A pofára ejtett nemzedék
A múltkor “Útelágazás – Valamerre menni kell!” címmel írtam a gyökeresen átalakuló nyugdíjrendszer várható személyes hatásáról. Amikor annak idején először küldtem el sokaknak az előzö levelem, és azóta is mindig, rengetegi reagáló levelet kapok. Sokan ugyanis most döbbentek rá, hogy mi is zajlik most a nyugdíjakkal kapcsolatban. Nem egy átmeneti szigorításról van szó, hanem egy tartós és teljes átalakításról. De nem ez volt a legnagyobb felháborodást kiváltó dolog a múltkori levelemben.
Ebben a cikkben felvázoltam két alternatívát, az öngondoskodásból felépített saját nyugdíjat és az államtól várhatóan kapható nyugdíj-segélyt (100-200 euró). Ami nagyon sokakat megdöbbentet az a következő mondatsor volt: “Ha ön 50 év alatti, akkor dönthet két forgatókönyv között. Ha ön elmúlt 50 éves, akkor kivételes esetektől eltekintve, Ön már nincs döntési helyzetben.” Természetesen – és jogosan – az ötvenes generáció írt nekem reklamáló leveleket.
Egy ismerős Nagyapa mesélt annak idején egyik katonatársáról, akinek egész fiatalon sikerült az első világháborúban még kijutnia a frontra és hosszasan időzött vele az egyik szibériai hadifogolytáborban. Aztán koránál fogva szerencsétlenségére még éppen elérte a Don kanyarba tartó vonatot, és így másodszor is sikerült meglátogatnia Szibériát. Úgy érzem csak ez a nemzedék kevésbé szerencsés, mint a jelenlegi 50-es éveikben járók. Nézzünk pár dolgot a mostani 50-esekről:
- Ők azok, akik az ötvenes-hatvanas évek szűkös körülményei között nőttek fel
- Ők azok, akik olyan sokan voltak (a jelenlegi gyereklétszám duplája!) hogy számukra sosem volt elég óvoda-iskola
- Ők azok, akik sokáig úgy dolgoztak, hogy ugyan kevés fizetést kapnak, de remek nyugdíjuk lesz, a gyerekeik ingyen tanulhatnak, és a tanácstól kapják majd a lakást
- Ők azok, akik nagy nehezen kiharcolták a rendszerváltást, majd mint túlkorosakat Őket tették ki először a munkahelyükről
- Ők azok, akik most azzal szembesülnek, hogy pont a nagy számuk miatt drasztikusan fel kell emelni a nyugdíjkorhatárt és le kell szállítani a nyugdíj összegét
- Ők azok, akiknek senki sem szólt időben, hogy a nyugdíjukat maguknak kell megoldaniuk
- Ők azok, akinek majd nyomorúságos öregkoruk intő példáját látva a későbbi nemzedékek már egészen másként élik majd az életüket
Nézzen végig ezen a listán. Ezek után mondja, hogy a “pofára ejtett nemzedék” kifejezés drasztikus…
Ha ránéz a korfára jól látja mi a dolog valódi oka. Ez a nemzedék, a baby boom, vagy Ratkó gyerekek hegyfokként ugrik ki a korfából.
 A magyar népesség kor szerint |
Mit tehettek politikusaink ezt látva? Miután erről már évtizedek óta mindenki tudta, hogy 2012 tájban a szociális rendszer össze fog omlani, rendkívül szellemes megoldást alkalmaztak. Még 1997-ben a Horn-kormány idején meghozták a törvényt (a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény) ami drasztikusan változtat a nyugdíjak összegén 2013 január elsejétől. (Ám már most is történik valami: Nyugdíjszámítás...) Nem jókedvükből tették ezt, hanem mert egyszerűen ezzel a nemzedékkel már nem lehetett volna túlterhelni a már így is masszívan veszteséges nyugdíjkasszát.
Nem vidám dolog ez, de egy még sokkal sötétebb dolgot is elkövettek – erre nem hívták fel az emberek figyelmét. Így ez a nemzedék a boldog tudatlanság állapotában, teljesen felkészületlenül menetel 2013 utáni nyugdíja felé. És ez nagyon komoly felelőssége (pontosabban felelőtlensége) minden illetékesnek.
Ha Ön azt gondolja: “Rendben, de hát nekem még van tíz évem a nyugdíjamig (egyébként is most jelentették be a nyugdíjkorhatár felemelését), ennyi idő nem elég valami megoldásra?” Sajnos ki kell ábrándítanom, ez az idő már nagyon kevés.
Ennek magyarázatául, most egy kicsit számolni kell. Először is ahhoz, hogy valaki 100 ezer forint nyugdíj kiegészítést szeretne, ahhoz hatvan év felett alsó hangon 12 millió töke megléte szükséges. Miből lehet ezt összerakni? Az éves megtakarítás igény 5 év időtartam alatt évi 2,2 millió Ft, 10 év alatt évi 800 ezer forint , 20 év alatt évi 200 ezer forint , 30 év alatt évi 65 ezer forint .
A vulgáris pénzügyi meghatározás úgy szól, hogy Töke = Pénz * Idő. Ez azonban nem igaz (sajnos/hála Istennek). Az idő szerepe sokkal fontosabb, mint a pénz, és ez a fenti számításból jól látszik. Ez mondjuk a magyarok többségének jó hír – időnk több van, mint pénzünk.
Ez alól azonban a mostani ötvenesek kivételek. És itt látszik az Ő csapdájuk. 100 ezer forint havi nyugdíj kiegészítés nem egy egetverő dolog. Ennek ellenére ehhez öt év alatt havi 200 ezer forintot kellene félrerakni csak erre a célra. Ez szinte lehetetlen. Még tíz év alatt is havi 70 ezer forint kellene. Még mindig szinte kivitelezhetetlen. (Akinek elég havi 100 ezer forint, az honnan rak félre havi 70 ezer forintot, 10 éven keresztül?) Ezzel szemben 30 év alatt ehhez nevetséges havi 5 ezer forint kell.
Ez a csapda: nem szóltak nekik időben és ezért most már megoldhatatlan helyzetben vannak. Meg kell mondanom – és ezzel minden kollégám is egyetért – kivételes esetektől eltekintve a most 50-esek nyugdíjhelyzete reménytelen. Ráadásul most vannak abban az élethelyzetben, hogy éppen túl vannak a gyerekeik felsőoktatásának és életkezdésének finanszírozásán, amire ők eleve nem is számítottak.
Mi a megoldás? Egyik levélíróm a legsötétebb humorral jegyezte meg: “Egy előnye van az embernek, ha okos. Meg tudja majd magyarázni, az unokáinak, mennyi káros anyag van a Milka csokiban és ezért nem veszi meg nekik.”
Apukám mondása: “Mindenki élete lehet példa. Legrosszabb esetben elrettentő…” Mindenki számára, aki ötven alatt van, ennek a generációnak a sorsa legyen intő jel. Tessék végre választani! Üljenek le egyszer és nézzék meg a saját lehetőségeiket! Kérjen ingyenes tanácsadásra egy időpontot!
Lépjen velem kapcsolatba itt!
A tanácsadás díjtalan és kötelezettségmentes.
Ha baráti, ismeretségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan örülni fognak, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.
