Talált pénz – Nyugdíjbiztosítás

Adójóváírás

Talált pénz lehet a nyugdíjbiztosítás számlára utalt befizetések után kapható adójóváírás azoknak, akik még a következő napokban lépnek. A biztosítási díjként még idén megfizetett megtakarítás 20 százalékát, maximum 130 ezer forintot vissza lehet igényelni a személyi jövedelemadóból.

Ha a számlán december 31-ig idén befizetett összeg eléri a 650 ezer forintot, akkor támogatásként 130 ezer forint jóváírás kapható a bevallott személyi jövedelemadóból.

A nyugdíjbiztosítás számla azoknak nyújt kedvező lehetőséget, akik gondolnak nyugdíjas éveikre és tudatosan kezelik pénzügyeiket. Azért érdemes ezzel a megoldással takarékoskodni, mert az adójóváírás, a kamatadó alóli mentesség és a jól megválasztott befektetések révén jelentősen gyarapodhatnak megtakarításaink.

Az egyéb jogi előnyökről nem is beszélve……
  • nem végrehajtható,
  • illetékmentesen örökölhető, …

Továbbá saját magunk választhatjuk meg, hogy a megtakarításunk milyen befektetésbe kerüljön, majd ez a portfólió az időtartam alatt a befektetési környezet és a befektető kockázatviselő képességének változásával tetszőlegesen alakítható.

Véleményem szerint ez az a megtakarítási forma, mely a magyarországi nyugdíjrendszer egyik pilléreként valós megoldás a nyugdíjas évekre való felkészülésre, a magyar nyugdíjrendszer kötelező elemein, az állami öregségi nyugdíjon, a magánnyugdíjpénztári befizetéseken és az önkéntes nyugdíjpénztári koncepción túlmutatva.

Itt nincs főpróba! Szerintem erről érdemes beszélni…. Ön szerint is? Érdeklődik a fenti megtakarítás iránt, és szeretne részletesebb tájékoztatást kapni?

Lépjen velem kapcsolatba itt!

captcha

A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!

Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

 

 

 

Hasznosnak találta?

Ki az az 5 legfontosabb ismerőse, akiknek nekem ezt FELTÉTLENÜL el kellene mondanom?

Küldje tovább barátainak, üzleti partnereinek, ismerőseinek!

Előre is köszönik Önnek!

Haszontalannak, netán károsnak találta? Mondja el, miről olvasna érdeklődéssel.

Hasznos, de nem eléggé? Ingyenes (és kötelezettségmentes) személyes tanácsadásunkon jóval több segítséget kaphat!

Lépjen velem kapcsolatba itt!

captcha

 

Nyugdíj – Mi lesz, ha nyugdíjba megyek?

Nyugdíj – Mi lesz Önnel ha eljön az ideje?

 

Mi lesz Önnel jövőre?

Mi lesz Önnel 10 év múlva?

Mi lesz Önnel 20 év múlva?

Ön fel van készülve?  Mikorra tevezi, hogy visszavonul az aktív munkától? Hogyan képzeli el Magát idős korában?

Ön tisztában van azzal, hogy mennyi pénzből kell majd kijönnie nyugdíjasként minden hónapban? Ha ezt most kellene megfinanszíroznia, meg tudná-e tenni?

Biztonságban érzi magát?

 

Nézzük meg a számokat!

Áttekintettük a jelenlegi nyugdíjhelyzetet, az állami nyugdíj kínálta lehetőségeket.

Sajnos a számítások eredményei aggodalomra adnak okot!

Azért, hogy Ön is tisztán lássa nyugdíjas kora várható anyagi helyzetét, kifejlesztettük Magyarország legfejlettebb nyugdíjtervezési programját. Megmutatjuk, hogy a jelenlegi magyarországi szabályozás mellett mekkora nyugdíjra számíthat, és ez az összeg miként viszonyul a nyugdíjas évei alatt elvárt életszínvonalhoz.

Az adatok ismeretében már csak Önön múlik, tesz-e valamit azért, hogy nyugdíjával ne élete utolsó szakasza, hanem élete leghosszabb szabadsága kezdődjön! Bánjon okosan az idejével és a pénzével!

Vegye a saját kezébe nyugdíjas évei anyagi biztonságának megteremtését!

Lépjen velem kapcsolatba itt!

captcha

A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!

Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

 

Nyugdíj tanácsadás

Nyugdíj tanácsadás, személyre szabottan Önnek!
 Hogy 10-15 év múlva Ön kiemelkedő jómódban, gazdagon élhessen, minden hónapban garantáltan megérkező, kiemelkedően magas nyugdíja segítségével!

Tudta Ön, hogy jelenleg a hazai nyugdíjasok jelentős része éhezik és nyomorog?

Tudta, hogy amikor a mostani nyugdíjasok annyi idősek voltak, mint most Ön, még jómódban éltek, és tele voltak tervekkel?

Vigyázzon, mert ha nem tesz ellene semmit, idős korára nagyon könnyen Ön is az Ő sorsukra juthat!

Ha viszont megfogadja tanácsainkat, akár már 10-15 év múlva is “nyugdíjba” vonulhat, és gazdagon élhet hobbijának, családjának!

Ezért kérem, feltétlenül olvasson tovább, mert ezen az öt percen
 akár az Ön egész későbbi élete múlhat!

Ön nyilván arra számít, hogy amikor végre nyugdíjba vonul, bizony tisztességes nyugdíja lesz, amiből el tudja tartani saját magát és a családját, jut pénze arra, hogy utazgasson, szórakozzon, sőt, még talán gyermekeinek, unokáinak is tud majd segíteni, mondjuk egy lakásvásárlásnál.

Vagy mégsem? Utána számolt már Ön, hogy ha az élete nem változik meg gyökeresen, akkor mennyi nyugdíjra számíthat? És hogy ez a nyugdíj AKKOR mire lesz majd elegendő?

Engedje meg, hogy mondjak erről pár szót Önnek!

Az állami nyugdíjrendszer köztudottan krízishelyzetben van.

A modern gyógyászati eszközöknek köszönhetően az átlagéletkor, és ezzel a nyugdíjasok száma folyamatosan növekszik.

Mindeközben a népesség, és a fiatal, aktív dolgozók száma pedig folyamatosan csökken.

Egyre kevesebb dolgozónak kell tehát ellátnia egyre több nyugdíjast!

Mivel a dolgozóktól beszedett adót nem lehet a végtelenségig növelni, kézenfekvő, hogy a nyugdíjak mértékének csökkentése, vagy a nyugdíjkorhatár megemelése lehet csak a megoldás.

Ha tehát Ön nem tesz ellene semmit, akkor vagy sokkal tovább kell majd
 dolgoznia, még akár 60-70 éves korában is, vagy pedig
 nagyon alacsony állami nyugdíjra számíthat!

