Talált pénz lehet a nyugdíjbiztosítás számlára utalt befizetések után kapható adójóváírás azoknak, akik még a következő napokban lépnek. A biztosítási díjként még idén megfizetett megtakarítás 20 százalékát, maximum 130 ezer forintot vissza lehet igényelni a személyi jövedelemadóból.
Ha a számlán december 31-ig idén befizetett összeg eléri a 650 ezer forintot, akkor támogatásként 130 ezer forint jóváírás kapható a bevallott személyi jövedelemadóból.
A nyugdíjbiztosítás számla azoknak nyújt kedvező lehetőséget, akik gondolnak nyugdíjas éveikre és tudatosan kezelik pénzügyeiket. Azért érdemes ezzel a megoldással takarékoskodni, mert az adójóváírás, a kamatadó alóli mentesség és a jól megválasztott befektetések révén jelentősen gyarapodhatnak megtakarításaink.
Az egyéb jogi előnyökről nem is beszélve…
nem végrehajtható,
illetékmentesen örökölhető, …
Továbbá saját magunk választhatjuk meg, hogy a megtakarításunk milyen befektetésbe kerüljön, majd ez a portfólió az időtartam alatt a befektetési környezet és a befektető kockázatviselő képességének változásával tetszőlegesen alakítható.
Véleményem szerint ez az a megtakarítási forma, mely a magyarországi nyugdíjrendszer egyik pilléreként valós megoldás a nyugdíjas évekre való felkészülésre, a magyar nyugdíjrendszer kötelező elemein, az állami öregségi nyugdíjon, a magánnyugdíjpénztári befizetéseken és az önkéntes nyugdíjpénztári koncepción túlmutatva.
Itt nincs főpróba! Szerintem erről érdemes beszélni . Ön szerint is? Érdeklődik a fenti megtakarítás iránt, és szeretne részletesebb tájékoztatást kapni?
Lépjen velem kapcsolatba itt!
A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
Hasznosnak találta?
Ki az az 5 legfontosabb ismerőse, akiknek nekem ezt FELTÉTLENÜL el kellene mondanom?
Küldje tovább barátainak, üzleti partnereinek, ismerőseinek!
Előre is köszönik Önnek!
Haszontalannak, netán károsnak találta? Mondja el, miről olvasna érdeklődéssel.
Hasznos, de nemeléggé? Ingyenes (és kötelezettségmentes) személyes tanácsadásunkon jóval több segítséget kaphat!
Semmi sem tart örökké, különösen nem egy vállalkozás, és erre a nem-létre célszerű idejében gondolni és felkészülni! Aggodalomra nincs ok, mert az előrelátó tulajdonos már a cég legmeredekebb felfutó szakasza után elkezdi szépen félrerakni ezt a „lelépési pénzt”.
Szóval azt a pénzt, amivel elindíthatja majd következő vállalkozását, vagy csak egyszerűen hátradőlhet, és a pénz hozamaiból úriasan megélhet. Esetleg a kettő kombinációja.
Most már csak két kérdést kell megválaszolnunk: mennyit és mibe fektessünk abból a pénzből, amit a vállalkozásunkból félrerakunk.
Mennyit?
A biztosítók azt szokták mondani, hogy az emberek nulla biztosítási díjat szeretnének fizetni, de minden kárukat gyorsan és teljesen – sőt egy kicsit még jobban – térítse meg a biztosító. (Ha találna valaki ilyen céget, akkor, kérem, azonnal értesítsen!) Az emberek lehetőleg semmit sem áldoznak a biztonságukra. Ez üzleti értelemben is igaz. A vállalkozók egy része úgy von ki a cégéből tartalékba pénzeket, mintha a fogát húznák. Ez ismét csak azzal függ össze, hogy sokan gyermeküknek tekintik a vállalkozásukat, és mint egy jó apa (jó anya) lelkiismeret- furdalást éreznek, ha a kicsitől megvonnak valamit. Pedig ez még gyereknevelési elvnek is rossz. Az egészben az a humoros, hogy a tartalékként kivont pénz ugyancsak a tulajdonosé – sőt bizonyos értelemben sokkal inkább az övé. A cég ugyanis önálló jogi személy, önálló „élőlény”, még ha 100%-ban mi vagyunk is a tulajdonosai, míg a kivont pénz a mi magántulajdonunk, és korlátlanul rendelkezhetünk vele.
A tartalékképzés nagyságára nézve nincs egyetemes tanács. Két szempontot érdemes azért figyelembe venni. Egyik a cél: mikorra, mekkora összegnek kell rendelkezésre állnia. Ebből vissza lehet számolni, hogy milyen ütemben lehet ezt a tőkét felépíteni. Különösen fontos ezt jól végiggondolni, ha csakugyan végleg ki akarunk szállni: ilyenkor ugyanis meg kell állapítani, mennyi pénzre lesz szükségünk havonta, hogy eléldegéljünk, majd ebből kell kikalkulálni a felépítendő tőke nagyságát, és aztán ehhez kell igazítani a pénzek kivonását a vállalkozásból.
A másik szabály egyszerű és mindenkire vonatkozik: 10%. Ennyi. Minden jövedelem, akár céges, akár magánjövedelem, 10%-át célszerű, sőt manapság kötelező hosszú távú tartalékként felhalmozni. Ez egy általános nemzetközi ajánlás, és nem véletlenül. Legfőbb oka, hogy a 10% viszonylag nagy, ugyanakkor még nem fáj – egy normális pénzügyi helyzetben 10% fel sem tűnik. Csak legyen ez egy általános és rendszeres gyakorlat.
Hova?
Nos tegyük fel, hogy a cégünk hajójához elkezdünk pénzügyi mentőcsónakot ácsolni. Mibe rakjuk ezt a pénzt? Először is a legfontosabb: a pénzt a cégből ki kell venni, és attól teljesen függetlenül kell befektetni. Ez nyilvánvalónak látszik, de sokan – adózási okokból – mégsem így járnak el. Ezzel oda jutunk, ahova a Titanic: néhány mentőcsónak azért nem volt használható, mert szilárdan hozzáépítették a hajóhoz. El is süllyedtek, vele együtt.
Nézzünk néhány alternatívát a pénzügyi mentőcsónakokra! Azt a magától értetődő megoldást átugrom, hogy a tulajdonos bankba rakja a pénzét. Látva a kamatok infláció körüli teljesítményét, egyetlen jó érzésű vállalkozó sem hagyná a pénzét a bankban elfogyni. De akkor milyen megoldások vannak a tartalék pénzeinkre?
