Pénzt spórolni? Ugyan már! Fogd munkára!

Dolgozo-penz

A takarékosság világnapját 1924 óta tartják október utolsó munkanapján, de alig volt olyan év, amikor a jelenleginél nagyobb jelentősége lett volna a spórolás kérdésének. A válság ugyanis rávilágított arra, hogy hazánk mennyire kiszolgáltatott a külső finanszírozásnak.

Nyolcvanöt évvel ezelőtt egy Milánóban rendezett nemzetközi konferencián 28 ország takarékpénztárainak küldöttei javasolták, hogy a jövőben minden év októberében tartsák meg a takarékosság világnapját. Hazánk legnagyobb pénzintézete, az OTP Bank 1964-ben csatlakozott a nemzetközi tanács felhívásához. Azóta ünnepeljük Magyarországon is ezt a napot.

 

Pénzt spórolni? Ugyan már! Fogd munkára!

Tudjuk, hogy a bankban „tárolt” pénzek (lekötött betétek) kamata mindig az infláció alatt van, értéke hosszútávon elhanyagolható – pláne, ha a kamatadó 20%-os mértékét is leszámítjuk.

Amikor pedig Ön úgy dönt, hogy felhasználja –bár nincs konkrét tudatában- biztos, hogy nem vásárolhat belőle annyit, mint például tavaly, vagy mint amennyit szeretne.

Mióta tudom, hogy mit jelent valójában az a szó, hogy pénz, meg az, hogy forint, mindig arra tanítottak a szüleim, sőt akkor még az iskola is, hogy spóroljak. Akkoriban még létezett az iskolabélyeg intézménye – és amennyire emlékszem, imádtuk.

Aztán nagyobbak lettünk és eljött az „Ifjúsági Takarékbetét” ideje. Emlékszem, amikor a szüleim elvittek az akkor még szinte egyedüli bankba, az OTP-be és az első 1.000,- forinttal megnyitották az én első, a saját nevemre szóló megtakarítási számlámat. És innentől minden hónapban ezer-ezer Ft gyarapította.

Ekkor ez egy nagyon felnőttes tett volt, el tudja képzelni, hogy dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy beléptem az igazi pénz világába, saját nevemre szóló betéttel rendelkezem. El tudja képzelni milyen érett, komoly felnőttnek éreztem magam?

A jó tanács, hogy “spórolj, légy takarékos, takarékoskodj, fogd meg és tedd félre a pénzt”, aztán nemzedéken át visszhangzott, sőt ezt megelőzően is végigkísérte az életet a történelem századai során.

Hiszen nagyanyáink is ezt csinálták:

Amikor megtermett a gabona, három részre osztották:

  1. Az első rész volt a jövő évi vetőmag.
  2. A második részt használták az emberek élelmezésére.
  3. A harmadik részt szánták az állatoknak.

 Az első részhez semmilyen, hangsúlyozom: semmilyen körülmények között nem nyúltak! Ha elfogyott volna a másik kettő, elmentek napszámba, bérmunkába, de a jövőt soha nem élték föl!

Végiggondolva ezt az „ősi” módszert, felvetődik a kérdés: az a javaslat, hogy “spórolj, tégy félre, takarékoskodj”, még ma is egy jó tanács? Időszerű tanács ez ebben a mai nehéz gazdasági helyzetben, ilyen szűkös viszonyok között? Ez a legjobb tanács, amit az előttünk lévő kényszerhelyzetben meg kell fogadnunk, és követnünk kell? Netán ez már kevés lesz?

Valami megváltozott!

Itt két dolgot érdemes fontolóra venni.

  1. A megtakarításokkal bezsebelhető kamat.

Mennyi kamatot kap? Mennyi jövedelme keletkezik éves szinten? Ez ugye attól függ, hol tartja a pénzét. A párnában? A befőttesüvegben? Nos, ezekben az esetekben annak ellenére, hogy esetleg egy fillért sem költ belőle, mégis „elfogy” a pénze. Az értéke évről-évre az infláció mértékével csökken, és képes úgy „elfogyni”, hogy Ön nem is nyúl hozzá.

Bankbetétben? Az elmúlt évben kapott csúcs-kamatok nem tartanak örökké. És persze azok nem egész évre vonatkoztak, csak egy-két hónap lekötésre, és többnyire csak friss, máshonnan odavitt pénzekre. Kiszámolta, mibe kerül a pénz megmozdítása? Mibe kerül a számla fenntartása? Kamatadó?

Képzelje el, hogy valaki elaludt, és ottfelejtette a vagyonkáját a lekötés helyén, a kamat lehetett akár 12 % is, ami akkor remek volt, de csak pár hónapra volt érvényes, lehet, hogy ma már akár 2-4 %-on sínylődik a pénze. És a kamatok mennek lefelé.

