet. Ez nem volt egy nagy kihívás, mivel akkoriban az átlag életkor 45 év volt. Így a nagyszámú befizetőre nagyon kevés nyugdíjas jutott, konkrétan 12 dolgozó nyugdíjjárulék befizetésére jutott egy nyugdíjas. (Megjegyzem: a nyugdíjrendszer sötét oldala már itt kezdődik. Mert ez a rendszer Bismarcknak olyan jól sikerült, hogy sokkal több járulék folyt be, mint amennyit ki kellett fizetni – a különbözetet az akkori német állam el is költötte másra.)
Ez az ötlet hamar megtetszett több más országnak és terjedt. De azért annyira nem, hogy mindenütt legyen, hiszen Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerika majdnem egyetlen országában sincs és nem is volt soha olyan, hogy állami nyugdíj. Ma a Föld lakosságának kb. 20% jogosult valamiféle állami nyugdíjra – a többiek megvannak nélküle. És ahogy a mindent elöntő frissnyugdíjas japán turisták tömegét elnézem, nem is mindenütt rosszul.
Persze ahol van is ilyen rendszer, ott is nagyot változott Bismarck óta a világ. Az orvostudománynak és az egészséges táplálkozásnak köszönhetően az emberek sokkal tovább élnek, az átlag életkor 45 évről 70 fölé nőtt. A korábbi családonkénti 10-12 gyerek helyett ma már kevesebb mint kettő születik. A nyugdíjjárulék korábban nagy üzlet volt az államnak, ma már teljes ráfizetés. Például ma Magyarországon a nyugdíjjárulékokból befolyó pénz csak 10 havi nyugdíj kifizetését teszi lehetővé, a többit máshonnan kell átcsoportosítani.
De mi lesz velünk? Nekünk akkor mi fog jutni? Az elmúlt időszak legbecsületesebb húzása, hogy a nyugdíjjárulékot átnevezték nyugdíjadóvá. Ugyanis a járulék fizetéssel szemben várhatunk valamit, az adót meg elveszik és kész, azért cserébe nem jár semmi!
A következő részekben megmutatom, mit várhatunk mi, még dolgozó magyar állampolgárok.
Ha addig sem tud várni, szívesen látjuk egy ingyenes elbeszélgetésre, ahol kiszámítjuk, mennyit kapna és megoldásokat mutatunk egy normális időskor megélésére.
Lépjen velem kapcsolatba itt!
A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
– Mennyire kell feltöltenem december 20-ig ennek az adónak az alapját?
– Vajon figyelembe vettem-e minden lehetséges korrekciós tényezőt?
– Kihasználtam-e az összes törvényes lehetőséget annak érdekében, hogy a lehető legkedvezőbb terhelést kelljen csak elviselnie az elmúlt év csapásaitól egyébként is minden eresztékében recsegő-ropogó vállalatomnak?
– Hogyan tudom teljesíteni a kulcsembereim jogosnak tartott fizetésemelési igényeit úgy, hogy ne kelljen lemondanom a profitomról – és ne kerüljön sokkal többe a leves, mint a hús?
– Számításba vettem-e, hogy jövőre nekem mint munkáltatónak a cafeteria katasztrofálisan megdrágul – miközben az embereim jobban számítanak ezekre a juttatásokra, mint valaha?
– Eszembe jutott-e, hogy jövőre az idén még lehetséges módok jó részével már nem lesz lehetőségem csökkenteni a társasági adó alapját – megszűnik például a helyi iparűzési adó leírásának lehetősége, amivel eddig, ha fogcsikorgatva is, legalább a társasági adóm mértékét csökkenthettem?
– Tudatosult-e bennem, hogy jövőre az osztalékként kivett vállalkozói jövedelmem egyáltalán nem biztos, hogy e minőségében adózik – ha a személyes közreműködői díjam (vagy az egyéni vállalkozói kivétem) nem éri el a cégem fő tevékenységére jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazás mértékét, akkor azt az osztalékom terhére kell majd kiegészítenem erre az igencsak megfoghatatlan összegre?
(Egyáltalán: elemeztem-e már, hogyan számolom ki jövőre a lehetséges háromféle módszer alkalmazásával ezt a mértéket) Vagyis tudom-e, hogy az osztalékom is munkabérként adózhat, ha a megszokott alacsony (vagy nulla) összegben állapítom meg a személyes közreműködésem díját?
