“Pénz, ami nincs
Sokan azt mondják, hogy a jelenlegi gazdasági válságnak még mindig nem értünk el a legaljára. Még mindig krízishelyzet áll fenn, és mindaddig nem keveredünk ki ebből a fenyegetően sötét zsákutcából, amíg a nagyhatalmak, a világ minden nemzetének vezetői – összefogva egymással – nem tesznek radikális lépéseket civilizációnk legvérszomjasabb szélhámosai, a bankok, a bankrendszer ellen.
A legtöbb ember számára roppant nehéz lehet elfogadni azt, hogy egész életét egy illúzióban, egy mátrixban töltötte el. Egy olyan burokban, amelynek a száraz valósághoz a legkisebb köze sem volt. Márpedig most ott tartunk, hogy el kell fogadjuk: a világ, melyben élünk, a rendszer mely behálózza az egész Földet, mely foglyul ejt minden egyes emberi lényt, nem más, mint egyetlen hatalmas hazugság, melynek sajnálatos módon semmilyen alapja nincs. A mai gazdasági rendszert egyetlen dolog élteti: a fogyasztás, melyet egészen idáig igyekeztek minél jobban felturbózni, gyorsítani, egyre mértéktelenebbé tenni. Azonban a rendelkezésre álló anyagai javak egy bizonyos ponton túl már kevésnek bizonyultak, ezért olyan megoldáshoz kellett folyamodni, mely elméletileg kiapaszthatatlan forrásokat tár fel és a tovább pörgethető fogyasztási mutatók által még több extraprofit zsebelhető be. Ekkor találták fel a hitelt, ami paradox módon működésben tartja a világgazdaságot.
Pénzuralom: világuralom
Közel a vég …
Az olyan világszervezetek, mint a Világbank, a Valutaalap, illetve a WTO, mind-mind hamis, a valóságban nem létező hitelpénzzel árasztják el a világot, sőt, a hitelpénz rendszerét kiterjesztették az egyszerű állampolgár szintjére is, aki ma már csaknem mindent hitelre vásárol meg. Azonban egy valamivel úgy tűnik, nem számoltak: ez az örökös és egyre mélyebb eladósítás nem tartható fent hosszú távon és akárcsak egy ördögi piramisjáték, végül az egész szisztéma önmagába fog összedőlni. A kérdés csak az, hogy ki temeti maga alá a másikat …
Az új rendszerben többé nem az államok voltak a legnagyobb készpénz-kibocsátók, hanem a bankok. Felejtsük el az állami kötvényeket, melyek valójában adott ország adósságait jelzik adott banki szervezetek felé! Ezek a papírok ugyanis szó szerint a semmiből keletkeztek. A bankok által termelt hitelből, mely hitelek többszörösét képezik a tartalékként kezelt valós, fizikailag létező összegeknél. A kezdetekben a bankok a betétesek által befektetett összegeket adták tovább kölcsönként ügyfeleiknek, melyet azok aztán kamatostul visszafizettek. Lehet, hogy egy darabig így működött ez a rendszer, de aztán jött a nagyszerű ötlet – vagyis a rosszul felfogott gazdasági kényszerűség: a papírpénz alapú forgalom legnagyobb részét váltsuk fel virtuális, csakis a számítógépekben létező elektronikus bankókkal, hiszen ebből annyit gyárthatunk, amennyire csak szükség lehet! Erre a fokozódó termelés és fogyasztás okán volt szükség, mivel a forgalomba helyezett árucikkek már oly hatalmas mennyiségben voltak jelen, melyeket nem lehetett fedezni aranytartalékokkal, egyetlen valutával, sőt, a világ összes, fizikailag létező pénzével sem. Feltalálták tehát az új módszert, mely új erőt ad a már akkor is túlméretezett, túlpörgetett gazdaságnak: a hitelpénzt, melyből gyakorlatilag korlátlan mennyiségű összegeket lehetett a gazdaságba áramoltatni. Az elektronikus formában “létező” pénz mögött továbbra sem állt semmiféle fedezet, teljesítmény, értékteremtés. A hitelek ezt követően az ügyfél bankszámlájára érkeztek meg elektronikus úton. Az elégedett ügyfél pedig bankkártyával fizethet mindazért, melynek kedvéért a hitelt a banktól felvette. Valódi pénz egyetlen tranzakcióban sem szerepelt …
Képzeljük el, hogy mindez óriási méretekben, nem csak egyéni ügyfelek, hanem cégek, sőt, országok esetében is így működött-működik. Óriási összegek, dollár milliárdok és milliárdok ezerszeresei keletkeztek hitelként, melyeket a bankok nagy kamatlábakkal adtak kölcsön a rászorulóknak. Egész országoknak, komplett térségeknek …
Ez a pénz azonban nem létezik, soha nem is létezett. Valós gazdasági teljesítmény nem húzódik meg mögötte, ennek a pénznek a létrehozója nem más, mint a tömény, szinte már embertelen méretű kapzsiság. A kiutalt hitelpénzek persze az évtizedek folyamán egyre nagyobb terheket róttak az adósok felé, a könnyen jött pénz mind vészesebb rakományként húzta le magával az önmagukban is vergődő gazdaságokat, melyek valós termelés, értékteremtés mellett nem voltak képesek finanszírozni az adósságszolgálatot úgy, hogy közben megmaradjon az eladósodott cégek-országok önrendelkezése, szuverenitása. A cél pontosan ez volt. Az olyan gigabankok, mint a FED vagy a Világbank, egy olyan stratégiát követtek a hitelpénz létrehozásával, illetve annak nyakló nélküli osztogatásával, melynek segítségével már középtávon adósságcsapdába csalogatta ügyfeleit, melyek ezáltal képtelenek voltak tovább fejlődni, forrásaik legnagyobb részét a hitelek kamatainak visszafizetésére kellett fordítaniuk. A hitelezők á világ leghatalmasabb uraivá lettek! Egész országoknak a belügyeibe avatkozhatnak be, megmondhatják, hogy a pénzügyileg gúzsba kötött nemzetek mire költhetnek, milyen irányba fejleszthetik infrastruktúrájukat, rákényszeríthetik a kormányokat arra, hogy nyomorba döntsék saját lakosságukat, ezáltal egy modern kori bérrabszolgaságot létrehozva, sőt, akár fontos politikai kérdésekben is megszabhatják az irányokat.
Mindenki adósság-rabszolga!
Fontos, hogy mindenki megértse: A hitel, mely adott esetben talán éppen az Ön vállát nyomja, az Ön pénztárcájára ül rá és abból a bevételei nagy részét elszipkázza, nem más, mint a világtörténelem egyik leghatékonyabb fegyvere: Egy olyan pénzforma, mely valójában nem létezik. A hitelpénz a bankrendszer sajátosan orientált és sajátosan gondolkodó, megalomániás zsenijei hozták létre abból a célból, hogy aki hozzájuk fordul, az hamarosan mindenféle identitását elveszítse, így manipulálhatóvá, zsarolhatóvá váljék.
Kitalált világgazdaság
A hitelpénz rendszer következményeként ma már ott tartunk, hogy nagyságrendekkel magasabb összegek léteznek csupán csak elektronikus bankszámlákon, fedezet nélküli kötvénypapírokon, mint amennyi valós pénz, pénzfedezet valójában létezik. Ennek következménye most már egyértelmű: A körbetartozások fojtogató hálóként tapadnak a világgazdaság nyakára, mivel mindenki hitelből finanszírozza a cégek és országok működését, ennélfogva a gazdaság teljesítménye igazából nem is teljesítmény, csak egy igen csalóka délibáb. Valami olyasmi, amire azt kell mondanunk: Nem a valóság.
A nyugati világ viszonylagos jóléte, a megtermelt javak elképesztően magas hányada olyan pénzből jött létre, ami fizikailag nincs jelen sehol. Ott tartunk tehát, hogy igazából senki nem képes fizikailag megjeleníteni a hasznát, a követeléseket virtuálisan rendezik, olyan összegekkel, melyeket kis túlzással élve mondhatni csak kitaláltak, megrajzoltak. A helyzet ezek után egyértelmű: Az egyre nagyobb tartozásokat most már senki nem képes a maga fizikai valójában lehívni, behajtani. A világ összes valódi pénze csupán töredéke annak, ami a világgazdaságban kering! Az összes többi merő kitaláció, spekuláció, hazugság, illúzió! A virtuális dollár százmilliárdok által kötöttek gúzsba, taszítottak adósságcsapdába országokat, melyek ma már közel állnak ahhoz, hogy pénzügyi értelemben kártyavárként omoljanak össze. Nincsenek jobb helyzetben a cégek, nagyvállalatok sem. Ezek a szerveződések szintén hitelpénzből finanszírozzák működésüket, a kereskedők, akik ezeknek a cégeknek a termékeit forgalmazzák, szintén hitelpénzből vásárolják meg agyártótól az árucikkeket, a vásárlók pedig szintén hitelpénzből vásárolnak. A kör bezárul: Valós pénzforgalomról már egyáltalán nem beszélhetünk.
Napjainkban pontosan ez a rendszer okozza a legnagyobb fejtörést azoknak, akik kiutat keresnek a világgazdasági válságból. Egyértelmű, hogy fel kell adni a hitelpénz intézményét és az eddigi gyakorlatot, ám ez elképesztő következményekkel járhat: Ha a virtuális pénzpiac egyszer csak megszűnik, több tízezer milliárd dollár válik semmivé, a világ minden országának a költségvetése összeomlik, a gazdaság csaknem nullára lassul le, a termelések megállnak, a fogyasztás semmivé foszlik szét. Amennyiben a valós fedezettel rendelkező pénzpiac lép működésbe, oda lesz a nyugat eddigi relatív jóléte, és egyszeriben ott találjuk magunkat egy száz évvel ezelőtti színvonalon, ahol az egekbe szöknek az árak, soha nem látott nyomor veheti kezdetét, egész világcégek porladnak el.
A hétköznapi emberek számára ez egy roppant ijesztő alternatíva. Több millió munkahely szűnik meg, lehetetlenné válik a megélhetés, a mindennapi használati és fogyasztási cikkek árai a jelenlegi többszörösére kúszhatnak fel. Miután a megroggyant világgazdaság már csak valós összegeket áramoltathat a rendszerbe és ez az összeg az eddigiek töredéke, óriási mértékben megnő minden árunak és. szolgáltatásnak az értéke. Ez pedig évtizedeken át tartó globális nyomort okozhat.
Jól látható tehát, hogy két változat létezik: ilyen-olyan cselekkel, trükkök százaival még ideig-óráig halogatjuk a pénzügyi Armageddon eljövetelét, vagy veszünk egy mély levegőt és felvállalva a következő évtizedek jól előrelátható nyomorát, végre a valós értékeken és teljesítményeken alapuló, új világgazdasági rendszert építünk ki.”
2009.8.3.
Forrás: GEORGE CRUSADER, Hihetetlen! Magazin
Lépjen velem kapcsolatba itt!
A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