Másik cégbe? Az első, hogy más vállalkozást indítunk belőle. Ez logikusan hangzik, de rengeteg a buktatója. Jól hangzik, ha az ember már nemcsak egy vállalkozás tulajdonosa, hanem egy egész cégbirodalom ura! Nagyon gyakori, hogy például egy gépgyártó vállalkozás tulajdonosa valami homlokegyenest ellenkező tevékenységbe vág bele: mondjuk kastélyszállót vagy lovardát vesz. Esetleg egy másik, hasonló profilú céget. Bármelyik megoldást választja is, ez a mentőcsónak inkább csak lélekvesztő. Ennek egyik oka, hogy ezek a cégbirodalmacskák bizony összefüggenek. Az esetek nagy részében, ha valamelyik – és ez általában a zászlóshajó szokott lenni – felborul, akkor bizony vele süllyed el az egész.
A másik ok, hogy a magyar rögvalóságban nagyon nehéz olyan jól működő, nyereséget termelő vállalkozásokat találni, amelyek nem igényelnek sem szaktudást, sem tulajdonosi törődést. Magyarul: az új tulajdonos hamar rájön, hogy a gépgyártó cége mellé vásárolt kastélyszálló bizony egész másként működik, mint amit eddig megszokott. Másrészt ha tulajdonosként nem figyel oda, akkor a személyzet még a beépített bútorokat is ellopja, nem hogy nyereséget termelne. Ha pedig nekiáll, és ezt a cégét is teljes energiával kitanulja, rendbe szedi, akkor nem a jól megérdemelt nyugalomhoz és anyagi biztonsághoz jut közelebb, hanem a következő szívinfarktushoz.
Ingatlanba? Fektessünk ingatlanba? Mert sokan mind a mai napig meg vannak győződve arról, hogy csak az az érték, ami megfogható falakban van.
Ha lakásokat, házakat vásárolunk, akkor az esetek döntő részében ma már nagyon kis nyereséghez juthatunk: adó- és egyéb költségeik magasak, ugyanakkor nehezen adhatók ki, és csak alacsony áron, ráadásul az utóbbi években az értékük is nagyon gyengén emelkedik.
Egy kicsit jobb a helyzet, ha ipari ingatlanokat, üzlethelyiségeket adunk bérbe. Itt valamivel jobb a profitkilátás, de csúcsokat azért nem döntöget. Ráadásul a problémák egy része itt is ugyanaz. Ki vagyunk szolgáltatva a bérbe vevőknek. Ha kiesik egy bérlőnk, akkor – például egy üzlethelyiség esetén – komoly feladat következőt találni. Csak menjenek végig Pesten a Nagykörúton! Tízesével tátonganak – gyakran már hónapok óta – a kiadó üzlethelyiségek. Micsoda kár ez a tulajdonosoknak!
Mindkét esetben váratlan költségek is felmerülhetnek, elég kemény adót is kell fizetnünk. Ráadásul mindenfajta ingatlanbefektetés rákfenéje, hogy csak egyben és nagyon lassan lehet az ingatlant értékesíteni. Ha sürgősen szükségünk van egy kis pénzre, nem adhatjuk el csak az előszobát, és pláne nem egy-két nap alatt.
Nem állítom, hogy nem lehet jól ingatlanokba befektetni. De tudni kell, hogy ez is szakma, amit meg kell tanulni. Ráadásul jó sok pénz kell hozzá, és ha eredményesen akarjuk űzni, akkor igenis dolgozni kell vele, mégpedig nem is keveset. Ez azért nem ugyanaz, mint három hónapig vitorlázni a tengeren, miközben a távollétemben szépen csordogál a profit.
Papírba?
Utoljára hagytam az értékpapír-alapú befektetéseket. Ez összetett téma – még vissza fogok térni rá. Most legyen elég annyi, hogy szerintem az értékpapír-alapú befektetések közt lehet megtalálni azokat a formákat, amelyek luxus kategóriájú pénzügyi mentőcsónakként szolgálhatnak minden vállalkozónak. Nincs munka velük, biztonságosak, magas a hozamuk, és jól megkonstruálva rengeteg kellemes adózási és jogbiztonsági előnnyel szolgálnak. Természetesen itt is vannak veszélyek – de hát ki hiszi el, hogy nagy a fele királyság, és szép a királylány, ha nincs sárkány, akit le kell győzni?
Szeretne Ön is egy mentőcsónakot? Lépjen velem kapcsolatba, itt.
A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
A befektetések egyik legreménykeltőbb formája: a befektetési alap. És hogy miért igaz a címbeli állítás: mert semmivel nem helyettesíthető, ha a társadalmi hasznát és jelentőségét nézzük.
A konstrukció ősét a leleményes hollandok találták fel. Anno, már az 1500-as években, a legjövedelmezőbb üzletág a hosszú távú tengeri kereskedelem volt. Egy-egy kereskedelmi hajó gyakran a befektetett pénz tíz-hússzorosát is visszahozta, ám rendkívüli kockázatok felvállalásával: három hajóból jó, ha egy hazaért.
Erre találták ki a hollandok, hogy egy-egy hajó indítására a befektetők társaságot hoztak létre – azaz mindenki csak egy kis részét finanszírozta egy-egy hajó útjának. Így a rendelkezésre álló tőkéből az ember több, akár tíz-húsz hajónak is finanszírozhatta egy-egy kis részét, ahelyett, hogy egy hajót finanszírozott volna teljes egészében.
A kockázat megoszlott, és ennek lett egy különös és előnyös mellékhatása: olyan pénzek is elő- és befektetésre kerültek, amelyeket eddig – a dolgok kockázatos volta miatt – inkább csak őrizgettek vagy elpazaroltak. Ez a gazdaság számára hihetetlen fellendüléssel járt: nem véletlenül lett ez az időszak Hollandia aranykora.
Ezeket a vállalati részeket (mai szóval részvényeket) aztán egy bizonyos helyen adták-vették is a leleményes hollandok: és ez lett a mai tőzsde őse. Itt már voltak árfolyamok is. Egy hajó, amelyikről már harmadik-negyedik éve nem hallottak, annak az árfolyama bizony leesett.