Nem szeretné jobban, ha akár már 10-15 év múlva felmondhatna munkahelyén, soha többé nem kellene dolgoznia, mégis kiemelkedő jómódban, gazdagon élhetne?

Tudja, mit kell tennie ehhez? Saját magának kell gondoskodnia magáról, és ha nem akarja szegénységben és nyomorban leélni nyugdíjas éveit, akkor bizony legjobb, ha már most elkezd gondolni az idősebb éveire!

Az igazság persze az, hogy legjobb lett volna már évekkel ezelőtt elkezdenie, de azért még most sem késő!

Mi azért vagyunk, hogy Önnel közösen kitaláljuk, milyen módon tudja megteremteni saját magának a gazdag és jómódú életet!

Vállaljuk, hogy támogatjuk Önt az Ön számára legkedvezőbb, legalkalmasabb nyugdíjmegoldás kiválasztásában! Minden tudnivalót részletesen ismertetünk Önnel, és a közben felmerülő kérdéseit is megválaszoljuk.

Ennek érdekében, engedje meg, hogy cégünk
egyik szakembere személyesen is beszéljen Önnel!

Csak adja meg nekünk elérhetőségeit, hogy egy munkatársunk felhívhassa Önt, és időpontot egyeztessenek a személyes találkozóra.

Jelentkezzen az ingyenes személyes konzultációra most!

Az alábbi űrlap kitöltésével tehát Ön jelzi felénk, hogy szeretné, ha egyik munkatársunk felhívná Önt, hogy időpontot egyeztessenek a teljesen ingyenes, díjtalan konzultációra.

captcha

Nincsenek rejtett költségek, ez Önnek garantáltan egyetlen fillérjébe sem kerül!

Ha a személyes találkozó előtt bármilyen kérdése lenne, írjon nekünk a contact@dusikandrea.hu e-mail címre!

A TITOKTARTÁS FONTOS SZÁMUNKRA!
Nevét, telefonszámát és személyes adatait a kapcsolatfelvételen és tanácsadáson kívül nem használjuk fel másra, és semmiképpen nem kerülnek illetéktelen kezekbe!


U.i.: Ideje feltennie a kérdést magának: Egész életében robotolni szeretne? Napi 8 órát, életének csaknem egyharmadát munkával tölteni?

Vagy inkább érdemesebb lenne MOST rászánnia pár órát, hogy végre kiszállhasson a mókuskerékből?

Személyre szabott tanácsadásunk most még teljesen ingyenes! Ön semmit nem kockáztat, csakis nyerhet vele, ha ad egy esélyt magának!

Jelentkezzen az ingyenes személyes konzultációra most!

captcha

Harmadannyi nyugdíj az államtól, 70 éves korhatár – ez jön! – írja a HVG

Gondolkodjon felelősen, ha a legértékesebb tulajdonáról – az életéről, az élete egyharmadáról – van szó! Jobb egy fölösleges beszélgetés, mint egy kései!

Kapcsolatfelvétel: https://dusikandrea.hu/szemelyes-konzultacio/

Szerző: Máriás Leonárd

Utolsó frissítés:

http://hvg.hu/gazdasag/20140919_Harmadannyi_nyugdij_70_eves_korhatar__jo

Össztársadalmi és politikai sunnyogás van, az állam lemondott 2-4 millió szegény emberről, nem tudjuk, ők hogyan kapnak nyugdíjat – mondja Holtzer Péter nyugdíjszakértő. 20-30 millió forintot félre kellene tennie annak nyugdíjas korára, aki nem akar alábbadni életszínvonalából, és el kell fogadni, hogy sokkal jobban magunkra leszünk utalva. A nyugdíjrendszernek a mai 35-50 évesek a legnagyobb vesztesei. Az pedig vicc, hogy igazából korrekt számaink sincsenek a ma és a jövő nyugdíjasairól. Mi lesz azzal a tömeggel, aki a rendszerváltáskor elveszítette munkáját, és azóta sincs nagyon neki? A Nyugdíj- és Időskor Kerekasztal (NYIKA) volt elnökével beszélgettünk.

hvg.hu: Milyen életszínvonalra számíthat egy ma harmincas évei elején járó magyar nyugdíjas korában, nagyjából 2050 körül?

Holtzer Péter: Nem, az később lesz. (Nevet) Az egyáltalán nem valószínűtlen, hogy 2050-ben már 70 éves nyugdíjkorhatár lesz, hiszen a jelenlegi szabályozás szerint is a következő évtized elejére már 65 évre emelkedik. Eszerint egy ma harmincas évei elején járó magyarnak még nagyjából negyven évet kell dolgoznia.

2050 körül, aki eléri az akkori nyugdíjkorhatárt, annak a várható élettartama nagyjából 85 év lesz. Ez a rendszer fenntartása szempontjából elég sok, ugyanis így körülbelül 15-20 évet tölt majd nyugdíjban. Ez az átlagosan, várhatóan 15 nyugdíjban töltött év egyre inkább európai sztenderd kezd lenni.

hvg.hu: Ha végigdolgozta az aktív éveit, mennyit kaphat majd vissza az állami rendszertől?

H. P.: A nyugdíjrendszer, ha továbbra is a jelenlegi logika alapján működik, 2050 körül már sokkal kevesebbet tud majd kipréselni magából, mint manapság. Ez három tényező miatt fog így alakulni: egyre tovább élünk, viszont egyre kevesebb gyerek születik, aki beléphet a munkaerőpiacra. A foglalkoztatási mutatók Magyarországon még az Európai Unióhoz képest is gyalázatosan alacsonyak. 2050 körül már csak nagyjából 8 millióan leszünk (ha nem vesszük figyelembe az elmúlt években megindult kivándorlást), és a mainál sokkal több lesz a nyugdíjas, sokkal kevesebb a dolgozó fiatal.

Most még azt a játékot játsszuk, hogy becsukjuk a szemünket, és azt gondoljuk, hogy 2050-ben is fizetik majd a nyugdíjunkat az akkori fiatalok. Azonban valószínűbb, hogy a ma még nagyon magas, 80-90 százalékos magyarországi helyettesítési ráta (a nyugdíj hány százaléka a nettó bérnek, vagyis most a magyar nyugdíj csak 10-20 százalékkal kevesebb az illető nettó bérénél) jelentősen csökkenni fog. Ezt jelzi például a lengyel rendszer. Ott svéd mintára bevezették az úgynevezett egyéni számlás modellt, amely a miénknél sokkal transzparensebben megmutatja, hogy milyen nyugdíjakat lesz képes kifizetni a jövőben. Ez a rendszer azt mutatja, hogy a lengyelek jelenlegi 60-70 százalékos helyettesítési rátája 2050 környékére 20-30 százalékra csökken.

Ennek ellenére mi úgy teszünk, mintha a jelenlegi helyettesítési rátánk örökké tartható lenne, ami teljes képtelenség. Amikor 2009-ben a NYIKA-nál (Nyugdíj Kerekasztalnál) számításokat végeztünk, már akkor is világosan látható volt, hogy a 2040-2050 között keletkező terheket nem fogja bírni a rendszer: akkora az összes tartalék elfogy, és a Ratkó-unokák nyugdíjba is vonulnak. Ha akkor is tartjuk a jelenleg színvonalat, akkor a költségvetési hiány elszáll, vagy az égbe kell emelnünk a járulékot.

hvg.hu: Javítottak a nyugdíjrendszer rossz kilátásain a kormány intézkedései? Az elmúlt években megszüntette a korhatár alatti ellátásokat, szigorította a rokkantnyugdíjazást, a másik oldalon viszont lehetővé tette, hogy a nők korábban nyugdíjba menjenek, és bedarálta a magánnyugdíjpénztárakat.

H. P.: A várható kritikus helyzetnek az elmúlt öt évben érdemben nem ment utána a rendszer, bár számos beavatkozás a helyes irányba mutatott. Messze nincs akkora – pluszjövedelmet termelő – gazdasági növekedés, mint amire számítottunk, és messze nem látunk olyan javulást a foglalkoztatásban, ráadásul a kivándorlással elkezdtek eltűnni a járulékfizetők. Tartok tőle, hogy az eredmény még a szigorításokkal együtt sem jó hosszú távon. Ezeket a szigorításokat még a Bajnai-kormány kezdte el a 13. havi nyugdíj megszüntetésével és a korhatáremeléssel, majd a Fidesz lelkesen folytatta. Ezekre nagyon nagy szükség volt, ugyanis a kétezres években megborult az egyensúly. A nők 40 éves nyugdíja viszont szembemegy a szigorításokkal, érthetetlen, miért volt rá szükség, és nagyon sokba kerül. Ha jól emlékszem, évente nagyjából 100 milliárd forint feletti tétel lett.

A magánnyugdíjpénztárak kérdése bonyolult: én nem bontottam volna le a rendszert és nem államosítottam volna. Kétségtelen, hogy nem hatékonyan működött, de ha már működött, rendbe kellett volna rakni, mert hasznos lett volna kockázatmegosztási szempontból. A nyugdíjrendszer fenntarthatóságát rontotta, hogy bezárták. Viszont a mostani állami, felosztó-kirovó rendszer problémáját ez alapvetően nem oldotta volna meg, azaz ha 2010-ben nem lett volna ilyen rendszerünk, én nem ezt indítottam volna el nulláról.

hvg.hu: Mennyi pénzt kellene összegyűjtenie egy mai munkavállalónak ahhoz, hogy nyugdíjas korában tartani tudja a jelenlegi életszínvonalát?

H. P.: Ha még van 35-40 éve felhalmozni, és utána, az akkori nyugdíjkorhatár betöltése után lesz 15, de jobb esetben még több éve arra, hogy ezt használja, akkor ahhoz, hogy érdemi megtakarítása legyen nyugdíjas korára, és azzal számol, hogy az államtól sokkal kevésbé fog nyugdíjat kapni, akkor minél korábban el kell kezdenie félretenni havonta a bére körülbelül 15 százalékát.

hvg.hu: Ez azt jelenti, hogy nagyjából 20-30 millió forintot félre kell tennie, mielőtt nyugdíjba megy?

H. P.: Igen, ez körülbelül egy jó szám. Persze függ például attól, hogy egyedet számolunk vagy párt, mert ha utóbbit, akkor kevesebb is lehet a végösszeg. Magyarországon nagyon kevés a megtakarítás, a háztartások legfeljebb egyharmadának van bármiféle félretett pénze, az is gyakran csak egy-két hónapra elegendő. Emellett a megtakarítások nagyon koncentráltak, a felső tízezer rendelkezik olyan mértékű megtakarítással, ami biztosítja számukra, hogy ne legyen gond. Ezen kívül van az a hatalmas tömeg, amely egyáltalán nem rendelkezik érdemi megtakarítással, ez a fő probléma.

A leginkább vesztes generáció valószínűleg az lesz, akik ma 35-50 évesek. Az idősebbek, akik mostanában mennek nyugdíjba, még az eddigi feltételek szerint kapják majd a nyugdíjukat. A 35-50 évesek már jó sok járulékot befizettek, viszont aki csak most kezd gondolkodni magáról, és már 50 körül jár, annak sokkal nehezebb lesz összegyűjteni egy megfelelő nyugdíjra valót. A fiatal generáció náluk valamivel jobban járhat, ugyanis még van ideje gondolkodni, és még nagyon keveset tett bele a rendszerbe. Feltéve persze, hogy valamit elkezdenek csinálni. Ez azonban nem egy könnyű feladat. Aki most kezdett el dolgozni, jellemzően nagyon keveset tud még félretenni. Nem is ez a célja, hanem a család, a lakás. A másik, hogy fogalma sincs senkinek erről az egészről, hiába jártatják a szájukat a nyugdíjszakértők, senkit nem érdekel, különösen a fiatalokat nem. Ki az a 25-30 éves, aki a nyugdíjáról gondolkodik? És ez teljesen normális. Azt egyébként a fiatalok tudják, hogy gond lesz, és nem lesz állami nyugdíjuk, de ebből még nem következik semmi.

hvg.hu: Az említett 35-50 éves korosztályban van egy nagyon problémás tömeg is: azok, akik a rendszerváltás óta vagy többnyire feketén, vagy minimálbérre bejelentve dolgoztak. Ez mekkora probléma, mikor éri el a nyugdíjrendszert, és ezzel mit kell majd kezdenie az államnak?

H. P.: Igen, ezeknek az embereknek a problémája közeledik, és erre nincs válasz. Az elmúlt tíz évben senki nem foglalkozott vele, hiába mondtuk. Ez a folyamat egyébként nem a kilencvenes években, hanem 1985 körül kezdődött. A foglalkoztatás már akkor hatalmasat zuhant. Az érintettek közül valóban nagyon sokan abban a helyzetben vannak vagy voltak, hogy már a munkavállalásuk ideje alatt a falakon belüli munkanélküliek táborát gyarapították, mert már akkor sem volt megfelelő iskolázottságuk. Azóta sem azért nincsenek bejelentve vagy nem dolgoznak, mert nincs kedvük, hanem továbbra is gond van a képzettségükkel.

Ma azt mondja a törvény, hogy 15-20 év kell ahhoz, hogy valaki kapjon állami nyugdíjat. Ha ez nincs, meg vagy lőve. Ebben a csoportban, amelyikről beszélünk, sokan vannak, akiknek nincs elég szolgálati idejük, és mostanában, ebben az évtizedben érik el a nyugdíjkorhatárt.

hvg.hu: Mekkora ez a tömeg?

H. P.: Nem tudunk pontos számokat, ami önmagában egy vicc. Az egyik becslés a kétezres évek közepéről sok százezerre tette a számukat. A NYIKA becslése szerint évjáratonként 20-40 ezer ember is lehet ilyen helyzetben, ez szintén sok százezret ad ki 15-20 év alatt.

Az egy vicc, hogy pontos számaink nincsenek, hosszú távú modellezés nem igazán folyik.

hvg.hu: Mi lenne a megoldás a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságára?

H. P.: Azt már sokszor elmondtam, hogy a hosszú távú vízióm egy a mainál sokkal szűkebbre szabott, lecsupaszított állami nyugdíj (ez az úgynevezett első pillér), és ezzel párhuzamosan egy ennek megfelelően csökkentett járulékfizetés. Ennek alá kellene tolni egy úgynevezett alapnyugdíjat nulladik pillérként: vagy azt kellene mondani, hogy mindenki, aki magyarországi rezidens (magyarországi járulékfizetőnek számít), az kap, tegyük fel, havi 30 ezer forintot 70 éves kora felett, vagy azt is lehetne, hogy ezt valamilyen jövedelemhatárhoz, vagyonhoz kötjük. A finanszírozása nehéz lenne, néhány évtizedig nagyon magas lenne a költségvetési hiány.

Erre egyébként vannak nemzetközi példák, és még az is megtörténik, hogy az első pillér szép lassan megszűnik, és beleolvad a nulladik pillérbe, például Nagy-Britanniában. Ezen az állami rendszeren kívül egy nagyon erősen ösztönzött magánmegtakarításnak kellene lennie, ami elsősorban a munkáltatókon keresztül lenne megvalósítható, vállalati nyugdíjpénztárak formájában. Ráadásul ezt úgy kell megvalósítani, hogy a munkavállaló számára a megtakarítás (munkáltatói hozzájárulás és némi állami támogatás mellett) automatikus, és azért kell aktívan tennie, ha ki akar lépni belőle (és a támogatásokról lemondani). Ma a nyugati világ előremutató reformjai éppen ezt valósítják meg.

hvg.hu: Mit kellene tennie a magyar kormánynak a nyugdíjrendszerrel, hogy kezelje a problémákat?

H. P.: Ez egy nehéz kérdés. Túl azon, hogy a mindenkori kormányok a nyugdíjas szavazók foglyaivá váltak, s ezért a témától mindenki fél, mint a tűztől (még ha a változások az aktívakra hatnának is, s nem a mai nyugdíjasokra), a nagy dilemma valószínűleg az, hogy ha a politika nagyon világosan és transzparensen beszél az embereknek a nyugdíjrendszerről, arra túl nagy ijedtség lehet a válasz, és túl nagy menekülés. Ha valaki holnap kiáll, és azt mondja, sokkal kevésbé lesz állami nyugdíj 30 év múlva, és ennek megfelelően elkezdjük átalakítani a rendszert, akkor holnaputántól senki nem fog nyugdíjjárulékot fizetni. És akkor nagy bajban vagyunk.

Nyugdíjsorozat
A hvg.hu cikksorozatot jelentet meg a nyugdíjakról, a mai és jövőbeli nyugdíjasokról. A sorozat elemei itt találja: http://hvg.hu/cimke/nyugd%C3%ADj

Ezt az egész átalakítást nagyon nehéz lenne optimalizálni, mert egy olyan átmenetet kell valahogyan menedzselni, ami nyomja össze az állami rendszert, veszi vissza az állami rendszer igérvényeit, és tolja a társadalmat egy más logika felé (ösztönzőket teremt a megtakarításra, és több pénzt hagy az emberek zsebében). Amikor onnan kell elindulni, hogy felépítettél egy hatalmas felosztó-kirovó nyugdíjrendszert, mint ami ma is van Magyarországon, és ezt el kell kezdened leépíteni, arra nincs válasz, hogy ezt hogyan lehet egyáltalán megcsinálni. Nekem sincs még válaszom arra, hogy hogyan jutunk el A-ból B-be.

Ennek a problémának ugyanakkor egy fontos eleme az is, hogy ma Magyarországon nincsenek ehhez adatok, igazából senki nem végez komolyabb hosszú távú számításokat, nincsenek a nyugdíjrendszerrel foglalkozó műhelyek, és nem része a téma a közbeszédnek. A felelős hozzáállás része lenne például az itt vázolt nehéz átmenet modellezése is.

hvg.hu: A társadalomnak mit kellene tennie?

H. P.: Az embereknek tudniuk kell, hogy nincs választásuk. Nem az lesz, hogy majd jön valaki, és megoldja ezt a problémát. Ha körülnézünk, pár millió embert már otthagytunk az út szélén. Ott van 2-4 millió ember, akiről gyakorlatilag lemondtunk. Ők azok, akik a szegénységi küszöb környékén vagy az alatt élnek, többségében vidéken, de Budapesten is vannak, cigányok és nem cigányok. Velük senki nem törődik, és lövése sincs senkinek, hogy velük mit kellene kezdeni. Őket már réges-rég ráébresztette az állam arra, hogy nem vigyáz rájuk, és kellene valamit tenniük, csak nem adott a kezükbe eszközt sem. Össztársadalmi és politikai sunnyogás van, mintha ez nem mindannyiunk problémája lenne.

Az állam nem írta transzparensen újra ezt a társadalmi szerződést, hogy az államnak kevesebb, az egyénnek, családnak vagy kisközösségnek pedig több dolga van, miközben a tettek szintjén valójában ez történik. Ennek egy kis szelete a nyugdíj. Ez sok országban – például Ázsiában vagy az angolszász országokban – így van, és ez az egyik jellemző módja annak, hogy ráébressze az embereket arra, hogy valamit tenniük kell.

hvg.hu: Hogyan, milyen irányban változtatna a nyugdíjrendszeren, ha az állam nagyobb mértékben elismerné a gyermekvállalást a nyugdíjban?

H. P.: Ezt az ötletet a bedobott formájában teljesen nonszensznek tartom. Az egyik probléma, hogy ha az állam most azt mondja, csinálj három gyereket és 40 év múlva több lesz a nyugdíjad, teljesen ésszerűtlen ezt elhinni, hogy így is lesz, hiszen az ilyen hosszú távra tett ígéretek hitelessége a tapasztalatok szerint rendkívül alacsony.

A másik, hogy ez az ötlet a probléma helyes felismerésére adott rossz válasz. A probléma tényleg arról szól, hogy több gyerekre van szükségünk, ezt senki nem vitatja, és ez messze nem csak nyugdíjkérdés. Ha 1,3-as termékenységi ráta van Magyarországon, a szükséges 2,1 helyett, az sehová nem visz. Így pár évtizeden belül valóban túlságosan leszűkül az aktív populáció, nem lesz, aki GDP-t termeljen, túlságosan kevesen fognak járulékot fizetni, és így nem lesz miből fizetni a nyugdíjakat sem. Ez nem csak magyar sajátosság, számos fejlett országnak ez a problémája.

hvg.hu: Ebből következik, hogy ösztönözni kellene a gyerekvállalást, ha kell, akkor a nyugdíjrendszeren keresztül.

H. P.: Igen, ösztönözni kellene a gyerekvállalást, de egyfelől ez nem csak pénzügyi ösztönzőkről szólhat, másfelől fontos kérdés, hogy hogyan értjük az ösztönzést. Ha azt vesszük, az is egy ösztönző, ha az emberek azt látják, hogy az állam nem segít rajtuk. Európában a nyugdíjrendszer megszületésével a szociális állam túlságosan nagyra nőtt, és kiszorította a kisközösségi, családi logikát. Értelemszerűen a gazdasági fejlődéssel és az urbanizációval nehéz is lett volna fenntartani azt a családmodellt, ahol generációk élnek egy házban és segítik egymást.

Persze ebből nem következik, hogy vissza kell mennünk ebbe az állapotba, de a kisközösségnél valószínűleg több lehetőséget és felelősséget kellene hagynunk. Ennek egy természetes folyománya lenne, hogy egy családban több gyerek születne. A kevés gyereknek ugyanis a fejlett világban pontosan ez az oka: megszűnt rá az „igény”, az állami nyugdíjrendszernek (és más újraelosztó-rendszereknek) köszönhetően kevésbé van szükség a családon belüli intergenerációs támogatásra. Emellett a gyerekvállalást olyan eszközökkel is lehet ösztönözni, ami megkönnyíti az anyák visszatérését a munkaerőpiacra, például a bölcsődék vagy a pénzügyi támogatások kialakítása révén.

HVG Kiadó Zrt. © 2017 — v 5.9.1144.108

 

 

Nyugdíj – tücsök, hangya, nyugdíj

A Modern Képmesék tanmeséje a nyugdíjról.

Társadalmunkban az emberek többsége azután, hogy egész életében jól keresett, a nyugdíj elszegényedéshez vezet. Üres zsebbel, tartalékok nélkül mennek nyugdíjba. Csak 1 % lesz tehetős, csak 5 % lesz anyagilag független, 15 %-nak van megtakarított pénze, míg 80 % másoktól függ.

Nyugdíj ügyben lépjen velem kapcsolatba itt!

captcha

A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!

Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

Fájni fog! – Vagy mégse?

2009-ben azt mondja vadonatúj miniszterelnökünk, a szociális- és nyugdíjrendszert át kell alakítani és ez mindenkinek fájni fog. Az utóbbi időben mindenki azt kérdi tőlem – neki magának mennyire fog ez fájni? Nézzék – ezzel senki sem fog kiállni maguk elé – ezért leírom én.

Viszont most komolyan döntse el: igazán meg akarja tudni? Mer szembenézni a valósággal? Ugyanis az ilyen dolgokra szokták azt mondani: alkalmas a nyugalom megzavarására. Ha Ön nem szeret szembenézni a tényekkel – ne olvassa tovább! Ha autóvezetés közben egy veszélyes forgalmi helyzetben sikoltva eltakarja a szemét – ne olvassa tovább!

Szóval, ha még legalább 10 év van a nyugdíjáig, akkor Ön jelenlegi értékén számolva kb. 32 ezer forint átlag nyugdíjat fog kapni és azt is csak 66-68 éves kora után. Pontosabban, addigra már nem lesz forint – ezért ez 93 euróval állít majd be a postás. Pontosabban csak a mai negyvenesek mehetnek majd el ilyen fiatalon nyugdíjba, a mai harmincasok inkább csak 70 felett. És ez nem riogatás, ezt elolvashatják a nyugdíjas kerekasztal elemzésétől a Közgazdasági Szemléig mindenütt. Nyilván nem fogják megírni a napilapok. Ma még.

Mit jelent ez konkrétan az Ön számára – gondolkozzon el:

  • Ön hosszú-hosszú munka után végre 67-évesen elmegy nyugdíjba. Csönget a postás és átadja az első nyugdíját, 32 ezer forintot. Oda rakja az asztalra. Hogy fogja érezni akkor magát?
  • Milyen érzés lesz végiggondolni, hogyan ossza be ezt a pénzt? Mire költse? Fűtésre, világításra vagy ennivalóra? Egyáltalán, milyen érzés ilyen dolgokon töprengenie 67 évesként?
  • Milyen érzés eladni a családi kocsit és tudni, hogy már sohasem fog másikat venni?
  • Megalázó érzés lenne hetvenévesen is dolgozni: például egy McDonalds-ban tálcákat pakolni, meg WC-t pucolni?
  • Mit fog érezni, amikor először kell pénzt kérnie a legszükségesebbre a gyerekeitől?
  • Hogyan fogja magát érezni, amikor a gyerekei elől eltitkoltan életjáradékért el kell adnia a családi lakást, amiért egész életében küzdött? És amikor megtudja, hogy a 10 milliós lakásáért a nyugdíja mellé csak 39 ezer forint életjáradékot fog kapni?
  • Milyen érzés lesz a gurulós bevásárló kocsival átmenni a város túl felére a hipermarketbe az akciós csirke farhátért? Most ma ezt csak viccesen banyatanknak hívja, így az autóból nézve. De mit fog érezni, ha magának kell élete végéig így bevásárolni mennie, ha kell messze is, de a legolcsóbb holmikért?
  • Keserű érzés lenne, ha beállítanak a csodálatos unokák és még egy Kinder tojással sem tudja meglepni őket?
  • És milyen érzés lesz, ha romlik a szeme és az orvos azt mondja: szürke hályog – meg kell operálni. De ennek költsége 270 ezer forint. A TB ezt már sajnos Önnek nem tudja fedezni, de egy fehér botot ki tud utalni.
  • És hogy fogja magát érezni, ha megtudja milyen szerencsés: hiszen nőként átlagosan 23 évet, férfiként 17 évet élhet így boldog nyugdíjasként!

Persze nem muszáj ennek így lennie. Dönthet úgy – mert most már tudja, az államra nem számíthat, – hogy saját maga gondoskodik a nyugdíjáról.

  • Milyen érzés lesz, amikor egyszer csak hatvan évesként kap egy levelet, hogy elkészült a nyugdíj tőkéje, és innen kezdve másfélszer annyi pénz áll havonta csak ebből rendelkezésre, mint amennyit eddig a munkájával keresett?
  • Mit érez majd, amikor szabadon dönthet, akkor megy nyugdíjba, amikor csak akar?
  • Milyen érzés, hogy végre van ideje és utazgathat, hobbijának élhet, minden aggódás nélkül?
  • Milyen érzés lesz rájönni végre ideje és pénze is van élni?
  • Hogy érzi majd magát, ha tudja, van lehetősége a gyerekeit támogatni, unokáit kényeztetni?
  • Hogy érezné magát, ha az lenne a legnagyobb problémája, hogy arról döntsön: inkább salsát tanuljon vagy golfozni?
  • Milyen érzés, ha tudja, ha mégis megbetegedne, képes megfizetni a gyógyszereket és orvosokat?
  • És hogy fogja magát érezni, ha megtudja milyen szerencsés: hiszen nőként átlagosan 23 évet, férfiként 17 évet élhet így boldog nyugdíjasként!

Ugye mondtam, hogy ez a cikk képes a nyugalom megzavarására. Szerintem ezeket a dolgokat eddig is tudta, sejtette.

Most több dolgot tehet. Ha ön 50 alatti, akkor dönthet ez a két forgatókönyv közt. Ha ön elmúlt 50 éves, akkor kivételes esetektől eltekintve, Ön már nincs döntési helyzetben. De ha ötven alatt van, dönthet úgy, hogy igenis felépíti saját maga a saját nyugdíját.

Persze, egy ilyen döntés nagy áldozatokkal jár. Lehet, hogy a 102 centis tv helyett be kell érnie 82 centissel. Lehet, hogy a három évenkénti kocsi csere helyett be kell érnie, hogy csak négyévente cserél. Lehet, hogy a lakásfelújítást is el kell halasztania egy évvel. Tudom, ezek iszonyatos lelki kínokat tudnak okozni. De olvassa csak végig még egyszer, mit fog érezni majd friss nyugdíjasként? Onnan visszanézve, valóban annyira komoly és kihagyhatatlan dolgok voltak ezek?

Szóval, ha Ön még nincs 50, akkor most két lehetősége van:

  1. Igyekszik nagyon elfelejteni azt, amit eddig írtam. Nem foglalkozik ezzel az egésszel. De ez, ahogy már az elején figyelmeztettem – nem lehetséges. Ígérem, éjszaka félálomban néha eszébe fog jutni. Ettől a perctől kezdve, ha ezt az utat választja, tudnia kell, Ön személyesen döntötte el azt, hogy ez így legyen. Ne kenje senkire majd, hogy senki sem figyelmeztette, tudja – ha más nem is – én szóltam! Jusson eszébe, majd amikor a postás az első nyugdíjával becsenget és kirakja az asztalra!
  2. A másik lehetőség: vesz egy mély levegőt, és egyszer konkrétan szembenéz a kérdéssel. Rászán egy órát az életéből, megnézeti egy szakemberrel, az Ön konkrét esetében, mi mennyiből hozható ki. Nem kerül semmibe – és akkor tisztán láthat és dönthet. Mert azt el tudom fogadni, hogy ha mindennel tisztában van, és ezután úgy dönt, elég Önnek az államtól várható nyugdíj. De azt, hogy erre látatlanba nemet mondjon – ezt én nem tudom elfogadni.

Fél, hogy csirke farháton fog élni öregkorában? Segíthetünk »

Lépjen velem kapcsolatba itt!

captcha

A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!

Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

 

Nyugdíjbiztosítás – 20% adójóváírással

Nyugdíjbiztosítás
Nyugdíjbiztosítás

Érdekli, mekkora nyugdíjra számíthat?
Kíváncsi, hogyan növekedhet nyugdíjaskori bevétele a törvénymódosítások eredményeképpen?
Tudni szeretné, hogy hogyan használhatja ki az adójogszabályok változását? Hogyan kaphat akár évi 130.000,- Ft adójóváírást?
Tudja milyen garanciát kaphat nyugdíjaskori bevételére?

Nyugdíjbiztosítás – a valós nyugdíjat jelentő pénzügyi program.
Nyugdíjcélú megtakarításaira Önnek 20% állami támogatás jár!
Ön már igénybe veszi?
Érdekel a jövőm, érdekel a nyugdíjam!>>>

Lépjen velem kapcsolatba itt!

captcha

Vállalati Pénzügyek Optimalizálása

Napjainkban a jelentősen megnövekedett adóterhek miatt egy vállalkozás csak akkor lehet hatékony, ha a bevételeit, nyereségét úgy fekteti be, hogy a befektetéseit minél kisebb mértékű elvonás terhelje. Ez igazi kihívást jelent a vállalkozások számára, aminek megfelelni elengedhetetlen ahhoz, hogy egy vállalat sikeresen fennmaradjon a nehezebb időkben is.

Az eredményoptimalizálásra befektetett összeg elköltségelhető, ezáltal az adott adóév társasági adóalapját csökkenti, így az elért eredmény után nem kell társasági adót fizetni. Az eredményt majd akkor növeli, ha a vállalat visszavásárol, ebben az esetben a kivont tőke növeli a társaság adóalapját. Ha a lejárat előtt szerződőváltásra kerül sor és ezt követően a tulajdonos lesz a szerződő, akkor az egészből magánvagyon lesz.

Lépjen velem kapcsolatba itt!

captcha

Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

Körülöttünk settenkedik

vitorlas

Jövőbeni esélyeinket mindinkább olyan események határozzák meg, amelyeket egyikünk sem képes személyesen érzékelni.

Az egész világot átfogó folyamatok hatásai egyre közvetlenebb módon alakítják életünket. Az emberi történelemben először számíthatunk tömegesen arra, hogy megöregszünk – és öregen egyre hosszabb ideig élhetünk.

Ma még senki nem mer belegondolni abba, mi történik majd, ha néhány évtizeden belül a lakosság többsége 80-90 éves koráig él majd, miközben szociális ellátórendszereink a múlt században azzal a feltételezéssel épültek ki, hogy az emberek óriási többsége meghal, mire elérné a 60-70 éves életkorát.

Egy dolog azonban biztos: az elkerülhetetlen következmények mindegyikének lesz pénzügyi vetülete – s erre időben fel kell készülnünk, ha nem szeretnénk a tömeges öregedést a tömeges elnyomorodás traumájával súlyosbítani.

Amilyen boldog hír mindannyiunknak, hogy tovább élhetünk, olyan szomorú ez minden leendő idős embernek anyagi szempontból, hiszen egyre hosszabb inaktív életszakasz finanszírozásáról kell gondoskodnunk.

A hölgyek több mint két évtizednyi, az urak közel másfél évtizednyi további élettartamra számíthatnak, ha betöltik a 62-65. életévüket. Ez a mai tényleges nyugdíjba vonulási életkorokra tekintettel a hölgyeknek 25 évnyi, a férfiaknak közel húsz évnyi nyugdíjas korszakot jelent.

A húsz év múlva szükséges pénz hiánya azonban pontosan olyan, mint a magas vérnyomás: ma  nem fáj – holnap mégis megölhet.

Ha ma, 45 éves koromban elviselhetetlen testi-lelki kínt okozna a majdan húsz év múlva, 65 éves koromban kínzó pénzhiány, éppoly lélekszakadva rohannék hosszú távú befektetési és nyugdíjbiztosítási programot terveztetni, mint ahogy rohanok sajgó foggal a fogorvoshoz.

Többek között az én felelősségem is az, hogy e könyörtelenül érvényre jutó megatrend kikerülhetetlen pénzügyi következményeire időben felhívjam az Önök figyelmét és feltárjam az öngondoskodás különféle programjaiban rejlő pénzügyi megoldásokat – és ma már nemcsak a nyugdíj vonatkozásában, hanem kiemelt figyelemmel az egészségbiztosításra is.

Az egészségbiztosítás ugyanis – reform ide vagy oda – arra a bevételi feltételezésre épül, hogy a társadalom minden tagja után fizet valaki megfelelő mértékű járulékot. Mindannyian tudjuk azonban, hogy ma is több százezerrel kevesebben fizetnek, mint ahányan erre kötelezettek lennének, és akik valóban fizetnek, azok is minden lehetséges módon optimalizálni próbálják a befizetéseik összegét. Ráadásul az egészségbiztosítás terén fokozottan érvényes az a rémisztő anomália, miszerint az ország tényleges eltartása a lakosság kevesebb, mint negyedének: kétmilliónyi polgár vállára nehezedik.

Az egészségbiztosítást vezérlő másik feltételezés arra épül, hogy az ellátások iránti igény szintje szabályozható, vagyis az ellátóknak fizetendő összeg kordában tartható. Ez a feltételezés azonban nehezen igazolható: a társadalom elöregedése megállíthatatlan folyamat, mind több a krónikus ellátási igényt exponenciálisan igénylő idős ember, miközben mind kevesebb a rendszerbe belépő járulékfizető fiatal.

A demográfiai csapda így nem csak a nyugdíjrendszerre csapódik lassan rá, hanem az egészségbiztosítás recsegő-ropogó rendszerére is. Egyre többen egyre jobb szolgáltatást követelnének egy olyan rendszertől, amely már ma is csak a szolgáltatások zsugorításával képes ellátni a feladatait.

A kirovó-felosztó elvre épített ellátó rendszerek így is, úgy is összerogynak a növekvő teher alatt. A helyzet az egészségügy területén romlik majd a leggyorsabban és leglátványosabban. Az idősekre fordítjuk ma is az egészségügyi kiadások jó kétharmadát, s minél több az idős ember annál gyorsabban emelkedik majd ez az arány.

Ha ehhez azt a kevéssé köztudott tényt is hozzávesszük, hogy az ember életében jelentkező egészségügyi kiadások 90%-át a halálát megelőző utolsó két hónap költségei adják ki, akkor nyilvánvaló, hogy az időskori egészségügyi igények nyomása könnyen  elsüllyeszti az ellátások ingatag hajóját.

Szeretne magának egy saját hajót?

Lépjen velem kapcsolatba itt!

captcha

A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!

Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

 

Való igaz…

, hogy az első számú legbiztosabb módja annak, hogy megkettőzze a pénzét az, hogy összehajtja.

De akkor a … befektetési alap a második.

Minden alkalommal, amikor zökkennek a világ értékpapír piacai, kemény kritikát szoktam kapni: hogyan ajánlhatom a családoknak jó lelkiismerettel az ilyen típusú befektetéseket, amikor most is elúszott egyik napról a másikra a tartalék pénzük 10, 20, vagy még nagyobb százaléka. A lelkiismeretem nyugodt.

Sokan azt hangoztatják, hogy az értékpapír piacra befektetni kockázatos. Mások szerint az értékpapír piac a legkevésbé kockázatos. Most kinek van igaza?

Induljunk a kályhától. Amikor egy tőzsdén forgó cég egy részvényét megvásároljuk, akkor ezzel az adott cégnek – a részvény képviselte arányban – tulajdonosai leszünk. Innentől miénk a gyár, a légitársaság, a bank, stb. – a részvény értékének (általában szerény) mértékében. Ezeket a résztulajdonokat adhatjuk-vehetjük a tőzsdén a pillanatnyi árfolyamnak megfelelően.

Mi határozza meg egy részvény árfolyamát? Ezt alapvetően a kereslet és a kínálat szabja meg – ha valamelyik cég részvénye divatos lesz, mert jó hírek terjednek róla, (például kiváló lett a negyedéves mérlegük, nagy siker lett az új modelljük vagy megnyerték a kiállítás nagydíját), akkor felmegy az ára. Ha valami rossz hír van velük kapcsolatban, (lecsukták az igazgatót sikkasztás miatt, megbukott az új modelljük, visszahívták áruikat a piacról) akkor lemennek az árfolyamok.

Ha ránézünk egy részvényindex időbeli diagramjára, ami egy-egy piac részvényeinek súlyozott összege, akkor láthatjuk, hogy a görbék bár láthatólag felfelé haladnak, időközben fel-le ugrálnak. Miért van ez így?

A részvény a cég valódi értékét tükrözi. Milyen igazából egy cég értéke? Egy jól működő cég értéke folyamatosan nő: szorgalmasan dolgoznak, új termékeket, szolgáltatásokat fejlesztenek, termelik a pénzt. Ennek egy részét osztalékként kifizetik a részvényeseknek, másik részét visszaforgatják: befektetik, új gépeket vesznek, új gyárakat építenek – ezzel nő a cég értéke, nő a részvények értéke is. Csak az a baj, hogy pontosan senki sem tudja megmondani mennyi is ez a valódi érték.

És itt kezdődik a tőzsdepszichológia: egyszer csak elterjed a hír a Bársony Rt remek cég. Sokan vesznek a részvényeikből – feljebb megy az árfolyama. Erre sokan mondják: ugye milyen jó cég ez, hogy megy felfelé az árfolyama: vegyünk mi is. Persze az árfolyam tovább emelkedik. És ez így megy addig, amíg a Bársony részvények nyilvánvalóan irreálisan magas árfolyamot érnek el. És akkor mindig akad valaki, aki elkiáltja magát: Meztelen a király! – A Bársony Rt túlértékelt! És akkor mindenki meg akar szabadulni a részvényeitől, az árfolyamok pedig lezuhannak. Akkor persze egy idő után mindig akad valaki, aki rájön: egészen jó kis cég ez és a részvényeinek árfolyama nagyon alacsony. És ezzel elindul a hullámvasút következő menete.

Mit csinált maga a cég miközben részvényeinek árfolyama megjárta a mennyet és a poklot? Semmi különöset, tették a dolgukat: a munkások szőtték a kelmét, a fejlesztő mérnökök új szebb mintákat kreáltak, már heute cuture tervezőknek is szállítanak és elkészült az új hímzőműhely is. Amikor lezuhant a cég túlértékelt részvényeinek árfolyama hirtelen gyengébb minőségben és kevesebbet dolgoztak a cég munkásai? Hirtelen megbutultak a mérnökeik? Összeomlottak a műhelyek? Kevesebb profit lett hirtelen a bársony piacán? – Egyik sem.

Ezért a részvény piacon a befektetők két különböző koncepciót testesítenek meg.

Az egyik befektetői magatartás a rövidtávú spekuláns. Mindig azt nézi éppen minek fog felmenni-leesni az árfolyama rövidtávon (10 perc, 1 nap, pár nap, 1-2 hónap fajtájuktól függően).

A másik fajta a hosszútávú befektető. Ő valóban hosszútávon – vagy akár örökre – befektető társa akar lenni egy perspektivikus cégnek. Ilyenkor a pillanatnyi vételi ár szinte lényegtelen, a lényeg hogy a cég hosszú távon jól dolgozzon. Ha ma egy Coca-Cola részvényt veszünk, sosem tudhatjuk, hogy holnap mi lesz az értéke, de abban biztosak lehetünk, hogy 10-20 éves távban remekül fog felfelé menni az értéke.

Azt kell látni, hogy hosszú távon a befektetők sokkal sikeresebbek. A spekulánsok sok szempontból szerencsejátékosok. Amikor hosszútávú megtakarítási programokat indít az ember, akkor nagyon lényeges, hogy ne spekulációkra bízza az ember a pénzét. Az még elmegy, hogy az ember 20 évesen elkártyázza minden pénzét, de 55 évesen már nem célszerű rulettre felrakni a jövendő nyugdíjunkat.

Nos nézzük, mi van akkor, ha ilyen hosszútávú befektetői szemmel vásárolunk értékpapírokat. Nézzük meg ezt a szép ábrát, rendkívül tanulságos!

A fenti ábra az amerikai tőzsde S&P 500-as indexe alapján az mutatja, hányszor és mekkora átlaghozamokat lehetett realizálni átlagosan az USA értékpapír piacán. (Az S&P500 a “Standard & Poor 500 index rövidítése. Ezt az indexet 500 részvény alapján számítják, így átfogó képet ad az amerikai részvénypiac állapotáról, hozamairól.)

Mint látható az elmúlt 72 évben 17 olyan év volt, amikor teljesen átlagos portfolióval veszthettünk és 55 olyan év volt, amikor nyerhetett. Az átlag 12,8%. Dollárban.

Ha rátekintünk az ábrákra, akkor rögtön láthatjuk, hogy miért van az, hogy aki hosszú távú befektetőként, még teljesen átlagos portfolióval is szinte biztosra mehetett, hogy nyer. Másrészt az is látszik, hogy aki rövidtávra spekulál, minden további nélkül elveszíthette a pénzének akár a felét is.

Most akkor kockázatos az értékpapír alapú befektetés vagy sem? Ez attól függ. Az adatokból ez már matematika, hogy mire számíthatunk.

Ha 1-2 évre indítunk ilyen befektetést akkor kb. 25% esélyünk van arra, hogy kevesebb pénzünk lesz a végén, mint amit beraktunk. Kb. 5% eséllyel csak a felét kapjuk meg a berakott pénzünknek. Viszont kb. 12% esélyünk van arra, hogy a dupláját kapjuk meg.

Hosszú távon, 20 évre viszont már gyakorlatilag nulla az esélye, hogy tőkét veszítsünk. Mivel a hosszú idő nem csak megszépít, de ki is átlagol, a befektetők 95%-nak 11% és 15% közti évi hozama lesz és ez nem kevés. 11%-nál 20 év alatt a pénzünk nyolcszorosát, 15%-nál a tizenhatszorosát kapjuk meg.

Mivel lehet egy hosszútávú befektetést biztonságossá tenni? Ennek három alapvető eszköze van.

Az egyik a kockázatok porlasztása. Nem egy részvényt vásárolunk, hanem sokból egy keveset. Így ha valamelyik cég bajba is kerülne, ez nagy veszteséget nem okoz. Erre ma már kifinomult módszerek vannak.

A második a jogi helyzet optimalizálása. Ez szép és elegáns megfogalmazása annak, hogy a befektetéseinket úgy intézzük, hogy azok jövedelme után a lehető legkevesebbet veszítsük el adók, illetékek stb. formájában.

A harmadik eszköz a folyamatos menedzselés. 20 év hosszú idő, ez alatt sok minden történhet. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan a befektetés portfolióját úgy alakítjuk szakember segítségével, hogy az mindig az optimális legyen. Olyan ez, mint a fociban. Az üres pályán is szinte lehetetlen az egyik kapuból úgy kirúgni a labdát, hogy pont a másikba menjen ( ez meccsen évtizedenként egyszer szokott sikerülni.) Ugyanakkor egy óvodás is képes a labdát szépen végigvezetgetni a pályán egyik kaputól a másikig.

Remélem, hogy sikerült egy kicsit megvilágítani ezt a bonyolult témát.

Végezetül azért felvetnék egypár kényes kérdést: Kinek áll érdekében az, hogy Ön kedves olvasó elhiggye, a hosszútávú értékpapír alapú befektetések nem biztonságosak?

Röviden felsorolom:

  • A bankoknak – akkor ugyanis elvinné a “biztos” bankszámláról a pénzét. (Megjegyzem a bankok pontosan így keresnek rekordprofitokat – Ön berakja a pénzét alacsony “biztos” kamatra a bankba, ők meg az értékpapírpiacon és a gazdaságban megforgatják.
  • Az államnak – az állam szeretné, ha Ön kedves olvasó államkötvényekbe rakná a pénzét. A részvények ennek a konkurenciái – el is próbál az állam mindenkit riasztani – törvények útján, vagy csak propagandával – ettől.
  • A kereskedelem – ha Ön elhiszi, hogy a megtakarítások nem biztonságosak és ráadásul nem is hoznak jól, akkor semmi akadálya annak, hogy most rögtön elköltse náluk minden pénzét. És ez nekik remek. Hát még ha arra is rá tudják venni, hogy hitelekbe verje magát!
  • Ingatlan beruházók – ha Önt meg lehet győzni, hogy az elvont értékpapírok helyett a megfogható falakba fektessen (most, hogy az a fal miből és hogyan épült tekintsünk el) akkor nekik nyert ügyük van.

Szóval kinek érdeke meggyőzni Önt, hogy a hosszútávú értékpapír alapú befektetések nem biztonságosak? Praktikusan mindenkinek – saját magát kivéve. Mert, ha komoly pénzeket akar összerakni, hogy komoly célokat valósítson meg, akkor ez a legjobb út.

Csakhogy van egy aprócska prücök: mégpedig hogy nálunk csak kb. 16 éve van kapitalizmus és annak is eddig főként a szemetét láttuk. De azért el kellene gondolkodni rajta, hogy azokban az országokban, ahol régóta és folyamatosan kapitalizmus van, miért ilyen formákban van a családi megtakarítások döntő része?

Ha a témában le szeretne ülni velem beszélgetni, nagy szeretettel várom. Lépjen velem kapcsolatba itt!

captcha

A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.

Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek!