Egészségügy

egeszsegbiztosítas

Az utóbbi években Magyarországon nagy lendülettel, nagy változások indultak a „szociális ellátó rendszerekben” – magyarul az egészségügyben és a nyugdíjrendszerben.

Már most látszik, hogy ezek a változások mindenki életébe, kivétel nélkül nagyon bele fognak gázolni a következő évtizedben. Ám attól tartok, hogy soha senki nem fogja nekünk ezeket a “reformokat” érthetően és logikusan elmagyarázni.

A nyugdíjrendszer kilátásait és lehetőségeit már egy kicsit körbejártam korábbi írásaimban. Ha megengedi, most elmondom, hogy milyen gondolatok fordultak meg az egészségügyről –nem csak- az én fejemben.

Változatlanul igaz az, hogy politikusok mindig imádnak olyan dolgokat csinálni, amivel a választópolgároknak a kedvében járhatnak, például autópályát, utakat átadni, kórházat, uszodát avatni és nyugdíjat emelni, vagyis adni, adakozni. Ilyenkor népszerűek, és elismeréssel szólnak róluk az emberek.

Ám előfordul(t), hogy nem számolnak az államkassza lehetőségeivel. Nem teszik föl azt a kérdést, hogy: Telik nekünk erre? És ha igen, akkor: miből?

Sőt gyakran minden pénzügyi korlátot túllépnek, hiszen időnként gondolkodás nélkül el is adósítják az államot, csak azért, hogy adakozó szenvedélyüket kiéljék. És ekkor jelentkeznek az első bajok: a pénz elfogy és minden adósságot meg kell adni.

A mai magyar demográfiai helyzet tényei:
– egyre kevesebb gyerek születik,
– ők egyre később állnak majd munkába, viszont
– egyre több idős embert kell eltartani.

És mit hoznak ezek a tendenciák? Óriási gondokat az egészségügyi ellátásban és a nyugdíjrendszerben.

Kevesebb dolgozó kevesebb egészségügyi- és nyugdíjjárulékot fizet, és ebből egyre több idős embert kell ellátni és a nyugdíjakat fizetni. És mára a helyzet tarthatatlanná vált.

Elérkezett az a pillanat, amikor már nem szabad továbbra is homokba dugni a fejünket. Előállt az a helyzet, amikor hosszú előjegyzési határidővel műtétre vagy kezelésre várva legszívesebben sikítanánk: Nekem már ez sem jár?

Nos: Járni jár, csak nem jut!

És milyen megoldások kínálkoznak? Innentől kezdve kivétel nélkül mindenki fizessen minden egészségügyi ellátásért, a nyugdíját meg mindenkinek megfelezzük.
Lehetne, de… Elemezve a való helyzetet, azt hiszem hiú ábránd azt remélni, hogy ma délután valaki kiáll, és ezt megteszi, bár az igazán becsületes megoldás ez lenne.

Ehelyett a valóság: Eddig az egészségügyi ellátás mindenkinek járt – akár fizetett járulékot akár nem. A törvények lehetővé tették, hogy milliós nagyságrendben úgy is járt egészségügyi ellátás és nyugdíj embereknek, hogy egész életükben egyetlen forint adót vagy járulékot sem fizettek. Ilyen csoport például az őstermelők, …

Most azonban süllyed a hajó, és igyekszünk tömködni a lyukakat. Legalább mostantól fizessen mindenki járulékot, vagy fizessen az ellátásért.
Ez lehetne a megoldások egyike, ám van vele egy “aprócska” gond. Már a nyakunkig ér a víz.

Mi volt eddig az egészségügyben? Egy bizonyos ellátás mindenkinek ingyen járt. Akinek ez nem felelt meg, az elment egy magánorvoshoz, vagy magánkórházhoz, és fizetett. Azt is megtehette, hogy kötött egy speciális egészségbiztosítást és ennek keretében egy magánkórházi, akár osztrák, vagy svájci kórházi ellátást kapott.
A gyakorlatban azonban az ingyenes ellátást elég jónak és színvonalasnak találták, és döntő többségében a rászorulók oda is fordultak. Magánorvost az emberek nem kerestek és fogadtak tömegesen. A speciális egészségügyi biztosításokat nagyon kevesen kötötték meg.

