A nők gondolkodása

női pénzügyek

Más, mint a férfiaké.

A gondolkodás kódolása a génjeinkben gyökerezik.

természet úgy rendezte, hogy az emberi faj létezése szempontjából hasznosabb, ha a gyermeknevelést végző asszonyok tovább élnek, mint a nemzést végző férfiak.

Így aztán várhatóan a nők soha nem lesznek egyenlőek a férfiakkal.

 

Ez ma is így működik, ráadásul a várható élettartamok fokozatosan emelkednek.

Ebből a természetes kódolásból adódik a gondolkodásbeli különbség: a férfi vadászik, a nő gyűjtöget.

A férfiak türelmetlenebbek, ha akarnak valamit, azt általában azonnal akarják. – Azonnal elejteni a vadat.

A nők másképpen gondolkodnak, és képesek távolabb nézni és látni, mint a férfiak.  A nők alaposabban kiismerik magukat a hosszú távú összefüggések között. És így, mivel tudnak és hajlandók hosszabb távon előrelátni az időben, jobban törekszenek a biztonságra, hiszen az utódok fölnevelése évtizedes feladat. Egy gyermek ma már 18-25 év alatt cseperedik önálló életre képes felnőtté.

A nők a feladatok, és e miatt a biztonságvágy miatt megfontoltabbak és jóval elővigyázatosabbak, mint a férfiak: jobban odafigyelnek a veszélyekre, és azokat alaposabban mérlegelik.

Társadalmi szerepükből is adódóan: fejlettebb a „hatodik érzékük”, és ezért a pénzügyekben érdemes és kell is figyelni a nők megérzéseire.

Végül pedig el kell hinniük, hogy képesek a pénzügyeiket is önállóan és optimálisan alakítani.

És hogy erre miért van szükség? Nos, erről még fog hallani.

És mire figyeljen, ha már a gondolkodásmódról beszélgettünk?

“Vigyázz gondolataidra, mert szavaiddá válnak!

Vigyázz szavaidra, mert tetteiddé válnak!

Vigyázz tetteidre, mert szokásaiddá válnak!

Vigyázz szokásaidra, mert személyiségeddé válnak!

Vigyázz személyiségedre, mert az lesz a sorsod!”

Kérjen időpontot ingyenes és kötelezettségmentes személyes tanácsadásunkra! Lépjen velem kapcsolatba itt!

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Telefonszám (kötelező)

Lakcím (település)

Kérdés, üzenet

Hozzájárulok, hogy számomra Dusik Andrea hírleveleket küldjön.

Ha baráti, ismeretségi körében vannak vállalkozók, cégvezetők és olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek!

A biztos állás

Arthur Hailey nem tartozik az világirodalom csúcsírói közé, de az Autóváros című könyvének elején van egy remek leírás. Itt egy autógyárat mutatja be egy szalagnál dolgozó melós és egy művezető szemszögéből. Mindkettő nagyon nehéz munkát végez – a maga kategóriájában. És mindkettő irigykedve néz a másikra: a művezető a stressz hiányát irigyli a munkástól, a munkás csak azt látja, hogy a művezető nem is ,,dolgozik”, csak üldögél. (Nálunk ez egy családi legenda: amikor anyósom bement apósom munkahelyére, az egyetemre ahol professzor volt, megkérdezte a takarítónőt: “Tamás bent dolgozik?” Mire a takarítónő csak ennyit válaszolt: “Nem dolgozik az sohasem, csak ír meg olvas…”)

Szóval ez van az életben: a vállalkozók és az alkalmazottak kölcsönösen meg vannak győződve, hogy a másik nem dolgozik igazából semmit, viszont minden pénzüket elveszik… Jó példa erre egyik oldalról a sokat idézett mondás: ,,Olyan jó volt látni, mikor a tulaj kigördült a harmadik új BMW-jével. Tudom, hogy milyen keményen megdolgoztam érte!” Másrészről az egyik ismerősöm, egy középcég vezetője mesélte, hogy felraktak egy rendszert, ami a dolgozók számítógépeinek képernyőképeit munkaidő alatt, ötpercenként elmenti és ezt másnap, mint egy gyorsított filmet végignézte. Teljesen depresszióba esett, annyira keveset foglalkoztak munkával…

Az alkalmazottakat onnan lehet megismerni, hogy számukra a legfőbb érték a ,,biztos állás”. Ez azt jelenti, hogy teljesen kiszámítható módon hónapról-hónapra ugyan azt várják el, azonos a keresete, nem fenyegeti a kirúgás veszélye. Ez teljesen érthető, hiszen a pszichológia szerint az emberek egyik legfőbb igénye a biztonság. Nagyon érdekes megfigyelni, mire panaszkodnak az emberek (mármint az alkalmazottak): új munkakörbe rakták, túlóráztatják, új főnöke van, nem jól számolták el a mozgó bérét, stb. Ez mind olyan dolog, ami veszélyezteti az állandóságot.

A ,,biztos állás” azonban a másik oldalról nagyon furcsán néz ki. Aki már valaha vezetett vállalkozást az tudja, a dolog egészen másként fest a tulajdonos oldaláról. A cégeknek vannak jó hónapjai, amikor sokkal több a bevétel, mint a kiadás (és ebben benne vannak a ,,biztos állások” után fizetett bérek is). Aztán vannak hónapok, hogy a bevételek nem fedezik a kiadásokat, ilyenkor a cég tartalékaihoz kell nyúlni, hogy legyen miből kifizetni a béreket. Sőt még az is előfordul, hogy a tulajdonosok a saját zsebükbe nyúlnak és azt rakják a kasszába, hogy lehessen fizetést fizetni.

A ,,biztos állás” bizony nagyon is bizonytalan dolog. Mert maguk a vállalkozások, aki alkalmazzák a dolgozókat, maguk is nagyon bizonytalanok. És ez nem csak a kis cégekre vonatkozik, hanem a nagyokra is. Az utóbbi évtizedben olyan hatalmas változások zajlottak le, ami komplett gazdasági ágakat semmisített meg, mint például a magyar könnyűipart. De hosszan sorolhatnám a sok ezer ,,biztos állás”-t adó hatalmas cégeket: Csepel művek, Ganz Danubius, Ikarus, stb. Mind nagy csalódást jelentettek sok-sok embernek, akik csak biztos állást akartak.

A világgazdasági folyamtok zajlanak, és akár mit teszünk ezek ugyanúgy hatnak az országunkra és benne a saját munkát adó cégünkre is. Ezek a folyamatok pedig néha viszont teljesen ellehetetlenítik a munkaadónkat. Arról, hogy ez ne így legyen, lehet népszavazást rendezni – csakhogy egy ilyen közakarat is csak olyan, mintha mi magyarok elhatároznánk, hogy holnaptól a Duna folyjék felfelé. Ettől a dolog semmit sem fog változni.

Mit lehet tenni? Hogyan lesz ,,biztos állásunk”? Hogyan lesz egy vállalkozónak biztos cége? A mai világban egyetlen dolog biztos: a változás. Aki erről nem vesz tudomást, az a homokba dugja a fejét. Tehát egy dolgot tehet mindenki: felkészül a változásra.

Ehhez igazából két dolgot tehet: piacképes tudást és tartalékot gyűjteni. Mindenki, aki alkalmazottként dolgozik, annak tudatosan készülnie kell arra, hogy egyszer csak vége lesz az állásának. Addigra pedig rendelkeznie kell új képességekkel, szaktudással, amit a piac elvár. És ez a vállalkozókra is igaz! (Csak szelíden jegyzem meg a nyugat-európai kollégák ajánlása szerint mindenkinek, akár alkalmazott, akár vállalkozó, a bevételeinek 3%-át továbbképzésre, tanulásra kell költenie. Ez arrafelé a standard. És azt még csendesebben jegyzem meg, hogy már ma is van, nem egy olyan szakma, ahol minden héten egy napot csak tanulnak – hogy a szakma fejlődésével egyáltalán lépést tudjanak tartani…)

A tartalékról már sokat beszéltem, ennek ellenére úgy érzem, mintha a falnak beszélnék. A három havi megélhetési tartalék az abszolút minimum, amivel mindenkinek rendelkeznie kellene. Meg sem merem jegyezni, hogy az említett tőlünk nyugatabbra élő kollégáink szerint ez minimum 12 havi tartalék… Mert, ha még piacképes tudással rendelkezünk is, akkor is egy állásváltás sokkos és időt vesz igénybe, és közben is élni kell és fizetni a hitel részleteket. Csak, hogy megkíméljem önöket némi matekozástól: ez 12 havi tartalék a magyar béreket figyelembe véve átlagosan 2,5 millió forintot jelent… (és ennek a számnak az alapja havi nettó 120 ezer forint volt…) Ugye, hogy le vagyunk maradva?

Gondolkodjanak el ezen. Tanuljanak és gyűjtsenek tartalékot! Hogyan? Személyes tanácsadásunkon megtudja a részleteket:

Lépjen velem kapcsolatba itt!

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Telefonszám (kötelező)

Lakcím (település)

Kérdés, üzenet

Hozzájárulok, hogy számomra Dusik Andrea hírleveleket küldjön.

A tanácsadás ingyenes és kötelezettségmentes!

Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

Nem az a kérdés, hogy megéri-e…

… a kérdés az: mi van, ha megéri???

Nyugdíjban

Az elmúlt tanulmányokban végigvettem a nyugdíj, nyugdíjrendszer múltját, jövőjét és a lehetőségeket, hogyan oldhatjuk meg életünk harmadik harmadának anyagi ügyeit, annak érdekében, hogy ez életünk legszebb időszaka legyen. A dolog azért égető, mert felméréseink szerint jelenleg az 50 év alatti lakosság mindössze 2%-ának van olyan nyugdíjcélú megtakarítása, amivel megalapozott reménye lehet, hogy nyugdíjas éveiben nem csökken jelentősen a jövedelme. Itt most nem arról van szó, mint az amerikai és japán frissnyugdíjasoknál, hogy Föld körüli utazással, új ház vásárlással kezdjük nyugdíjas éveinket. Egyszerűen csak a minimális cél: ne legyen sokkal kevesebb havonta az a pénz, amiből megélünk, mint amikor dolgoztunk.

Ezen sokat töprengek: mit gondol ez a maradék 98%? Miben bízik? Miért nem tesz semmit? Végül aztán megkérdeztem őket, és a következő válaszokat kaptam:

1. Én ezt úgysem érem meg…

A dolgok igen csak változnak. Amikor 18 éves voltam, akkor temettem el a negyedik nagyszülőmet is. Ma a legtöbb 18 éves fiatalnak mind a négy nagyszülője életben van és egészséges.

Igazából az ember számára két tragédia lehetséges: ha túl korán hal meg, vagy ha túl későn – és erre nincs felkészülve. Jelenlegi statisztikák szerint az átlag életkor folyamatosan növekszik. Jelenleg a magyar középosztálybeli negyvenes számára várható élethossz nők esetén 82 év, férfiaknál 78 év. Ezek tények. Ezzel az erővel a gázszámlát is elfelejthetjük befizetni – hátha meghalunk a hó végéig…

2. Ez még olyan messze van!

Két reptéri biztonsági őr beszélget:
– Hogyan lehet ezeket a hatalmas repülőket elrabolni?
– Buta vagy! Nem itt rabolják el a földön, amikor nagyok, hanem fent, amikor olyan kicsik!

Az emberek többsége pontosan így gondolkodik: úgy gondolja, az a gond, ami sokára lesz, az nem fontos, jelentéktelen ügy. Kicsit is logikusan végiggondolva persze rögtön tudható, hogy ez nincs így.

Ez a téveszme, azért különösen romboló, mert egy saját nyugdíjtőke összerakásához az idő kulcsfontosságú. Minél több időnk van, hatványozottan kevesebb pénz kell ennek a megteremtéséhez. Csak a nagyságrendek érzékeltetéséhez: életünk végéig 100 ezer forint nyugdíj kiegészítés eléréséhez 40 év alatt havi 2 ezer forint kell, 30 év alatt már havi 6 ezer forint, 20 év alatt havi 20 ezer forint és végül 10 év alatt havi 80 ezer forint szükséges. Ezért ez a halogató taktika rendkívül veszélyes. Egyszer kiszámoltam, egy átlag magyar számára egyetlen hónap halasztás a nyugdíjprogramjának elindításában 360 ezer forint veszteséget okoz!

3. Apám, nagyapám is kapott állami nyugdíjat, miért pont én foglalkozzam ezzel?

Kedves olvasó, szomorú szívvel közlöm, hogy hatalmas pechje van! Ugyanis az elmúlt 1.000.000 év emberi történelmében sikeresen beletrafált pont abba a generációba, ahol az emberiség legnagyobb fordulata történik. Eddig ugyanis folyamatosan nőtt az emberiség létszáma. Most viszont a következő évtizedekben fogjuk elérni a maximumot és innen beindul a csökkenés. Magyarország (az Európai Unióval és Japánnal) élenjáró ebben a folyamatban, nálunk ez a csúcspont 1980 körül volt, és onnan folyamatos a csökkenés: pont az elmúlt hónapokban léptük át lefelé a tízmilliós számot.