Napjainkra a részvénytársaságok minden gazdaság alapvető cégformájává váltak. A tőzsdén hatalmas vagyonok forogtak. Ugyanakkor itt együtt voltak a kisemberek kis pénzei és a gazdagok hatalmas vagyonai. A feltételek azonban, mint az élet minden más területén, itt sem voltak egyformák: A gazdagok a nagy pénzeket kis költséggel forgatták: a brókercégek és a tőzsde a nagy összegekre alacsony jutalékokat számolt. A gazdagok a befektetéseiket erősen megosztották – sok helyre fektettek be. Így a kockázatot, hogy egy-egy részvény nagyot esik, ki lehetett küszöbölni. Harmadrészt a gazdagok meg tudtak fizetni kiváló szakembereket, akik megszerezték az információkat, feldolgozták és elemezték, majd kidolgozták és meg is valósították a legjobb befektetési stratégiát.
A hatvanas-hetvenes évekből ered az a zseniális ötlet, hogy ezt az igazságtalanságot felszámolva, viszonylag kis tőkével is lehessen úgy befektetni, mint a gazdagok. Ezt a formát hívják befektetési alapnak.
Az alapok elvei
A befektetési alapot az alapkezelő nagy tőkével indítja: jellemző a milliárd forintos nagyságrend. Ilyen összegekkel természetesen már igen alacsony költségekkel lehet dolgozni az értékpapírpiacon. Az alapkezelők kiváló szakembereket foglalkoztatnak: elemeznek, számolnak, és folyamatosan optimalizálják az alap összetételét. Őket nagyon jól megfizetik, a pénzüket az alap nyújtotta eredmény szerint kapják. Természetesen egyetlen részvényből sem tesznek túl sokat az alapba, hiszen ha valamelyikkel valami váratlan baj történne, akkor ez így csak kisebb baj lenne. Az alapok összerakása nagy művészet: a nyolcvanas években sorra kapták a közgazdasági Nobel- díjakat azok, pl. Markovitz, akik kidolgozták ennek optimális módszereit. Ma már a legegyszerűbb alap is ezeken a matematikai elveken nyugszik.
Az elvek a gyakorlatban
Amikor kész van ez a gyönyörű torta, az alap tőkéjét az alapkezelő pici darabokra (torta-szeletekre) osztja: ezek a darabok képeznek egy befektetési jegyet vagy befektetési egységet. Induláskor ez Magyarországon jellemzően 1 Ft.
Az alap jegyeinek értéke aztán napi árfolyam szerint változik. Ha az alapban lévő részvények értéke nő a tőzsdén, akkor arányosan az alap jegyeinek értéke is nő. Ha valamelyik részvény osztalékot fizet, akkor az alapkezelő ebből ismét csak részvényeket vesz: ettől ismét nő egy-egy jegy értéke. Végezetül az alapkezelő havonta levonja költségeit, ettől egy kicsit csökken az árfolyam.
Alapok és szabályok
Sokféle alap van: az induláskor minden kezelő eldönti, mi lesz az alap alapszabálya, filozófiája. Vannak állampapíralapok: ebben a konstrukcióban a kezelő állampapírokat vásárol. Vannak ingatlanalapok: a kezelők irodaházakat, bevásárlóközpontokat, hoteleket stb. vásárolnak. A részvényalapok részvényekből állnak össze: kínai részvényalap kínaiakból, indiai indiaiakból. Néha nagyon ravasz tematikus alapokat hoznak létre. Bravúros ötlet pl. az öregiparági alap (Gold Generation). Ez olyan európai cégek részvényeit tartalmazza, amelyek fő piaca az idős korosztály (nyugdíjasházak, egészségügyi intézmények, idősekre specializálódott utazási irodák, gyógyszergyárak stb.) Mivel Európa gyorsan öregszik, ezeknek a cégeknek dinamikusan bővül a piacuk – megy is az alap, mint a rakéta. Még rengeteg másféle alap is van: kombinált alapok, alapok alapjai stb.
Így napjainkra már az a furcsa helyzet állt elő, hogy a világ leggazdagabbjai, akiknek a kezében a világ erőforrásainak döntő része van, éppen a befektetési alapok – ezek tulajdonosait pedig éppen a rengeteg kisember jelenti.
Sok kicsi sokra megy
Ennek – akárcsak annak idején a holland hajóexpedíciót finanszírozók esetében – nagyon kellemes mellékhatása van: az ilyen alapokba olyan emberek is betették a pénzüket, akiknek egyébként eszük ágában sem lett volna: inkább a párna alatt tartogatják, vagy elköltik. És ez a pénz most visszaáramlik a gazdaságba: munkahelyeket teremt, és gyorsabb gazdasági fejlődést eredményez. Ez a forma először kínál teljesen új perspektívát az egyszerű embereknek: végre egy olyan forma, ami neki is elérhető, ráadásul ugyanoda fektetheti be a pénzét, mint a leggazdagabbak, ugyanakkor magasan az infláció feletti hozamokat realizálhat. Hosszú távon ez nagyon fontos: nemcsak összeadjuk a spórolt pénzünket, hanem végre reálértékben meg is tudjuk többszörözni!
Mi lenne befektetési alapok nélkül?
Ezt elsősorban a kisemberek sínylenék meg, akiknek a bankbetét és a tőzsde maradna pénzgyűjtés céljaira. A bankbetét lényegében pénztárolás, és nem –szaporítás (jellemző mondás a bankbetétre: „spórolja magát szegényre”), a tőzsde pedig az egyszerű halandóknak túl kockázatos. A megtakarítások tehát drámaian visszaesnének, az emberek nem tennének félre, és el lennének zárva attól, hogy a gazdaságba, amúgy minden pénz forrásába fektessenek be, és inkább elvernék a pénzüket. A gazdaság állandó tőkehiánnyal küszködne: egymást érnék a nagy gazdasági világválságok, ugyanúgy, mint annak idején az első és a második világháború előtt.
A világ cégei pedig lényegében csekély számú gazdag ember kezében koncentrálódnának. A társadalom nagyon kevés nagyon gazdagra és nagyon-nagyon sok nagyon-nagyon szegényre válna szét. Ez pedig politikai kockázatokat hordoz magában: a gazdagok hajlamosak megszerezni a politikai hatalmat is, és nem nagyon tisztelik a demokratikus hagyományokat… A világ körülbelül olyan lenne, mint amit a kapitalizmusról a hetvenes-nyolcvanas években politikai gazdaságtanból tanultuk: a gazdagok diktatúráiban kizsákmányolják és elnyomják a dolgozók széles tömegeit.
Ez a világ sokkal instabilabb lenne, már a harmadik világháborún is túl lennénk. És abban, hogy a világ mégsem így néz ki, hatalmas szerepük van a befektetési alapoknak.
Nos, a fentiekből mi következik? Az, hogy amikor egy ilyen befektetésen keresztül valóra váltjuk az Ön nagy álmait, akkor egyúttal védelmezzük a demokráciát is a diktatúrával szemben, vigyázzuk a békét, fellendítjük a gazdaságot, ráadásul védjük a nagy válságoktól is!
Legyen Ön is a részese!
Lépjen velem kapcsolatba itt!
Ha az Ön baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek!
Az idő Önnek dolgozik! Következetes stratégiával meglepően nagy tőkét építhet fel – kisebb összegekkel is.
Életünk során számos élethelyzet adódik, amikor valamilyen cél megvalósítása érdekében (házasságkötés, gyermekvállalás, lakás-, ház- vagy gépkocsivásárlás, utazás, vállalkozásindítás, tőkejövedelem), vagy valamilyen élet-feladat megoldására (káresemény, családi problémák, nem várt üzleti kiadások, egészségi gondok, munkanélküliség, betegség, munkaképtelenség, nyugdíjazás) több pénzre van szükségünk, mint amit a havi jövedelmünk fedezni képes.
Megoldásként három út kínálkozik: Saját tartalékaink, hitel vagy biztosítás.
Csak elegendő pénzügyi tartalékkal vészelhetők át biztonsággal ezek a minden ember életére jellemző és a többséget próbára tevő jövedelem-ingadozások. És csak magunkra számíthatunk. Önmagában sem az állami egészségügyi-, beteg- és nyugellátás, sem egy biztosítás nem jelent megnyugtató megoldást.
A megoldás –a nemzetközi szakirodalom szerint is- egy hosszú távú, következetesen végigvitt pénzügyi-befektetési terv vagy egy erre fenntartott nagy értékű ingatlan lehet.
A pénzügyileg fejlettebb országokban van egy általánosan elterjedt pénzügyi ajánlás, ami magánemberek, családok és cégek számára egyaránt érvényes: a nettó bevétel tíz százalékát célszerű tartalékalap képzésére félrerakni. És ez a piciny tíz százalék jelenti a különbséget a stabil gazdagság és a küszködés közt.
Nézzünk egy kézzelfogható példát! Vegyünk egy családot havi 250.000,- Ft havi bevétellel. Rakjunk félre ebből a tíz százalékot, azaz évi 300.000,-Ft-ot. Mit lehet ebből kihozni? Nem traktálom a részletekkel, ha komolyan érdekli, majd személyesen elmondom. A végeredmény: 20 év alatt 23,5 millió; 30 év alatt 78 millió, 40 év alatt 250 millió.
Ön szerint ez megoldás lehet a fenti élethelyzetekre, a kellemes nyugdíjas évekre,…?
Ám legyünk reálisak. Valószínűleg menetközben a nagyobb célokra veszünk ki belőle, viszont ha kb. 25 éves korban elkezdünk egy ilyen programot, ezzel együtt is finanszírozhatók gyermekeinknek az egyetemi tanulmányok (igen magas szinten), egy-egy kezdő lakás nekik és még mindig marad kb. 30 milliónyi tőkénk a kellemes nyugdíjas évekre.
És akkor még nem is említettem, hogy egy ilyen családi vagy céges alap micsoda pótolhatatlan nyugalmat és biztonságot adhat! Nehéz egy életet úgy végigélni, hogy egy-két komoly anyagi válság ne essen meg: munkahelyváltás, céges csőd, stb. Ha jó helyen van a tartalékalap, és jól van menedzselve, akkor az ilyen átmeneti válságok jól kezelhetők.
Sóvárogva nézzük az amerikai és japán frissnyugdíjasokat, akik megtöltik a világ turistaparadicsomait. Pedig csak egy –de az óriási- előnyük van velünk szemben. A fenti alapelveket nekik Japánban meg Amerikában már kamaszkorukban elmondták mind az iskolapadban ülve mind a konyhaasztal mellett.
Nekünk ezt nem mondta el eddig senki. Most kell megtanulnunk!
És miben különböznek még a magyar családok az amerikaiaktól? Az USA-ban a családok 65-70%-a rendelkezik hosszútávú értékpapír alapú megtakarításokkal. Nálunk ez az arány kb. 1%.
Ön kedves olvasóm ehhez az 1%-hoz tartozik?
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
Való igaz, hogy az első számú legbiztosabb módja annak, hogy megkettőzze a pénzét az, hogy összehajtja.
De akkor a … befektetési alap a második.
Minden alkalommal, amikor zöttyennek a világ értékpapír piacai, kemény kritikát szoktam kapni: hogyan ajánlhatom a családoknak jó lelkiismerettel az ilyen típusú befektetéseket, amikor most is elúszott egyik napról a másikra a tartalék pénzük 10, 20, vagy még nagyobb százaléka. A lelkiismeretem nyugodt…
Sokan azt hangoztatják, hogy az értékpapír piacra befektetni kockázatos. Mások szerint az értékpapír piac a legkevésbé kockázatos. Most kinek van igaza?
Induljunk a kályhától. Amikor egy tőzsdén forgó cég egy részvényét megvásároljuk, akkor ezzel az adott cégnek – a részvény képviselte arányban – tulajdonosai leszünk. Innentől miénk a gyár, a légitársaság, a bank, stb. – a részvény értékének (általában szerény) arányában. Ezeket a résztulajdonokat adhatjuk-vehetjük a tőzsdén a pillanatnyi árfolyamnak megfelelően.
Mi befolyásolja a részvények árfolyamát? Ezt alapvetően a kereslet és a kínálat szabja meg – ha valamelyik cég részvénye divatos lesz, mert jó hírek terjednek róla, (például kiváló lett a negyedéves mérlegük, nagy siker lett az új modelljük vagy megnyerték a kupát), akkor felmegy az ára. Ha valami rossz hír van velük kapcsolatban, (lecsukták az igazgatót sikkasztás miatt, megbukott az új modelljük, kikaptak az utolsó meccsükön) akkor lemennek az árfolyamok.
Ha ránézünk egy részvényindex időbeli diagramra, ami egy-egy piac részvényeinek súlyozott összege, akkor láthatjuk, hogy a görbék bár láthatólag felfelé haladnak, időközben fel-le rángatóznak. Miért van ez így?
A részvény a cég valódi értékét tükrözi. Milyen igazából egy cég értéke? Egy jól működő cég értéke folyamatosan nő: szorgalmasan dolgoznak, új termékeket, szolgáltatásokat fejlesztenek, termelik a pénzt. Ennek egy részét osztalékként kifizetik a részvényeseknek, másik részét visszaforgatják: befektetik, új gépeket vesznek, új gyárakat építenek – ezzel nő a cég értéke, nő a részvények értéke is. Csak az a baj, hogy pontosan senki sem tudja megmondani mennyi is ez a valódi érték.
És itt kezdődik a tőzsdepszichológia: egyszer csak elterjed a hír a Bársony Művek remek cég. Sokan vesznek a részvényeikből – feljebb megy az árfolyama. Erre sokan mondják: ugye milyen jó cég ez, hogy megy felfelé az árfolyama: vegyünk mi is. Persze az árfolyam tovább emelkedik. És ez így megy addig, amíg a Bársony részvények nyilvánvalóan irreálisan magas árfolyamot érnek el. És akkor mindig akad valaki, aki elkiáltja magát: Meztelen a király! – A Bársony Művek túlértékelt! És akkor mindenki meg akar szabadulni a részvényeitől, az árfolyamok pedig lezuhannak. Akkor persze egy idő után mindig akad valaki, aki rájön: egészen jó kis cég ez és a részvényeinek árfolyama nagyon alacsony. És ezzel elindul a hullámvasút következő menete.
Mit csinált maga a cég miközben részvényeinek árfolyama megjárta a mennyet és a poklot? Semmi különöset, tették a dolgukat: a munkások szőtték a kelmét, a fejlesztő mérnökök új szebb mintákat kreáltak, már heute cuture tervezőknek is szállítanak és elkészült az új üzemcsarnok is. Amikor lezuhant a cég túlértékelt részvényeinek árfolyama hirtelen gyengébb minőségben és kevesebbet dolgoztak a cég munkásai? Hirtelen megbutultak a mérnökeik? Összeomlottak a gyártócsarnokok? Kevesebb profit lett hirtelen a bársony piacán? – Egyik sem.
Ezért a részvény piacon a befektetők két különböző koncepciót testesítenek meg.
Az egyik befektetői magatartás a rövidtávú spekuláns. Mindig azt nézi éppen minek fog felmenni-leesni az árfolyama rövidtávon (10 perc, 1 nap, pár nap, 1-2 hónap fajtájuktól függően).
A másik fajta a hosszútávú befektető. Ő valóban hosszútávon – vagy akár örökre – befektető társa akar lenni egy perspektivikus cégnek. Ilyenkor a pillanatnyi vételi ár szinte lényegtelen, a lényeg hogy a cég hosszú távon jól dolgozzon. Ha ma egy Coca-Cola részvényt veszünk, sosem tudhatjuk, hogy holnap mi lesz az értéke, de abban biztosak lehetünk, hogy 10-20 éves távban remekül fog felfelé menni az értéke.
Azt kell látni, hogy hosszú távon a befektetők sokkal sikeresebbek. A spekulánsok sok szempontból szerencsejátékosok. Amikor hosszútávú megtakarítási programokat indít az ember, akkor nagyon lényeges, hogy ne spekulációkra bízza az ember a pénzét. Az még elmegy, hogy az ember 20 évesen elkártyázza minden pénzét, de 55 évesen már nem célszerű rulettre felrakni a jövendő nyugdíjunkat…
Nos nézzük, akkor mi van, ha ilyen hosszútávú befektetői szemmel vásárolunk értékpapírokat. Nézzük meg ezt a szép ábrát, rendkívül tanulságos!
S&P 500 sokéves átlaghozam
A fenti ábra az amerikai tőzsde S&P 500-as indexe alapján az mutatja, hányszor és mekkora átlaghozamokat lehetett realizálni átlagosan az USA értékpapír piacán. (Az S&P 500 a “Standard & Poor 500″ index rövidítése. Ezt az indexet 500 részvény alapján számítják, így átfogó képet ad az amerikai részvénypiac állapotáról, hozamairól.)
Mint látható az elmúlt 72 évben 17 olyan év volt, amikor teljesen átlagos portfolióval veszthettünk és 55 olyan év volt, amikor nyerhetett. Az átlag 12,8%. Dollárban.
Ha rátekintünk az ábrákra, akkor rögtön láthatjuk, hogy miért van az, hogy aki hosszú távú befektetőként, még teljesen átlagos portfolióval is szinte biztosra mehetett, hogy nyer. Másrészt az is látszik, hogy aki rövidtávra spekulál, minden további nélkül elveszíthette a pénzének akár a felét is.
Most akkor kockázatos az értékpapír alapú befektetés vagy sem?
Ez attól függ. Az adatokból ez már matematika, hogy mire számíthatunk.
Ha 1-2 évre indítunk ilyen befektetést akkor kb. 25% esélyünk van arra, hogy kevesebb pénzünk lesz a végén, mint amit beraktunk. Kb. 5% eséllyel csak a felét kapjuk meg a berakott pénzünknek. Viszont kb. 12% esélyünk van arra, hogy a dupláját kapjuk meg.
Hosszú távon, 20 évre viszont már gyakorlatilag nulla az esélye, hogy tőkét veszítsünk. Mivel a hosszú idő nem csak megszépít, de ki is átlagol, a befektetők 95%-nak 11% és 15% közti évi hozama lesz és ez nem kevés. 11%-nál 20 év alatt a pénzünk nyolcszorosát, 15%-nál a tizenhatszorosát kapjuk meg.
Mivel lehet egy hosszútávú befektetést biztonságossá tenni?Ennek három alapvető eszköze van.
Az egyik a kockázatok porlasztása. Nem egy részvényt vásárolunk, hanem sokból egy keveset. Így ha valamelyik cég bajba is kerülne, ez nagy veszteséget nem okoz. Erre ma már kifinomult módszerek vannak.
A második a jogi helyzet optimalizálása. Ez szép és elegáns megfogalmazása annak, hogy a befektetéseinket úgy intézzük, hogy azok jövedelme után a lehető legkevesebbet veszítsük el adók, illetékek stb. formájában.
A harmadik eszköz a folyamatos menedzselés. 20 év hosszú idő, ez alatt sok minden történhet. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan a befektetés portfolióját úgy alakítjuk szakember segítségével, hogy az mindig az optimális legyen. Olyan ez, mint a fociban. Az üres pályán is szinte lehetetlen az egyik kapuból úgy kirúgni a labdát, hogy pont a másikba menjen ( ez meccsen évtizedenként egyszer szokott sikerülni…) Ugyanakkor egy óvodás is képes a labdát szépen végigvezetgetni a pályán egyik kaputól a másikig.
