Ma a vízcsapból is az folyik: átalakul a nyugdíjrendszer. És azt jól tudjuk, ha valamiről azt mondják, hogy átalakul, az általában azt jelenti, hogy a dolog rosszabbra fordul!
A most nyugdíjba vonulók átlagosan az utolsó nettó fizetésük, 63%-át kapják meg az első nyugdíjukként.
De mire számíthatnak a mai negyvenesek és ötvenesek?
Egy régi vicc jut az eszembe:
Megoldották a nyugdíjasok problémáit. – De hogyan?
Mától átmehetnek az úttesten, tilos jelzés ellenére.
Használják ki, mert jövőre kötelező lesz!
Sőt még jellemzőbb a könyv, a Hová lett a sajtom? Egy élvezetes, lendületes olvasmány a változásról, és az alkalmazkodásról. A történet tanulságait maga a könyv is kiemeli:
A sajt boldogít!
Minél nagyobb becsben tartod a Sajtot, annál inkább függővé válsz tőle!
Aki nem hajlandó változni, úgy jár mint a dínók!
Mit tennél, ha nem félnél?
Gyakran szagold meg a Sajtodat, hogy tudd, mikor túl régi már!
Ha új irányba haladsz, könnyebben találsz ÚjSajtot!
Ha túllépsz a félelmeden, szabad leszel!
Képzeljük el már a felfedezése előtt az ÚjSajt ízét, – ez elvezet a Sajthoz!
Minél hamarabb mondasz le a RégiSajtról, annál hamarabb találsz ÚjSajtot!
Bölcsebb az útvesztőben kutakodni, mint Sajt nélkül egyhelyben ülni!
Régi elképzelés nem vezet ÚjSajthoz!
Amikor megérted, hogy az ÚjSajt megtalálása örömet hoz az életedbe, új útra léptél.
Ha korán felfigyelünk az apróbb változásokra, könnyebben alkalmazkodunk a későbbi nagyobb átalakulásokhoz.
A változás elkerülhetetlen. A Sajtot mindig eltüntetik. Mindig számíts a változásra!Készülj fel rá, hogy a Sajt eltűnik. Figyeld meg a változást. Gyakran szagold meg a Sajtodat, hogy tudd, mikor kezd romlani! Gyorsan alkalmazkodj a változáshoz! Minél hamarabb mondasz le a RégiSajtról, annál hamarabb találsz ÚjSajtot. Változz Te is! Haladj a Sajttal! Élvezd a változást! Kóstolj bele a kalandba és élvezd az ÚjSajt ízét! Mindig légy készen a változásra és örülj neki, mert ameddig változik körülötted minden, addig élsz is. A megszokott Sajtot “valaki” mindig el fogja tüntetni, ÚjSajtot keresni viszont Neked kell.
Hogy szól Önnek ez a történet, ha a Sajt helyére a Nyugdíj szót teszi?
Látja a párhuzamot?
A magyar társadalom rohamosan elöregszik – és ez 2013 óta csak tovább gyorsul, mióta az ötvenes évek elején született, nagy létszámú korosztály (a Ratkó generáció) megy nyugdíjba.
Mindenkinek a saját életéről van szó, amiből csak egy van!
Nem ezzel kellene kísérletezni! Itt nincs főpróba!
Az államra nem számíthatunk! Magunk maradtunk.
Megoldhatjuk mi magunk a saját jövendő nyugdíjunkat? – Igen!
De hogyan? Mekkora havi nyugdíj az, ami kivitelezhető?
Kell most ehhez pénz, vagy működik másképp is?
Milyen eszközeink vannak?
Tudunk-e vissza nem térítendő, állami támogatást szerezni?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre kaphat konkrét válaszokat, tippeket egy személyes tanácsadáson.
Lépjen velem kapcsolatba itt!
A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek!
Elsőként kifizettük a számlákat és minden rendszeres és folyamatoskiadást, majd hosszú távra általában azt tettünk félre, amennyi megmaradt. Így kétségkívül többnyire csak aprópénzek jutottak ilyen célra. A jövő nagyon messze volt, és biztosra vettük, hogyha most jó, az mindig így is marad.
És hogy milyen az új gondolkodás, amire átváltunk, amire kutya kötelességünk átváltani?
Nos, miután megvan a pénzügyi programunk,
előszörmindig befektetjük azt a pénzt, amiből fedezni fogjuk a jövőbeni kiadásainkat,
és csak azt fizetjük ki a jelenlegi kiadásokra, ami ezután marad!
Kötelességünk segíteni azoknak, akik függnek tőlünk, számítanak ránk, a legfontosabbak számunkra, hogy a jövőjük nekik is biztonságban legyen.
Ennek az alapelvnek kell általánossá válnia, különben a nők helyzetét meghatározó előbb ismertetett változások elkerülhetetlenül kirobbantják az időskori pénzügyi összeomlást.
Hogy csinálták nagyanyáink?
Pontosan így!
Amikor megtermett a gabona, három részre osztották:
Az első rész volt a jövő évi vetőmag.
A második részt használták az emberek élelmezésére.
A harmadik részt szánták az állatoknak.
Az első részhez semmilyen, hangsúlyozom: semmilyenkörülmények között nem nyúltak! Ha elfogyott volna a másik kettő, elmentek napszámba, bérmunkába, dea jövőt soha nem élték föl!
Ennek a gondolkodásmódnak kell újra eluralkodnia a nők körében: minél többen és minél előbb ismerjük fel az önálló vagyonteremtés szükségességét, annál magabiztosabban élhetjük meg jelenünket, tervezhetünk, és vághatunk neki a jövőnek.
Utazás a jövőbe
Tudja milyen sokszor hallom:
Kizárt, hogy ez velem megtörténjen!
A ROSSZ dolgok csak mással történnek meg!
Nyugdíj? – Ugyan már! Én meg sem érem!
Nekem erre nincs pénzem…
Aztán egyszer csak megtörténik. És rájövünk, hogy igenis élünk. Hoppá! De miből? A pénzügyek maguktól nem lesznek stabilak. Azzá kell tennünk!
