Sokan úgy gondolják hogy ha egy jó könyvelője van a cégnek, akkor a pénzügyek nyilvántartása már meg van oldva.
Igazából a könyvelő nem a cégtulajdonosoknak, vagy a cég vezetésének dolgozik, hanem az államnak. Az állam ugyanis azért írta elő a nyilvántartások vezetését és a könyvelést, hogy a neki járó adó befizetését ellenőrizni tudja.
A vezetőnek a következő kérdésekre mindig naprakészen választ kell kapnia:
Ezeknek az átlátása egy minimális saját nyilvántartást igényel amivel máris nem vak repülést végez egy cégvezető.
Az élet bonyolult a dolog és bármikor történhet valami fennakadás, amikor pl. valamelyik tervezett bevétel késik, vagy csak egyszerűen egy-két rossz hónap van.
Ez semmiféle problémát nem okoz ha van a cégnek olyan pénzügyi tartaléka, amihez bármikor hozzányúlhat és finanszírozni tudja az átmeneti pénzhiányt.
Ugyanez érvényes a tulajdonosokra is. Bármikor adódhat olyan hosszabb-rövidebb időszak amikor éppen nem lehet jövedelmet kivenni a cégből.
Ilyenkor saját tartalékból kell élni.
Nyugat-európai pénzügyi normák szerint mindenkinek 6-12 havi megélhetéshez szükséges, gyorsan mobilizálható tartalékkal kellene rendelkeznie.
Ilyen tartalék hiányában a cég és a tulajdonosa könnyen kiszolgáltatott helyzetbe kerül, megalázó kölcsönökhöz kell folyamodnia, vagy sürgősen áron alul értékesítenie kell valamit.
Akár csődhöz is vezethet egy ilyen rövid átmeneti pénzhiány, ha nincs meg a megfelelő biztonsági tartalék.
Sokan hiszik azt, hogy a saját vállalkozásuk az övék, és azt tesznek vele amit csak akarnak.
Pedig ez nincs így. A cégalapítással, hasonlóan, mint egy gyerek születésével, egy új lény jön világra. Ez nem ami meghosszabbításunk, hanem egy önálló gazdasági egység.
Ebből a félreérthető helyzetből adódik, hogy sokan azt gondolják, hogy a vállalkozás pénze az ő pénze – így ki is vesznek a kasszából ha éppen szükségük van rá.
Másrészt, ha a cégnek pénzre van szüksége, akkor szinte gondolkodás nélkül berakjuk a hiányzó pénzt a családi kasszából.
Gyakori példa, hogy a család költségeit és a céggel számoltatják el.
Mindezekből akár nagyon nagy bajok is származhatnak. Komoly meglepetések jelentkezhetnek már az adó befizetéseknél is, ám még komolyabb egy NAV céges vagy a köznyelvben „vagyoneredetként” elhíresült vizsgálatnál.
Vegyünk erőt magunkon tartsunk rendet és ne keverjük a pénzeket.
Legyen elkülönítve a céges és a magán zseb!
Korábban ez nem volt súlyos probléma, ám szemet szúróan elszaporodtak a papíron minimális jövedelemmel rendelkező, de nagy vagyonú állampolgárok ezért a NAV futószalagon kezdett ún „vagyoneredet” vizsgálatokat végezni. Ilyenkor azt vizsgálják, hogy adózott jövedelemből származik-e a vizsgált személy vagyona, vagyis ez egy személyi jövedelemadó vizsgálat.
A vagyonvizsgálat legfőbb kiváltó okai:
Vállalkozók ezzel kapcsolatban három megelőző stratégiák követhetnek:
Ez utóbbi megoldás sok buktatóval jár és ahogy a nemzetközi pénzügyi ellenőrzési rendszer fejlődik, egyre veszélyesebb lesz.
Minden hitel, így egy vállalkozás hitele is, lehet jó vagy rossz, attól függően, hogy mire fordítják.
Egy hitel, ami olyan beruházást finanszíroz, ami a hitel kamatánál jóval magasabb profitot eredményez – arra mondhatjuk azt, hogy jó hitel.
Ami ezt nem teljesíti, arra mondjuk, hogy rossz. Ilyenek a presztízs beruházások, alacsony profit termelő képességű beruházások, illetve az olyanok, ahol nincs megfogalmazva a pénz célja, csak vegyük fel, mert kedvező, megkapjuk és majd kezdünk vele valamit.
Amit még érdemes tudni a vállalkozási hitelekkel kapcsolatban, hogy ma már rengeteg változatos megoldás létezik, számos különböző célra. Ezek kondíciói az egyes bankokban rendkívül eltérőek lehetnek. Két hitelkonstrukció közt hatalmas költség különbség lehet és akkor még nem is beszéltünk a döntő pontról, hogy egyáltalán megkapja-e a cég a kívánt hitelt.
Hitelfelvétel előtt célszerű pontos üzleti tervet készíteni minden apró részletre kiterjedően.
Minden vállalkozásnak megvannak az életszakaszai Az elindulás után, ha sikeres a cég, jön a dinamikus bővülés szakasza (a szakirodalom ezt hívja gyerünk-gyerünk szakasznak), majd következik egy lassabb ütemű fejlődés és végül felér a tetőpontra a megállapodottság állapotába.
Innen aztán az arisztokrácia, a korai bürokrácia, majd a bürokrácia fázisain keresztül fokozatosan csökken a cég egészen a haláláig.
Pénzügyek szempontjából döntő fontosságú tudni melyik szakaszban van most az Ön cége.
A dinamikus növekedés korában lévő cég habzsolja tőkét, és meg is van az eredménye. Minden befektetett forinttal több forintnyit nő a cég értéke, bővül a piac és nő a profit.
A tetőpont környékére érve azonban a cég a befektetett pénzből már messze nem tud annyi hasznot termelni. Nagyon sok cég tulajdonos itt követi el azt a hibát, hogy még mindig gondolkodás nélkül visszaforgatja a pénzt a cégébe, bár az már túl van a tetőponton.
Gyakran soha meg nem térülő presztízsberuházásokra költenek, vagy csak az óhatatlanul bekövetkező halált próbálják ideig-óráig rengeteg pénz befektetésével elodázni.
Mindenkinek tudnia kell hogy a világon az átlagos tőkemegtérülési ráta 12-14 % – az infláció felett.
Ha tehát az Ön cége nem tud a teljes vagyonra vetítve ennél nagyobb nettó nyereséget produkálni, és Ön ennek ellenére további pénzt fektet a vállalkozásába, akkor Ön csak veszteséget termeltet.
Jól menedzselve a tőkepiacon ennél jobb hozamot folyamatosan és munka nélkül is megkaphatna.
Egyszer eljön az a pillanat, hogy minden vállalkozónak el kell gondolkodnia azon, hogy hogyan is akarja azt majd befejezni. Rendszeresen hallom ezt a választ vállalkozásvezetőktől arra a kérdésre, hogy hogyan akarja befejezni a vállalkozását::
„Engem innen visznek el a cégtől tepsiben.”
Nem hiszem hogy ez lenne mindenki életcélja. Valóan ezért indította a vállalkozását? Nem nekünk kellene a cégért élnünk és pláne meghalunk, hanem inkább a cégnek kellene bennünket, a családunkat és minden későbbi utódunkat szolgálnia és eltartania.
Hogyan lehet kiszállni a cégből? Többféle megoldás is van:
Mindhárom megoldás komoly kockázatokat rejt magában és fennáll a lehetősége, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk.
A legjobb megoldás az lenne ha a cég termelte profitból fokozatosan olyan passzív tőkét felépíteni, ami legalább a korábban jelzett 12-14% infláció feletti hozamot termel és nincs kiszolgáltatva senkinek.
És nem Önnek kell dolgoznia, hanem a pénz dolgozik Ön helyett.
Mi lesz, ha ellopják?
Mi lesz, ha elveri a jég?
Mi lesz, ha leég?
Mi lesz, a valami kár ér engem?
Ki fogja azt nekem megtéríteni?
A magyarok hírhedtek arról, hogy szeretnek felelőtlenül élni. Nem csoda, hiszen évtizedeken keresztül erre szocializáltak bennünket.
Többek között erre is visszavezethető, hogy a magyar lakosság és a cégek krónikusan alulbiztosítottak. Valószínűleg benne van a génjeinkben, hogy az állam majd gondoskodik rólunk. Valóban?
Ha egy vagy több család anyagi helyzete teljesen attól függ, hogy egy vállalkozás hogyan működik, akkor nem függhet mindez attól, hogy például
Ezek biztosítása mind költségként leírható, ugyanakkor egy cég teljes költségkeretében szinte elhanyagolható tétel.
Nem elhanyagolható viszont hogy ezeket érdemes hozzáértő független alkuszon megkötni, ugyanis mi nem csak az egyes biztosítók konstrukciói közül az Ön igényeinek megfelelő, a fedezetbe vonni kívánt kockázatokat lefedő, ár/érték arányban legkedvezőbbet tudjuk kiválasztani, és ha baj van, akkor aktívan támogatjuk a kárrendezést is.
Nemcsak az jelent kockázatot, hogyha a cég tárgyi vagyona és felelőssége nincs biztosítva, de az legalább ilyen gond, hogy ha maguk a cégtulajdonosok sincsenek biztosítva.
Amikor több tulajdonosa van egy cégnek, akkor a legtöbb esetben bármelyik tulajdonos halála majdnem biztosan egyben a cég halálához is vezethet.
Ennek oka pedig az, hogy a legtöbb esetben az életben maradt tulajdonosok nem tudják kifizetni az örökösöket hiszen nem rendelkeznek ekkora tartalékkal.
A megoldás egyszerű és viszonylag olcsó.
A cég minden tulajdonos részére az üzletrésszel arányos életbiztosítást köt. Tragédia esetén ebből az örökösök kifizethetők.
Itt megint fel kell hívnom a figyelmet hogy a kockázati életbiztosítások esetén a biztosítók ajánlatai jelentősen eltérhetnek mind szolgáltatásban, mind díjban.
Nem ritka, hogy azonos korú és egészségügyi állapotú emberek esetén akár két-háromszoros különbség mutatkozik a biztosítás díjában.
Ezért független szakember bevonása feltétlen javasolt.
Nagyon sok vállalkozást azért hoztak/hoznak létre a tulajdonosok, hogy csináljanak maguknak egy klassz munkahelyet. Vonzó a függetlenség, a szabadság, a lehetőségek végtelensége. Ilyenkor a cégbe pótolhatatlan részként épül be a tulajdonos.
Így azonban később a tulajdonos nem tud szabadságra menni, hiszen nélküle megáll az élet, nélküle nem működnek a céges folyamatok.
Egy idő után a tulajdonosnak elege lesz a cégből hiszen úgy telepszik rá az életére mint egy pióca, rosszabb esetben minden idejét és energiáját elrabolja, állandó stresszben tartja.
Ugyanakkor minden jövedelmét a cég adja, nem csukhatja be, még akkor sem, ha már nagyon elege van belőle.
Ráadásul a cég eladása sem megoldás, mert a cég az aktívan dolgozó tulajdonos működése nélkül nem eladható.
10 induló vállalkozásból csak 2-3 éri meg az ötödik születésnapját és még ezek közül is nagyon sok az olyan, ami csak gondot és fejfájás jelent a tulajdonos(ok)nak.
Külső szakértőként átfogóan tudunk segíteni Önnek és vállalkozásának olyan védelmi stratégia kialakításában, ahol kényelmesen és biztonságban élhet.
A biztosítások szakértőjeként Önnel közösen felmérem a kockázatait és ajánlatot teszek azokra konstrukciókra amivel minden körülmények között nyugodtan aludhat.
Befektetési tanácsadóként megmutatom Önnek, hogy hogyan alakíthat ki a vállalkozása mellett olyan tartalék jövedelemtermelő formákat amelyek biztonságosan, minden saját munka nélkül hozzák a pénzt.
Nem azt mondom hogy most rögtön csukja be a cégét és innen kezdve csak a passzív tőkét dolgoztassa. Ám minden vállalkozás tulajdonosának el kell kezdeni megtanulni megtakarítani, majd befektetni eredményesen és biztonságosan, mert egyszer majd ebből kell megélnie.
Célom, hogy Ön mindig nyugodtan alhasson.