Nézzen csak körül. Ma már senki nem fizet két számjegyű kamatot. Akár legyinthet is. Megteheti.

Pedig példa is van rá.

Amikor Japán levitte a megtakarításokra adott kamatot 2 %-ra, az akkor VILÁGnak számító Amerika és Európa csak nevetett rajtuk, mondván „velünk ez soha nem fog megtörténni”.

Aztán mégis megtörtént. Amerikában és Európában (usa dollárra, eurora) kemény dió tartósan, hosszútávon 2-3 % kamat fölött fizető megtakarítást találni.

Ma már Japánban ez a kamat 0 % (jól látja: nulla százalék), magyarul az ügyfelek fizetnek azért, hogy a japán bankok őrizzék a pénzüket.

Az egyik sógornőm (kettő van!), akinek ma már 20-évesek a gyerekei, ugyanazt kezdte tanítani nekik a pénzről amit annak idején ő is tanult a szüleitől, amikor fiatal volt, és amit nekem is tanítottak, amikor fiatal voltam. Mindketten háromgyerekes családban nőttünk föl, hát kellet a spórolós életmód.

Egy napon ő is elvitte a csemetéit a legközelebbi OTP-be (mert ez volt a legközelebb és ezt használták az ő szülei is), hogy nekik is nyisson egy-egy számlát. Még akkor is Ifjúsági Takarékbetétnek hívták.

Ám volt némi különbség az én első számlám, és az unokahúgom és –öcsém számlái között.

Sógornőm azt volt kénytelen megtapasztalni, hogy idővel a gyerekek számlakivonatán a bank által felszámított és levont díjak értéke – vagy nevezzük inkább büntetésnek? bírságnak? – több volt, mint a haszon, vagyis a kamat, amit a gyerekei kerestek.

És világossá vált számára, hogy ha itt tartja továbbra is ezt a pénzt, a gyerekei ténylegesen pénzt veszítenek minden hónapban.

Ezzel a felismeréssel a mama haladéktalanul visszament a gyerekekkel a bankba, és nem kevés költséggel, lezáratták a betétek számláit.

Ő már biztos, hogy valami másra fogja tanítani a gyerekeit.

2. Is itt a második, sokkal zavaróbb tényező, mégpedig az, hogy hogyan tarthatja szemmel a nyomtatott pénz mennyiségét?

Miért lehet ez fontos Önnek?

Mert ha folyamatosan több és több bankjegy, pénz kerül ki a Pénzjegynyomdából, akkor az inflációhoz vezet, és gerjeszti azt.

Most azt kérdezheti: Már miért vezetne a pénznyomtatás inflációhoz, amit nemes egyszerűséggel szoktak „a szegények adójának” is nevezni, mert ők azok, akik befektetések, tőke- és passzívjövedelem híján nem tudják, nem képesek azt ellensúlyozni.

Mit mond a Wikipédia az inflációról? Idézem:

“Az infláció a közgazdaságtanban az árszínvonal tartós emelkedése. Jele általában a π (pi). Az árszínvonal csökkenése a defláció. Árstabilitás alatt az árak változatlanságát értjük egy időszakban, ekkor az árszínvonal-emelkedés 0% körüli. A stagfláció olyan viszonylagosan magas infláció, amely magas munkanélküliséggel jár együtt.

Az árszínvonal-változás mértékét tekintve beszélhetünk lassú (vagy kúszó), vágtató, ill. hiperinflációról. Kúszóinfláció esetén az árszínvonal évente csak néhány százalékkal nő. Vágtató infláció esetén az árak általános emelkedése már két számjegyű.

Az infláció a kormányok egyik rejtett adójellegű bevételének, az inflációs adónak a forrása.

Az infláció hatása a gazdaságra

A gazdaság számára az a kívánatos, ha az infláció mértéke a lassú (vagy kúszó) infláció tartományába esik. A hiperinfláció, amely több száz százalékos is lehet, már az árváltozás kezelhetetlenségét mutatja, míg a defláció, vagyis a negatív infláció a gazdasági növekedést fogja vissza, vagy egyenesen gazdasági visszaeséshez vezet.

Az infláció ütemén kívül nagy jelentősége van az infláció kiszámíthatóságának és kiegyensúlyozottságának. Kiszámítható infláció esetén az árszínvonal-változás mértéke éveken át ugyanakkora, így a gazdaság szerepelői tartósan alkalmazkodni tudnak a nagyobb léptékű, akár évi 8-10%-os inflációhoz is. Kiegyensúlyozott infláció esetén a különböző termékek árai ugyanolyan mértékben emelkednek, ezért az árstruktúra nem változik. A kiszámítható és kiegyensúlyozott inflációnak még nagyobb inflációs ráta mellett sincs negatív hatása a gazdaságra. A nem kiszámítható infláció rontja a gazdasági előretervezhetőséget, ezért hatékonyságvesztést eredményez. A nem kiegyensúlyozott infláció a változó árstruktúra révén az egyes társadalmi csoportok jövedelmét befolyásolja, ezáltal jövedelem-újraelosztó hatással bír.