Egy befektetés nem a luxusról szól. Különösen manapság nem. Ön szerint miről? Mert szerintem:
A BIZTONSÁGRÓL!
Ez a biztonság már jelenthet mindenkinek más-más dolgot.
Mit jelent Önnek? Van ennek anyagi vonzata? Ha igen lehet konkrétan forintosítani?
Hány forint a biztonság? Hány forint a nyugdíj? Hány forint a fedél a fejünk fölött? Hány forint egy gyerek felnevelése?
Bizonyára tudja, hogy olcsóbb, ha előre összerakja, mintha akkor, amikor ég a ház kölcsön veszi?
Aki előre gondolkodik, és pénzügyi programot épít, annak az élete során hétszer annyi pénze van, mint annak, aki ugyanezt hitelből finanszírozza.
Nem tudok csodát tenni egy pillanat alatt.
Ám az én munkám az, hogy a GONDOSKODÁS – ÖNGONDOSKODÁS vezérfonala mentén végig Ön mellett állva segítek, hogy céljai, álmai valóra váljanak. Mindent elkövetek, hogy a pénzügyei biztonságosabbá váljanak, és elérhetővé tegyék a kitűzött céljait.
Beszéljünk erről személyesen! Jobb egy fölösleges beszélgetés, mint egy kései!
Lépjen velem kapcsolatba itt!
A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
Akár bevallja valaki, akár nem vágyik az anyagi biztonságra, anyagi függetlenségre, vagy hétköznapi szóval a gazdagságra. Hogy ez kinek mit jelent pontosan, az mindig az egyén igényeitől, életmódjától függ.
Biztos Ön is ismeri azt a képletet, hogy Tőke = Pénz * Idő
Ideális az az eset, amikor sok pénze és sok ideje van valakinek. Ekkor hosszú idő alatt sok pénzből jelentős vagyont építhet föl.
A következő eset, amikor szükségünk van a vagyonra, ám kevés az időnk. Például a ma 50-55 évesek, akik már csekély állami nyugdíjra számíthatnak, és jóformán 10 évük van arra, hogy a méltó és tisztes nyugdíjas évek alapját és fedezetét megteremtsék. Bizony ők nagyon nehéz helyzetben vannak, hiszen, minden ma megkeresett egyhavi jövedelmükből 3 hónapig kell megélniük.
És az ideális élethelyzet, amikor sok az időnk -erről szól a fenti táblázat is- még kevés pénzzel is megteremthetjük a jólétünket garantáló vagyont.
Ezért kell időben ébredni, és amikor megszólal a vekker, fel is kelnünk és haladéktalanul cselekednünk.
Az előző részben, (Zsákutcában vagyunk, valamit tennünk kell!) megmutattam, hogyan alakult ki és hogyan működik igazából a színfalak mögött az állami nyugdíj. Most megmutatom, mi az amire mi, most még dolgozók számíthatunk az államtól. Kapunk-e mi majd jó nyugdíjat az államtól?
Kezdjük a dolgokat az elején. Mit jelent az, hogy jó nyugdíj? Az attól függ. Van, akinek havi 60 ezer forint már remek lenne, van, akinek az 500 ezer forint is kevés. Szerintem egyetlen dolog számít. Mielőtt nyugdíjba vonulunk megkaptuk utoljára a fizetésünket. Aztán a következő hónapban először csenget a postás a nyugdíjunkkal. A kérdés a következő: hogy aránylik a kettő egymáshoz? Mennyivel kevesebb (vagy több) az első nyugdíjunk, mint az utolsó fizetésünk? Mert mindenki kialakította az életét egy bizonyos jövedelmi szintre és ahhoz hozzászokott. Ehhez képest fogja mérlegelni a nyugdíját, mennyire kell visszavennie a korábbi életszínvonalából?
Magyar korfa
A magyar nyugdíjrendszer fénykora 1965 és 1980 közt volt. Ebben az időszakban, ha elég hosszú volt a munkaviszony, akkor lényegében az utolsó keresettel egyezett meg az első nyugdíj. Ennek oka azonnal látható, ha ránézünk Magyarország lakosságának korfájára. Ebben az időszakban az első (és második) világháború pusztítása nyomán igazából nagyon kevesen érték meg a nyugdíjas kort, viszont ekkor lépett munkába az ötvenes évek elejének nagy létszámú nemzedéke a “Ratkó gyerekek”. (Ez az első hatalmas kiugrás a korfán.) Ebben a korszakban az államnak a kisszámú nyugdíjas és nagyszámú dolgozó mellett tellett erre a nagyvonalú ellátásra.
Ez az arány aztán fokozatosan romlott, mára az első nyugdíj és az utolsó fizetés aránya 63%. Ez nagyon nagy szórást mutat, magas jövedelem esetén nagyon nagyot eshet. Ismerek olyan friss nyugdíjast, aki a korábbi nettó 680 ezer forintos utolsó fizetése után az első nyugdíja 195 ezer forint. Erre persze sokan irigyen sóhajtanak fel, de akkor is ez kevesebb, mint a harmada a korábbi jövedelmének.
Bocsánat, Ön hogy élne meg a korábbi jövedelme harmadából?
A nyugdíjrendszer következő töréspontja 2013. január elseje. Ez egy kulcsfontosságú időpont. Ha ránéznek a korfára, akkor láthatják, hogy ebben az időpontban kezd nyugdíjba vonulni a Ratkó korszak nagyon nagy létszámú korosztálya. Helyettük viszont egy nagyon kis létszámú korosztály lép dolgozó (valamint adó- és járulékfizető) korba.
Már évtizedek óta tudjuk, hogy ez egy nagyon válságos időpont, és ha valami nem történik, akkor a nyugdíjrendszer összeomlik. Erre politikusaink egy nagyon szellemes megoldást találtak ki. Még 1997-ben a Horn kormány idején meghozták a törvényt (a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény) ami drasztikusan változtatja a nyugdíjak összegén 2013 január elsejétől. 15 évre előre! Így senkinek sincs oka tiltakozni, hiszen már réges-rég tudhatta előre mi vár rá!
Hogy mekkora is lesz ez az ugrás, nagyon nehezen kiszámítható. Nyilván nem fog egyetlen politikai kampánybeszédben sem részletezésre kerülni, pedig biztos lehet benne, hogy ha negyvenes-ötvenes éveit tapossa, akkor az életét alaposabban befolyásolja, mint a négyes metró. Én, ami a legkorrektebb forrást találtam, az Augosztinovics Mária – Köllő János: Munkapiaci pálya és nyugdíj, 1970-2020 című tanulmánya (Közgazdasági Szemle, LIV. évf., 2007. június 529-559. o.)
Ebből a következő dolgok derültek ki a 2013. január elseje után nyugdíjba menők számára: a utolsó jövedelmének alábbi százalékaira számíthat, mint nyugdíjra:
Be nem jelentett jövedelmek esetén:
0%
Átlag körüli jövedelem:
40%
Átlag jövedelem duplája:
30%
Átlag jövedelem háromszorosa:
25%
(Az átlag jövedelem háromszorosa feletti jövedelemrésze után várhatóan már nem kap nyugdíjrészt.)
És ez az a pont, amikor először nagyon-nagy csend szokott a teremre telepedni. Pedig a dolog még nem érte el a mélypontját. Ugyanis van egy másik nagy csúcs a korfán, a hetvenes években született GYES nemzedék korosztálya. Itt jelentek meg egyrészt a Ratkó korszak nemzedékének gyerekei és a GYES bevezetése nagyon fellendítette ebben a korosztályban a gyerekvállalási kedvet.
Ők mire számíthatnak nyugdíj szempontjából?
Erről nagyon nehéz információt szerezni, hiszen ez csak 2035. utáni probléma, és ezzel “normális” politikus nem foglalkozik. Van egy kollégánk, aki részt vesz a Nyugdíjas Kerekasztal munkájában. Az ö elemzésük szerint erre az időszakra a nyugdíjat felváltja egy egységes “európai alap nyugdíj” (én inkább segélynek nevezném…) várhatóan 100-200 euró nagyságban. De ez akkora már nem okoz problémát, hiszen addigra már mindenki tudja, hogy a nyugdíjra valót magának kell összeraknia.
Összefoglalva: politikusain arra számítanak, hogy Ön a saját nyugdíját a saját megtakarításaiból fogja fedezni. Ne okozzon neki csalódást! Ha Ön rájuk számít, akkor nagyon téved! Ismét csak kiderül az igazság: csak saját magára számíthat.
Legközelebb megmutatom, hogyan változik, változhat az élet azzal, ha majd eléri a nyugdíjkorhatárt. De addig is – ne habozzon nézesse meg konkrétan Ön mire számíthat és hogyan lehet ezt megoldani.
Lépjen velem kapcsolatba itt!
A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
Van egy ügyfelem: Férfi, 1956-ban született, 1976-ban kezdett el dolgozni.
Gondolkodik a visszavonuláson. Néhány évtől eltekintve világ életében vállalkozóként dolgozott. Az utóbbi három évtől, és az 1976-1998 közötti időszaktól eltekintve az igazolt jövedelme megegyezik a minimálbér összegével.
Nos az adatait átnézve a következő eredményeket kaptuk a várható nyugdíjára vonatkozóan:
Társadalombiztosítástól kapott havi nyugdíj: 36.570,- Ft
Magánnyugdíjpénztártól kapott havi nyugdíj: 7.189,- Ft
Összesen: 43.759,- Ft
A tervezett havi “nyugdíja”: 200.000,- Ft
Havi hiány a tervezett nyugdíjhoz képest: 156.241,- Ft (!!!)
Az Ön esetében mit mutatnak a számok?
Szeretné megtudni, mekkora nyugdíjra számíthat majd nyugalomba vonuláskor? Érdekli, jelenlegi életszínvonalát mekkora megtakarítás mellett érheti el?
Szeretne többet tudni? Jöjjön el ingyenes és kötelezettségmentes személyes tanácsadásunkra!
Lépjen velem kapcsolatba itt!
A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
Arthur Hailey nem tartozik az világirodalom csúcsírói közé, de az Autóváros című könyvének elején van egy remek leírás. Itt egy autógyárat mutatja be egy szalagnál dolgozó melós és egy művezető szemszögéből. Mindkettő nagyon nehéz munkát végez – a maga kategóriájában. És mindkettő irigykedve néz a másikra: a művezető a stressz hiányát irigyli a munkástól, a munkás csak azt látja, hogy a művezető nem is ,,dolgozik”, csak üldögél. (Nálunk ez egy családi legenda: amikor anyósom bement apósom munkahelyére, az egyetemre ahol professzor volt, megkérdezte a takarítónőt: “Tamás bent dolgozik?” Mire a takarítónő csak ennyit válaszolt: “Nem dolgozik az sohasem, csak ír meg olvas…”)
Szóval ez van az életben: a vállalkozók és az alkalmazottak kölcsönösen meg vannak győződve, hogy a másik nem dolgozik igazából semmit, viszont minden pénzüket elveszik… Jó példa erre egyik oldalról a sokat idézett mondás: ,,Olyan jó volt látni, mikor a tulaj kigördült a harmadik új BMW-jével. Tudom, hogy milyen keményen megdolgoztam érte!” Másrészről az egyik ismerősöm, egy középcég vezetője mesélte, hogy felraktak egy rendszert, ami a dolgozók számítógépeinek képernyőképeit munkaidő alatt, ötpercenként elmenti és ezt másnap, mint egy gyorsított filmet végignézte. Teljesen depresszióba esett, annyira keveset foglalkoztak munkával…
Az alkalmazottakat onnan lehet megismerni, hogy számukra a legfőbb érték a ,,biztos állás”. Ez azt jelenti, hogy teljesen kiszámítható módon hónapról-hónapra ugyan azt várják el, azonos a keresete, nem fenyegeti a kirúgás veszélye. Ez teljesen érthető, hiszen a pszichológia szerint az emberek egyik legfőbb igénye a biztonság. Nagyon érdekes megfigyelni, mire panaszkodnak az emberek (mármint az alkalmazottak): új munkakörbe rakták, túlóráztatják, új főnöke van, nem jól számolták el a mozgó bérét, stb. Ez mind olyan dolog, ami veszélyezteti az állandóságot.
A ,,biztos állás” azonban a másik oldalról nagyon furcsán néz ki. Aki már valaha vezetett vállalkozást az tudja, a dolog egészen másként fest a tulajdonos oldaláról. A cégeknek vannak jó hónapjai, amikor sokkal több a bevétel, mint a kiadás (és ebben benne vannak a ,,biztos állások” után fizetett bérek is). Aztán vannak hónapok, hogy a bevételek nem fedezik a kiadásokat, ilyenkor a cég tartalékaihoz kell nyúlni, hogy legyen miből kifizetni a béreket. Sőt még az is előfordul, hogy a tulajdonosok a saját zsebükbe nyúlnak és azt rakják a kasszába, hogy lehessen fizetést fizetni.
A ,,biztos állás” bizony nagyon is bizonytalan dolog. Mert maguk a vállalkozások, aki alkalmazzák a dolgozókat, maguk is nagyon bizonytalanok. És ez nem csak a kis cégekre vonatkozik, hanem a nagyokra is. Az utóbbi évtizedben olyan hatalmas változások zajlottak le, ami komplett gazdasági ágakat semmisített meg, mint például a magyar könnyűipart. De hosszan sorolhatnám a sok ezer ,,biztos állás”-t adó hatalmas cégeket: Csepel művek, Ganz Danubius, Ikarus, stb. Mind nagy csalódást jelentettek sok-sok embernek, akik csak biztos állást akartak.
A világgazdasági folyamtok zajlanak, és akár mit teszünk ezek ugyanúgy hatnak az országunkra és benne a saját munkát adó cégünkre is. Ezek a folyamatok pedig néha viszont teljesen ellehetetlenítik a munkaadónkat. Arról, hogy ez ne így legyen, lehet népszavazást rendezni – csakhogy egy ilyen közakarat is csak olyan, mintha mi magyarok elhatároznánk, hogy holnaptól a Duna folyjék felfelé. Ettől a dolog semmit sem fog változni.
Mit lehet tenni? Hogyan lesz ,,biztos állásunk”? Hogyan lesz egy vállalkozónak biztos cége? A mai világban egyetlen dolog biztos: a változás. Aki erről nem vesz tudomást, az a homokba dugja a fejét. Tehát egy dolgot tehet mindenki: felkészül a változásra.
Ehhez igazából két dolgot tehet: piacképes tudást és tartalékot gyűjteni. Mindenki, aki alkalmazottként dolgozik, annak tudatosan készülnie kell arra, hogy egyszer csak vége lesz az állásának. Addigra pedig rendelkeznie kell új képességekkel, szaktudással, amit a piac elvár. És ez a vállalkozókra is igaz! (Csak szelíden jegyzem meg a nyugat-európai kollégák ajánlása szerint mindenkinek, akár alkalmazott, akár vállalkozó, a bevételeinek 3%-át továbbképzésre, tanulásra kell költenie. Ez arrafelé a standard. És azt még csendesebben jegyzem meg, hogy már ma is van, nem egy olyan szakma, ahol minden héten egy napot csak tanulnak – hogy a szakma fejlődésével egyáltalán lépést tudjanak tartani…)
A tartalékról már sokat beszéltem, ennek ellenére úgy érzem, mintha a falnak beszélnék. A három havi megélhetési tartalék az abszolút minimum, amivel mindenkinek rendelkeznie kellene. Meg sem merem jegyezni, hogy az említett tőlünk nyugatabbra élő kollégáink szerint ez minimum 12 havi tartalék… Mert, ha még piacképes tudással rendelkezünk is, akkor is egy állásváltás sokkos és időt vesz igénybe, és közben is élni kell és fizetni a hitel részleteket. Csak, hogy megkíméljem önöket némi matekozástól: ez 12 havi tartalék a magyar béreket figyelembe véve átlagosan 2,5 millió forintot jelent… (és ennek a számnak az alapja havi nettó 120 ezer forint volt…) Ugye, hogy le vagyunk maradva?
Gondolkodjanak el ezen. Tanuljanak és gyűjtsenek tartalékot! Hogyan? Személyes tanácsadásunkon megtudja a részleteket:
Lépjen velem kapcsolatba itt!
A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
Az idő Önnek dolgozik! Következetes stratégiával meglepően nagy tőkét építhet fel – kisebb összegekkel is.
Életünk során számos élethelyzet adódik, amikor valamilyen cél megvalósítása érdekében (házasságkötés, gyermekvállalás, lakás-, ház- vagy gépkocsivásárlás, utazás, vállalkozásindítás, tőkejövedelem), vagy valamilyen élet-feladat megoldására (káresemény, családi problémák, nem várt üzleti kiadások, egészségi gondok, munkanélküliség, betegség, munkaképtelenség, nyugdíjazás) több pénzre van szükségünk, mint amit a havi jövedelmünk fedezni képes.
Megoldásként három út kínálkozik: Saját tartalékaink, hitel vagy biztosítás.
Csak elegendő pénzügyi tartalékkal vészelhetők át biztonsággal ezek a minden ember életére jellemző és a többséget próbára tevő jövedelem-ingadozások. És csak magunkra számíthatunk. Önmagában sem az állami egészségügyi-, beteg- és nyugellátás, sem egy biztosítás nem jelent megnyugtató megoldást.
A megoldás –a nemzetközi szakirodalom szerint is- egy hosszú távú, következetesen végigvitt pénzügyi-befektetési terv vagy egy erre fenntartott nagy értékű ingatlan lehet.
A pénzügyileg fejlettebb országokban van egy általánosan elterjedt pénzügyi ajánlás, ami magánemberek, családok és cégek számára egyaránt érvényes: a nettó bevétel tíz százalékát célszerű tartalékalap képzésére félrerakni. És ez a piciny tíz százalék jelenti a különbséget a stabil gazdagság és a küszködés közt.
Nézzünk egy kézzelfogható példát! Vegyünk egy családot havi 250.000,- Ft havi bevétellel. Rakjunk félre ebből a tíz százalékot, azaz évi 300.000,-Ft-ot. Mit lehet ebből kihozni? Nem traktálom a részletekkel, ha komolyan érdekli, majd személyesen elmondom. A végeredmény: 20 év alatt 23,5 millió; 30 év alatt 78 millió, 40 év alatt 250 millió.
Ön szerint ez megoldás lehet a fenti élethelyzetekre, a kellemes nyugdíjas évekre,…?
Ám legyünk reálisak. Valószínűleg menetközben a nagyobb célokra veszünk ki belőle, viszont ha kb. 25 éves korban elkezdünk egy ilyen programot, ezzel együtt is finanszírozhatók gyermekeinknek az egyetemi tanulmányok (igen magas szinten), egy-egy kezdő lakás nekik és még mindig marad kb. 30 milliónyi tőkénk a kellemes nyugdíjas évekre.
És akkor még nem is említettem, hogy egy ilyen családi vagy céges alap micsoda pótolhatatlan nyugalmat és biztonságot adhat! Nehéz egy életet úgy végigélni, hogy egy-két komoly anyagi válság ne essen meg: munkahelyváltás, céges csőd, stb. Ha jó helyen van a tartalékalap, és jól van menedzselve, akkor az ilyen átmeneti válságok jól kezelhetők.
Sóvárogva nézzük az amerikai és japán frissnyugdíjasokat, akik megtöltik a világ turistaparadicsomait. Pedig csak egy –de az óriási- előnyük van velünk szemben. A fenti alapelveket nekik Japánban meg Amerikában már kamaszkorukban elmondták mind az iskolapadban ülve mind a konyhaasztal mellett.
Nekünk ezt nem mondta el eddig senki. Most kell megtanulnunk!
És miben különböznek még a magyar családok az amerikaiaktól? Az USA-ban a családok 65-70%-a rendelkezik hosszútávú értékpapír alapú megtakarításokkal. Nálunk ez az arány kb. 1%.
Ön kedves olvasóm ehhez az 1%-hoz tartozik?
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
Az elmúlt tanulmányokban végigvettem a nyugdíj, nyugdíjrendszer múltját, jövőjét és a lehetőségeket, hogyan oldhatjuk meg életünk harmadik harmadának anyagi ügyeit, annak érdekében, hogy ez életünk legszebb időszaka legyen. A dolog azért égető, mert felméréseink szerint jelenleg az 50 év alatti lakosság mindössze 2%-ának van olyan nyugdíjcélú megtakarítása, amivel megalapozott reménye lehet, hogy nyugdíjas éveiben nem csökken jelentősen a jövedelme. Itt most nem arról van szó, mint az amerikai és japán frissnyugdíjasoknál, hogy Föld körüli utazással, új ház vásárlással kezdjük nyugdíjas éveinket. Egyszerűen csak a minimális cél: ne legyen sokkal kevesebb havonta az a pénz, amiből megélünk, mint amikor dolgoztunk.
Ezen sokat töprengek: mit gondol ez a maradék 98%? Miben bízik? Miért nem tesz semmit? Végül aztán megkérdeztem őket, és a következő válaszokat kaptam:
1. Én ezt úgysem érem meg…
A dolgok igen csak változnak. Amikor 18 éves voltam, akkor temettem el a negyedik nagyszülőmet is. Ma a legtöbb 18 éves fiatalnak mind a négy nagyszülője életben van és egészséges.
Igazából az ember számára két tragédia lehetséges: ha túl korán hal meg, vagy ha túl későn – és erre nincs felkészülve. Jelenlegi statisztikák szerint az átlag életkor folyamatosan növekszik. Jelenleg a magyar középosztálybeli negyvenes számára várható élethossz nők esetén 82 év, férfiaknál 78 év. Ezek tények. Ezzel az erővel a gázszámlát is elfelejthetjük befizetni – hátha meghalunk a hó végéig…
2. Ez még olyan messze van!
Két reptéri biztonsági őr beszélget:
– Hogyan lehet ezeket a hatalmas repülőket elrabolni?
– Buta vagy! Nem itt rabolják el a földön, amikor nagyok, hanem fent, amikor olyan kicsik!
Az emberek többsége pontosan így gondolkodik: úgy gondolja, az a gond, ami sokára lesz, az nem fontos, jelentéktelen ügy. Kicsit is logikusan végiggondolva persze rögtön tudható, hogy ez nincs így.
Ez a téveszme, azért különösen romboló, mert egy saját nyugdíjtőke összerakásához az idő kulcsfontosságú. Minél több időnk van, hatványozottan kevesebb pénz kell ennek a megteremtéséhez. Csak a nagyságrendek érzékeltetéséhez: életünk végéig 100 ezer forint nyugdíj kiegészítés eléréséhez 40 év alatt havi 2 ezer forint kell, 30 év alatt már havi 6 ezer forint, 20 év alatt havi 20 ezer forint és végül 10 év alatt havi 80 ezer forint szükséges. Ezért ez a halogató taktika rendkívül veszélyes. Egyszer kiszámoltam, egy átlag magyar számára egyetlen hónap halasztás a nyugdíjprogramjának elindításában 360 ezer forint veszteséget okoz!
3. Apám, nagyapám is kapott állami nyugdíjat, miért pont én foglalkozzam ezzel?
Kedves olvasó, szomorú szívvel közlöm, hogy hatalmas pechje van! Ugyanis az elmúlt 1.000.000 év emberi történelmében sikeresen beletrafált pont abba a generációba, ahol az emberiség legnagyobb fordulata történik. Eddig ugyanis folyamatosan nőtt az emberiség létszáma. Most viszont a következő évtizedekben fogjuk elérni a maximumot és innen beindul a csökkenés. Magyarország (az Európai Unióval és Japánnal) élenjáró ebben a folyamatban, nálunk ez a csúcspont 1980 körül volt, és onnan folyamatos a csökkenés: pont az elmúlt hónapokban léptük át lefelé a tízmilliós számot.
Amikor a növekedés csökkenésbe csap, akkor minden társadalmi szabály megváltozik. Korábban egy nagyszülőnek volt három gyereke, azoknak kilenc unokája – és ez a kilenc unoka tartotta el a nyugdíjjárulékán keresztül az egy szem életben maradt nagyszülőt. Most viszont négy élő nagyszülőnek van két gyereke és nekik egy unokájuk. Szegény egy szem unoka nyugdíjjárulékából kellene eltartani a négy nagyszülőt. Nyilvánvalóan ez lehetetlen.
Nyilván, minden kormány, mindig azt fogja mondani: az állami nyugdíj bombabiztos. Különben hogyan tudná elfogadtatni az emberekkel, hogy a fizetésük több mint egy negyedét minden hónapban önként és dalolva odaadják a most nyugdíjasoknak – pontosan tudva, hogy amikor majd ők nyugdíjba mennek akkor az akkor dolgozóktól a mostani jövedelmüknek csak töredéke fog a nyugdíjjárulékukból rájuk jutni nyugdíjként. Ez nem mese – ez sima matematika.
Az új helyzetben új megoldások kellenek – és ez a mi feladatunk kidolgozni mindenkinek.
4. Majd az állam megoldja, ez nem az én dolgom
Amint láttuk az állam valóban igyekszik ezt a dolgot megoldani. Ugyanis nálunk demokrácia van, és a nyugdíjasok egyre növekvő tömegének a szavazata minden politikai párt számára kulcskérdés. Mit tud csinálni az állam, amikor a dolgok fejre állnak?
Alapvetően a fő szempont, hogy próbálja a nyugdíjrendszert kordában tartani. A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer lényege, hogy van valahol egy nagy terem, amit minden hónapban megtöltenek pénzzel, az abban a hónapban befizetett nyugdíjjárulékokból. Aztán ennek a teremnek a tartalmát minden hónapban a pénzes postások kihordják a nyugdíjasoknak.
Mit lehet tenni, amikor a nyugdíjjárulékot fizetők száma csökken, a nyugdíjasoké nő? Tűzoltásként eleinte lehet máshonnan átcsoportosítani pénzt ebbe a szobába. Aztán persze megpróbálhat az állam nagyobb bevételekhez jutni (például úgy, hogy felszámolja a magán nyugdíjpénztárakat és mindenkit az államiba kényszerít). De a nyugdíjjárulékok (bocsánat, most már nyugdíj adó) tovább már nem növelhető, mert elvész az ország versenyképessége. Így hosszútávon csak két megoldás marad: a nyugdíjak csökkentése és a nyugdíjkorhatár növelése.
Ez a dolog sokkal fontosabb, semmint az államra hagyjuk. Ezért kell magunknak lépnünk.
5. Teljesen felesleges bármit is félrerakni, elviszi az infláció
A világ nem csak rossz irányban változik, de jó felé is. Korábbi cikkeimben megmutattam, hogy a megfelelően megválasztott hosszú távú befektetésekkel komoly 12% körüli hozam érhető el. Ezzel szemben bankbetétbe, ingatlanba fektetve már a 0%-os reálhozam eléréséhez is nagy szerencse kell.
Történelmi okokból nálunk ezek a befektetési formák csak az elmúlt évtizedben váltak elérhetővé, de például az Egyesült Államokban már a most nyugdíjba lépő generáció az elmúlt 40 évben folyamatosan ezekben a formákban gyűjtötte a nyugdíjra valót. És ez a generáció a valaha élt leggazdagabb nyugdíjas korosztály.
“A világon a legdrágább dolog pénzügyileg műveletlennek maradni” – mondja a Gazdag papa című könyvében Kiyosaki. És ez különösen igaz a nyugdíj előtakarékosság kérdésében.
Ezekkel a modern és biztonságos pénzügyi befektetési módszerekkel már a nyugdíjunk 70-80%-át nem minekünk kell kifizetnünk, hanem a befektetett pénzek hozama adja. Dolgozzon főként a pénz miértünk, ne mi a pénzért. Ezeket a dolgokat meg kell tanulni – és nagyon büszkék vagyunk, hogy nagyon sokakat mi taníthatunk erre.
Akkor mit tegyünk?
Ez a dolog nagyon fontos. Ezért első lépésben tisztán kell látnia mindenkinek. Ezért most meghirdetjük a Nagy Nyugdíjkalkulációt: most mindenki kérhet ingyen egy időpontot és megmutatjuk neki:
Mikor mehet várhatóan nyugdíjba és mennyi lesz?
Milyen megoldással, hogyan tudná ezt normálisan megoldani?
Nem kell megoldani, ha nem akarja. De tisztán látni mindenkinek muszáj. Kérjen egy időpontot itt és most!
Lépjen velem kapcsolatba!
A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
Nyugdíj tanulmány sorozatomban eddig megnéztük mi van és mi vár ránk. Ha el akarjuk kerülni a legrosszabbat, akkor valamit magunknak kell összeraknunk. Próbáljunk teljesíteni egy minimális célt: mindenkinek azonos jövedelme maradjon nyugdíjasként, mint ami előtte volt. Persze mindenki megérdemelne egy kis Föld körüli utazást, mint az amerikai és japán friss nyugdíjasok, de egyelőre maradjunk ennél a minimalista célkitűzésnél.
Nagyon sok nyugdíjat kalkuláltam, és általában a várható nyugdíj értéke az utolsó jövedelem 25-40%-ra jött ki. Maga is kiszámolhatta a korábbi “Útelágazás – Valamerre menni kell!” című cikkben.