Amikor a növekedés csökkenésbe csap, akkor minden társadalmi szabály megváltozik. Korábban egy nagyszülőnek volt három gyereke, azoknak kilenc unokája – és ez a kilenc unoka tartotta el a nyugdíjjárulékán keresztül az egy szem életben maradt nagyszülőt. Most viszont négy élő nagyszülőnek van két gyereke és nekik egy unokájuk. Szegény egy szem unoka nyugdíjjárulékából kellene eltartani a négy nagyszülőt. Nyilvánvalóan ez lehetetlen.

Nyilván, minden kormány, mindig azt fogja mondani: az állami nyugdíj bombabiztos. Különben hogyan tudná elfogadtatni az emberekkel, hogy a fizetésük több mint egy negyedét minden hónapban önként és dalolva odaadják a most nyugdíjasoknak – pontosan tudva, hogy amikor majd ők nyugdíjba mennek akkor az akkor dolgozóktól a mostani jövedelmüknek csak töredéke fog a nyugdíjjárulékukból rájuk jutni nyugdíjként. Ez nem mese – ez sima matematika.

Az új helyzetben új megoldások kellenek – és ez a mi feladatunk kidolgozni mindenkinek.

4. Majd az állam megoldja, ez nem az én dolgom

Amint láttuk az állam valóban igyekszik ezt a dolgot megoldani. Ugyanis nálunk demokrácia van, és a nyugdíjasok egyre növekvő tömegének a szavazata minden politikai párt számára kulcskérdés. Mit tud csinálni az állam, amikor a dolgok fejre állnak?

Alapvetően a fő szempont, hogy próbálja a nyugdíjrendszert kordában tartani. A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer lényege, hogy van valahol egy nagy terem, amit minden hónapban megtöltenek pénzzel, az abban a hónapban befizetett nyugdíjjárulékokból. Aztán ennek a teremnek a tartalmát minden hónapban a pénzes postások kihordják a nyugdíjasoknak.

Mit lehet tenni, amikor a nyugdíjjárulékot fizetők száma csökken, a nyugdíjasoké nő? Tűzoltásként eleinte lehet máshonnan átcsoportosítani pénzt ebbe a szobába. Aztán persze megpróbálhat az állam nagyobb bevételekhez jutni (például úgy, hogy felszámolja a magán nyugdíjpénztárakat és mindenkit az államiba kényszerít). De a nyugdíjjárulékok (bocsánat, most már nyugdíj adó) tovább már nem növelhető, mert elvész az ország versenyképessége. Így hosszútávon csak két megoldás marad: a nyugdíjak csökkentése és a nyugdíjkorhatár növelése.

Ez a dolog sokkal fontosabb, semmint az államra hagyjuk. Ezért kell magunknak lépnünk.

5. Teljesen felesleges bármit is félrerakni, elviszi az infláció

A világ nem csak rossz irányban változik, de jó felé is. Korábbi cikkeimben megmutattam, hogy a megfelelően megválasztott hosszú távú befektetésekkel komoly 12% körüli hozam érhető el. Ezzel szemben bankbetétbe, ingatlanba fektetve már a 0%-os reálhozam eléréséhez is nagy szerencse kell.

Történelmi okokból nálunk ezek a befektetési formák csak az elmúlt évtizedben váltak elérhetővé, de például az Egyesült Államokban már a most nyugdíjba lépő generáció az elmúlt 40 évben folyamatosan ezekben a formákban gyűjtötte a nyugdíjra valót. És ez a generáció a valaha élt leggazdagabb nyugdíjas korosztály.

“A világon a legdrágább dolog pénzügyileg műveletlennek maradni” – mondja a Gazdag papa című könyvében Kiyosaki. És ez különösen igaz a nyugdíj előtakarékosság kérdésében.

Ezekkel a modern és biztonságos pénzügyi befektetési módszerekkel már a nyugdíjunk 70-80%-át nem minekünk kell kifizetnünk, hanem a befektetett pénzek hozama adja. Dolgozzon főként a pénz miértünk, ne mi a pénzért. Ezeket a dolgokat meg kell tanulni – és nagyon büszkék vagyunk, hogy nagyon sokakat mi taníthatunk erre.

Akkor mit tegyünk?

Ez a dolog nagyon fontos. Ezért első lépésben tisztán kell látnia mindenkinek. Ezért most meghirdetjük a Nagy Nyugdíjkalkulációt: most mindenki kérhet ingyen egy időpontot és megmutatjuk neki:

  1. Mikor mehet várhatóan nyugdíjba és mennyi lesz?
  2. Milyen megoldással, hogyan tudná ezt normálisan megoldani?

Nem kell megoldani, ha nem akarja. De tisztán látni mindenkinek muszáj. Kérjen egy időpontot itt és most!

Lépjen velem kapcsolatba!

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Telefonszám (kötelező)

Lakcím (település)

Kérdés, üzenet

Hozzájárulok, hogy számomra Dusik Andrea hírleveleket küldjön.

A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.

Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

Nyugdíj – házilagos kivitelben

Nyugdíjbiztosítás
Nyugdíjbiztosítás

Nyugdíj tanulmány sorozatomban eddig megnéztük mi van és mi vár ránk. Ha el akarjuk kerülni a legrosszabbat, akkor valamit magunknak kell összeraknunk. Próbáljunk teljesíteni egy minimális célt: mindenkinek azonos jövedelme maradjon nyugdíjasként, mint ami előtte volt. Persze mindenki megérdemelne egy kis Föld körüli utazást, mint az amerikai és japán friss nyugdíjasok, de egyelőre maradjunk ennél a minimalista célkitűzésnél.

Nagyon sok nyugdíjat kalkuláltam, és általában a várható nyugdíj értéke az utolsó jövedelem 25-40%-ra jött ki. Maga is kiszámolhatta a korábbi “Útelágazás – Valamerre menni kell!” című cikkben.

Ez alapján már nagyjából tudja, mennyi fog hiányozni. (Azt mondanom sem kell, hogy reálértéken, a pénz jelenlegi értékével számolunk, tehát az inflációt nem vesszük figyelembe.) Példaképpen számoljunk egy szép kerek számmal: hiányozzon a nyugdíjunkból havonta 100 ezer forint.

Az első dolog, hogy ki kell számítani, mennyi tőkére is lesz szükségünk ahhoz, hogy ezt a járadékot kitermeljük. Erősen leegyszerűsített, de a gyakorlatban jól működő szabály, hogy ha jól csináljuk a dolgunk, akkor a havonta kivételre kerülő összeg 150-szerese szükséges tőkeként. Konkrét példánkban, aki 100 ezer forintot szeretne havonta, annak 15 milliós tőkével kell kezdenie nyugdíjas éveit.

Megjegyzés: Járadékot kétféleképpen lehet számolni. Egyik módszer, hogy a tőke maga változatlan marad, a másik, hogy egy adott korra, pl. 92 éves korára apránként elfogy. A számítások azt mutatják, hogy az elfogyós esetben mindössze 15%-kal kell kevesebb tőke, mintha megmaradna az egész. Ezért mi mindig úgy számolunk, hogy a nyugdíjtőke változatlan marad. Ez egyrészt nagy biztonságot ad, ha valami nagy baj lenne, másrészt erősen enyhíti az elvesztésünk okozta gyászt örököseinkben, ha megöröklik a teljes nyugdíjtőkénket. Arról meg nem is beszélve, mi van, ha túléljük a 92 éves kort?

Akkor most rakjuk össze a nyugdíjtőkénket! Erre adok egy hatalmas segédtáblázatot.

Év Ft/év/1millió
7 119 255
8 97 834
9 81 410
10 66 498
11 55 863
12 47 377
13 40 488
14 34 818
15 30 097
16 26 129
17 23 333
18 20 835
19 18 605
20 16 613
21 14 834
22 13 246
23 11 827
24 10 561
25 9 430
26 8 420
27 7 518
28 6 713
29 5 994
30 5 352
31 4 778
32 4 267
33 3 810
34 3 401
35 3 037
36 2 712
37 2 421
38 2 162
39 1 930
40 1 723
41 1 539
42 1 374
43 1 227
44 1 095
45 978

A táblázat azt mutatja, hogy évente mennyit kell befektetnünk, hogy adott számú év alatt 1 millió Ft tőkét a végére összerakjunk. A táblázatban reálértékű 1 millió összerakása értendő. Ez a mai magyar piacon fellelhető jobb konstrukciókkal elérhető eredmény – már a költségek levonása után.

Akkor számoljunk! Ha 30 évünk van a nyugdíjig, akkor 1 millió Ft összerakásához évi 5.352 forint megtakarítása szükséges. Ám nekünk nem 1 millió kell, hanem 15! Ezért ennek a 15-szörösét kell vennünk: évi 15 x 5.352 = 79.680 forintot kell félreraknunk, ez havonta 6.640 forint. Ezt azért ki lehet bírni.

Nézzük meg ugyanezt, ha csak 20 évünk van. 1 millióhoz évi 16.613 forint kell, 15 millióhoz viszont évi 249.195 forint kell, ami havi 20.766 forint.

Az igazán ütős, ha csak 10 évünk van. Ebben az esetben az 1 millióhoz évi 66.498 kell, azaz a 15 millióhoz 997.470 forint, ami havi 83.123 forint. Ez nagyon húzós! Csak a kontraszt kedvéért egy húszévesnek ehhez mindössze havi 2.000 forint szükséges!

Mit lehet tenni az ötvenesek nyugdíjkérdésében? Állítólag Luther Márton mondta: “Aki 20 évesen nem szép, 30 évesen nem erős, 40 évesen nem okos, 50 évesen nem gazdag, az tegyen le a reménységről.” Ha valaki ötven felett úgy áll neki összeszedni a nyugdíját, hogy odáig semmije sincs, arra valóban érvényesek a szavak: “tegyen le a reménységről”. Hála Istennek az ötvenesek többségének azért már van valamijük – és nem csak akkor kell összeszedni a hozzávalót. Ilyenkor persze alaposan át kell nézni mijük is van és optimálisan átcsoportosítani – de ez egy más tanulmány kérdése lenne.

Szóval most már láthatja, hogy hol áll. Megmondom őszintén – kevesek szemében láttam az őszinte csillogást, amikor ide jutottunk. De Önnek joga és kötelessége megtudni. Jöjjön el, kérjen egy időpontot! Számoltassa ki magának! Nézze meg, mit tehet saját magáért! Jusson eszébe: a legfontosabb, amit a nyomorgó nyugdíjasokért tehet, hogy majd nem tartozik közéjük…

Lépjen velem kapcsolatba itt!

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Telefonszám (kötelező)

Lakcím (település)

Kérdés, üzenet

Hozzájárulok, hogy számomra Dusik Andrea hírleveleket küldjön.

Ha baráti, ismeretségi körében vannak vállalkozók, cégvezetők és olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek!

A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.

 

Becsapva – Elhagyva

A pofára ejtett nemzedék

A múltkor “Útelágazás – Valamerre menni kell!” címmel írtam a gyökeresen átalakuló nyugdíjrendszer várható személyes hatásáról. Amikor annak idején először küldtem el sokaknak az előzö levelem,  és azóta is mindig,  rengetegi reagáló levelet kapok. Sokan ugyanis most döbbentek rá, hogy mi is zajlik most a nyugdíjakkal kapcsolatban. Nem egy átmeneti szigorításról van szó, hanem egy tartós és teljes átalakításról. De nem ez volt a legnagyobb felháborodást kiváltó dolog a múltkori levelemben.

Ebben a cikkben felvázoltam két alternatívát, az öngondoskodásból felépített saját nyugdíjat és az államtól várhatóan kapható nyugdíj-segélyt (100-200 euró). Ami nagyon sokakat megdöbbentet az a következő mondatsor volt: “Ha ön 50 év alatti, akkor dönthet két forgatókönyv között. Ha ön elmúlt 50 éves, akkor kivételes esetektől eltekintve, Ön már nincs döntési helyzetben.” Természetesen – és jogosan – az ötvenes generáció írt nekem reklamáló leveleket.

Egy ismerős Nagyapa mesélt annak idején egyik katonatársáról, akinek egész fiatalon sikerült az első világháborúban még kijutnia a frontra és hosszasan időzött vele az egyik szibériai hadifogolytáborban. Aztán koránál fogva szerencsétlenségére még éppen elérte a Don kanyarba tartó vonatot, és így másodszor is sikerült meglátogatnia Szibériát. Úgy érzem csak ez a nemzedék kevésbé szerencsés, mint a jelenlegi 50-es éveikben járók. Nézzünk pár dolgot a mostani 50-esekről:

  • Ők azok, akik az ötvenes-hatvanas évek szűkös körülményei között nőttek fel
  • Ők azok, akik olyan sokan voltak (a jelenlegi gyereklétszám duplája!) hogy számukra sosem volt elég óvoda-iskola
  • Ők azok, akik sokáig úgy dolgoztak, hogy ugyan kevés fizetést kapnak, de remek nyugdíjuk lesz, a gyerekeik ingyen tanulhatnak, és a tanácstól kapják majd a lakást
  • Ők azok, akik nagy nehezen kiharcolták a rendszerváltást, majd mint túlkorosakat Őket tették ki először a munkahelyükről
  • Ők azok, akik most azzal szembesülnek, hogy pont a nagy számuk miatt drasztikusan fel kell emelni a nyugdíjkorhatárt és le kell szállítani a nyugdíj összegét
  • Ők azok, akiknek senki sem szólt időben, hogy a nyugdíjukat maguknak kell megoldaniuk
  • Ők azok, akinek majd nyomorúságos öregkoruk intő példáját látva a későbbi nemzedékek már egészen másként élik majd az életüket

Nézzen végig ezen a listán. Ezek után mondja, hogy a “pofára ejtett nemzedék” kifejezés drasztikus…

Ha ránéz a korfára jól látja mi a dolog valódi oka. Ez a nemzedék, a baby boom, vagy Ratkó gyerekek hegyfokként ugrik ki a korfából.

A magyar népesség kor szerint

Mit tehettek politikusaink ezt látva? Miután erről már évtizedek óta mindenki tudta, hogy 2012 tájban a szociális rendszer össze fog omlani, rendkívül szellemes megoldást alkalmaztak. Még 1997-ben a Horn-kormány idején meghozták a törvényt (a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény) ami drasztikusan változtat a nyugdíjak összegén 2013 január elsejétől. (Ám már most is történik valami: Nyugdíjszámítás...) Nem jókedvükből tették ezt, hanem mert egyszerűen ezzel a nemzedékkel már nem lehetett volna túlterhelni a már így is masszívan veszteséges nyugdíjkasszát.

Nem vidám dolog ez, de egy még sokkal sötétebb dolgot is elkövettek – erre nem hívták fel az emberek figyelmét. Így ez a nemzedék a boldog tudatlanság állapotában, teljesen felkészületlenül menetel 2013 utáni nyugdíja felé. És ez nagyon komoly felelőssége (pontosabban felelőtlensége) minden illetékesnek.

Ha Ön azt gondolja: “Rendben, de hát nekem még van tíz évem a nyugdíjamig (egyébként is most jelentették be a nyugdíjkorhatár felemelését), ennyi idő nem elég valami megoldásra?” Sajnos ki kell ábrándítanom, ez az idő már nagyon kevés.

Ennek magyarázatául, most egy kicsit számolni kell. Először is ahhoz, hogy valaki 100 ezer forint nyugdíj kiegészítést szeretne, ahhoz hatvan év felett alsó hangon 12 millió töke megléte szükséges. Miből lehet ezt összerakni? Az éves megtakarítás igény 5 év időtartam alatt évi 2,2 millió Ft, 10 év alatt évi 800 ezer forint , 20 év alatt évi 200 ezer forint , 30 év alatt évi 65 ezer forint .

A vulgáris pénzügyi meghatározás úgy szól, hogy Töke = Pénz * Idő. Ez azonban nem igaz (sajnos/hála Istennek). Az idő szerepe sokkal fontosabb, mint a pénz, és ez a fenti számításból jól látszik. Ez mondjuk a magyarok többségének jó hír – időnk több van, mint pénzünk.

Ez alól azonban a mostani ötvenesek kivételek. És itt látszik az Ő csapdájuk. 100 ezer forint havi nyugdíj kiegészítés nem egy egetverő dolog. Ennek ellenére ehhez öt év alatt havi 200 ezer forintot kellene félrerakni csak erre a célra. Ez szinte lehetetlen. Még tíz év alatt is havi 70 ezer forint kellene. Még mindig szinte kivitelezhetetlen. (Akinek elég havi 100 ezer forint, az honnan rak félre havi 70 ezer forintot, 10 éven keresztül?) Ezzel szemben 30 év alatt ehhez nevetséges havi 5 ezer forint kell.

Ez a csapda: nem szóltak nekik időben és ezért most már megoldhatatlan helyzetben vannak. Meg kell mondanom – és ezzel minden kollégám is egyetért – kivételes esetektől eltekintve a most 50-esek nyugdíjhelyzete reménytelen. Ráadásul most vannak abban az élethelyzetben, hogy éppen túl vannak a gyerekeik felsőoktatásának és életkezdésének finanszírozásán, amire ők eleve nem is számítottak.

Mi a megoldás? Egyik levélíróm a legsötétebb humorral jegyezte meg: “Egy előnye van az embernek, ha okos. Meg tudja majd magyarázni, az unokáinak, mennyi káros anyag van a Milka csokiban és ezért nem veszi meg nekik.”

Apukám mondása: “Mindenki élete lehet példa. Legrosszabb esetben elrettentő…” Mindenki számára, aki ötven alatt van, ennek a generációnak a sorsa legyen intő jel. Tessék végre választani! Üljenek le egyszer és nézzék meg a saját lehetőségeiket! Kérjen ingyenes tanácsadásra egy időpontot!

Lépjen velem kapcsolatba itt!

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Telefonszám (kötelező)

Lakcím (település)

Kérdés, üzenet

Hozzájárulok, hogy számomra Dusik Andrea hírleveleket küldjön.

A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.

Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

Útelágazás – Valamerre menni kell!

Az előző részekben (1. Zsákutcában vagyunk, valamit tennünk kell!>>>, 2. Nyugdíjmegoldások>>>) megmutattam, hogyan működik az állami nyugdíjrendszer és hogy mi ma még dolgozók mire számíthatunk tőle a jövőben. De a számok csak számok. Hogyan befolyásolja ez majd a mi életünket? Vessünk erre egy pillantást.

Viszont most komolyan döntse el: igazán meg akarja tudni? Mer szembenézni a valósággal? Ugyanis az ilyen dolgokra szokták azt mondani: alkalmas a nyugalom megzavarására. Ha Ön nem szeret szembenézni a tényekkel – ne olvassa tovább! Ha autóvezetés közben egy veszélyes forgalmi helyzetben sikoltva eltakarja a szemét – ne olvassa tovább!

Szóval, ha még legalább 10 év van a nyugdíjáig, akkor Ön jelenlegi értékén számolva kb. 32 ezer forint átlag nyugdíjat fog kapni és azt is csak 66-68 éves kora után. Pontosabban, addigra már nem lesz forint – ezért ez 93 euróval állít majd be a postás. Pontosabban csak a mai negyvenesek mehetnek majd el ilyen fiatalon nyugdíjba, a mai harmincasok inkább csak 70 felett. És ez nem riogatás, ezt elolvashatják a nyugdíjas kerekasztal elemzésétől a Közgazdasági Szemléig mindenütt. Nyilván nem fogják megírni a napilapok. Ma még.

Mit jelent ez konkrétan az Ön számára – gondolkozzon el:

  • Ön hosszú-hosszú munka után végre 67-évesen elmegy nyugdíjba. Csönget a postás és átadja az első nyugdíját, 32 ezer forintot. Oda rakja az asztalra. Hogy fogja érezni akkor magát?
  • Milyen érzés lesz végiggondolni, hogyan ossza be ezt a pénzt? Mire költse? Fűtésre, világításra vagy ennivalóra? Egyáltalán, milyen érzés ilyen dolgokon töprengenie 67 évesként?
  • Milyen érzés eladni a családi kocsit és tudni, hogy már sohasem fog másikat venni?
  • Megalázó érzés lenne hetvenévesen is dolgozni: például egy McDonalds-ban tálcákat pakolni, meg WC-t pucolni?
  • Mit fog érezni, amikor először kell pénzt kérnie a legszükségesebbre a gyerekeitől?
  • Hogyan fogja magát érezni, amikor a gyerekei elől eltitkoltan életjáradékért el kell adnia a családi lakást, amiért egész életében küzdött? És amikor megtudja, hogy a 10 milliós lakásáért a nyugdíja mellé csak 39 ezer forint életjáradékot fog kapni?
  • Milyen érzés lesz a gurulós bevásárló kocsival átmenni a város túl felére a hipermarketbe az akciós csirke farhátért? Most ma ezt csak viccesen banyatanknak hívja, így az autóból nézve. De mit fog érezni, ha magának kell élete végéig így bevásárolni mennie, ha kell messze is, de a legolcsóbb holmikért?
  • Keserű érzés lenne, ha beállítanak a csodálatos unokák és még egy Kinder tojással sem tudja meglepni őket?
  • És milyen érzés lesz, ha romlik a szeme és az orvos azt mondja: szürke hályog – meg kell operálni. De ennek költsége 270 ezer forint. A TB ezt már sajnos Önnek nem tudja fedezni, de egy fehér botot ki tud utalni.
  • És hogy fogja magát érezni, ha megtudja milyen szerencsés: hiszen nőként átlagosan 23 évet, férfiként 17 évet élhet így boldog nyugdíjasként!

Persze nem muszáj ennek így lennie. Dönthet úgy – mert most már tudja, az államra nem számíthat, – hogy saját maga gondoskodik a nyugdíjáról.

  • Milyen érzés lesz, amikor egyszer csak hatvan évesként kap egy levelet, hogy elkészült a nyugdíj tőkéje, és innen kezdve másfélszer annyi pénz áll havonta csak ebből rendelkezésre, mint amennyit eddig a munkájával keresett?
  • Mit érez majd, amikor szabadon dönthet, akkor megy nyugdíjba, amikor csak akar?
  • Milyen érzés, hogy végre van ideje és utazgathat, hobbijának élhet, minden aggódás nélkül?
  • Milyen érzés lesz rájönni végre ideje és pénze is van élni?
  • Hogy érzi majd magát, ha tudja, van lehetősége a gyerekeit támogatni, unokáit kényeztetni?
  • Hogy érezné magát, ha az lenne a legnagyobb problémája, hogy arról döntsön: inkább Salsát tanuljon vagy golfozni?
  • Milyen érzés, ha tudja, ha mégis megbetegedne, képes megfizetni a gyógyszereket és orvosokat?
  • És hogy fogja magát érezni, ha megtudja milyen szerencsés: hiszen nőként átlagosan 23 évet, férfiként 17 évet élhet így boldog nyugdíjasként!

Ugye mondtam, hogy ez a cikk képes a nyugalom megzavarására. Szerintem ezeket a dolgokat eddig is tudta, sejtette.

Most több dolgot tehet. Ha Ön 50 év alatti, akkor dönthet ez a két forgatókönyv közt. Ha Ön elmúlt 50 éves, akkor kivételes esetektől eltekintve, Ön már nincs döntési helyzetben. De ha ötven alatt van, dönthet úgy, hogy igenis felépíti saját maga a saját nyugdíját.

Persze, egy ilyen döntés nagy áldozatokkal jár. Lehet, hogy a 102 centis tv helyett be kell érnie 82 centissel. Lehet, hogy a három évenkénti kocsi csere helyett be kell érnie, hogy csak négyévente cserél. Lehet, hogy a lakásfelújítást is el kell halasztania egy évvel. Tudom, ezek iszonyatos lelki kínokat tudnak okozni. De olvassa csak végig még egyszer, mit fog érezni majd friss nyugdíjasként? Onnan visszanézve, valóban annyira komoly és kihagyhatatlan dolgok voltak ezek?

Szóval, ha Ön még nincs 50, akkor most két lehetősége van:

  • Igyekszik nagyon elfelejteni azt, amit eddig írtam. Nem foglalkozik ezzel az egésszel. De ez, ahogy már az elején figyelmeztettem – nem lehetséges. Ígérem, éjszaka félálomban néha eszébe fog jutni. Ettől a perctől kezdve, ha ezt az utat választja, tudnia kell, Ön személyesen döntötte el azt, hogy ez így legyen. Ne kenje senkire majd, hogy senki sem figyelmeztette, tudja – ha más nem is – én szóltam! Jusson eszébe, majd amikor a postás az első nyugdíjával becsenget és kirakja az asztalra!
  • A másik lehetőség: vesz egy mély levegőt, és egyszer konkrétan szembenéz a kérdéssel. Rászán egy órát az életéből, megnézeti egy szakemberrel, az Ön konkrét esetében, mi mennyiből hozható ki. (Hozzánk ITT tud jelentkezni egy ingyenes és kötelezettségmentes személyes tanácsadásra.) Nem kerül semmibe – és akkor tisztán láthat és dönthet. Mert azt el tudom fogadni, hogy ha mindennel tisztában van, és ezután úgy dönt, elég Önnek az államtól várható nyugdíj. De azt, hogy erre látatlanba nemet mondjon – ezt én nem tudom elfogadni.

Kihagytam a ma ötvenes éveikben járókat – az Ő különleges helyzetükről majd a következő részben írok.

Ne várjon addig sem, jelentkezzen most Önre szabott nyugdíjtervezésre! Lépjen velem kapcsolatba itt!

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Telefonszám (kötelező)

Lakcím (település)

Kérdés, üzenet

Hozzájárulok, hogy számomra Dusik Andrea hírleveleket küldjön.

A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.

Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

Járni jár, de nem jut! – nyugdíjsorozat

Önnek sem kell nyugdíj? Nem az a kérdés, hogy megéri-e, hanem az, hogy mi van, ha megéri!>>>

Az elmúlt tanulmányokban végigvettem a nyugdíjrendszer múltját, jövőjét és a lehetőségeket, hogyan oldhatjuk meg életünk harmadik harmadának anyagi problémáit. A dolog azért égető, mert felméréseink szerint jelenleg az 50 év alatti lakosság mindössze 2%-ának van olyan nyugdíjcélú megtakarítása, amivel megalapozott reménye lehet, hogy nyugdíjas éveiben nem csökken jelentősen a jövedelme. Itt most nem arról van […] Cikk megtekintése…

 

Nyugdíj – házilagos kivitelben>>>

Nyugdíj tanulmány sorozatomban eddig megnéztük mi van és mi vár ránk. Ha el akarjuk kerülni a legrosszabbat, akkor valamit magunknak kell összeraknunk. Próbáljunk teljesíteni egy minimális célt: mindenkinek azonos jövedelme maradjon nyugdíjasként, mint ami előtte volt. Persze mindenki megérdemelne egy kis Föld körüli utazást, mint az amerikai és japán friss nyugdíjasok, de egyelőre maradjunk ennél […] Cikk megtekintése…

Becsapva – Elhagyva>>>

A pofára ejtett nemzedék. A múltkor “Útelágazás – Valamerre menni kell!” címmel írtam a gyökeresen átalakuló nyugdíjrendszer várható személyes hatásáról. Amikor annak idején először küldtem el sokaknak az előzö levelem,  és azóta is mindig,  rengetegi reagáló levelet kapok. Sokan ugyanis most döbbentek rá, hogy mi is zajlik most a nyugdíjakkal kapcsolatban. Nem egy átmeneti szigorításról […] Cikk megtekintése…

 

Útelágazás – Valamerre menni kell!>>>

Az előző részekben (1.>>>, 2.>>>) megmutattam, hogyan működik az állami nyugdíjrendszer és hogy mi ma még dolgozók mire számíthatunk tőle a jövőben. De a számok csak számok. Hogyan befolyásolja ez majd a mi életünket? Vessünk erre egy pillantást. Viszont most komolyan döntse el: igazán meg akarja tudni? Mer szembenézni a valósággal? Ugyanis az ilyen dolgokra […] Cikk megtekintése…

 

Zsákutcában vagyunk, valamit tennünk kell!>>>

Most akkor lesz nyugdíjunk vagy nem? Manapság nagyon nehéz elmennem bárhova, hogy ne szögeznék nekem ezt a kérdést: fogok én egyáltalán nyugdíjat kapni? Fizetem a rengeteg nyugdíjjárulékot, de vajon amikor én leszek öreg, vajon én fogok egyáltalán nyugdíjat kapni? Manapság a nyugdíjpénztárak államosítása felkavarta mindenki lelkét – pedig semmi más nem történt, mint egy újabb […] Cikk megtekintése…

 Nyugdíjmegoldások>>>

Válaszút – Az előző részben megmutattam, hogyan alakult ki és hogyan működik igazából a színfalak mögött az állami nyugdíj. Most megmutatom, mi az amire mi, most még dolgozók számíthatunk az államtól. Kapunk-e mi majd jó nyugdíjat az államtól? Kezdjük a dolgokat az elején. Mit jelent az, hogy jó nyugdíj? Az attól függ. Van, akinek havi 60 […] Cikk megtekintése…

Lépjen velem kapcsolatba itt!

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Telefonszám (kötelező)

Lakcím (település)

Kérdés, üzenet

Hozzájárulok, hogy számomra Dusik Andrea hírleveleket küldjön.

Zsákutcában vagyunk, valamit tennünk kell!

Most akkor lesz nyugdíjunk vagy nem?

Manapság nagyon nehéz elmennem bárhova, hogy ne szögeznék nekem ezt a kérdést: fogok én egyáltalán nyugdíjat kapni? Fizetem a rengeteg nyugdíjjárulékot, de vajon amikor én leszek öreg, vajon én fogok egyáltalán nyugdíjat kapni?

Manapság a nyugdíjpénztárak államosítása felkavarta mindenki lelkét – pedig semmi más nem történt, mint egy újabb lépés a hosszú ideje tartó és még sokkal hosszabb ideig folytatódó nyugdíjválságban. Miután ez mindenkit érint, mindenkinek kötelező foglalkoznia vele. Ezért most ebben a sorozatban megmutatom, mi van a színfalak és a politikusok beszédei mögött.

  • Hogyan működik valóban a nyugdíjrendszer?
  • Mi fog történni addig, amíg Ön nyugdíjba fog menni?
  • Mennyi nyugdíjra számíthat?
  • Mit jelent ez a saját életében?
  • Mit lehet tenni?

Ezekről a kérdésekről fogok írni.

Kezdjük az elején. Ilyenkor azt szokták mondani, hogy már az ókori görögök is ismerték a nyugdíjrendszert, – csak ez nem igaz. A történelem egész folyamán sohasem voltak állami nyugdíjrendszerek, mindenki csak arra számíthatott, ha megöregszik, akkor a saját gyerekei eltartják kegyelemkenyéren.  Ezért volt sokáig a gyermektelenség a legnagyobb átok, mert nem volt aki a gondunkat viselje öreg korunkra.

Az állami nyugdíjrendszer viszonylag friss dolog. 1882-ben vezette be Németország, Otto von Bismarcknak kancellár vezetésével. Ennek lényege, hogy minden dolgozótól járulékot kezdtek szedni és cserébe az állam vállalta, hogy a nyugdíjkorhatáron felülieknek (ez akkor 72 év volt!) nyugdíjat fizet. Ez nem volt egy nagy kihívás, mivel akkoriban az átlag életkor 45 év volt. Így a nagyszámú befizetőre nagyon kevés nyugdíjas jutott, konkrétan 12 dolgozó nyugdíjjárulék befizetésére jutott egy nyugdíjas. (Megjegyzem: a nyugdíjrendszer sötét oldala már itt kezdődik. Mert ez a rendszer Bismarcknak olyan jól sikerült, hogy sokkal több járulék folyt be, mint amennyit ki kellett fizetni – a különbözetet az akkori német állam el is költötte másra.)

Ez az ötlet hamar megtetszett több más országnak és terjedt. De azért annyira nem, hogy mindenütt legyen, hiszen Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerika majdnem egyetlen országában sincs és nem is volt soha olyan, hogy állami nyugdíj. Ma a Föld lakosságának kb. 20% jogosult valamiféle állami nyugdíjra – a többiek megvannak nélküle. És ahogy a mindent elöntő frissnyugdíjas japán turisták tömegét elnézem, nem is mindenütt rosszul.

Persze ahol van is ilyen rendszer, ott is nagyot változott Bismarck óta a világ. Az orvostudománynak és az egészséges táplálkozásnak köszönhetően az emberek sokkal tovább élnek, az átlag életkor 45 évről 70 fölé nőtt. A korábbi családonkénti 10-12 gyerek helyett ma már kevesebb mint kettő születik. A nyugdíjjárulék korábban nagy üzlet volt az államnak, ma már teljes ráfizetés. Például ma Magyarországon a nyugdíjjárulékokból befolyó pénz csak 10 havi nyugdíj kifizetését teszi lehetővé, a többit máshonnan kell átcsoportosítani.

De mi lesz velünk? Nekünk akkor mi fog jutni? Az elmúlt időszak legbecsületesebb húzása, hogy a nyugdíjjárulékot átnevezték nyugdíjadóvá. Ugyanis a járulék fizetéssel szemben várhatunk valamit, az adót meg elveszik és kész, azért cserébe nem jár semmi!

A következő részekben megmutatom, mit várhatunk mi, még dolgozó magyar állampolgárok.

  • Mikor mehetünk nyugdíjba?
  • Mennyi lesz az majd akkor?
  • Hogyan lehet ezt rendbe tenni?

Ha addig sem tud várni, szívesen látjuk egy ingyenes elbeszélgetésre, ahol kiszámítjuk, mennyit kapna és megoldásokat mutatunk egy normális időskor megélésére.

Lépjen velem kapcsolatba itt!

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Telefonszám (kötelező)

Lakcím (település)

Kérdés, üzenet

Hozzájárulok, hogy számomra Dusik Andrea hírleveleket küldjön.

A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.

Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

“A század közepére az átlagos nyugdíj az átlagbér hatodára esik vissza”

Sima nyugdíjból nem lehet majd megélni

Ha változatlanul hagyják a nyugdíjjárulékok szintjét, a ma aktív dolgozók folyamatosan csökkenő időskori ellátásra számíthatnak – figyelmeztet a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz).

A jelenleg érvényes szabályok szerint a nyugdíj-biztosítási járulék a munkavállaló által befizetett 10 százalékos és a munkaadót terhelő, a fizetendő bér 24 százalékát kitevő nyugdíjjárulékból adódik össze. Az összesen 34 százalékos közteher a mai, 202 800 forintos átlagbérre vetítve 68 952 forintot tesz ki. Tekintettel viszont arra, hogy a KSH adatai szerint jelenleg még 1,38 aktív korú jut egy nyugdíjasra, egy átlagnyugdíjas ennél többhöz, 83 640 forinthoz juthat hozzá.

A jövőben azonban ez a helyzet drasztikusan megváltozhat. Egy ENSZ által készített statisztika szerint 2050-re hazánkban az aktív dolgozók és a nyugdíjasok aránya 1:2 lesz, ennek következtében az átlagos nyugdíj az átlagbér 17 százalékára esik vissza – változatlan járulékterheket feltételezve.

„Le kell számolnunk azzal az elmúlt évtizedek beidegződései alapján még mindig általános illúzióval, hogy időskori ellátásunkat kizárólag az állami nyugdíjra alapozzuk. Európában nincs olyan gazdag ország, ahol ez elegendő lenne, és ahol az állampolgárok kizárólag az állami nyugdíjra építenék nyugdíjas éveiket” – jelentette ki Molnos Dániel, a Mabisz főtitkára.

A glóbuszon az évtized közepén Japánban lesz a helyzet a legaggasztóbb, ott a lakosság 45 százaléka már hatvan év feletti lesz. A legjobb helyzetbe pedig várhatóan az USA kerül, míg Európában a „gazdag” államokban, Svájcban és Svédországban növekszik majd a legkevésbé az idősek aránya. Jelentősen megugrik viszont az öregek száma Németországban, ott azonban szinte természetes, hogy az aktívak két nyugdíj-megtakarításuk mellé még egy harmadikat is kötnek. A legrosszabb helyzet ennélfogva a kelet-közép-európai régióban állhat elő, amelyen belül arányát tekintve már jelenleg is Magyarországon él a legtöbb hatvan éven felüli ember.

Az „öregedő” társadalmak kormányainak – ha komolyan szembe kívánnak nézni a problémával – meglehetősen szűkös a mozgásterük. Ha változatlanul hagyják a nyugdíjjárulékot, miközben csak abból fizetik a nyugdíjakat, akkor a járadékok összege folyamatosan csökkenni fog. A járulékok megemelése viszont kétélű fegyver, hiszen a munkaerő költségét növeli, s ezzel versenyképességi hátrányt okoz. Ha a megemelt adókból egészíti ki az állam a nyugdíjat, akkor ismét szembekerülhet azzal a problémával, hogy csökkenti a gazdálkodók versenyképességét.

Megteheti persze még azt is, hogy kiadáscsökkentés révén próbálja meg kigazdálkodni a nyugdíjas-populáció ellátására fordított összeget, akkor viszont előfordulhat, hogy más állami funkcióit kell korlátoznia.

Európa több országában ma már kötelező a vállalati – munkaadói – nyugdíjbiztosítás, és a közgondolkodásnak is része a nyugdíjas évekre való előtakarékosság szükségessége. „Megkerülhetetlen, hogy a hazai lakosság gondolkodásába, pénzügyi döntéseibe is bekerüljön a nyugdíj-előtakarékosság fogalma” – jelentette ki Molnos. Az üzleti nyugdíjbiztosítások nem jelentenek többet, mint azt, hogy az emberek aktív korukban a fogyasztásra szánt pénz egy részét megtakarítják, a biztosítón keresztül befektetik, majd nyugdíjas korukban használhatják fel azt. Ugyanakkor a lakosság hosszú távú megtakarításainak bővülése, a „belső” felhalmozás növekedése az állam számára is előnyös, mivel így nem vagy kevésbé kell igénybe vennie külső forrást a költségvetés finanszírozásához, ami csökkenti az ország kiszolgáltatottságát.

Szerző: VG
Szeretne öregkori biztonságot?
Kérjen díjmentes nyugdíjtervezést, jelentkezzen most!

Lépjen velem kapcsolatba itt!

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Telefonszám (kötelező)

Lakcím (település)

Kérdés, üzenet

Hozzájárulok, hogy számomra Dusik Andrea hírleveleket küldjön.



 


A pénzrendszer

 

Rothschild, a FED és a háború – Louis Farrakhan
 
Louis Farrakhan, ismert amerikai politikus és vallási vezető 1995-ben tartott, napjainkra még inkább érvényes beszédében tömören, de velősen előadja, hogyan szereznek befolyást a bankárok a magántulajdonú jegybankok révén a kormányok és a politika fölött, és miért kell nekik a háború.