Remélem, hogy sikerült egy kicsit megvilágítani ezt a bonyolult témát.
Végezetül azért felvetnék egypár kényes kérdést: Kinek áll érdekében az, hogy Ön kedves olvasó elhiggye, a hosszútávú értékpapír alapú befektetések nem biztonságosak?
Röviden felsorolom:
A bankoknak – akkor ugyanis elvinné a „biztos” bankszámláról a pénzét. (Megjegyzem a bankok pontosan így keresnek rekordprofitokat – Ön berakja a pénzét alacsony „biztos” kamatra a bankba, ők meg az értékpapírpiacon és a gazdaságban megforgatják. )
Az államnak – az állam szeretné, ha Ön kedves olvasó államkötvényekbe rakná a pénzét. A részvények ennek a konkurenciái – el is próbál az állam mindenkit riasztani – törvények útján, vagy csak propagandával – ettől.
A kereskedelem – ha Ön elhiszi, hogy a megtakarítások nem biztonságosak és ráadásul nem is hoznak jól, akkor semmi akadálya annak, hogy most rögtön elköltse náluk minden pénzét. És ez nekik remek. Hát még ha arra is rá tudják venni, hogy hitelekbe verje magát!
Ingatlan beruházók – ha Önt meg lehet győzni, hogy az elvont értékpapírok helyett a megfogható falakba fektessen (most, hogy az a fal miből és hogyan épült tekintsünk el) akkor nekik nyert ügyük van.
Szóval kinek érdeke meggyőzni Önt, hogy a hosszútávú értékpapír alapú befektetések nem biztonságosak? Praktikusan mindenkinek – saját magát kivéve. Mert, ha komoly pénzeket akar összerakni, hogy komoly célokat valósítson meg, akkor ez a legjobb út.
Csakhogy van egy aprócska prücök: mégpedig hogy nálunk csak kb. 21 éve van kapitalizmus és annak is eddig főként a szemetét láttuk. De azért el kellene gondolkodni rajta, hogy azokban az országokban, ahol régóta és folyamatosan kapitalizmus van, miért ilyen formákban van a családi megtakarítások döntő része?
Lépjen velem kapcsolatba itt!
A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
A téma közérdekű és nagyon aktuális. A kérdés időszerűségét az adja, hogy megjelent egy olyan törvénymódosítás, amelynek értelmében minden 1956. december 31-e előtt született férfi és nő, aki annak idején önként választotta a magánnyugdíjpénztárat, ez év december 31-ig büntetlenül visszaléphet az állami pénztárba. A törvény nemcsak az aktív munkavállalóknak, hanem a már nyugdíjban levő ex pénztártagok számára is újra kinyitotta ezt a kaput, ez év decemberéig ők is visszaléphetnek.
Elképzelhető, hogy Ön, vagy családtagja, ismerőse is kapott ilyen levelet és a döntéshez szeretnék támpontokat adni.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ez év szeptember 30-ig minden érintettet értesített a tudni- és tennivalókról. A lehetőség még azok számára is fennáll, akik már részesültek egyösszegű magánpénztári ellátásban, ha a felvett összeget 30 napon belül visszafizetik. Jönnek tehát a levelek, körülbelül 160 ezer ember próbál meg mérlegelni és dönteni. Arra, hogy megmondjam a “tutit”, én sem vagyok képes.
Nincsen ugyanis mindenki számára megfelelő, egyetlen helyes válasz. Nem tudom azt mondani, hogy csak a magánnyugdíj a jó választás, vagy csak az állami. Nagyon sok mindentől függ ez.
Mitől függ a válasz?
Attól, hogy valaki
1) hány éves,
2) milyen az egészségi állapota, várhatóan végig tudja-e dolgozni a nyugdíjig hátra levő időt, vagy esetleg leszázalékolhatják,
3) hány éve van hátra a nyugdíjig,
4) melyik magánpénztárban van a pénze, ott milyen portfóliót választott, mekkora volt és lesz a jövedelme, mit csinált a magánpénztártól egy összegben felvett jövedelmével stb.
Nagyon összetett és bonyolult kérdésről van tehát szó, és nagyon nem mindegy a választás. Aki most jól dönt, sokat tesz annak érdekében – akár minden plusz fillér befektetése nélkül is- , hogy a postás vastagabb borítékot hozzon majd ki a jövőben számára. A döntés tehát:”húsba vágó” A mérlegelés elkerülhetetlen.
Általánosságban annyi mondható el, hogy körülbelül 23-25 éves folyamatos magánnyugdíjpénztári tagság kell ahhoz, hogy az innen származó jövedelem elérje, vagy meghaladja az állami pénztárból származó nyugdíj 25 %-át. Természetesen ez az idő az átlagosnál magasabb jövedelem esetén rövidebb, alacsonyabb jövedelem esetén azonban hosszabb is lehet. Továbbá fontos hangsúlyozni a folyamatosságot. A fekete gazdaságban töltött idő és az ott szerzett fekete jövedelem szintén hosszabbító tényező.
Kitől kérjen tanácsot? Több esélyes a dolog.
Fordulhat pl. a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz. Ők nagyon értenek az állami nyugdíj kiszámításához. Az Ön konkrét adatainak figyelembe vételével elég pontosan be fogják lőni, hogy várhatóan mekkora állami nyugdíjra számíthat. Valószínűleg ismerik a várható törvényi módosításokat is, bár azt a kalkulátoruk nem tudja figyelembe venni, ugyanis a jövőbe nem lát mindig csak az éppen érvényben lévő jogszabályok alapján tud számolni. Továbbá egyáltalán nem biztos, hogy felvilágosítást fognak tudni adni a magánpénztárak hozamairól, a portfólióválasztás fontosságáról stb.
Ugyanakkor azt se felejtse el, hogy az állami nyugdíjkassza nemcsak a népességi adatok miatt “lyukas”, hanem a rendszerből adódóan eleve az. Még akkor is az lenne, ha nem lenne olyan tragikusan alacsony a születésszám, ha nem húzódna el olyan nagyon a fiatalok munkába állása, ha nem lenne várható a közeljövőben egy nagy tömeg, a Ratkó-gyerekek közel egyidejű tömeges nyugdíjba vonulása.