Ez alapján már nagyjából tudja, mennyi fog hiányozni. (Azt mondanom sem kell, hogy reálértéken, a pénz jelenlegi értékével számolunk, tehát az inflációt nem vesszük figyelembe.) Példaképpen számoljunk egy szép kerek számmal: hiányozzon a nyugdíjunkból havonta 100 ezer forint.
Az első dolog, hogy ki kell számítani, mennyi tőkére is lesz szükségünk ahhoz, hogy ezt a járadékot kitermeljük. Erősen leegyszerűsített, de a gyakorlatban jól működő szabály, hogy ha jól csináljuk a dolgunk, akkor a havonta kivételre kerülő összeg 150-szerese szükséges tőkeként. Konkrét példánkban, aki 100 ezer forintot szeretne havonta, annak 15 milliós tőkével kell kezdenie nyugdíjas éveit.
Megjegyzés: Járadékot kétféleképpen lehet számolni. Egyik módszer, hogy a tőke maga változatlan marad, a másik, hogy egy adott korra, pl. 92 éves korára apránként elfogy. A számítások azt mutatják, hogy az elfogyós esetben mindössze 15%-kal kell kevesebb tőke, mintha megmaradna az egész. Ezért mi mindig úgy számolunk, hogy a nyugdíjtőke változatlan marad. Ez egyrészt nagy biztonságot ad, ha valami nagy baj lenne, másrészt erősen enyhíti az elvesztésünk okozta gyászt örököseinkben, ha megöröklik a teljes nyugdíjtőkénket. Arról meg nem is beszélve, mi van, ha túléljük a 92 éves kort?
Akkor most rakjuk össze a nyugdíjtőkénket! Erre adok egy hatalmas segédtáblázatot.
Év
Ft/év/1millió
7
119 255
8
97 834
9
81 410
10
66 498
11
55 863
12
47 377
13
40 488
14
34 818
15
30 097
16
26 129
17
23 333
18
20 835
19
18 605
20
16 613
21
14 834
22
13 246
23
11 827
24
10 561
25
9 430
26
8 420
27
7 518
28
6 713
29
5 994
30
5 352
31
4 778
32
4 267
33
3 810
34
3 401
35
3 037
36
2 712
37
2 421
38
2 162
39
1 930
40
1 723
41
1 539
42
1 374
43
1 227
44
1 095
45
978
A táblázat azt mutatja, hogy évente mennyit kell befektetnünk, hogy adott számú év alatt 1 millió Ft tőkét a végére összerakjunk. A táblázatban reálértékű 1 millió összerakása értendő. Ez a mai magyar piacon fellelhető jobb konstrukciókkal elérhető eredmény – már a költségek levonása után.
Akkor számoljunk! Ha 30 évünk van a nyugdíjig, akkor 1 millió Ft összerakásához évi 5.352 forint megtakarítása szükséges. Ám nekünk nem 1 millió kell, hanem 15! Ezért ennek a 15-szörösét kell vennünk: évi 15 x 5.352 = 79.680 forintot kell félreraknunk, ez havonta 6.640 forint. Ezt azért ki lehet bírni.
Nézzük meg ugyanezt, ha csak 20 évünk van. 1 millióhoz évi 16.613 forint kell, 15 millióhoz viszont évi 249.195 forint kell, ami havi 20.766 forint.
Az igazán ütős, ha csak 10 évünk van. Ebben az esetben az 1 millióhoz évi 66.498 kell, azaz a 15 millióhoz 997.470 forint, ami havi 83.123 forint. Ez nagyon húzós! Csak a kontraszt kedvéért egy húszévesnek ehhez mindössze havi 2.000 forint szükséges!
Mit lehet tenni az ötvenesek nyugdíjkérdésében? Állítólag Luther Márton mondta: “Aki 20 évesen nem szép, 30 évesen nem erős, 40 évesen nem okos, 50 évesen nem gazdag, az tegyen le a reménységről.” Ha valaki ötven felett úgy áll neki összeszedni a nyugdíját, hogy odáig semmije sincs, arra valóban érvényesek a szavak: “tegyen le a reménységről”. Hála Istennek az ötvenesek többségének azért már van valamijük – és nem csak akkor kell összeszedni a hozzávalót. Ilyenkor persze alaposan át kell nézni mijük is van és optimálisan átcsoportosítani – de ez egy más tanulmány kérdése lenne.
Szóval most már láthatja, hogy hol áll. Megmondom őszintén – kevesek szemében láttam az őszinte csillogást, amikor ide jutottunk. De Önnek joga és kötelessége megtudni. Jöjjön el, kérjen egy időpontot! Számoltassa ki magának! Nézze meg, mit tehet saját magáért! Jusson eszébe: a legfontosabb, amit a nyomorgó nyugdíjasokért tehet, hogy majd nem tartozik közéjük…
Lépjen velem kapcsolatba itt!
Ha baráti, ismeretségi körében vannak vállalkozók, cégvezetők és olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek!
A múltkor “Útelágazás – Valamerre menni kell!” címmel írtam a gyökeresen átalakuló nyugdíjrendszer várható személyes hatásáról. Amikor annak idején először küldtem el sokaknak az előzö levelem, és azóta is mindig, rengetegi reagáló levelet kapok. Sokan ugyanis most döbbentek rá, hogy mi is zajlik most a nyugdíjakkal kapcsolatban. Nem egy átmeneti szigorításról van szó, hanem egy tartós és teljes átalakításról. De nem ez volt a legnagyobb felháborodást kiváltó dolog a múltkori levelemben.
Ebben a cikkben felvázoltam két alternatívát, az öngondoskodásból felépített saját nyugdíjat és az államtól várhatóan kapható nyugdíj-segélyt (100-200 euró). Ami nagyon sokakat megdöbbentet az a következő mondatsor volt: “Ha ön 50 év alatti, akkor dönthet két forgatókönyv között. Ha ön elmúlt 50 éves, akkor kivételes esetektől eltekintve, Ön már nincs döntési helyzetben.” Természetesen – és jogosan – az ötvenes generáció írt nekem reklamáló leveleket.
Egy ismerős Nagyapa mesélt annak idején egyik katonatársáról, akinek egész fiatalon sikerült az első világháborúban még kijutnia a frontra és hosszasan időzött vele az egyik szibériai hadifogolytáborban. Aztán koránál fogva szerencsétlenségére még éppen elérte a Don kanyarba tartó vonatot, és így másodszor is sikerült meglátogatnia Szibériát. Úgy érzem csak ez a nemzedék kevésbé szerencsés, mint a jelenlegi 50-es éveikben járók. Nézzünk pár dolgot a mostani 50-esekről:
Ők azok, akik az ötvenes-hatvanas évek szűkös körülményei között nőttek fel
Ők azok, akik olyan sokan voltak (a jelenlegi gyereklétszám duplája!) hogy számukra sosem volt elég óvoda-iskola
Ők azok, akik sokáig úgy dolgoztak, hogy ugyan kevés fizetést kapnak, de remek nyugdíjuk lesz, a gyerekeik ingyen tanulhatnak, és a tanácstól kapják majd a lakást
Ők azok, akik nagy nehezen kiharcolták a rendszerváltást, majd mint túlkorosakat Őket tették ki először a munkahelyükről
Ők azok, akik most azzal szembesülnek, hogy pont a nagy számuk miatt drasztikusan fel kell emelni a nyugdíjkorhatárt és le kell szállítani a nyugdíj összegét
Ők azok, akiknek senki sem szólt időben, hogy a nyugdíjukat maguknak kell megoldaniuk
Ők azok, akinek majd nyomorúságos öregkoruk intő példáját látva a későbbi nemzedékek már egészen másként élik majd az életüket
Nézzen végig ezen a listán. Ezek után mondja, hogy a “pofára ejtett nemzedék” kifejezés drasztikus…
Ha ránéz a korfára jól látja mi a dolog valódi oka. Ez a nemzedék, a baby boom, vagy Ratkó gyerekek hegyfokként ugrik ki a korfából.
A magyar népesség kor szerint
Mit tehettek politikusaink ezt látva? Miután erről már évtizedek óta mindenki tudta, hogy 2012 tájban a szociális rendszer össze fog omlani, rendkívül szellemes megoldást alkalmaztak. Még 1997-ben a Horn-kormány idején meghozták a törvényt (a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény) ami drasztikusan változtat a nyugdíjak összegén 2013 január elsejétől. (Ám már most is történik valami: Nyugdíjszámítás...) Nem jókedvükből tették ezt, hanem mert egyszerűen ezzel a nemzedékkel már nem lehetett volna túlterhelni a már így is masszívan veszteséges nyugdíjkasszát.
Nem vidám dolog ez, de egy még sokkal sötétebb dolgot is elkövettek – erre nem hívták fel az emberek figyelmét. Így ez a nemzedék a boldog tudatlanság állapotában, teljesen felkészületlenül menetel 2013 utáni nyugdíja felé. És ez nagyon komoly felelőssége (pontosabban felelőtlensége) minden illetékesnek.
Ha Ön azt gondolja: “Rendben, de hát nekem még van tíz évem a nyugdíjamig (egyébként is most jelentették be a nyugdíjkorhatár felemelését), ennyi idő nem elég valami megoldásra?” Sajnos ki kell ábrándítanom, ez az idő már nagyon kevés.
Ennek magyarázatául, most egy kicsit számolni kell. Először is ahhoz, hogy valaki 100 ezer forint nyugdíj kiegészítést szeretne, ahhoz hatvan év felett alsó hangon 12 millió töke megléte szükséges. Miből lehet ezt összerakni? Az éves megtakarítás igény 5 év időtartam alatt évi 2,2 millió Ft, 10 év alatt évi 800 ezer forint , 20 év alatt évi 200 ezer forint , 30 év alatt évi 65 ezer forint .
A vulgáris pénzügyi meghatározás úgy szól, hogy Töke = Pénz * Idő. Ez azonban nem igaz (sajnos/hála Istennek). Az idő szerepe sokkal fontosabb, mint a pénz, és ez a fenti számításból jól látszik. Ez mondjuk a magyarok többségének jó hír – időnk több van, mint pénzünk.
Ez alól azonban a mostani ötvenesek kivételek. És itt látszik az Ő csapdájuk. 100 ezer forint havi nyugdíj kiegészítés nem egy egetverő dolog. Ennek ellenére ehhez öt év alatt havi 200 ezer forintot kellene félrerakni csak erre a célra. Ez szinte lehetetlen. Még tíz év alatt is havi 70 ezer forint kellene. Még mindig szinte kivitelezhetetlen. (Akinek elég havi 100 ezer forint, az honnan rak félre havi 70 ezer forintot, 10 éven keresztül?) Ezzel szemben 30 év alatt ehhez nevetséges havi 5 ezer forint kell.
Ez a csapda: nem szóltak nekik időben és ezért most már megoldhatatlan helyzetben vannak. Meg kell mondanom – és ezzel minden kollégám is egyetért – kivételes esetektől eltekintve a most 50-esek nyugdíjhelyzete reménytelen. Ráadásul most vannak abban az élethelyzetben, hogy éppen túl vannak a gyerekeik felsőoktatásának és életkezdésének finanszírozásán, amire ők eleve nem is számítottak.
Mi a megoldás? Egyik levélíróm a legsötétebb humorral jegyezte meg: “Egy előnye van az embernek, ha okos. Meg tudja majd magyarázni, az unokáinak, mennyi káros anyag van a Milka csokiban és ezért nem veszi meg nekik.”
Apukám mondása: “Mindenki élete lehet példa. Legrosszabb esetben elrettentő…” Mindenki számára, aki ötven alatt van, ennek a generációnak a sorsa legyen intő jel. Tessék végre választani! Üljenek le egyszer és nézzék meg a saját lehetőségeiket! Kérjen ingyenes tanácsadásra egy időpontot!
Lépjen velem kapcsolatba itt!
A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.