– Átgondoltam-e, hogy ha ösztönözném valamelyik kollégámat – vagyis előléptetni, fizetésemelésben részesíteni, jutalmazni szeretném a kiemelkedő teljesítményéért, hogy ezzel az egész csapatomat is motiváljam a hatékonyabb és eredményesebb munkára –, akkor ez mennyibe kerül majd nekem mint munkáltatónak?
– Eljutott-e hozzám az a megrázó információ, hogy az ilyen ösztönzések – a jövedelemnövekedés összege – után az úgynevezett marginális adóék, vagyis az a közteherelvonás, amely csökkenti az általam mint munkáltató által a legjobb embereim jövedelemnövelésére fordított összeget, nem kevesebb mint 71 százalék? (Nem tévednek: a nekem 100 százalékba kerülő növekményből 29 százalék marad nettó jövedelemként az ösztönözni kívánt dolgozó zsebében!)
– És azt tudják-e az alkalmazottaim, ha esetleg rajtam keresztül jutottak eddig a borravaló, a felszolgálói díj vagy a hálapénz rájuk eső részéhez, hogy jövőre mindezek után összevonandó bérjövedelemként kell adózniuk?
* S ha eleget merengtem is a cégem adóján és a dolgozóim jólétén, vajon gondoltam-e arra, hogy személy szerint nekem mit hozhat a jövő?
* Hogyan lesz értelmes összegű nyugdíjam, ha a magyar vállalkozók több mint 90 százalékához hasonlóan én is csak a mindenkori megengedett minimális járulékokat fizetem be?
* Hogyan lesz a páromnak nyugdíja, ha ő is hasonló cipőben jár?
* Miből fizetjük ki húsz év múlva a rezsinket, ha most addig optimalizáljuk a járulékfizetést, amíg csak lehet?
– És a legkevésbé karácsonyi gondolatként felötlött-e bennem, mi történik a cégemmel, ha meghalok?
– Ha a legveszélyeztetettebb, úgy 45 és 60 közötti korosztályba tartozom, s különösen, ha ilyen korú férfi vagyok, jobb, ha számot vetek azzal is, mi lesz, ha már nem én töprengek ezeken a kérdéseken jövőre – hanem a párom vagy a gyerekem, akik öröklik a cégemet.
– Eszembe jut-e, hogy jövőre már a kft. üzletrész után is kell minimum 11 százalékos öröklési illetéket fizetnie az örökösnek – készpénzben?
– Honnan veszi majd a lányom, a fiam vagy az özvegyem ezt az esetleg horribilis összeget?
– Eladja a cégemet – az életem alkotását?
– Vagy csődöt jelent?
Mire idáig érnék a gondolkodásban, s a kétségbeesés szakadékába zuhannék a karácsonyfa alól, őszintén remélem, hogy felhív egy barátom, és azt kérdezi tőlem: beszéltem-e vállalatvezetői vagy cégtulajdonosi minőségemben független szakértővel, aki enyhet hozhat e dermesztő kérdések karácsonytagadó hangulatába? Ő ugyanis törvényes megoldást kínálhat a fenti problémákra.
Olyat, amely a Pénzügyminisztérium feltételes adómegállapítási határozataival is megerősítve csökkentheti a társasági adó alapját, minden más legális lehetőségnél kedvezőbb – és mindenekelőtt: halasztott – közteherviselési kötelezettségek mellett.
Ezzel együt ösztönözheti a tulajdonost, a cégvezetőt, a kulcsembert és az egyszerű alkalmazottat egyaránt, emellett teret nyit az értelmes összegű privát nyugdíjak megteremtéséhez olyan céges forrásokból, amelyek egyébként nem állhatnának a vezetők és a dolgozók rendelkezésére.
A Jézuska hozhat olyan ajándékot az ő révén, amely nekem eszembe sem jutott volna – s mégis engem dicsér majd mindenki, aki a céges karácsonyfa alatt ezt az ajándékot bontogatja…
Szerző: Dr. Farkas András
A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
Szinte minden viharos nap újabb és újabb bizonyítékokat hoz arra, hogy otthonunkat olyan kár is érheti, amelyre korábban nem is gondoltunk!
A szokatlanul erős viharok és korábban a vörös-iszap tragédia is bizonyította mindezt, és a jövőt bizonyosan senki nem meri előre megjósolni.
