Jó szelet!

A válság áldása,

avagy miért nem csináltuk meg ezt már régen?
Először nem akartam hinni a fülemnek. Az egyik vállalkozás vezetője csendben megsúgta, hogy milyen remek dolog ez a válság. Aztán már a következő héten annyira nem lepődtem meg, amikor a másik vállalkozó is hosszan ecsetelte a jelenlegi helyzet előnyös oldalát. A következő alkalommal már rákérdeztem – és sűrűn helyeseltek. A válság egy okos vállalkozónak remek dolog.

Persze a válság nem mindenkinek kellemes. Rengeteg cég csődbe megy, sok ember munkanélküli lesz, nehéz hitelhez jutni, visszaesik a kereslet. A cégek számára a válság olyan, mint egy kisebb szívinfarktus. Az emberek többsége tudja, hogy egészségesebben kéne élnie: sportolnia kellene, le kellene adni pár kilót, abba kéne hagynia a dohányzást. Csakhogy ezekhez a változásokhoz erő és komoly elhatározás kellene. Akkor jön egy kis infarktus és bent a kórházban rögtön megszületik ez az eddig hiányzó elhatározás. És az, aki évtizedekig sikertelenül próbálkozott a cigaretta elhagyásával hirtelen leszokik. Hirtelen diétázni kezd, lefogy (mondjuk erre a kórházi koszt jó kezdőlépés), kocogni jár. És ehhez mindössze egy kis infarktus kell.

A cégek is pontosan így vannak ezzel. Rengeteg dologban pontosan tudja minden cégvezető, hogy változtatni kellene. Rengeteg káros dolog gyűlt fel: visszahúzó emberek, felesleges kiadások, pazarló marketing. De amikor jól mennek a dolgok, ki foglalkozik ezzel? Aztán, bumm: lecsap a válság! Ilyenkor egyszerűen muszáj foglalkozni vele. És a cég megdöbbentő módon megfiatalodik. A főnök pedig csak egy dolgot kérdez meg magától: Miért nem csináltuk ezt meg már régen?

Én minden nyereségem visszaforgatom a cégbe – valószínűleg ez a legrosszabb mondat, amit rendszeresen hallok a cégvezetőktől. Ez a mondat ugyanis az én olvasatomban a következőt jelenti – és ez az esetek 90%-ban sajnos így is van: A cégvezető addig keres-kutat, amíg a cég által termelt minden nyereséget valahogy el nem költi.

Pedig az igazán nagy üzletek mindig akkor jönnek, amikor nincs pénz a kasszában. Mert vettünk egy telephelyet, lecseréltük a gépkocsiparkunk, vagy csak egy flancos marketingkampányt futtattunk a sajtóban. Ez jó időkben nem volt akkora gond. De ha most ilyenkor nincsenek tartalékaink, akkor a cég nyomorultul elpusztul. Hirtelen egy csomó – korábban annak tartott – dolog már nem is olyan fontos, és hirtelen megtelik a kassza.

Ám a cégvezetők még személyes pénzügyeiken is elgondolkoznak. Látják, ahogy elhullanak a konkurensek. Micsoda lelki és szó szerinti anyagi nyomorba jut a volt konkurens korábbi tulajdonosa. És akkor esetleg még a saját személyes pénzügyi tartalékaik felépítésére is rászánják magukat. Mert mindenkit megérint a „halál szele”: és ilyenkor képes perspektivikusan gondolkodni. Hirtelen más egészséges vágyak is feltámadnak a cégben. Fokozottan megjelenik az igény a pénzügyek átlátására. Hova megy el az a rengeteg pénz? Honnan jön, pontosabban honnan és miért nem jön be pénz? Mindezek a kérdések, amikor jól mentek a dolgok, nem voltak olyan fontosak – most viszont húsba vágnak. És csodák csodája, a cégek valahogy csak feltalálják a pénzügyi kontrolling valamilyen egyszerű formáját.

Aztán amikor szorít a dolog, a cég még azzal is elkezd foglalkozni, ami addig egy nagyon nemszeretem dolog volt, méghozzá a kintlévőségek behajtásával. Számomra mindig bámulatos, hogy a vállalkozások milyen lazán állnak ehhez a kérdéshez. Úgy ajándékozzák oda a pénzt a vevőiknek, hogy öröm (?) nézni. Na de most valamit muszáj ezzel is kezdeni. És a főnök nekiáll itt is rendet rakni.

Aztán itt a hitelek kérdése. Ha olcsó és könnyen elérhető a hitel, a cégek hajlamosak meggondolatlanul beruházni a bank pénzéből. Ennek ilyenkor aztán meglesz a böjtje. A hitelek jelentős része simán kiváltható lett volna belső költségtakarékossággal, átgondoltabb beruházási és fejlesztési politikával. Ennek most van az ideje. Merthogy elfogynak, megdrágulnak a hitelek. (Egyébként ez nincs egészen így. Hitelek ma is vannak, csak a bankokat is megérintette az „infarktus szele” és ők is nagyon megnézik, kinek és mire adnak. Jó és jól átgondolt célokra ma is lehet hitelt szerezni.)

Aztán más kérdések is felmerülnek ilyenkor. Mit is csinál ez a rengeteg ember itt a cégnél? Hozzák vagy viszik a pénzt? A legtöbb cégvezető ilyenkor – amikor tényleg nehéz összekaparni havonta a fizetéseket – gondolkodik el azon, kik és miért vannak a cégnél. Pár jó év alatt elég „érdekes” emberek gyűlhetnek össze a cégnél – és persze az orbitális bérköltség is jó motiváció.

Itt vannak például a „szent tehenek”. Ők jellemzően nem a munkájuk miatt kerültek a céghez: jobb esetben a sógorunk, feleségünk barátnőjéről, esetleg ritkán szárnyaló unokaöccsünkről van szó, rosszabb esetben más – az íróasztalon messze túlmutató – kvalitásaik miatt alkalmaztuk őket. Az esetek nagy részében nemcsak hogy nem éri meg fizetni őket, de rontják a morált, és a többieket is visszahúzzák. Most ez a válság remek hivatkozási alap arra, hogy megváljunk tőlük.

De egyébként is itt az ideje, hogy mindenki felett megálljunk egy pillanatra és elgondolkozzunk: tolja-e a cég szekerét, vagy inkább csak a féket húzza. Kiváló pillanat ez akár arra is, hogy bevezessünk egy olyan rendszert, amivel egyértelműen mérhető lesz az emberek tényleges teljesítménye és az is, hogy mit csinálnak munkaidőben. Eddig, bárki, akivel beszéltem és már túl van ezen, kivétel nélkül meglepő tapasztalatokkal lett gazdagabb. Mert sokakról kiderült, hogy milyen keveset is hoznak. És amikor kirakták őket, a cég kevesebb emberrel többet termelt! Mert ezekkel az emberekkel nem elsősorban az volt a baj, hogy nem dolgoztak eleget, hanem, hogy akik dolgoztak volna, azokat sem hagyták! De hurrá, válság van: most van mire hivatkozni! (Sajnos ráadásul jogosan.) Tisztogassa meg a cégét az állásban lévő munkanélküliektől!

Aztán ott van a marketing. Itt is megvannak ugyanezek a „szent tehenek”. Rengeteg olyan reklámra költenek a cégvezetők, ami egyáltalán nem hozza be az árát, csak úgy vélik, hogy a szakma „presztízse” megköveteli. Egész oldalas hirdetés a szakmai lapban, vagy feleségünk kedvenc újságjában minden hónapban? Csak azért, hogy felvágjunk vele? Értelmetlen szponzori szerződések? Jó időben megtehetjük, hogy a pénzünk kidobáljuk az ablakon, de most nem ilyen idők járnak. Itt a kiváló alkalom, hogy levágjuk ezeket a szent teheneket, és végre kizárólag hatékonyan marketingeljünk.

Az időnként ismétlődő válságok a kapitalizmus elválaszthatatlan velejárói. Jelenleg ez számunkra annyira adottság és nem választási lehetőség, mint egy földrengés. Azonban ellentétben a földrengéssel, ennek sok előnye is van. A válságok általános forgatókönyve szerint az ilyen periódusban az erős cégek megerősödnek, a gyengék pedig bedőlnek. Mindenki eldöntheti, hova akar tartozni. Tessék rendet rakni a portán!

És még egy fontos dologra fel kell hívni a figyelmet: amikor a konkurense végleg bezár, akkor annak a vevői árván maradnak. Ezeket a megmaradó cégek megszerezhetik, és ezzel tovább erősödnek. A pénzügyi tartalékok ilyenkor nem egyszerűen azt jelentik, hogy a cég átvészelheti a nehéz időket, hanem azt is, hogy ilyenkor a befuccsolt vetélytársak eszközei, ingatlanjai, legjobb embereiről és vevőiről nem is beszélve, bagóért megszerezhetők. A múlt héten mesélte valaki, hogy beállított az éppen bezáró konkurense és megkérte, vegye át a vevőit. Jól olvassák: megkérte. Pusztán azzal, hogy az ő cége életben maradt, ajándékba kapott egy csomó vevőt. Ápoljanak hát jó viszonyt a konkurenseikkel!

Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart – szól Seneca, a római bölcs híres mondása. Mindenki, aki vitorlázik, tudja, hogy viharban gyorsabban lehet haladni, mint enyhe szellőben. Használja hát ki a vihart, és igyekezzen nem elsüllyedni!

szelet!

Szeretné cégét még hatékonyabban működtetni? Szeretné adóit, járulékai csökkenteni? Kérjen időpontot ingyenes és kötelezettségmentes személyes tanácsadásunkra!

Lépjen velem kapcsolatba itt!

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Telefonszám (kötelező)

Lakcím (település)

Kérdés, üzenet

Hozzájárulok, hogy számomra Dusik Andrea hírleveleket küldjön.

Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

 

One thought on “Jó szelet!”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..