Az infláció hatással van a munkanélküliségi rátára is. Rövid távon az munkanélküliség és az infláció között ellentétes irányú változás figyelhető meg. Ezt az összefüggést a Phillips-görbe szemlélteti. Hosszabb távon azonban megjelenhet a stagfláció, amelynél a magas munkanélküliségi rátához gyorsabb inflációs ütem társul. Ez utóbbiból levonható az a gazdaságpolitika számára lényeges következtetés, hogy a monetáris politikáért felelős központi bank illetve a fiskális politikáért felelős kormányzat által szabadabbra engedett inflációárán sem csökkenthető hosszú távon a munkanélküliség. Rövid távon (egy-másfél év) azonban igaz, hogy a megnövekedett infláció csökkenti a munkanélküliséget, míg az egyre alacsonyabb inflációs ráta növeli az állástalanok számát.

Az infláció gazdasági okai

Az árforradalom óta tudjuk, hogy az infláció egyik leglényegesebb kiváltó oka a gazdaságban jelen lévő pénzmennyiség nagymértékű növekedése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más, a reálgazdasághoz kapcsolódó tényezők nem idézhetnek elő árszínvonal-növekedést. Ilyen tényezők lehetnek például:

  • a lakossági megtakarítások csökkenése, illetve a hitelállomány növekedése;
  • a foglalkoztatottak lakosságon belüli arányának, termelékenységének, munkaidejének csökkenése;
  • a fogyasztási cikkeknek az országból való kiáramlása;
  • a külkereskedelmi cserearányok romlása.”

És álljon itt egy egyszerű magyarázat.

Képzelje el, hogy az egész világon rendelkezésre álló pénzmennyiség 1.000,-Ft, és ezzel egyidőben az egész világon 5 db árucikk áll rendelkezésre.

Ez azt jelenti, hogy 1-1 termék átlagosan 200-200,- forintba kerül.

A –nevezzük itt így- világkormány úgy dönt, hogy több pénzt nyomtat, és ezzel több pénzt juttat a (világ)gazdaságba. Elhatározza, hogy további 9.000,- Ft-ot nyomtat és bocsát ki.

Azonban ez a pénz önmagában nem teremt több terméket, és önmagában csak ettől a gazdaság sem fog növekedésnek indulni.

Leginkább arra fogják használni, hogy kiegyenlítsék belőle a fennálló kölcsönöket, hogy visszafizessék a nyomasztó tartozásokat, illetve ezzel fogják megtámogatni a gyengélkedő vállalkozásokat, és a zsibbadt üzleti életet.

Tehát nem hoz létre semmi újat,nem alkot, nem teremt, nem létesít semmit.

Ám mostanra a gazdaságban ezer forint helyett 10.000,-Ft kering, míg a termékek száma még mindig csak öt darab! Azért az öt termékért pedig már nem ezer-ezer forintot fognak kérni –egyenként, átlagban- , hiszen egy csomó extra pénz áll rendelkezésre, hanem 2.000 – 2.000,- forintot! Elképzelhető ez? Hát persze! Ráadásul válságkezelés címén most is valami ilyesmi történt szerte a világban!

Ha az infláció, a magas infláció bekövetkezik, akkor ugyanaz a termék sokkal többe fog Önnek is kerülni a jövőben, mint amennyibe ma kerül, és mint amennyire Ön számít. 20 éve 3,60 volt egy kiló kenyér ma 200,- Ft, mire Ön nyugdíjas lesz, lehet, hogy 600-800,- forintot fognak érte kérni. Az az 1.000,- Ft, amit ma Ön berak a bankba, lehet, hogy akkor csak 250-et fog érni.

Mit tehet? Mi a megoldás?

Felejtsük el a spórolást, a takarékoskodást? Csak költsük a pénzt? Vegyünk új ruhákat, cipőket, ékszereket, fölösleges, soha nem használt háztartási gépeket, kütyüket az összes létező forintunkért?

Ez biztosan jó lenne a gazdaságnak, de valószínűleg nem tenne jót az Ön zsebének és pénztárcájának, és úgy általában az Ön anyagi jóllétének.

Másik megoldásként elviheti a pénzét a tőzsdére, aztán imádkozhat és reménykedhet, hogy az árfolyamok és az indexek emelkednek. Kérdés, hogy végiggondolta-e, hogy mit miért csinál.


Amit én javaslok, az a STRATÉGIA.