A Ratkó-korszak a Ratkó Anna 1949 és 1953 közötti népjóléti, majd egészségügyi miniszterségének, illetve tágabban az 1950 és 1956 közötti félévtizednek a népesedéspolitikára utaló elnevezése. Az abortusztilalom és a gyermektelenségi adó miatt a természetes szaporodás üteme ezekben az években jelentősen nőtt. A terhességmegszakítás tilalmát 1956 júniusában oldották fel, a gyermektelenségi adót pedig az 1956-os forradalom után törölték el. Az ebben a félévtizedben született generációt Ratkó-gyerekeknek hívják, és sokszor azt érzik, hogy félnek tőlük.
Anno, a trianoni tragédiából éppen csak magához térő Magyarországon 1921-ben 255 243 csecsemő született. Ez a számadat egészen a harmincas évek elejéig jellemző volt.
A kétszázezres határ alá 1933-ban süllyedtünk: akkor 193 111 újszülött jött a világra.
De még a világháború alatt is több gyermek született, mint most! 1940-ben 185 562, 1941-ben 177 047, 1944-ben pedig 195 868.
Csökkenést csak 1945 hozott, amikor 169 091 élve születés történt, aztán a mutatók újra emelkedtek: 1954-ben már 223 347 csecsemőről tud a Központi Statisztikai Hivatal. Itt indult Ratkó Anna programja.
1956 után, amikor Kádár János meghirdette ultraliberális abortuszpolitikáját, megfordult az irány.
A csökkenés ekkortól nagyjából állandónak mondható.
A rendszerváltozás idején, 1990-ben például már csak 125 679 gyermek született.
A mélypontot az 1999. esztendő jelentette, amikor 94 645 csecsemőt regisztráltak. Akkor egy szülőképes korú nőre 1,29 élveszülés jutott, ami eleve kizárja, hogy a mai magyar népesség reprodukálja önmagát. Az ezredforduló enyhe javulást hozott, majd újra romlottak a mutatók: 2003-ra gyakorlatilag visszatértünk az 1999-es szintre, amit 2004-ben újra megismételtünk.
1976-ban 181.497 élve születés volt, 1995-ben: 112.000., 2004-ben: 94.000 !
Lyukas, hiszen kilyukasztották, amikor a pályakezdők számára kötelezővé, az idősebbek számára pedig választhatóvá tették a magánnyugdíj választását, hiszen jelenleg a nyugdíjak túlnyomó többségét még az állami nyugdíj-kasszából folyósítják, de az új nemzedék már nem oda teljesít befizetést. Az állami nyugdíjkassza tehát rövid távon abban érdekelt, hogy a lehető legtöbb befizetőt csalogassa vissza magához.
Fordulhat természetesen a magánnyugdijpénztárához is, ahol nyilván fel fogják világosítani a tőlük várható járandóságok mértékéről, a portfólióválasztás fontosságáról stb., de nem fogják azt mondani, hogy menjen át inkább a másik magánnyugdíj-pénztárba, mivel ott kétszer akkora hozamok vannak, és azt se, hogy menjen vissza az államiba. Azok a tanácsadók tehát, akik az állami nyugdíjpénztárban vagy a magánnyugdíj-pénztárban elérhetők óhatatlanul elfogultak saját munkaadóikkal szemben.
Soha nem volt tehát ennyire fontos, hogy objektív, a szakmáját jól értő, független, egyetlen pénztárhoz sem elkötelezett tanácsadóhoz forduljon, mint most.
ˇ Most, amikor egyrészt döntenie kell,
ˇ most, amikor az átlagnyugdíj 79 306 Ft,
ˇ most, amikor a jövőben nem várható a nyugdíjak reálértékének a növelése,
ˇ most, amikor közel 2 millióan csak a minimális nyugdíjjárulékot fizetve, minimális nyugdíjra – ennek összege most 28 500 Ft számíthatnak,
ˇ most, amikor legalább 1 millióan vannak azok, akik 15 évnél kevesebb szolgálati időt tudnak felmutatni,
ˇ most, amikor az ország gazdasági válságban van és jelentős állami segítségre senki sem számíthat,
ˇ most, amikor az euró bevezetése előtt állunk, most, amikor már (1997!!! óta) el van fogadva (érvényes, de nem hatályos) a 2013. január 1-től életbelépő új nyugdíjtörvény, amelynek értelmében a nyugdíj adóköteles lesz és a nyugdíjasok hátrányára fog változni a nyugdíj kiszámítási szabálya,
ˇ most, amikor a magán és önkéntes pénztárak a hosszú táv ellenére megdöbbentően alacsony profitokat realizálnak.
Honnan fogja tudni, hogy jó helyen van, hogy jó tanácsadót választott? Onnan, ha a tanácsadó nemcsak általánosságban beszél, nemcsak az érzelmeit felkorbácsoló jövőre vonatkozó provokatív és manipulatív kérdésekkel árasztja el, hanem számol. Előveszi a laptopját vagy a kalkulátorát és konkrét adatokat tár maga elé. Ha így dönt ekkora nyugdíjra számíthat, ha meg amúgy, akkorára.
És még valami. Mindenkit óva intenék attól, hogy azt higgye, hogy pusztán a megfelelő nyugdíjpénztár kiválasztása elegendő intézkedés a megfelelő nyugdíjösszeg eléréséhez. Ezzel még csak a kötelezendően befizetendő járulékaink felhasználását optimalizáltuk, melynek összege azért a dupla minimálbér (143.000,-Ft) mellett is 137.280,-Ft/év!!! [Állami nyugdíjjárulék (1,5%): 2.145 Ft, Magánnyugdíjpénztári befizetés (8%): 11.440 Ft] Mai értéken a nyugdíjak összege 93 %-ban 150 ezer Ft alatt lesz. Ez az összeg ma sem sok, különösen, ha valakinek egyedül kell belőle boldogulnia. Egy férfi átlagosan 17, egy nő átlagosan 23 évet tölt el nyugdíjasként. Ez túl sok idő ahhoz, hogy ezt nyomorogva, éhezve, fázva, gyógyszerek és orvosi ellátás nélkül töltse el valaki. A nyugdíjak értékállósága a kiüresedő nyugdíjkasszák árnyékában nem igazán látszik biztosítottnak. Ebben a helyzetben az öngondoskodás szerepe felértékelődik. Félretenni, takarékoskodni idős napjainkra az egyetlen eszköz, amivel függetleníteni tudjuk magunkat a nyugdíjkasszáktól. Ezért nem mindegy, hol van a magánnyugdíjunk. Erre lehet tökéletes megoldás számos garantált jövedelmet biztosító megoldás.
És még egy apróság, ami ma így igaz: a magánnyugdíj-számlán lévő pénz örökölhető, bár egyösszegű felvételekor az érvényes legmagasabb szja adókulcs 50 %-os mértékéig adót kell fizetni utána. Az egyéni számla nem része a hagyatéknak, vagyis szinte azonnal hozzáférhető, az egyéni számlán lévő összeg felvétele örökösödésiilletékmentes.
Ha Ön vagy hozzátartozója, munkatársa, alkalmazottja, ismerőse is kapott ilyen levelet, szeretne döntéséhez szakszerű, objektív tanácsot kapni, érdeklik a saját lehetőségei, nézzük meg együtt, hogy Önnek, a környezetében élőknek mi lenne a legjobb!
Lépjen velem kapcsolatba itt!
Gyakorlati tennivalók, ha már döntött:
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (Felügyelet) 2009. szeptember 28-án tértivevényes levélben értesítette az érintett jelenlegi és volt magánnyugdíjpénztári tagokat az állami társadalombiztosítási (TB) nyugdíjrendszerbe történő visszalépés, illetve a pénztártagság figyelembevételével megállapított öregségi nyugellátás módosításának lehetőségéről. Sok állampolgár azonban félreértve a levél tartalmát a visszalépésre, vagy a nyugellátás módosítására irányuló kérelmét magánnyugdíjpénztára helyett a Felügyeletnek küldte meg.
A PSZÁF így ismételten felhívja a figyelmet: aki még nem nyugdíjas és pénztártagként vissza kíván lépni a TB rendszerébe, erre vonatkozó kérelmét ahhoz a magánnyugdíjpénztárhoz kell írásban benyújtania (legkésőbb 2009. december 31-ig), ahol a pénztártagsága a kérelem benyújtásakor fennáll. A pénztár megnevezése és címe a Felügyelet által kiküldött tájékoztató levél elején megtalálható. A kérelemben feltétlenül fel kell tüntetni a nevet, lakcímet és Taj számot is.
Aki már öregségi nyugdíjas (ideértve, a bányásznyugdíjban, korengedményes nyugdíjban, előnyugdíjban, szolgálati nyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, továbbá az öregségi nyugellátásnak minősülő mezőgazdasági járadékok valamelyikében részesülőket is), a nyugdíjának módosítására vonatkozó kérelmét írásban legkésőbb 2009. december 31-éig ugyancsak ahhoz a magánnyugdíjpénztárhoz kell benyújtania, ahol a pénztártagsága utoljára fennállt, vagy ahol jelenleg is tag. A pénztár megnevezése és címe a Felügyelet által kiküldött tájékoztató levél elején megtalálható. A kérelemben itt is feltüntetendő a név, lakcím és TAJ szám.
A Felügyelettől korábban azok a személyek kaptak értesítést, akik jelenleg magánnyugdíjpénztár tagok, önkéntes döntésük alapján lettek pénztártagok és 2008. december 31-éig 52. életévüket betöltötték.
Szintén levelet kaptak, akik számára 2009. július 9-ét megelőzően TB öregségi nyugellátást állapítottak meg és a TB nyugellátásuk összegét (pénztári tagságukra tekintettel) 75 százalékos mértékben határozták meg. Utóbbiak kérhetik nyugellátásuk összegének ismételt megállapítását, a pénztártagság figyelmen kívül hagyásával. Esetükben további feltétel, hogy ha korábban pénztári szolgáltatásban részesültek, ennek összegét volt magánnyugdíjpénztáruk részére a módosítási kérelem benyújtásától számított 30 napon belül visszafizessék.
Kívánok hatékony pénzügyi szokásokat!
Lépjen velem kapcsolatba itt!
A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
1. A pénzügyi szektor irányából sokasodnak a jó hírek. Egyre több bank lazítja újra a hitelfelvételi kondícióit, számol be nyereséges negyedévről vagy pozitív kilátásokról a folyó év tekintetében.
2. Újra- és újra kisebb nagyobb „bear market rally” (pozitív árfolyamkorrekciós hullámok) alakulnak ki a tőzsdéken – a pénzügyi szektor részvényeinek vezetésével.
3. Kezdenek konkrét formát ölteni a vezető gazdasági hatalmak gazdaságélénkítő- és bankmentő csomagjai. Az EU esetében az elsőre, az USA-ból az utóbbira kellett „sokáig” várni.
4. Világszerte javulnak a vállalatvezetői és fogyasztói bizalmi indexek. Kezd visszatérni (az egyenlőre óvatos) optimizmus.
5. Atőzsdék a negatív hírekre kevésbé, a pozitív hírekre erős növekedéssel reagálnak. Erős árfolyamingadozás mellett, pozitív korrekciós tendencia uralkodik.
6. Újra növekszik az amerikai lakosság fogyasztása. A vevők visszatértek a boltokba. Amennyiben ez a trend tovább folytatódik, nyárra pozitív hírek várhatóak az ipar és a kereskedelem oldaláról – ez tovább törné a jeget.
7. Akínai GDP növekedés 8% körül stabilizálódott. A belső fogyasztás tovább élénkül. A világ 3. legnagyobb gazdasága dacol a világgazdasági válsággal. Idén a világ eddig legjobban teljesítő tőzsdéje: a kínai.
8. Afeltörekvő országok (emerging markets) újra forró tippnek számítanak, élükön a BRIC országokkal (Brazília, Oroszország, India és nem utolsó sorban Kína). Ezen országok átlagon felüli fejlődési tendenciát mutattak az elmúlt években, melynek mélyebb társadalmi és világgazdasági okai vannak. Krízisek jönnek és mennek, a tényleges mozgatóerők maradnak.
9. Egyes gazdasági „előhírnöknek” tartott értékek (közlekedés szektorindexek, aranyár, nyersanyagárak) aktuális tendenciája pozitív fordulatra utal.
10. Egyre több gazdasági és politikai vezető (Obama, Bernanke, Schwarzmann, Buffet, Marc Faber, stb.) vállal fel pozitív kijelentéseket a nyilvánosság előtt a gazdaság kilátásait illetően. Az általános pesszimizmus kimegy a divatból. A dolgok reális megítélése már nagyobb elismeréssel találkozik szakértői körökben. 1929-et felemlegetni már kínos bakinak számít.
Szeretné ezeket a saját javára fordítani? Kérjen időpontot ingyenes és kötelezettségmentes személyes tanácsadásunkra!
Lépjen velem kapcsolatba itt!
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával Ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNemBővebben...
Hozzájárulását bármikor visszavonhatja a Beleegyezés visszavonása gombbal.Beleegyezés visszavonása