Volt egy oroszlányi 4,7-es földrengés, ami több száz épületet rongált meg, a károkat még megbecsülni is nehéz lett volna. A földrengés több településen okozott kárt, még a főváros keleti kerületeiben is érezhető volt a földmozgás.
A családi otthonmegteremtése egyik legnagyobb eredményünk. Fáradságos munkával gyűjtöttünk rá hosszú éveken át. Ne csak élvezzük, óvjuk is azt!
Vannak dolgok, melyek nem rajtunk múlnak, nem kiszámíthatóak, mégis bármikor bekövetkeznek.
Ilyenek a vihar, a tűz, a víz, a föld, másik ember „támadásai”.
Vajon nem lenne nyugodtabb érzés, ha tudná, hogy kár esetén valaki leveszi az anyagi terhet a válláról? Biztosítsa otthonát!
Egy lakásbiztosítás védelmet nyújt Önnek a lakott épületekre, az ott elhelyezett ingóságokra, alapvetően az ismert, szokásos biztosítási igényekre szól, pl.: tűz, robbanás, elemi kár, vízkár, üvegtörés, betöréses lopás károkra.
Az épület és ingóságok (háztartási- és értéktárgyak) biztosítása mellett a biztosított által másoknak okozott károk biztosító általi megtérítésére kiegészítő felelősségbiztosítás is köthető.
A tapasztalatok szerint a természet ereje nő, a viharok és árvizek minden évben több ezer ingatlanban több 10 milliárd forint kárt okoznak és ezek évről-évre nagyobbak. Az óriásviharok és az árvizek korában csak a biztosítás jelenthet igazi védelmet az ingatlantulajdonosoknak. Ma már egy nagy fagyi árából megfelelő biztonságot garantálhat mindenki a családjának.
Az ítéletidő sajnos egyre gyakoribb. Ennek ellenére Magyarországon a károsultak negyven százalékának az otthona nincs biztosítva, pedig ez ma a korábbiaknál jelentősen kedvezőbb áron, egy átlagos lakás esetében már havi 1700-1800 forinttól mindenki számára elérhető lenne. Ez az összeg pedig még mindig csak a töredéke a vihar által okozott anyagi károknak.
Az elmúlt években jellemzőbbé vált a viharok intenzitásának növekedése, a meteorológiai károk lokális koncentrációja. Az utóbbi időszakban az ingatlantulajdonosok egyedi rizikója magasabb lett – nem tudni ugyanis, hol csap le a következő hurrikán, vagy jégverés. Míg korábban a károk jelentős része elkerülhető lett volna – például azzal, ha kitisztítják az ereszt, vagy becsukják az ablakot, tisztán tartják a vízelvezető árkokat – addig ma már a védekezés ezen, hagyományosabb formái elégtelenek lehetnek.
Fontos tudnia, hogy egyik legnagyobb értékét, az otthonát nem tudja mindentől megóvni, de ha lakásbiztosítással rendelkezik, akkor a szerződésben ígérteknek megfelelően a Biztosító rendezi a kárt.
Kössön időben lakásbiztosítást, és védje családját, otthonát, nyugalmát! Kérjen időpontot most!
Lépjen velem kapcsolatba itt!
A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
Semmi sem tart örökké, különösen nem egy vállalkozás, és erre a nem-létre célszerű idejében gondolni és felkészülni! Aggodalomra nincs ok, mert az előrelátó tulajdonos már a cég legmeredekebb felfutó szakasza után elkezdi szépen félrerakni ezt a „lelépési pénzt”.
Szóval azt a pénzt, amivel elindíthatja majd következő vállalkozását, vagy csak egyszerűen hátradőlhet, és a pénz hozamaiból úriasan megélhet. Esetleg a kettő kombinációja.
Most már csak két kérdést kell megválaszolnunk: mennyit és mibe fektessünk abból a pénzből, amit a vállalkozásunkból félrerakunk.
Mennyit?
A biztosítók azt szokták mondani, hogy az emberek nulla biztosítási díjat szeretnének fizetni, de minden kárukat gyorsan és teljesen – sőt egy kicsit még jobban – térítse meg a biztosító. (Ha találna valaki ilyen céget, akkor, kérem, azonnal értesítsen!)
Az emberek lehetőleg semmit sem áldoznak a biztonságukra. Ez üzleti értelemben is igaz. A vállalkozók egy része úgy von ki a cégéből tartalékba pénzeket, mintha a fogát húznák. Ez ismét csak azzal függ össze, hogy sokan gyermeküknek tekintik a vállalkozásukat, és mint egy jó apa (jó anya) lelkiismeret- furdalást éreznek, ha a kicsitől megvonnak valamit. Pedig ez még gyereknevelési elvnek is rossz.
Az egészben az a humoros, hogy a tartalékként kivont pénz ugyancsak a tulajdonosé – sőt bizonyos értelemben sokkal inkább az övé. A cég ugyanis önálló jogi személy, önálló „élőlény”, még ha 100%-ban mi vagyunk is a tulajdonosai, míg a kivont pénz a mi magántulajdonunk, és korlátlanul rendelkezhetünk vele.
A tartalékképzés nagyságára nézve nincs egyetemes tanács. Két szempontot érdemes azért figyelembe venni. Egyik a cél: mikorra, mekkora összegnek kell rendelkezésre állnia. Ebből vissza lehet számolni, hogy milyen ütemben lehet ezt a tőkét felépíteni. Különösen fontos ezt jól végiggondolni, ha csakugyan végleg ki akarunk szállni: ilyenkor ugyanis meg kell állapítani, mennyi pénzre lesz szükségünk havonta, hogy eléldegéljünk, majd ebből kell kikalkulálni a felépítendő tőke nagyságát, és aztán ehhez kell igazítani a pénzek kivonását a vállalkozásból.
A másik szabály egyszerű és mindenkire vonatkozik: 10%. Ennyi. Minden jövedelem, akár céges, akár magánjövedelem, 10%-át célszerű, sőt manapság kötelező hosszú távú tartalékként felhalmozni. Ez egy általános nemzetközi ajánlás, és nem véletlenül. Legfőbb oka, hogy a 10% viszonylag nagy, ugyanakkor még nem fáj – egy normális pénzügyi helyzetben 10% fel sem tűnik. Csak legyen ez egy általános és rendszeres gyakorlat.
Hova?
Nos tegyük fel, hogy a cégünk hajójához elkezdünk pénzügyi mentőcsónakot ácsolni. Mibe rakjuk ezt a pénzt? Először is a legfontosabb: a pénzt a cégből ki kell venni, és attól teljesen függetlenül kell befektetni. Ez nyilvánvalónak látszik, de sokan – adózási okokból – mégsem így járnak el. Ezzel oda jutunk, ahova a Titanic: néhány mentőcsónak azért nem volt használható, mert szilárdan hozzáépítették a hajóhoz. El is süllyedtek, vele együtt.
Nézzünk néhány alternatívát a pénzügyi mentőcsónakokra! Azt a magától értetődő megoldást átugrom, hogy a tulajdonos bankba rakja a pénzét. Látva a kamatok infláció körüli teljesítményét, egyetlen jó érzésű vállalkozó sem hagyná a pénzét a bankban elfogyni. De akkor milyen megoldások vannak a tartalék pénzeinkre?
Másik cégbe?
Az első, hogy más vállalkozást indítunk belőle. Ez logikusan hangzik, de rengeteg a buktatója. Jól hangzik, ha az ember már nemcsak egy vállalkozás tulajdonosa, hanem egy egész cégbirodalom ura! Nagyon gyakori, hogy például egy gépgyártó vállalkozás tulajdonosa valami homlokegyenest ellenkező tevékenységbe vág bele: mondjuk kastélyszállót vagy lovardát vesz. Esetleg egy másik, hasonló profilú céget. Bármelyik megoldást választja is, ez a mentőcsónak inkább csak lélekvesztő.
Ennek egyik oka, hogy ezek a cégbirodalmacskák bizony összefüggenek. Az esetek nagy részében, ha valamelyik – és ez általában a zászlóshajó szokott lenni – felborul, akkor bizony vele süllyed el az egész.
A másik ok, hogy a magyar rögvalóságban nagyon nehéz olyan jól működő, nyereséget termelő vállalkozásokat találni, amelyek nem igényelnek sem szaktudást, sem tulajdonosi törődést. Magyarul: az új tulajdonos hamar rájön, hogy a gépgyártó cége mellé vásárolt kastélyszálló bizony egész másként működik, mint amit eddig megszokott. Másrészt ha tulajdonosként nem figyel oda, akkor a személyzet még a beépített bútorokat is ellopja, nem hogy nyereséget termelne. Ha pedig nekiáll, és ezt a cégét is teljes energiával kitanulja, rendbe szedi, akkor nem a jól megérdemelt nyugalomhoz és anyagi biztonsághoz jut közelebb, hanem a következő szívinfarktushoz.
Ingatlanba?
Fektessünk ingatlanba? Mert sokan mind a mai napig meg vannak győződve arról, hogy csak az az érték, ami megfogható falakban van.
Ha lakásokat, házakat vásárolunk, akkor az esetek döntő részében ma már nagyon kis nyereséghez juthatunk: adó- és egyéb költségeik magasak, ugyanakkor nehezen adhatók ki, és csak alacsony áron, ráadásul az utóbbi években az értékük is nagyon gyengén emelkedik.
Egy kicsit jobb a helyzet, ha ipari ingatlanokat, üzlethelyiségeket adunk bérbe. Itt valamivel jobb a profitkilátás, de csúcsokat azért nem döntöget. Ráadásul a problémák egy része itt is ugyanaz. Ki vagyunk szolgáltatva a bérbe vevőknek. Ha kiesik egy bérlőnk, akkor – például egy üzlethelyiség esetén – komoly feladat következőt találni. Csak menjenek végig Pesten a Nagykörúton! Tízesével tátonganak – gyakran már hónapok óta – a kiadó üzlethelyiségek. Micsoda kár ez a tulajdonosoknak!
Mindkét esetben váratlan költségek is felmerülhetnek, elég kemény adót is kell fizetnünk. Ráadásul mindenfajta ingatlanbefektetés rákfenéje, hogy csak egyben és nagyon lassan lehet az ingatlant értékesíteni. Ha sürgősen szükségünk van egy kis pénzre, nem adhatjuk el csak az előszobát, és pláne nem egy-két nap alatt.
Nem állítom, hogy nem lehet jól ingatlanokba befektetni. De tudni kell, hogy ez is szakma, amit meg kell tanulni. Ráadásul jó sok pénz kell hozzá, és ha eredményesen akarjuk űzni, akkor igenis dolgozni kell vele, mégpedig nem is keveset. Ez azért nem ugyanaz, mint három hónapig vitorlázni a tengeren, miközben a távollétemben szépen csordogál a profit.
Papírba?
Utoljára hagytam az értékpapír-alapú befektetéseket. Ez összetett téma – még vissza fogok térni rá. Most legyen elég annyi, hogy szerintem az értékpapír-alapú befektetések közt lehet megtalálni azokat a formákat, amelyek luxus kategóriájú pénzügyi mentőcsónakként szolgálhatnak minden vállalkozónak. Nincs munka velük, biztonságosak, magas a hozamuk, és jól megkonstruálva rengeteg kellemes adózási és jogbiztonsági előnnyel szolgálnak. Természetesen itt is vannak veszélyek – de hát ki hiszi el, hogy nagy a fele királyság, és szép a királylány, ha nincs sárkány, akit le kell győzni?
Aranyba? Ezüstbe?
Igen! Aranyba, ezüstbe és leginkább kisebb értékű érmékbe.
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
Az előző részben, (Zsákutcában vagyunk, valamit tennünk kell!) megmutattam, hogyan alakult ki és hogyan működik igazából a színfalak mögött az állami nyugdíj. Most megmutatom, mi az amire mi, most még dolgozók számíthatunk az államtól. Kapunk-e mi majd jó nyugdíjat az államtól?
Kezdjük a dolgokat az elején. Mit jelent az, hogy jó nyugdíj? Az attól függ. Van, akinek havi 60 ezer forint már remek lenne, van, akinek az 500 ezer forint is kevés. Szerintem egyetlen dolog számít. Mielőtt nyugdíjba vonulunk megkaptuk utoljára a fizetésünket. Aztán a következő hónapban először csenget a postás a nyugdíjunkkal. A kérdés a következő: hogy aránylik a kettő egymáshoz? Mennyivel kevesebb (vagy több) az első nyugdíjunk, mint az utolsó fizetésünk? Mert mindenki kialakította az életét egy bizonyos jövedelmi szintre és ahhoz hozzászokott. Ehhez képest fogja mérlegelni a nyugdíját, mennyire kell visszavennie a korábbi életszínvonalából?
|
|
A magyar nyugdíjrendszer fénykora 1965 és 1980 közt volt. Ebben az időszakban, ha elég hosszú volt a munkaviszony, akkor lényegében az utolsó keresettel egyezett meg az első nyugdíj. Ennek oka azonnal látható, ha ránézünk Magyarország lakosságának korfájára. Ebben az időszakban az első (és második) világháború pusztítása nyomán igazából nagyon kevesen érték meg a nyugdíjas kort, viszont ekkor lépett munkába az ötvenes évek elejének nagy létszámú nemzedéke a „Ratkó gyerekek”. (Ez az első hatalmas kiugrás a korfán.) Ebben a korszakban az államnak a kisszámú nyugdíjas és nagyszámú dolgozó mellett tellett erre a nagyvonalú ellátásra.
Ez az arány aztán fokozatosan romlott, mára az első nyugdíj és az utolsó fizetés aránya 63%. Ez nagyon nagy szórást mutat, magas jövedelem esetén nagyon nagyot eshet. Ismerek olyan friss nyugdíjast, aki a korábbi nettó 680 ezer forintos utolsó fizetése után az első nyugdíja 195 ezer forint. Erre persze sokan irigyen sóhajtanak fel, de akkor is ez kevesebb, mint a harmada a korábbi jövedelmének.
A nyugdíjrendszer következő töréspontja 2013. január elseje. Ez egy kulcsfontosságú időpont. Ha ránéznek a korfára, akkor láthatják, hogy ebben az időpontban kezd nyugdíjba vonulni a Ratkó korszak nagyon nagy létszámú korosztálya. Helyettük viszont egy nagyon kis létszámú korosztály lép dolgozó (valamint adó- és járulékfizető) korba.
Már évtizedek óta tudjuk, hogy ez egy nagyon válságos időpont, és ha valami nem történik, akkor a nyugdíjrendszer összeomlik. Erre politikusaink egy nagyon szellemes megoldást találtak ki. Még 1997-ben a Horn kormány idején meghozták a törvényt (a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény) ami drasztikusan változtatja a nyugdíjak összegén 2013 január elsejétől. 15 évre előre! Így senkinek sincs oka tiltakozni, hiszen már réges-rég tudhatta előre mi vár rá!
Hogy mekkora is lesz ez az ugrás, nagyon nehezen kiszámítható. Nyilván nem fog egyetlen politikai kampánybeszédben sem részletezésre kerülni, pedig biztos lehet benne, hogy ha negyvenes-ötvenes éveit tapossa, akkor az életét alaposabban befolyásolja, mint a négyes metró. Én, ami a legkorrektebb forrást találtam, az Augosztinovics Mária – Köllő János: Munkapiaci pálya és nyugdíj, 1970-2020 című tanulmánya (Közgazdasági Szemle, LIV. évf., 2007. június 529-559. o.)
Ebből a következő dolgok derültek ki a 2013. január elseje után nyugdíjba menők számára: a utolsó jövedelmének alábbi százalékaira számíthat, mint nyugdíjra:
| Be nem jelentett jövedelmek esetén: | 0% |
| Átlag körüli jövedelem: | 40% |
| Átlag jövedelem duplája: | 30% |
| Átlag jövedelem háromszorosa: | 25% |
(Az átlag jövedelem háromszorosa feletti jövedelemrésze után várhatóan már nem kap nyugdíjrészt.)
És ez az a pont, amikor először nagyon-nagy csend szokott a teremre telepedni. Pedig a dolog még nem érte el a mélypontját. Ugyanis van egy másik nagy csúcs a korfán, a hetvenes években született GYES nemzedék korosztálya. Itt jelentek meg egyrészt a Ratkó korszak nemzedékének gyerekei és a GYES bevezetése nagyon fellendítette ebben a korosztályban a gyerekvállalási kedvet.
Erről nagyon nehéz információt szerezni, hiszen ez csak 2035. utáni probléma, és ezzel „normális” politikus nem foglalkozik. Van egy kollégánk, aki részt vesz a Nyugdíjas Kerekasztal munkájában. Az ö elemzésük szerint erre az időszakra a nyugdíjat felváltja egy egységes „európai alap nyugdíj” (én inkább segélynek nevezném…) várhatóan 100-200 euró nagyságban. De ez akkora már nem okoz problémát, hiszen addigra már mindenki tudja, hogy a nyugdíjra valót magának kell összeraknia.
Legközelebb megmutatom, hogyan változik, változhat az élet azzal, ha majd eléri a nyugdíjkorhatárt. De addig is – ne habozzon nézesse meg konkrétan Ön mire számíthat és hogyan lehet ezt megoldani.
Lépjen velem kapcsolatba itt!
A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