  1. Megtakarítok – vagyis rakosgatom és gyűjtögetem a pénzt, ám csak rövidtávon, addig amíg helyet keresek neki, vagyis kitalálom a következő befektetésemet.
  2. Ugye Ön is azt akarja, hogy egyszer elérje azt a pontot, amikor a pénz dolgozik Önnek, függetlenül attól, hogy Ön éppen mit csinál, csinálja, mert élvezi az eddigi munkáját, vagy körbevitorlázza a földet? És innentől mindig a pénze dolgozik Önnek, és mindig dolgozik. És az is természetes, hogy az Ön  pénzével szembeni elvárása az az, hogy további pénzeket hozzon, és nem az, hogy apassza a zsebét.
  3. Eldöntötte, hogy BEFEKTETŐ lesz. Nagyszerű! Mit vizsgál meg? Hogy van-e már valamije, amit befektetésnek tekint? Ingatlan, tőzsde, vállalkozás, üzletrész, bankbetét, értékpapír, arany, ezüst, gyémánt? Mit szeret? Miben hisz? Miben bízik? Nézze meg, hogy éves szinten mennyi reálhozamot produkál Önnek. Tudja, a legegyszerűbb képlet: bevételek – költségek.
  4. Egy jónak tartott befektetés, legyen az bármi, átlagban és hosszútávon minimum évi 12 %-ot hoz. Önnek milyen eredmény jött ki?
  5. Aztán nézze meg a befektetéseit a következő szempontok szerint: hozam, biztonság, likviditás/hozzáférhetőség, könnyen tudja-e mozgósítani a benne lévő pénzt szükség esetén, adózás vagy adóelőnyök, rugalmasság.
  6. És ha ezt is végiggondolta, tudni kell, hogy mit akar vele elérni? Mik a tervei? Mik a céljai?
  7. És innen már tervezhető is az optimális pénzügyi stratégia. Ha szeretné, hogy összeállítsam Önnek fordulj hozzám bizalommal itt: On-line jelentkezés

Mit érdemes még megnézni?

Úgy gondolom megér némi időt és energiát, hogy találjon olyan eszközöket is, amelyek krízis és inflációs körülmények között is jól teljesítenek. Bár per pillanat nem feltétlenül kell és érdemes ezeket használnia.

Például léteznek ún. krízis-alapok, melyek éppen „válság” idején teljesítenek jól. Ilyen alapok a palettánkból pl. az Abszolút hozam, az FX.

És ilyen eszköz lehet az ezüst, ami szinte “mostohagyerek” a befektetési palettán, de én nagyon szeretem, sokkal jobban, mint az aranyat.

Nem ajánlom ezeket szükségszerűen Önnek is, hiszen nem ismerem a konkrét pénzügyi helyzetét, egyszerűen csak elmondom, hogy én hogyan gondolkodom, hogy én mit tettem, és nem csak én…

Általában, amikor a pénz veszít az értékéből, az ezüst és más nemesfémek értéke fölmegy. Ma pl. az ezüst olcsó, a színezüst ára is cca. 100,-Ft/gr. Az arany ára cca. 1053 USD/uncia, és ez 20% (!) körüli emelkedést mutat az egy évvel ezelőtti árhoz képest!

Ráadásul az ezüst iránti kereslet jelentős, és folyamatosan nő, ugyanis felhasználása roppant széleskörű: informatika, számítógépek, mobiltelefonok, izzók, televíziók,… Ezt tetézendő a világ ezüstkészlete és ezüstkínálata korlátozott. Az arany rendelkezésre állása jelenleg sokkal bőségesebb, mint az ezüsté.

Innen úgy tűnik, hogy nagy valószínűséggel az elkövetkező évek során az ezüst értéke jelentősen emelkedni fog, különösen, ha figyelembe vesszük Kína, India, és a többi fejlődő ország egyre nagyobb ezüst-éhségét, és növekvő keresletét.

A tanulság az, hogy azok a tanácsok, és utak, amelyek a múltban remekül működtek, ma már nem feltétlenül állják meg a helyüket, és elavultak lehetnek.

Megváltozott a gazdasági környezet, és a múlt már soha többé nem tér vissza. Soha többé nem lesz 3 forint a benzin, nem lesz 3,60 a kenyér, és nem lesz 3 Ft a tej.

Ha valaki azt képzeli, hogy mégis, és arra vár, hogy a dolgok visszazökkenjenek a régi, normál kerékvágásba, akkor nagyon fájdalmas, keserű és hosszadalmas várakozásnak és reménykedésnek néz elébe.

A régi tanácsokat hallgassuk meg, ám azokat a mába, a jelenbe beépítve új megoldásokat kell felkutatni és alkalmazni.

Ez a ma közgazdaságtana.

 Lépjen velem kapcsolatba itt!

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Telefonszám (kötelező)

Lakcím (település)

Kérdés, üzenet

Hozzájárulok, hogy számomra Dusik Andrea hírleveleket küldjön.

A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!

Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

 
 
 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..