Mi erre a válaszlépés, amit napjainkban is látunk: lerontjuk mesterségesen(!) az ingyenes egészségügyi szolgáltatás színvonalát! És az eredmény: egyrészt ez a lerontott színvonalú ellátás olcsóbb, másrészt egyre több olyan ember lesz, aki nem ezt veszi igénybe, hanem elmegy a magángyógyításba és inkább fizet, de a magasabb színvonalat választja. Ám ezek az ellátások az államnak már nem kerülnek semmibe!
Micsoda ötlet! Addig rontjuk a színvonalat, amíg a befolyó járulékok összege már elegendő a rendszer finanszírozásához.

Persze ezt mindenki teljes mellszélességgel kiállva tagadja. Ráadásul nagy gyakorlattal, módszeresen és apránként, teszik tönkre a színvonalat. Összevonnak kórházakat… Jön a túlzsúfoltság… Csökken az orvosok, nővérek, létszáma… Képtelenség a sok munkát elvégezni és főleg finanszírozni! Halasztják a műtéteket. Már éves listák is léteznek!!
És ha élni akarunk, akkor mit teszünk? Igen. Inkább fizetősen is, de megműttetjük magunkat, mert képtelenek vagyunk kivárni, amíg sorra kerülünk. (Mert ilyenkor rájövünk, hogy az életünk és az egészségünk a legfontosabb.) És hogy hol? A kórházak által a fizetőképes ellátás részére bérbe adott a műtőkben!

Ez a rendszer a világban nem ismeretlen. De nálunk? Most már inkább előbb, mint utóbb nálunk is az lesz. Vagy már az? És alattomos módon erről bennünket megint nem tájékoztattak! És ez nagy baj. Mostanában mindent a fejünk fölött és mögöttünk intéznek, mintha ránk nem tartozna, bennünket nem érintene.

Nem kell sokat várnunk, és eljön az az idő, amikor kíméletlenül a szemünkbe fogják mondani, hogy ha rossz a szemed, fizess az ellátásért, X összeget! Nem megy? Akkor élj vakon.
Hitetlenkedik? Elhiszem. És nem kívánom, hogy megtapasztalja, hogy igazam van.

Erre a most még hihetetlen veszélyre fel kell készülnünk. Úgy kell rendezi a pénzügyeinket, hogy azt feltételezzük, ha majd betegek leszünk, akkor az állam nem fog majd bennünket ingyen gyógyítani.

És hogy mire készüljünk? Vegyük figyelembe a népesség elöregedési ütemét, vegyük figyelembe az egyre emelkedő egészségügyi ellátási költségeket, és tegyük mérlegre mindezt a befizetett egészségügyi járulékok várható összegével. És amit megállapíthatunk: egyensúly csak akkor áll be, ha az ingyenes egészségügyi ellátás a jelenleginél drasztikusan olcsóbb lesz.

És hogy miben bízzunk?
Bízhatunk abban, hogy elüt bennünket valami. Ez viszonylag gyors és fájdalommentes megoldás. Cinikusan azt is mondhatnám, hogy ez a legolcsóbb egészségügyi ellátás: ha be sem kerülünk a gépezetbe. (Megjegyzem ezt a megoldást senkinek nem kívánom.)

Bízhatunk abban, hogy vasból vagyunk és sohasem leszünk betegek. Van –nem is egy- ilyen ismerősöm.

És ha úgy alakul, hogy mégis lerobbanunk, akkor még mindig bízhatunk abban, hogy az állami egészségügy mégiscsak ingyen meggyógyít!

Ön szerint ezek tükrözik a realitást?

Az én munkám az, hogy pénzügyi terveket készítek. Mindenkinek felhívom a figyelmét arra, hogy ezekbe bizony bele kell kalkulálnunk a jövőbeni egészségügyi költségeket is! Ma már szükséges, hogy erre is tartalékot építsünk fel! Egyetért velem?

És hogy mi módon? Egy korszerű értékpapír alapú megoldással, ami megőrzi és növeli a megtakarításaink értékét, hogy az mindig összhangban legyen az élethelyzetének megfelelő kiadásokkal.

Ne érje váratlanul a magas számla! Már most gondoskodjon saját betegbiztosításáról. Ha valaki nagyon fontos Önnek, nehogy pénz kérdése legyen az ő egészsége vagy élete.

Forduljon szakértőhöz. Kérjen személyes konzultációt! Lépjen velem kapcsolatba itt!

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Telefonszám (kötelező)

Lakcím (település)

Kérdés, üzenet

Hozzájárulok, hogy számomra Dusik Andrea hírleveleket küldjön.

A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.

Ha baráti, ismeretségi körében vannak vállalkozók és olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek!