Egy zseniális találmány

befektetesi-alap

A befektetések egyik legreménykeltőbb formája: a befektetési alap. És hogy miért igaz a címbeli állítás: mert semmivel nem helyettesíthető, ha a társadalmi hasznát és jelentőségét nézzük.

A konstrukció ősét a leleményes hollandok találták fel. Anno, már az 1500-as években, a legjövedelmezőbb üzletág a hosszú távú tengeri kereskedelem volt. Egy-egy kereskedelmi hajó gyakran a befektetett pénz tíz-hússzorosát is visszahozta, ám rendkívüli kockázatok felvállalásával: három hajóból jó, ha egy hazaért.

Erre találták ki a hollandok, hogy egy-egy hajó indítására a befektetők társaságot hoztak létre – azaz mindenki csak egy kis részét finanszírozta egy-egy hajó útjának. Így a rendelkezésre álló tőkéből az ember több, akár tíz-húsz hajónak is finanszírozhatta egy-egy kis részét, ahelyett, hogy egy hajót finanszírozott volna teljes egészében.

A kockázat megoszlott, és ennek lett egy különös és előnyös mellékhatása: olyan pénzek is elő- és befektetésre kerültek, amelyeket eddig – a dolgok kockázatos volta miatt – inkább csak őrizgettek vagy elpazaroltak. Ez a gazdaság számára hihetetlen fellendüléssel járt: nem véletlenül lett ez az időszak Hollandia aranykora.

Ezeket a vállalati részeket (mai szóval részvényeket) aztán egy bizonyos helyen adták-vették is a leleményes hollandok: és ez lett a mai tőzsde őse. Itt már voltak árfolyamok is. Egy hajó, amelyikről már harmadik-negyedik éve nem hallottak, annak az árfolyama bizony leesett.

Napjainkra a részvénytársaságok minden gazdaság alapvető cégformájává váltak. A tőzsdén hatalmas vagyonok forogtak. Ugyanakkor itt együtt voltak a kisemberek kis pénzei és a gazdagok hatalmas vagyonai. A feltételek azonban, mint az élet minden más területén, itt sem voltak egyformák: A gazdagok a nagy pénzeket kis költséggel forgatták: a brókercégek és a tőzsde a nagy összegekre alacsony jutalékokat számolt. A gazdagok a befektetéseiket erősen megosztották – sok helyre fektettek be. Így a kockázatot, hogy egy-egy részvény nagyot esik, ki lehetett küszöbölni. Harmadrészt a gazdagok meg tudtak fizetni kiváló szakembereket, akik megszerezték az információkat, feldolgozták és elemezték, majd kidolgozták és meg is valósították a legjobb befektetési stratégiát.

A hatvanas-hetvenes évekből ered az a zseniális ötlet, hogy ezt az igazságtalanságot felszámolva, viszonylag kis tőkével is lehessen úgy befektetni, mint a gazdagok. Ezt a formát hívják befektetési alapnak.

Az alapok elvei
A befektetési alapot az alapkezelő nagy tőkével indítja: jellemző a milliárd forintos nagyságrend. Ilyen összegekkel természetesen már igen alacsony költségekkel lehet dolgozni az értékpapírpiacon. Az alapkezelők kiváló szakembereket foglalkoztatnak: elemeznek, számolnak, és folyamatosan optimalizálják az alap összetételét. Őket nagyon jól megfizetik, a pénzüket az alap nyújtotta eredmény szerint kapják. Természetesen egyetlen részvényből sem tesznek túl sokat az alapba, hiszen ha valamelyikkel valami váratlan baj történne, akkor ez így csak kisebb baj lenne. Az alapok összerakása nagy művészet: a nyolcvanas években sorra kapták a közgazdasági Nobel- díjakat azok, pl. Markovitz, akik kidolgozták ennek optimális módszereit. Ma már a legegyszerűbb alap is ezeken a matematikai elveken nyugszik.

Az elvek a gyakorlatban
Amikor kész van ez a gyönyörű torta, az alap tőkéjét az alapkezelő pici darabokra (torta-szeletekre) osztja: ezek a darabok képeznek egy befektetési jegyet vagy befektetési egységet. Induláskor ez Magyarországon jellemzően 1 Ft.
Az alap jegyeinek értéke aztán napi árfolyam szerint változik. Ha az alapban lévő részvények értéke nő a tőzsdén, akkor arányosan az alap jegyeinek értéke is nő. Ha valamelyik részvény osztalékot fizet, akkor az alapkezelő ebből ismét csak részvényeket vesz: ettől ismét nő egy-egy jegy értéke. Végezetül az alapkezelő havonta levonja költségeit, ettől egy kicsit csökken az árfolyam.

Alapok és szabályok
Sokféle alap van: az induláskor minden kezelő eldönti, mi lesz az alap alapszabálya, filozófiája. Vannak állampapíralapok: ebben a konstrukcióban a kezelő állampapírokat vásárol. Vannak ingatlanalapok: a kezelők irodaházakat, bevásárlóközpontokat, hoteleket stb. vásárolnak. A részvényalapok részvényekből állnak össze: kínai részvényalap kínaiakból, indiai indiaiakból. Néha nagyon ravasz tematikus alapokat hoznak létre. Bravúros ötlet pl. az öregiparági alap (Gold Generation). Ez olyan európai cégek részvényeit tartalmazza, amelyek fő piaca az idős korosztály (nyugdíjasházak, egészségügyi intézmények, idősekre specializálódott utazási irodák, gyógyszergyárak stb.) Mivel Európa gyorsan öregszik, ezeknek a cégeknek dinamikusan bővül a piacuk – megy is az alap, mint a rakéta. Még rengeteg másféle alap is van: kombinált alapok, alapok alapjai stb.
Így napjainkra már az a furcsa helyzet állt elő, hogy a világ leggazdagabbjai, akiknek a kezében a világ erőforrásainak döntő része van, éppen a befektetési alapok – ezek tulajdonosait pedig éppen a rengeteg kisember jelenti.

Sok kicsi sokra megy
Ennek – akárcsak annak idején a holland hajóexpedíciót finanszírozók esetében – nagyon kellemes mellékhatása van: az ilyen alapokba olyan emberek is betették a pénzüket, akiknek egyébként eszük ágában sem lett volna: inkább a párna alatt tartogatják, vagy elköltik. És ez a pénz most visszaáramlik a gazdaságba: munkahelyeket teremt, és gyorsabb gazdasági fejlődést eredményez. Ez a forma először kínál teljesen új perspektívát az egyszerű embereknek: végre egy olyan forma, ami neki is elérhető, ráadásul ugyanoda fektetheti be a pénzét, mint a leggazdagabbak, ugyanakkor magasan az infláció feletti hozamokat realizálhat. Hosszú távon ez nagyon fontos: nemcsak összeadjuk a spórolt pénzünket, hanem végre reálértékben meg is tudjuk többszörözni!

Mi lenne befektetési alapok nélkül?
Ezt elsősorban a kisemberek sínylenék meg, akiknek a bankbetét és a tőzsde maradna pénzgyűjtés céljaira. A bankbetét lényegében pénztárolás, és nem –szaporítás (jellemző mondás a bankbetétre: „spórolja magát szegényre”), a tőzsde pedig az egyszerű halandóknak túl kockázatos. A megtakarítások tehát drámaian visszaesnének, az emberek nem tennének félre, és el lennének zárva attól, hogy a gazdaságba, amúgy minden pénz forrásába fektessenek be, és inkább elvernék a pénzüket. A gazdaság állandó tőkehiánnyal küszködne: egymást érnék a nagy gazdasági világválságok, ugyanúgy, mint annak idején az első és a második világháború előtt.
A világ cégei pedig lényegében csekély számú gazdag ember kezében koncentrálódnának. A társadalom nagyon kevés nagyon gazdagra és nagyon-nagyon sok nagyon-nagyon szegényre válna szét. Ez pedig politikai kockázatokat hordoz magában: a gazdagok hajlamosak megszerezni a politikai hatalmat is, és nem nagyon tisztelik a demokratikus hagyományokat… A világ körülbelül olyan lenne, mint amit a kapitalizmusról a hetvenes-nyolcvanas években politikai gazdaságtanból tanultuk: a gazdagok diktatúráiban kizsákmányolják és elnyomják a dolgozók széles tömegeit.

Ez a világ sokkal instabilabb lenne, már a harmadik világháborún is túl lennénk. És abban, hogy a világ mégsem így néz ki, hatalmas szerepük van a befektetési alapoknak.

Nos, a fentiekből mi következik? Az, hogy amikor egy ilyen befektetésen keresztül valóra váltjuk az Ön nagy álmait, akkor egyúttal védelmezzük a demokráciát is a diktatúrával szemben, vigyázzuk a békét, fellendítjük a gazdaságot, ráadásul védjük a nagy válságoktól is!

Legyen Ön is a részese!

Lépjen velem kapcsolatba itt!

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Telefonszám (kötelező)

Lakcím (település)

Kérdés, üzenet

Hozzájárulok, hogy számomra Dusik Andrea hírleveleket küldjön.

Ha az Ön baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..