Családunk – Gyermekeink

Érdemes tudatosan átgondolni a gyermekeink előtt álló életutat és kikövezni egy idejében elindított pénzügyi stratégiával.

“Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.” A mindenkori pillanatnyi helyzetünkben általában nevetünk ezen. De az évek folyamán látjuk a beigazolódást. Sőt, korunkban a „gond”-ot minden képzavar nélkül behelyettesíthetjük a „pénz”-zel.
Mint gondos szülők a lehető legjobbat akarjuk adni a gyermekeinknek, de sokan ezt csak a hatalmas erőfeszítések árán tehetik meg, ha egyáltalán megtehetik.

Egy gyermek felnevelése 18 éves koráig átlagosan 10 – 20 millió forintba kerül – és a főiskolai-egyetemi éveket, netán egy jónevű külföldi intézmény látogatását akkor még nem is számoltuk.

Ráadásul a költségek lökésszerűen jelentkeznek.
Így számos örömteli esemény igencsak megterheli a családi kasszát. Minderre föl lehet készülni -és ma már kell is- egy időben, jó korán felállított és következetesen végigvitt pénzügyi stratégiával, aminek eredményeként könnyedén kezelhetők lesznek ezek az élethelyzetek.
Itt is igaz: TŐKE = IDŐ * PÉNZ, azaz minél több idő áll rendelkezésünkre, annál kisebb megterheléssel érhető el ugyanaz a tőkeösszeg.
Ily módon a kiadásokat nézve pedig már előre elsimítottuk a nagyobb költséghullámokat, a bevételi oldalunkat pedig folyamatosan növelik az idők folyamán befektetett pénzek, a hozamok, a bónuszok és az állami kedvezmények.

Határozza el magát és dolgoztassa az időt a családjának.

Szeretné tudni, hogyan kezdjen hozzá? Szívesen leülök Önnel egy ingyenes és kötelezettségmentes konzultációra.

Lépjen velem kapcsolatba itt!

    Név (kötelező)

    Email cím (kötelező)

    Telefonszám (kötelező)

    Lakcím (település)

    Kérdés, üzenet

    Erre az e-mail címre kérem az újdonságokat, segítő útmutatásokat, cikkeket és kiemelt ajánlatokat is (eDM)!

    A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!

    Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

    Drop Dead Money – Lelépési pénz – a vállalkozó túlélési eszköze

    biztonság

    Semmi sem tart örökké, különösen nem egy vállalkozás, és erre a nem-létre célszerű idejében gondolni és felkészülni! Aggodalomra nincs ok, mert az előrelátó tulajdonos már a cég legmeredekebb felfutó szakasza után elkezdi szépen félrerakni ezt a „lelépési pénzt”.

    Szóval azt a pénzt, amivel elindíthatja majd következő vállalkozását, vagy csak egyszerűen hátradőlhet, és a pénz hozamaiból úriasan megélhet. Esetleg a kettő kombinációja.

    Most már csak két kérdést kell megválaszolnunk: mennyit és mibe fektessünk abból a pénzből, amit a vállalkozásunkból félrerakunk.

    Mennyit?
    A biztosítók azt szokták mondani, hogy az emberek nulla biztosítási díjat szeretnének fizetni, de minden kárukat gyorsan és teljesen – sőt egy kicsit még jobban – térítse meg a biztosító. (Ha találna valaki ilyen céget, akkor, kérem, azonnal értesítsen!)
    Az emberek lehetőleg semmit sem áldoznak a biztonságukra. Ez üzleti értelemben is igaz. A vállalkozók egy része úgy von ki a cégéből tartalékba pénzeket, mintha a fogát húznák. Ez ismét csak azzal függ össze, hogy sokan gyermeküknek tekintik a vállalkozásukat, és mint egy jó apa (jó anya) lelkiismeret- furdalást éreznek, ha a kicsitől megvonnak valamit. Pedig ez még gyereknevelési elvnek is rossz.
    Az egészben az a humoros, hogy a tartalékként kivont pénz ugyancsak a tulajdonosé – sőt bizonyos értelemben sokkal inkább az övé. A cég ugyanis önálló jogi személy, önálló „élőlény”, még ha 100%-ban mi vagyunk is a tulajdonosai, míg a kivont pénz a mi magántulajdonunk, és korlátlanul rendelkezhetünk vele.

    A tartalékképzés nagyságára nézve nincs egyetemes tanács. Két szempontot érdemes azért figyelembe venni. Egyik a cél: mikorra, mekkora összegnek kell rendelkezésre állnia. Ebből vissza lehet számolni, hogy milyen ütemben lehet ezt a tőkét felépíteni. Különösen fontos ezt jól végiggondolni, ha csakugyan végleg ki akarunk szállni: ilyenkor ugyanis meg kell állapítani, mennyi pénzre lesz szükségünk havonta, hogy eléldegéljünk, majd ebből kell kikalkulálni a felépítendő tőke nagyságát, és aztán ehhez kell igazítani a pénzek kivonását a vállalkozásból.

    A másik szabály egyszerű és mindenkire vonatkozik: 10%. Ennyi. Minden jövedelem, akár céges, akár magánjövedelem, 10%-át célszerű, sőt manapság kötelező hosszú távú tartalékként felhalmozni. Ez egy általános nemzetközi ajánlás, és nem véletlenül. Legfőbb oka, hogy a 10% viszonylag nagy, ugyanakkor még nem fáj – egy normális pénzügyi helyzetben 10% fel sem tűnik. Csak legyen ez egy általános és rendszeres gyakorlat.

    Hova?
    Nos tegyük fel, hogy a cégünk hajójához elkezdünk pénzügyi mentőcsónakot ácsolni. Mibe rakjuk ezt a pénzt? Először is a legfontosabb: a pénzt a cégből ki kell venni, és attól teljesen függetlenül kell befektetni. Ez nyilvánvalónak látszik, de sokan – adózási okokból – mégsem így járnak el. Ezzel oda jutunk, ahova a Titanic: néhány mentőcsónak azért nem volt használható, mert szilárdan hozzáépítették a hajóhoz. El is süllyedtek, vele együtt.

    Nézzünk néhány alternatívát a pénzügyi mentőcsónakokra! Azt a magától értetődő megoldást átugrom, hogy a tulajdonos bankba rakja a pénzét. Látva a kamatok infláció körüli teljesítményét, egyetlen jó érzésű vállalkozó sem hagyná a pénzét a bankban elfogyni. De akkor milyen megoldások vannak a tartalék pénzeinkre?

    Másik cégbe?
    Az első, hogy más vállalkozást indítunk belőle. Ez logikusan hangzik, de rengeteg a buktatója. Jól hangzik, ha az ember már nemcsak egy vállalkozás tulajdonosa, hanem egy egész cégbirodalom ura! Nagyon gyakori, hogy például egy gépgyártó vállalkozás tulajdonosa valami homlokegyenest ellenkező tevékenységbe vág bele: mondjuk kastélyszállót vagy lovardát vesz. Esetleg egy másik, hasonló profilú céget. Bármelyik megoldást választja is, ez a mentőcsónak inkább csak lélekvesztő.
    Ennek egyik oka, hogy ezek a cégbirodalmacskák bizony összefüggenek. Az esetek nagy részében, ha valamelyik – és ez általában a zászlóshajó szokott lenni – felborul, akkor bizony vele süllyed el az egész.
    A másik ok, hogy a magyar rögvalóságban nagyon nehéz olyan jól működő, nyereséget termelő vállalkozásokat találni, amelyek nem igényelnek sem szaktudást, sem tulajdonosi törődést. Magyarul: az új tulajdonos hamar rájön, hogy a gépgyártó cége mellé vásárolt kastélyszálló bizony egész másként működik, mint amit eddig megszokott. Másrészt ha tulajdonosként nem figyel oda, akkor a személyzet még a beépített bútorokat is ellopja, nem hogy nyereséget termelne. Ha pedig nekiáll, és ezt a cégét is teljes energiával kitanulja, rendbe szedi, akkor nem a jól megérdemelt nyugalomhoz és anyagi biztonsághoz jut közelebb, hanem a következő szívinfarktushoz.

    Ingatlanba?
    Fektessünk ingatlanba? Mert sokan mind a mai napig meg vannak győződve arról, hogy csak az az érték, ami megfogható falakban van.
    Ha lakásokat, házakat vásárolunk, akkor az esetek döntő részében ma már nagyon kis nyereséghez juthatunk: adó- és egyéb költségeik magasak, ugyanakkor nehezen adhatók ki, és csak alacsony áron, ráadásul az utóbbi években az értékük is nagyon gyengén emelkedik.
    Egy kicsit jobb a helyzet, ha ipari ingatlanokat, üzlethelyiségeket adunk bérbe. Itt valamivel jobb a profitkilátás, de csúcsokat azért nem döntöget. Ráadásul a problémák egy része itt is ugyanaz. Ki vagyunk szolgáltatva a bérbe vevőknek. Ha kiesik egy bérlőnk, akkor – például egy üzlethelyiség esetén – komoly feladat következőt találni. Csak menjenek végig Pesten a Nagykörúton! Tízesével tátonganak – gyakran már hónapok óta – a kiadó üzlethelyiségek. Micsoda kár ez a tulajdonosoknak!

    Mindkét esetben váratlan költségek is felmerülhetnek, elég kemény adót is kell fizetnünk. Ráadásul mindenfajta ingatlanbefektetés rákfenéje, hogy csak egyben és nagyon lassan lehet az ingatlant értékesíteni. Ha sürgősen szükségünk van egy kis pénzre, nem adhatjuk el csak az előszobát, és pláne nem egy-két nap alatt.

    Nem állítom, hogy nem lehet jól ingatlanokba befektetni. De tudni kell, hogy ez is szakma, amit meg kell tanulni. Ráadásul jó sok pénz kell hozzá, és ha eredményesen akarjuk űzni, akkor igenis dolgozni kell vele, mégpedig nem is keveset. Ez azért nem ugyanaz, mint három hónapig vitorlázni a tengeren, miközben a távollétemben szépen csordogál a profit.

    Papírba?
    Utoljára hagytam az értékpapír-alapú befektetéseket. Ez összetett téma – még vissza fogok térni rá. Most legyen elég annyi, hogy szerintem az értékpapír-alapú befektetések közt lehet megtalálni azokat a formákat, amelyek luxus kategóriájú pénzügyi mentőcsónakként szolgálhatnak minden vállalkozónak. Nincs munka velük, biztonságosak, magas a hozamuk, és jól megkonstruálva rengeteg kellemes adózási és jogbiztonsági előnnyel szolgálnak. Természetesen itt is vannak veszélyek – de hát ki hiszi el, hogy nagy a fele királyság, és szép a királylány, ha nincs sárkány, akit le kell győzni?

    Szeretne Ön is egy mentőcsónakot? Lépjen velem kapcsolatba, itt.

      Név (kötelező)

      Email cím (kötelező)

      Telefonszám (kötelező)

      Lakcím (település)

      Kérdés, üzenet

      Erre az e-mail címre kérem az újdonságokat, segítő útmutatásokat, cikkeket és kiemelt ajánlatokat is (eDM)!

      A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!

      Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

      A Nők Pénzügyi Programja

      női pénzügyek

       

      Hogyan takarékoskodtunk eddig?

      Elsőként kifizettük a számlákat és minden rendszeres és folyamatos kiadást, majd hosszú távra általában azt tettünk félreamennyi megmaradt. Így kétségkívül többnyire csak aprópénzek jutottak ilyen célra. A jövő nagyon messze volt, és biztosra vettük, hogyha most jó, az mindig így is marad.

      És hogy milyen az új gondolkodás, amire átváltunk, amire kutya kötelességünk átváltani?

      Nos, miután megvan a pénzügyi programunk,

      először mindig befektetjük azt a pénzt, amiből fedezni fogjuk a jövőbeni kiadásainkat,

      és csak azt fizetjük ki a jelenlegi kiadásokra, ami ezután marad!

       

      Kötelességünk segíteni azoknak, akik függnek tőlünk, számítanak ránk, a legfontosabbak számunkra, hogy a jövőjük nekik is biztonságban legyen.

      Ennek az alapelvnek kell általánossá válnia, különben a nők helyzetét meghatározó előbb ismertetett változások elkerülhetetlenül kirobbantják az időskori pénzügyi összeomlást.

       

      Hogy csinálták nagyanyáink?

      Pontosan így!

      Amikor megtermett a gabona, három részre osztották:

      • Az első rész volt a jövő évi vetőmag.
      • A második részt használták az emberek élelmezésére.
      • A harmadik részt szánták az állatoknak.

      Az első részhez semmilyen, hangsúlyozom: semmilyen körülmények között nem nyúltak! Ha elfogyott volna a másik kettő, elmentek napszámba, bérmunkába, de a jövőt soha nem élték föl!

      Ennek a gondolkodásmódnak kell újra eluralkodnia a nők körében: minél többen és minél előbb ismerjük fel az önálló vagyonteremtés szükségességét, annál magabiztosabban élhetjük meg jelenünket, tervezhetünk, és vághatunk neki a jövőnek.

       

      Utazás a jövőbe

      Tudja milyen sokszor hallom:

      • Kizárt, hogy ez velem megtörténjen!
      • A ROSSZ dolgok csak mással történnek meg!
      • Nyugdíj? – Ugyan már! Én meg sem érem!
      • Nekem erre nincs pénzem…

      Aztán egyszer csak megtörténik. És rájövünk, hogy igenis élünk. Hoppá! De miből? A pénzügyek maguktól nem lesznek stabilak. Azzá kell tennünk!

      Egy befektetés nem a luxusról szól. Különösen manapság nem. Ön szerint miről? Mert szerintem:

      A BIZTONSÁGRÓL!

      Ez a biztonság már jelenthet mindenkinek más-más dolgot.

      Mit jelent Önnek? Van ennek anyagi vonzata? Ha igen lehet konkrétan forintosítani?

      Hány forint a biztonság? Hány forint a nyugdíj? Hány forint a fedél a fejünk fölött? Hány forint egy gyerek felnevelése?

      Bizonyára tudja, hogy olcsóbb, ha előre összerakja, mintha akkor, amikor ég a ház kölcsön veszi?

      Aki előre gondolkodik, és pénzügyi programot épít, annak az élete során hétszer annyi pénze van, mint annak, aki ugyanezt hitelből finanszírozza.

      Nem tudok csodát tenni egy pillanat alatt.

      Ám az én munkám az, hogy a GONDOSKODÁS – ÖNGONDOSKODÁS vezérfonala mentén végig Ön mellett állva segítek, hogy céljai, álmai valóra váljanak. Mindent elkövetek, hogy a pénzügyei biztonságosabbá váljanak, és elérhetővé tegyék a kitűzött céljait.

      Beszéljünk erről személyesen! Jobb egy fölösleges beszélgetés, mint egy kései!

      Lépjen velem kapcsolatba itt!

        Név (kötelező)

        Email cím (kötelező)

        Telefonszám (kötelező)

        Lakcím (település)

        Kérdés, üzenet

        Erre az e-mail címre kérem az újdonságokat, segítő útmutatásokat, cikkeket és kiemelt ajánlatokat is (eDM)!

        A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!

        Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

         

         

         

         

        Körülöttünk settenkedik

        vitorlas

        Jövőbeni esélyeinket mindinkább olyan események határozzák meg, amelyeket egyikünk sem képes személyesen érzékelni.

        Az egész világot átfogó folyamatok hatásai egyre közvetlenebb módon alakítják életünket. Az emberi történelemben először számíthatunk tömegesen arra, hogy megöregszünk – és öregen egyre hosszabb ideig élhetünk.

        Ma még senki nem mer belegondolni abba, mi történik majd, ha néhány évtizeden belül a lakosság többsége 80-90 éves koráig él majd, miközben szociális ellátórendszereink a múlt században azzal a feltételezéssel épültek ki, hogy az emberek óriási többsége meghal, mire elérné a 60-70 éves életkorát.

        Egy dolog azonban biztos: az elkerülhetetlen következmények mindegyikének lesz pénzügyi vetülete – s erre időben fel kell készülnünk, ha nem szeretnénk a tömeges öregedést a tömeges elnyomorodás traumájával súlyosbítani.

        Amilyen boldog hír mindannyiunknak, hogy tovább élhetünk, olyan szomorú ez minden leendő idős embernek anyagi szempontból, hiszen egyre hosszabb inaktív életszakasz finanszírozásáról kell gondoskodnunk.

        A hölgyek több mint két évtizednyi, az urak közel másfél évtizednyi további élettartamra számíthatnak, ha betöltik a 62-65. életévüket. Ez a mai tényleges nyugdíjba vonulási életkorokra tekintettel a hölgyeknek 25 évnyi, a férfiaknak közel húsz évnyi nyugdíjas korszakot jelent.

        A húsz év múlva szükséges pénz hiánya azonban pontosan olyan, mint a magas vérnyomás: ma  nem fáj – holnap mégis megölhet.

        Ha ma, 45 éves koromban elviselhetetlen testi-lelki kínt okozna a majdan húsz év múlva, 65 éves koromban kínzó pénzhiány, éppoly lélekszakadva rohannék hosszú távú befektetési és nyugdíjbiztosítási programot terveztetni, mint ahogy rohanok sajgó foggal a fogorvoshoz.

        Többek között az én felelősségem is az, hogy e könyörtelenül érvényre jutó megatrend kikerülhetetlen pénzügyi következményeire időben felhívjam az Önök figyelmét és feltárjam az öngondoskodás különféle programjaiban rejlő pénzügyi megoldásokat – és ma már nemcsak a nyugdíj vonatkozásában, hanem kiemelt figyelemmel az egészségbiztosításra is.

        Az egészségbiztosítás ugyanis – reform ide vagy oda – arra a bevételi feltételezésre épül, hogy a társadalom minden tagja után fizet valaki megfelelő mértékű járulékot. Mindannyian tudjuk azonban, hogy ma is több százezerrel kevesebben fizetnek, mint ahányan erre kötelezettek lennének, és akik valóban fizetnek, azok is minden lehetséges módon optimalizálni próbálják a befizetéseik összegét. Ráadásul az egészségbiztosítás terén fokozottan érvényes az a rémisztő anomália, miszerint az ország tényleges eltartása a lakosság kevesebb, mint negyedének: kétmilliónyi polgár vállára nehezedik.

        Az egészségbiztosítást vezérlő másik feltételezés arra épül, hogy az ellátások iránti igény szintje szabályozható, vagyis az ellátóknak fizetendő összeg kordában tartható. Ez a feltételezés azonban nehezen igazolható: a társadalom elöregedése megállíthatatlan folyamat, mind több a krónikus ellátási igényt exponenciálisan igénylő idős ember, miközben mind kevesebb a rendszerbe belépő járulékfizető fiatal.

        A demográfiai csapda így nem csak a nyugdíjrendszerre csapódik lassan rá, hanem az egészségbiztosítás recsegő-ropogó rendszerére is. Egyre többen egyre jobb szolgáltatást követelnének egy olyan rendszertől, amely már ma is csak a szolgáltatások zsugorításával képes ellátni a feladatait.

        A kirovó-felosztó elvre épített ellátó rendszerek így is, úgy is összerogynak a növekvő teher alatt. A helyzet az egészségügy területén romlik majd a leggyorsabban és leglátványosabban. Az idősekre fordítjuk ma is az egészségügyi kiadások jó kétharmadát, s minél több az idős ember annál gyorsabban emelkedik majd ez az arány.

        Ha ehhez azt a kevéssé köztudott tényt is hozzávesszük, hogy az ember életében jelentkező egészségügyi kiadások 90%-át a halálát megelőző utolsó két hónap költségei adják ki, akkor nyilvánvaló, hogy az időskori egészségügyi igények nyomása könnyen  elsüllyeszti az ellátások ingatag hajóját.

        Szeretne magának egy saját hajót?

        Lépjen velem kapcsolatba itt!

          Név (kötelező)

          Email cím (kötelező)

          Telefonszám (kötelező)

          Lakcím (település)

          Kérdés, üzenet

          Erre az e-mail címre kérem az újdonságokat, segítő útmutatásokat, cikkeket és kiemelt ajánlatokat is (eDM)!

          A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!

          Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

           

          Való igaz…

          , hogy az első számú legbiztosabb módja annak, hogy megkettőzze a pénzét az, hogy összehajtja.

          De akkor a … befektetési alap a második.

          Minden alkalommal, amikor zökkennek a világ értékpapír piacai, kemény kritikát szoktam kapni: hogyan ajánlhatom a családoknak jó lelkiismerettel az ilyen típusú befektetéseket, amikor most is elúszott egyik napról a másikra a tartalék pénzük 10, 20, vagy még nagyobb százaléka. A lelkiismeretem nyugodt.

          Sokan azt hangoztatják, hogy az értékpapír piacra befektetni kockázatos. Mások szerint az értékpapír piac a legkevésbé kockázatos. Most kinek van igaza?

          Induljunk a kályhától. Amikor egy tőzsdén forgó cég egy részvényét megvásároljuk, akkor ezzel az adott cégnek – a részvény képviselte arányban – tulajdonosai leszünk. Innentől miénk a gyár, a légitársaság, a bank, stb. – a részvény értékének (általában szerény) mértékében. Ezeket a résztulajdonokat adhatjuk-vehetjük a tőzsdén a pillanatnyi árfolyamnak megfelelően.

          Mi határozza meg egy részvény árfolyamát? Ezt alapvetően a kereslet és a kínálat szabja meg – ha valamelyik cég részvénye divatos lesz, mert jó hírek terjednek róla, (például kiváló lett a negyedéves mérlegük, nagy siker lett az új modelljük vagy megnyerték a kiállítás nagydíját), akkor felmegy az ára. Ha valami rossz hír van velük kapcsolatban, (lecsukták az igazgatót sikkasztás miatt, megbukott az új modelljük, visszahívták áruikat a piacról) akkor lemennek az árfolyamok.

          Ha ránézünk egy részvényindex időbeli diagramjára, ami egy-egy piac részvényeinek súlyozott összege, akkor láthatjuk, hogy a görbék bár láthatólag felfelé haladnak, időközben fel-le ugrálnak. Miért van ez így?

          A részvény a cég valódi értékét tükrözi. Milyen igazából egy cég értéke? Egy jól működő cég értéke folyamatosan nő: szorgalmasan dolgoznak, új termékeket, szolgáltatásokat fejlesztenek, termelik a pénzt. Ennek egy részét osztalékként kifizetik a részvényeseknek, másik részét visszaforgatják: befektetik, új gépeket vesznek, új gyárakat építenek – ezzel nő a cég értéke, nő a részvények értéke is. Csak az a baj, hogy pontosan senki sem tudja megmondani mennyi is ez a valódi érték.

          És itt kezdődik a tőzsdepszichológia: egyszer csak elterjed a hír a Bársony Rt remek cég. Sokan vesznek a részvényeikből – feljebb megy az árfolyama. Erre sokan mondják: ugye milyen jó cég ez, hogy megy felfelé az árfolyama: vegyünk mi is. Persze az árfolyam tovább emelkedik. És ez így megy addig, amíg a Bársony részvények nyilvánvalóan irreálisan magas árfolyamot érnek el. És akkor mindig akad valaki, aki elkiáltja magát: Meztelen a király! – A Bársony Rt túlértékelt! És akkor mindenki meg akar szabadulni a részvényeitől, az árfolyamok pedig lezuhannak. Akkor persze egy idő után mindig akad valaki, aki rájön: egészen jó kis cég ez és a részvényeinek árfolyama nagyon alacsony. És ezzel elindul a hullámvasút következő menete.

          Mit csinált maga a cég miközben részvényeinek árfolyama megjárta a mennyet és a poklot? Semmi különöset, tették a dolgukat: a munkások szőtték a kelmét, a fejlesztő mérnökök új szebb mintákat kreáltak, már heute cuture tervezőknek is szállítanak és elkészült az új hímzőműhely is. Amikor lezuhant a cég túlértékelt részvényeinek árfolyama hirtelen gyengébb minőségben és kevesebbet dolgoztak a cég munkásai? Hirtelen megbutultak a mérnökeik? Összeomlottak a műhelyek? Kevesebb profit lett hirtelen a bársony piacán? – Egyik sem.

          Ezért a részvény piacon a befektetők két különböző koncepciót testesítenek meg.

          Az egyik befektetői magatartás a rövidtávú spekuláns. Mindig azt nézi éppen minek fog felmenni-leesni az árfolyama rövidtávon (10 perc, 1 nap, pár nap, 1-2 hónap fajtájuktól függően).

          A másik fajta a hosszútávú befektető. Ő valóban hosszútávon – vagy akár örökre – befektető társa akar lenni egy perspektivikus cégnek. Ilyenkor a pillanatnyi vételi ár szinte lényegtelen, a lényeg hogy a cég hosszú távon jól dolgozzon. Ha ma egy Coca-Cola részvényt veszünk, sosem tudhatjuk, hogy holnap mi lesz az értéke, de abban biztosak lehetünk, hogy 10-20 éves távban remekül fog felfelé menni az értéke.

          Azt kell látni, hogy hosszú távon a befektetők sokkal sikeresebbek. A spekulánsok sok szempontból szerencsejátékosok. Amikor hosszútávú megtakarítási programokat indít az ember, akkor nagyon lényeges, hogy ne spekulációkra bízza az ember a pénzét. Az még elmegy, hogy az ember 20 évesen elkártyázza minden pénzét, de 55 évesen már nem célszerű rulettre felrakni a jövendő nyugdíjunkat.

          Nos nézzük, mi van akkor, ha ilyen hosszútávú befektetői szemmel vásárolunk értékpapírokat. Nézzük meg ezt a szép ábrát, rendkívül tanulságos!

          A fenti ábra az amerikai tőzsde S&P 500-as indexe alapján az mutatja, hányszor és mekkora átlaghozamokat lehetett realizálni átlagosan az USA értékpapír piacán. (Az S&P500 a “Standard & Poor 500 index rövidítése. Ezt az indexet 500 részvény alapján számítják, így átfogó képet ad az amerikai részvénypiac állapotáról, hozamairól.)

          Mint látható az elmúlt 72 évben 17 olyan év volt, amikor teljesen átlagos portfolióval veszthettünk és 55 olyan év volt, amikor nyerhetett. Az átlag 12,8%. Dollárban.

          Ha rátekintünk az ábrákra, akkor rögtön láthatjuk, hogy miért van az, hogy aki hosszú távú befektetőként, még teljesen átlagos portfolióval is szinte biztosra mehetett, hogy nyer. Másrészt az is látszik, hogy aki rövidtávra spekulál, minden további nélkül elveszíthette a pénzének akár a felét is.

          Most akkor kockázatos az értékpapír alapú befektetés vagy sem? Ez attól függ. Az adatokból ez már matematika, hogy mire számíthatunk.

          Ha 1-2 évre indítunk ilyen befektetést akkor kb. 25% esélyünk van arra, hogy kevesebb pénzünk lesz a végén, mint amit beraktunk. Kb. 5% eséllyel csak a felét kapjuk meg a berakott pénzünknek. Viszont kb. 12% esélyünk van arra, hogy a dupláját kapjuk meg.

          Hosszú távon, 20 évre viszont már gyakorlatilag nulla az esélye, hogy tőkét veszítsünk. Mivel a hosszú idő nem csak megszépít, de ki is átlagol, a befektetők 95%-nak 11% és 15% közti évi hozama lesz és ez nem kevés. 11%-nál 20 év alatt a pénzünk nyolcszorosát, 15%-nál a tizenhatszorosát kapjuk meg.

          Mivel lehet egy hosszútávú befektetést biztonságossá tenni? Ennek három alapvető eszköze van.

          Az egyik a kockázatok porlasztása. Nem egy részvényt vásárolunk, hanem sokból egy keveset. Így ha valamelyik cég bajba is kerülne, ez nagy veszteséget nem okoz. Erre ma már kifinomult módszerek vannak.

          A második a jogi helyzet optimalizálása. Ez szép és elegáns megfogalmazása annak, hogy a befektetéseinket úgy intézzük, hogy azok jövedelme után a lehető legkevesebbet veszítsük el adók, illetékek stb. formájában.

          A harmadik eszköz a folyamatos menedzselés. 20 év hosszú idő, ez alatt sok minden történhet. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan a befektetés portfolióját úgy alakítjuk szakember segítségével, hogy az mindig az optimális legyen. Olyan ez, mint a fociban. Az üres pályán is szinte lehetetlen az egyik kapuból úgy kirúgni a labdát, hogy pont a másikba menjen ( ez meccsen évtizedenként egyszer szokott sikerülni.) Ugyanakkor egy óvodás is képes a labdát szépen végigvezetgetni a pályán egyik kaputól a másikig.

          Remélem, hogy sikerült egy kicsit megvilágítani ezt a bonyolult témát.

          Végezetül azért felvetnék egypár kényes kérdést: Kinek áll érdekében az, hogy Ön kedves olvasó elhiggye, a hosszútávú értékpapír alapú befektetések nem biztonságosak?

          Röviden felsorolom:

          • A bankoknak – akkor ugyanis elvinné a “biztos” bankszámláról a pénzét. (Megjegyzem a bankok pontosan így keresnek rekordprofitokat – Ön berakja a pénzét alacsony “biztos” kamatra a bankba, ők meg az értékpapírpiacon és a gazdaságban megforgatják.
          • Az államnak – az állam szeretné, ha Ön kedves olvasó államkötvényekbe rakná a pénzét. A részvények ennek a konkurenciái – el is próbál az állam mindenkit riasztani – törvények útján, vagy csak propagandával – ettől.
          • A kereskedelem – ha Ön elhiszi, hogy a megtakarítások nem biztonságosak és ráadásul nem is hoznak jól, akkor semmi akadálya annak, hogy most rögtön elköltse náluk minden pénzét. És ez nekik remek. Hát még ha arra is rá tudják venni, hogy hitelekbe verje magát!
          • Ingatlan beruházók – ha Önt meg lehet győzni, hogy az elvont értékpapírok helyett a megfogható falakba fektessen (most, hogy az a fal miből és hogyan épült tekintsünk el) akkor nekik nyert ügyük van.

          Szóval kinek érdeke meggyőzni Önt, hogy a hosszútávú értékpapír alapú befektetések nem biztonságosak? Praktikusan mindenkinek – saját magát kivéve. Mert, ha komoly pénzeket akar összerakni, hogy komoly célokat valósítson meg, akkor ez a legjobb út.

          Csakhogy van egy aprócska prücök: mégpedig hogy nálunk csak kb. 16 éve van kapitalizmus és annak is eddig főként a szemetét láttuk. De azért el kellene gondolkodni rajta, hogy azokban az országokban, ahol régóta és folyamatosan kapitalizmus van, miért ilyen formákban van a családi megtakarítások döntő része?

          Ha a témában le szeretne ülni velem beszélgetni, nagy szeretettel várom. Lépjen velem kapcsolatba itt!

            Név (kötelező)

            Email cím (kötelező)

            Telefonszám (kötelező)

            Lakcím (település)

            Kérdés, üzenet

            Erre az e-mail címre kérem az újdonságokat, segítő útmutatásokat, cikkeket és kiemelt ajánlatokat is (eDM)!

            A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.

            Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek!

             

            “Modern nyugdíjrendszer helyett drámai sokk”

            kukázó nyugdíjas
            kukázó nyugdíjas
            Megszorításokon kívül idén sincs a kormánynak értékelhető nyugdíjkoncepciója, úgyhogy ebben a ciklusban is elmarad a nyugdíjreform – jósolta Kovács Erzsébet, a Corvinus egyetemi tanára Cikk megtekintése…


            Nyugdíjtervezés

            • Biztos abban,hogy megtakarításai a legjobb helyen vannak?
            • Biztosan a legjobb bankban van a pénze?
            • Szeretne infláció feletti hozamot elérni?
            • Megfelelő bankbetéttel, részvényekkel rendelkezik?
            • Elegendő lesz nyugdíjra a jelenlegi pénze?
            • Ezekre a kérdésekre kaphat konkrét válaszokat.

            Jelentkezzen, és most díjmentesen elkészítjük nyugdíjtervét, valamint átvilágítjuk a befektetéseit, megtakarításait!

            Lépjen velem kapcsolatba itt!

              Név (kötelező)

              Email cím (kötelező)

              Telefonszám (kötelező)

              Lakcím (település)

              Kérdés, üzenet

              Erre az e-mail címre kérem az újdonságokat, segítő útmutatásokat, cikkeket és kiemelt ajánlatokat is (eDM)!

              A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.

              Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

              Egy zseniális találmány

              befektetesi-alap

              A befektetések egyik legreménykeltőbb formája: a befektetési alap. És hogy miért igaz a címbeli állítás: mert semmivel nem helyettesíthető, ha a társadalmi hasznát és jelentőségét nézzük.

              A konstrukció ősét a leleményes hollandok találták fel. Anno, már az 1500-as években, a legjövedelmezőbb üzletág a hosszú távú tengeri kereskedelem volt. Egy-egy kereskedelmi hajó gyakran a befektetett pénz tíz-hússzorosát is visszahozta, ám rendkívüli kockázatok felvállalásával: három hajóból jó, ha egy hazaért.

              Erre találták ki a hollandok, hogy egy-egy hajó indítására a befektetők társaságot hoztak létre – azaz mindenki csak egy kis részét finanszírozta egy-egy hajó útjának. Így a rendelkezésre álló tőkéből az ember több, akár tíz-húsz hajónak is finanszírozhatta egy-egy kis részét, ahelyett, hogy egy hajót finanszírozott volna teljes egészében.

              A kockázat megoszlott, és ennek lett egy különös és előnyös mellékhatása: olyan pénzek is elő- és befektetésre kerültek, amelyeket eddig – a dolgok kockázatos volta miatt – inkább csak őrizgettek vagy elpazaroltak. Ez a gazdaság számára hihetetlen fellendüléssel járt: nem véletlenül lett ez az időszak Hollandia aranykora.

              Ezeket a vállalati részeket (mai szóval részvényeket) aztán egy bizonyos helyen adták-vették is a leleményes hollandok: és ez lett a mai tőzsde őse. Itt már voltak árfolyamok is. Egy hajó, amelyikről már harmadik-negyedik éve nem hallottak, annak az árfolyama bizony leesett.

              Napjainkra a részvénytársaságok minden gazdaság alapvető cégformájává váltak. A tőzsdén hatalmas vagyonok forogtak. Ugyanakkor itt együtt voltak a kisemberek kis pénzei és a gazdagok hatalmas vagyonai. A feltételek azonban, mint az élet minden más területén, itt sem voltak egyformák: A gazdagok a nagy pénzeket kis költséggel forgatták: a brókercégek és a tőzsde a nagy összegekre alacsony jutalékokat számolt. A gazdagok a befektetéseiket erősen megosztották – sok helyre fektettek be. Így a kockázatot, hogy egy-egy részvény nagyot esik, ki lehetett küszöbölni. Harmadrészt a gazdagok meg tudtak fizetni kiváló szakembereket, akik megszerezték az információkat, feldolgozták és elemezték, majd kidolgozták és meg is valósították a legjobb befektetési stratégiát.

              A hatvanas-hetvenes évekből ered az a zseniális ötlet, hogy ezt az igazságtalanságot felszámolva, viszonylag kis tőkével is lehessen úgy befektetni, mint a gazdagok. Ezt a formát hívják befektetési alapnak.

              Az alapok elvei
              A befektetési alapot az alapkezelő nagy tőkével indítja: jellemző a milliárd forintos nagyságrend. Ilyen összegekkel természetesen már igen alacsony költségekkel lehet dolgozni az értékpapírpiacon. Az alapkezelők kiváló szakembereket foglalkoztatnak: elemeznek, számolnak, és folyamatosan optimalizálják az alap összetételét. Őket nagyon jól megfizetik, a pénzüket az alap nyújtotta eredmény szerint kapják. Természetesen egyetlen részvényből sem tesznek túl sokat az alapba, hiszen ha valamelyikkel valami váratlan baj történne, akkor ez így csak kisebb baj lenne. Az alapok összerakása nagy művészet: a nyolcvanas években sorra kapták a közgazdasági Nobel- díjakat azok, pl. Markovitz, akik kidolgozták ennek optimális módszereit. Ma már a legegyszerűbb alap is ezeken a matematikai elveken nyugszik.

              Az elvek a gyakorlatban
              Amikor kész van ez a gyönyörű torta, az alap tőkéjét az alapkezelő pici darabokra (torta-szeletekre) osztja: ezek a darabok képeznek egy befektetési jegyet vagy befektetési egységet. Induláskor ez Magyarországon jellemzően 1 Ft.
              Az alap jegyeinek értéke aztán napi árfolyam szerint változik. Ha az alapban lévő részvények értéke nő a tőzsdén, akkor arányosan az alap jegyeinek értéke is nő. Ha valamelyik részvény osztalékot fizet, akkor az alapkezelő ebből ismét csak részvényeket vesz: ettől ismét nő egy-egy jegy értéke. Végezetül az alapkezelő havonta levonja költségeit, ettől egy kicsit csökken az árfolyam.

              Alapok és szabályok
              Sokféle alap van: az induláskor minden kezelő eldönti, mi lesz az alap alapszabálya, filozófiája. Vannak állampapíralapok: ebben a konstrukcióban a kezelő állampapírokat vásárol. Vannak ingatlanalapok: a kezelők irodaházakat, bevásárlóközpontokat, hoteleket stb. vásárolnak. A részvényalapok részvényekből állnak össze: kínai részvényalap kínaiakból, indiai indiaiakból. Néha nagyon ravasz tematikus alapokat hoznak létre. Bravúros ötlet pl. az öregiparági alap (Gold Generation). Ez olyan európai cégek részvényeit tartalmazza, amelyek fő piaca az idős korosztály (nyugdíjasházak, egészségügyi intézmények, idősekre specializálódott utazási irodák, gyógyszergyárak stb.) Mivel Európa gyorsan öregszik, ezeknek a cégeknek dinamikusan bővül a piacuk – megy is az alap, mint a rakéta. Még rengeteg másféle alap is van: kombinált alapok, alapok alapjai stb.
              Így napjainkra már az a furcsa helyzet állt elő, hogy a világ leggazdagabbjai, akiknek a kezében a világ erőforrásainak döntő része van, éppen a befektetési alapok – ezek tulajdonosait pedig éppen a rengeteg kisember jelenti.

              Sok kicsi sokra megy
              Ennek – akárcsak annak idején a holland hajóexpedíciót finanszírozók esetében – nagyon kellemes mellékhatása van: az ilyen alapokba olyan emberek is betették a pénzüket, akiknek egyébként eszük ágában sem lett volna: inkább a párna alatt tartogatják, vagy elköltik. És ez a pénz most visszaáramlik a gazdaságba: munkahelyeket teremt, és gyorsabb gazdasági fejlődést eredményez. Ez a forma először kínál teljesen új perspektívát az egyszerű embereknek: végre egy olyan forma, ami neki is elérhető, ráadásul ugyanoda fektetheti be a pénzét, mint a leggazdagabbak, ugyanakkor magasan az infláció feletti hozamokat realizálhat. Hosszú távon ez nagyon fontos: nemcsak összeadjuk a spórolt pénzünket, hanem végre reálértékben meg is tudjuk többszörözni!

              Mi lenne befektetési alapok nélkül?
              Ezt elsősorban a kisemberek sínylenék meg, akiknek a bankbetét és a tőzsde maradna pénzgyűjtés céljaira. A bankbetét lényegében pénztárolás, és nem –szaporítás (jellemző mondás a bankbetétre: „spórolja magát szegényre”), a tőzsde pedig az egyszerű halandóknak túl kockázatos. A megtakarítások tehát drámaian visszaesnének, az emberek nem tennének félre, és el lennének zárva attól, hogy a gazdaságba, amúgy minden pénz forrásába fektessenek be, és inkább elvernék a pénzüket. A gazdaság állandó tőkehiánnyal küszködne: egymást érnék a nagy gazdasági világválságok, ugyanúgy, mint annak idején az első és a második világháború előtt.
              A világ cégei pedig lényegében csekély számú gazdag ember kezében koncentrálódnának. A társadalom nagyon kevés nagyon gazdagra és nagyon-nagyon sok nagyon-nagyon szegényre válna szét. Ez pedig politikai kockázatokat hordoz magában: a gazdagok hajlamosak megszerezni a politikai hatalmat is, és nem nagyon tisztelik a demokratikus hagyományokat… A világ körülbelül olyan lenne, mint amit a kapitalizmusról a hetvenes-nyolcvanas években politikai gazdaságtanból tanultuk: a gazdagok diktatúráiban kizsákmányolják és elnyomják a dolgozók széles tömegeit.

              Ez a világ sokkal instabilabb lenne, már a harmadik világháborún is túl lennénk. És abban, hogy a világ mégsem így néz ki, hatalmas szerepük van a befektetési alapoknak.

              Nos, a fentiekből mi következik? Az, hogy amikor egy ilyen befektetésen keresztül valóra váltjuk az Ön nagy álmait, akkor egyúttal védelmezzük a demokráciát is a diktatúrával szemben, vigyázzuk a békét, fellendítjük a gazdaságot, ráadásul védjük a nagy válságoktól is!

              Legyen Ön is a részese!

              Lépjen velem kapcsolatba itt!

                Név (kötelező)

                Email cím (kötelező)

                Telefonszám (kötelező)

                Lakcím (település)

                Kérdés, üzenet

                Erre az e-mail címre kérem az újdonságokat, segítő útmutatásokat, cikkeket és kiemelt ajánlatokat is (eDM)!

                Ha az Ön baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek!

                Ketyeg a nyugdíjbomba, élesedik Orbánék “szociális aknája”

                Nyugdíjbiztosítás
                Nyugdíjbiztosítás

                Ketyeg a nyugdíjbomba
                … 2040 körül biztosan jön egy sokk. Addigra több százezerrel több nyugdíjast kellene több százezerrel kevesebb járulékfizetőnek eltartania.
                Jobb egy fölösleges beszélgetés, mint egy kései! Kapcsolatfelvétel: httpss://empirium.hu/szemelyes-konzultacio/

                Farkas György ÚJSÁGÍRÓ, HÍRFŐNÖK. 2016. 06. 13. 15:12

                Megszavazta a parlament a Polgári törvénykönyv (Ptk.) módosítását a kötelező szülőtartásról.

                A kormány szerint a szülőtartás intézményénél csak az alaptörvény rendelkezéseinek átültetése volt a cél, a Ptk.-módosítás ugyanis törvényi szinten nyomatékosítja a nagykorú gyermekek szülőtartási kötelezettségét. Korábban az ellenzék hevesen bírálta az elképzelést.

                Politikai atombomba, szociális akna

                A szülőtartás intézményét Staudt Gábor (Jobbik) „politikai atombombaként” jellemezte. Szerinte az nem a szolidaritásról, hanem arról szól, hogy az állam megpróbál kivonulni a szociális szektorból, a gyermekekre hárítva a költségeket, a felelősséget. Schiffer András(LMP) akkor a szülőtartást olyan szociális aknának nevezte, amely az állami kivonulást készíti elő. Bárándy Gergely (MSZP) arról beszélt, hogy senki nem vitatja, hogy a gyerekeknek illik és kell az idős szülőkről gondoskodni, de egy szociális jogállamban az állam gondoskodik az állampolgárairól. A DK úgy vélte: a kormány lényegében elismerte: a nyugdíjrendszer bukás előtt áll, amikor pedig ez bekövetkezik, akkor “mindenki tartsa el idős családtagjait”. Ha nem tudja, akkor a nyugdíjrendszert kezelő kormány megbünteti.

                A kormánypártok képviselői alaptalannak nevezték mindezt, így nem is volt kétséges, hogy az Országgyűlés elfogadja a javaslatot, amely július elsejével léphet hatályba.

                Vissza a jövőbe

                Soha nem látott terhet jelentene, ha a nyugdíjas szülők közvetlen eltartásának terhét visszaadják a középső generációnak. Ezt dr. Farkas András, a Nyugdíjguru alapítója már akkor jelezte, amikor Orbán Viktor az Idősügyi Tanács egyik ülésén arról beszélt, a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni rászoruló szüleikről. Farkas szerint ezt a generációt a történelemben soha nem látott módon zsákmányolja ki az állam. 

                A szakértő a Polgári törvénykönyv július elsejei módosítását azért tartotta meglepőnek, mert felülír egy százéves hallgatólagos társadalmi megállapodást, visszahoz egy letűnt kort, hiszen a társadalombiztosítás éppen azért jött létre, hogy az idősek eltartásának terhét levegye az egyes családok válláról, közös társadalmi kötelezettséggé tegye. A mindenkori aktív dolgozók ezért fizetik a járulékot, amit szétosztanak a nyugdíjasok között. Az új szabállyal a fiatal és középkorú nemzedék harapófogóba kerül, a járulékfizetés mellett külön eltartják szüleiket, gyermekeiket. 

                Kína a minta?

                A módosításról a jogász, nyugdíjszakértő lapunknak korábban azt mondta, hasonló kötelezettség a magyaron kívül csak a kínai alkotmányban szerepel. A 2013-as Polgári törvénykönyvbe is bekerült egy részletes szabályozás a szülőtartásról, de a július elsejétől hatályos módosítás már addig megy, hogy az állami ellátórendszer is követelheti a számla kifizetését a gyerektől, ha a szülőnek nincs erre forrása. A szülő eddig is perelhette gyermekét, de most már egy intézmény a szülő nélkül is megteheti.

                Vagyis egy szociális otthonnak, vagy valamilyen ellátó szervezetnek semmilyen morális visszatartó erő nem szab gátat, amikor perre visz egy ilyen ügyet.

                A gyerek most a nyugdíjjárulékkal teljesít egy „társadalmasított” ellátási kötelezettséget, amire most jön az újabb feladat. Ez visszaugrás a XIX. századba, amikor nyilvánvaló volt, hogy az öregeket a családnak kellett eltartani. 120-130 éve azonban nagy családok voltak, sok gyerekkel, közöttük oszlott meg a szülők eltartási kötelezettsége.

                Most ezekkel a szabályokkal túlterheljük az aktív korosztályt, már csak azért is, mert ha így nő a várható életkor, akkor az a helyzet is előállhat, hogy két generáció nyugdíjas jut egy aktív dolgozóra egy családban.

                Előfordulhat, hogy a nagypapa eltartási köztelezettsége az unokára száll, mert a szülők szintén nyugdíjasok már, és jelenleg egymillió gyerek hiányzik a rendszerből.

                Ketyeg a nyugdíjbomba

                A szakértő szerint 2040 körül biztosan jön egy sokk. Addigra több százezerrel több nyugdíjast kellene több százezerrel kevesebb járulékfizetőnek eltartania.

                Ha megnézzük a magyar korfát, akkor vannak a híres Ratkó-gyerekek, az ’50-es években született emberek, akik a ’70-es évek elején, közepén alapítottak családot. Nekik született utoljára nagyszámú gyereke.

                A másik komoly probléma pedig az aktív korúak elvándorlása.

                Ma már a hivatalos adatok szerint is 370 ezer ember dolgozik külföldön. Ők nem fizetnek társadalombiztosítást Magyarországon. A nem hivatalos adatok szerint számuk elérheti az 5-600 ezer embert és évente 30-40 ezerrel nő a számuk. Ők is kiesnek a rendszerből. A kormány erre készül az erős szülőtartási jogosítványokkal, megoldás a nyugdíj-előtakarékosság lehet azokban a családokban, ahol legalább egy kicsi lehetőség van félretenni – mondta Dr. Farkas András. 

                forrás: httpss://24.hu/fn/gazdasag/2016/06/13/ketyeg-a-nyugdijbomba-elesedik-orbanek-szocialis-aknaja/

                 

                Lépjen velem kapcsolatba itt!

                  Név (kötelező)

                  Email cím (kötelező)

                  Telefonszám (kötelező)

                  Lakcím (település)

                  Kérdés, üzenet

                  Erre az e-mail címre kérem az újdonságokat, segítő útmutatásokat, cikkeket és kiemelt ajánlatokat is (eDM)!

                  Nyugdíj szinte nem lesz, helyette itt a kötelező szülőtartás – A Forbes Magyarország blogja

                  httpss://forbes.blog.hu/2016/06/06/nyugdij_szinte_nem_lesz_helyette_itt_a_kotelezo_szulotartas

                  #nyugdíj #nyugdíjbiztosítás #öngondoskodás
                  Gondolkodjon felelősen, ha a legértékesebb tulajdonáról – az életéről, az élete egyharmadáról – van szó!
                  Jobb egy fölösleges beszélgetés, mint egy kései!

                  Lépjen velem kapcsolatba itt!

                    Név (kötelező)

                    Email cím (kötelező)

                    Telefonszám (kötelező)

                    Lakcím (település)

                    Kérdés, üzenet

                    Erre az e-mail címre kérem az újdonságokat, segítő útmutatásokat, cikkeket és kiemelt ajánlatokat is (eDM)!

                    Kedvcsináló a „koránkeléshez”. Számoljon!

                    A korai megtakarítás előnyei
                    A korai megtakarítás előnyei

                    Akár bevallja valaki, akár nem vágyik az anyagi biztonságra, anyagi függetlenségre, vagy hétköznapi szóval a gazdagságra. Hogy ez kinek mit jelent pontosan, az mindig az egyén igényeitől, életmódjától függ.

                    Biztos Ön is ismeri azt a képletet, hogy Tőke = Pénz * Idő

                    Ideális az az eset, amikor sok pénze és sok ideje van valakinek. Ekkor hosszú idő alatt sok pénzből jelentős vagyont építhet föl.

                    A következő eset, amikor szükségünk van a vagyonra, ám kevés az időnk. Például a ma 50-55 évesek, akik már csekély állami nyugdíjra számíthatnak, és jóformán 10 évük van arra, hogy a méltó és tisztes nyugdíjas évek alapját és fedezetét megteremtsék. Bizony ők nagyon nehéz helyzetben vannak, hiszen, minden ma megkeresett egyhavi jövedelmükből 3 hónapig kell megélniük.

                    És az ideális élethelyzet, amikor sok az időnk -erről szól a fenti táblázat is- még kevés pénzzel is megteremthetjük a jólétünket garantáló vagyont.

                    Ezért kell időben ébredni, és amikor megszólal a vekker, fel is kelnünk és haladéktalanul cselekednünk.

                    Ha szeretné megvalósítani az anyagi függetlenséget, jelentkezzen személyes tanácsadásra.

                    Lépjen velem kapcsolatba itt!

                      Név (kötelező)

                      Email cím (kötelező)

                      Telefonszám (kötelező)

                      Lakcím (település)

                      Kérdés, üzenet

                      Erre az e-mail címre kérem az újdonságokat, segítő útmutatásokat, cikkeket és kiemelt ajánlatokat is (eDM)!