Hová lett a nyugdíjam?

Hogyan szerezzem vissza?

Ma a vízcsapból is az folyik: átalakul a nyugdíjrendszer. És azt jól tudjuk, ha valamiről azt mondják, hogy átalakul, az általában azt jelenti, hogy a dolog rosszabbra fordul!
A most nyugdíjba vonulók átlagosan az utolsó nettó fizetésük, 63%-át kapják meg az első nyugijukként.
De mire számíthatnak a mai negyvenesek és ötvenesek?

Egy régi vicc jut az eszembe: Megoldották a nyugdíjasok problémáit. – De hogyan?
Mától átmehetnek az úttesten, tilos jelzés ellenére.
Használják ki, mert jövőre kötelező lesz!

Sőt még jellemzőbb a könyv, a Hová lett a sajtom? Egy élvezetes, lendületes olvasmány a változásról, és az alkalmazkodásról. A történet tanulságait maga a könyv is kiemeli:

• A sajt boldogít!




• Minél nagyobb becsben tartod a Sajtot, annál inkább függővé válsz tőle!
• Aki nem hajlandó változni, úgy jár mint a dínók!
• Mit tennél, ha nem félnél?
• Gyakran szagold meg a Sajtodat, hogy tudd, mikor túl régi már!
• Ha új irányba haladsz, könnyebben találsz ÚjSajtot!
• Ha túllépsz a félelmeden, szabad leszel!
• Képzeljük el már a felfedezése előtt az ÚjSajt ízét, – ez elvezet a Sajthoz!
• Minél hamarabb mondasz le a RégiSajtról, annál hamarabb találsz ÚjSajtot!




• Bölcsebb az útvesztőben kutakodni, mint Sajt nélkül egyhelyben ülni!




• Régi elképzelés nem vezet ÚjSajthoz!
• Amikor megérted, hogy az ÚjSajt megtalálása örömet hoz az életedbe, új útra léptél.
• Ha korán felfigyelünk az apróbb változásokra, könnyebben alkalmazkodunk a későbbi nagyobb átalakulásokhoz.
• A változás elkerülhetetlen. A Sajtot mindig eltüntetik. Mindig számíts a változásra! Készülj fel rá, hogy a Sajt eltűnik. Figyeld meg a változást. Gyakran szagold meg a Sajtodat, hogy tudd, mikor kezd romlani! Gyorsan alkalmazkodj a változáshoz! Minél hamarabb mondasz le a RégiSajtról, annál hamarabb találsz ÚjSajtot. Változz Te is! Haladj a Sajttal! Élvezd a változást! Kóstolj bele a kalandba és élvezd az ÚjSajt ízét! Mindig légy készen a változásra és örülj neki, mert ameddig változik körülötted minden, addig élsz is. A megszokott Sajtot “valaki” mindig el fogja tüntetni, ÚjSajtot keresni viszont Neked kell.

Hogy szól Önnek ez a történet, ha a Sajt helyére a Nyugdíj szót teszi? Ön is látja a párhuzamot?

A magyar társadalom rohamosan elöregszik – és ez 2013 után tovább gyorsul, amikor az ötvenes évek elején született, nagy létszámú korosztály (a Ratkó generáció) megy majd nyugdíjba.
Mindenkinek a saját életéről van szó, amiből csak egy van! Nem ezzel kellene kísérletezni! Itt nincs főpróba!
Az államra nem számíthatunk! Magunk maradtunk.
Megoldhatjuk mi magunk a saját jövendő nyugdíjunkat? – Igen!
De hogyan? Mekkora havi nyugdíj az, ami kivitelezhető?
Kell most ehhez pénz, vagy működik másképp is? Milyen eszközeink vannak?
Tudunk-e vissza nem térítendő, Állami támogatást szerezni? Tudunk-e vállalkozói pénzt adómentesen erre fordítani?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre kaphat konkrét válaszokat, tippeket egy személyes tanácsadáson.

Jelentkezzen itt személyes tanácsadásra!

Nyugdíjtervezés

Sőt, a félelem is kétféle lehet. Pozitív, ha olyan cselekvéstől, eseménytől tart távol, amivel potenciálisan árthatunk magunknak.

Viszont ha a félelem igazán negatív, akkor mindenben meggátol, abban is, ami közelebb visz a célunkhoz. És ha hagyjuk eluralkodni, az garancia lesz arra, hogy soha ne kapjuk meg, amit akarunk, soha ne érjük el azt, amire vágyunk.

Mitől félünk a pénzügyekben?
Általánosságban a pénz hiányától. Miért? Mert erről halljuk legtöbbször, hogy nincs, hogy nincs elég.

Hallott ilyet valaha például a wc-papírról?

A pénz hiányát követi a sorban a veszteség, a veszteségtől való félelem.

Amikor hatalmas vastag piros betűkkel jelenik meg egy vezető gazdasági magazin címlapján a lefelé bukó tőzsdeindex képe, a legtöbben mit tesznek? Rohannak, hogy megváljanak a veszteséget hozó bűnöstől. Ez gyakran megtörtént az elmúlt két-három évben is.

Pedig az okos lépés az lett volna, hogy vásároljon, hogy tömje tele a zsebét olcsó értékpapírokkal.

Miért van az, hogy a szezonvégi kiárusításkor meglátva a [-70%] feliratot, ellenállhatatlan késztetést érzünk a vásárlásra? Mintha egy hatalmas erős mágnes húzna befelé. És előbb utóbb mindenki megadja magát? Mert azonnali a nyereség.

Ám mi történik, ha ugyanezt a pénzről halljuk? A legtöbb ember reakciója az, hogy soha többé a közelébe sem megyek, hiszen még a „tőkegarantált pénzpiaci alapba” tett pénzem is csak 2,4 millió forintot ér, a tavalyi 3 millió helyett.

Aztán lehet, hogy megijed, és azt mondja, soha többet!

Ekkor győzött a félelem. Már el is érte, hogy meggátoljon abban, hogy megragadja élete nagy lehetőségeit.

Hogyan kezeljük félelmeinket?

• Készítsen listát írásban arról, ami félelemmel tölti el a pénzzel kapcsolatban. Például, hogyan fizeti a hitelei törlesztőrészletét, hogyan fizeti ki a gyermeke különóráit, hol tölti a szünidőt, lesz-e rá pénze, hogyan lehet nyugdíja, mi lesz, ha elhagyja a párja, stb?

• Keressen, kutasson. Szerezzen információkat, mert a legnagyobb félelem maga az ismeretlentől való félelem. Ha azért fél valamitől, mert nem ismeri, nyomozzon utána, kérdezzen meg szakértőket, olvassa el a tanulmányaikat.

• Beszélgessen! Keressen meg olyan személyeket, akikkel hasonló történt, beszéljék meg, hogy ő hogyan kezelte, hogyan verekedte ki magát abból a helyzetből. Legyen ez egy brainstorming, agyalás. Ám fontos, nagyon fontos, hogy a megoldásról beszéljenek, ne a problémáról!

• Itt jönnek a pici-apró döntések. Írja le őket, és írja le azt is, hogy mi szól mellette, és mi szól ellene, vagyis közelebb viszi-e Önt a céljához, vagy eltávolítja tőle. Ezt megteheti az előző beszélgetés után, de akár helyett is, ha Ön kellőképpen fegyelmezett. Például váltson állást vagy ne?

• Dolgozzon saját Magán minden nap. Soha ne hagyja, hogy a félelem bújjon Önnel ágyba. Már vannak információi, vannak mellette-ellene szóló érvei. Ezek segítségével egyre kissebbé varázsolható a félelem. Ugye már könnyebb arra gondolnia, amit el akar érni?

• Ha a fentieket végigjárta, elérte, hogy megváltozott a hozzáállása. Tegye meg az első lépést, most már cselekedjen. Mi ez az első lépés? Pl. Ön értékesítő? Telefonáljon!

Íme 11 nélkülözhetetlen tett a saját biztonságért és anyagi függetlenségért

1. Ne bízza az anyagi biztonságát a férjére, a feleségére, a barátjára. Ne legyen kiszolgáltatva senkinek, ne építsen ki pénzügyi függőséget. Ismerje meg a pénzkezelési stratégiákat, ismerkedjen a befektetésekkel, megtakarításokkal. Járjon el tanfolyamokra, szemináriumokra, tréningekre. A cél, hogy bármilyen körülmények között tudja saját magát és az Öntől függő szeretteit eltartani.

2. Tűzzön ki célokat – ez kulcs a sikeres pénzügyi életben is. Milyen a jó cél? Pontosan megfogalmazott, konkrét, van határideje, mérhető reális, és elérhető.

3. Készítsen kiegyensúlyozott költségvetési tervet. Vegye sorra, hogy honnan jön a pénze, mennyi, és hova, mire megy el, mi az egyenleg, hetente, havonta, évente.

4. Ne használja a pénzt arra, hogy öncélúan jól érezze Magát. Ez a röpke előkelőség múlandó. Ehelyett tegyen olyan dolgokat, melyek emelik az önbecsülését, fejlesztik a tudását, a kreativitását, így aztán nem kényszerül rá, hogy ezeket az érzéseket, élményeket pusztán a pénz költésével szerezze meg.

5. Költsön kevesebbet, mint amennyi a jövedelme, a bevétele, mint amennyit keres – ez a vagyonteremtés titka. Egyszerű igaz?

6. Tanuljon! Felmérések szerint a felsőfokú végzettségű emberek lényegesen magasabb fizetést tudnak elérni, mint azok, akiknek nincs diplomájuk, vagy nem képzik magukat folyamatosan.

7. Legyen vésztartaléka. Enélkül bajba kerülhet, ha nem tud, nem akar, vagy nem hagyják dolgozni. Ha van ilyene, nem éri felkészületlenül egy nem várt magasabb számla, egy elromló háztartási gép, nem kényszerül bele drága hitelekbe, amivel csak tovább ásná maga alatt a gödröt, és iszonyú erőfeszítésbe kerülne kimászni belőle.

8. Ha mód van rá, és nem él egyedül, mindig beszéljék meg közösen a család pénzügyeit, a napi pénzkezelést.

9. Ne legyen adóstárs, azaz ne vegye magára a párja adósságát, ha megházasodik. Próbálják meg ezeket lerendezni, visszafizetni még a házasságkötés előtt, vagy mindkettőjük kölcsönös védelme érdekében írjanak házassági szerződést. Ez ma már nem a gazdagok kiváltsága.

10. Ne hagyja, hogy a pénz elvesztésétől való félelem, a kudarctól való félelem, vagy az ismeretlentől való félelem távol tartsa a befektetések világától.

11. Tanuljon az elkövetett hibákból, a felmerülő akadályokból. Ne hagyja, hogy gúzsba kössék, megbénítsák Önt. Az akadályok alapvetően nem gátolnak, azért vannak, hogy irányítsanak.

Az Ön pénzügyi biztonsága, és a végső anyagi függetlensége kizárólag az Ön hozzáállásán, valamint a pénzzel kapcsolatos hiedelmein, illetve azon múlik, hogy milyen mértékig hajlandó a saját kezébe venni a saját pénzügyi jövőjét!

Azzal, hogy ezt az írást elolvasta, megtette az első lépést. Cselekedjen tovább! Kérjen időpontot személyes konzultációra!

Pénzügyi fejlesztés az Ön érdekében!

Kívánok hatékony pénzügyi szokásokat!

Dusik Andrea
da@dusikandrea.hu
www.dusikandrea.hu

http://bit.ly/dMPGxW

Az egyik gonosz. Ő a harag, irigység, féltékenység, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, gyűlölet, kisebbrendűség, hazugság, büszkeség, felsőbbrendűség és az önzés megtestesítője.
A másik Jó. Amit ő megjelenít, az az öröm, békesség, szeretet, harmónia, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazságosság, együttérzés és a hit.

Amikor ezt a nagyapa elmesélte, az unokája elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: “És melyik farkas győz?”
Az öreg indián mosolyogva válaszolt: “Az, amelyiket eteted.”

Ugyanez a küzdelem folyik Önben is, csakúgy, mint mindenki másban is.

Időnként a „rémült és gonosz farkas” ott üvölt az ajtó előtt, hangja behatol a tudat legmélyére, szorongást, félelmet kelt és sötétséggel borít be.

Előfordul, hogy az így kialakuló belső nyomás oly mértékben elhatalmasodik, hogy elvonja az Ön figyelmét a sürgős-fontos dolgokról, tennivalókról – ugye ismerős az a fogalom, hogy „bénító félelem”-, és heves szívdobogással, torokszorítással ébreszti akár az éjszaka közepén is, nappal pedig meggátolja abban, hogy észrevegye és megragadja az előtoppanó lehetőségeket.

Aztán nem értjük, miért is nem tudunk kitörni a jelenlegi helyzetünkből, és miért nem tudjuk a kívánt változásokat megvalósítani az életünkben, miért nem vonzunk-bírunk több pénzt az életünkben és a tapasztalatunkban.

Volt már, hogy ilyenkor elgondolkodott azon, hogy honnan jön ez a gyomorszorító érzés, ez a félelem?

A legtöbben nem tesszük ezt meg. Így meg vagyunk róla győződve, hogy ezt a nyomást és nyugtalanságot a külső körülmények okozzák. Úgy véljük, hogy aggódnunk kell a munkánk miatt, a jövedelmünk miatt, a gyermekünk miatt, … Ráadásul meg vagyunk róla győződve, hogy ez az érzés a jelenlegi, nagyon is valós élethelyzetünkből fakad és természetes, normális.

Az elmúlt hónapokban folyamatosan, nap mint nap tucatszám halljuk azt a szót, hogy VÁLSÁG.

Hogy érezte – érzi Magát, amikor meghallja a híreket, megnézi valamelyik híradót?

Legtöbbünket, akik nem vagyunk közgazdászok, megrémiszt ez a szó. Azt vártuk, várjuk, hogy egyszercsak valaki kiáll elénk, és akár remegő térdekkel, de bátran és őszintén elmondja nekünk az igazat, a teljes igazságot a jelenlegi helyzetről. És ekkor engem személy szerint keserűségérzés fog el, mert ezt kis hazánkban még soha senki nem merte megtenni, vagy nem hagyták, hogy megtegye.

Pedig kutatások szerint a magyar ember nagyon béketűrő. Bármit meg lehet neki ígérni. Bármit, akár jót, akár rosszat. Mindent elfogad, elhisz. Egyetlen dolog háborítja föl, ha nem azt kapja, amit ígértek neki.

Várakozásaink helyett mit kapunk? Rádióból, tv-ből, írott médiából, internetes oldalak milliárdjaiból, tanulmányokból, baráti beszélgetésekből, munkahelyi diszkurzusokból csak dől ránk –ráadásul a mai napig- a pénzügyi apokalipszis képzete. És irracionális, félelemvezérelt lépésekre késztetnek bennünket. Például ilyen, amikor szinte gondolkodás nélkül visszalépünk a magánnyugdíjpénztárból az államiba, eladjuk az árfolyamesésbe forduló értékpapírunkat, befektetéseinket, hogy csak a most leggyakoribbat említsem. És elhisszük, hogy a bankbetét a legbiztosabb és legjobb hely a pénzünk számára, persze csak a párnaciha után.

Mégis mi más várható a hétköznapi embertől, ha nincsenek információi?

Illetve vannak, ám folyamatosan özönlenek, ezért örömmel vesszük, és el is várjuk,hogy valaki helyettünk keresztülvágja magát ezen a dzsungelen, és hozzánk csak a letisztult, leegyszerűsített értelmezések jussanak el. Pedig ez veszélyes! Mert ez valaki más értelmezése, nem az Öné! És baj is lehet belőle, ha kétkedés nélkül elfogadja.

Egyáltalán miért alakul ki valakiben a félelem érzete?

Egy gyermek nem ismeri sem a félelem fogalmát, sem az érzését. Nézzen csak meg egy csemetét. Reggel elindul, és megy, amíg össze nem esik. Fölmászik minden útjába kerülő „akadályra”, benéz minden sötét lyukba, megszólít szinte bárkit, megsimogat bármilyen állatot, megkóstolna bármit a kertből, megtapogat, megrágcsál mindent, ami a keze ügyébe kerül, nem mérlegel, szinte nem is gondolkodik, csak kíváncsi, érdeklődő és megy előre.

Aztán történik valami, és a szülők, a tanárok, az ismerősök reakciói, szörnyülködései fokozatosan kialakítják a gyermekben a félelem érzését. Beléjük neveljük, hogy bizonyos dolgoktól tartania kell, mert ha megtesz, vagy más esetben nem tesz meg valamit, esetleg valami csak egyszerűen, hirtelen, váratlanul megtörténik, úgy alakul, akkor megbüntetik, megszidják, rosszabb esetben meg is szégyenítik.

Ezek pedig nem kívánt érzések, nem akarja a gyermek átélni, ezért hajlik rá, hogy úgy cselekedjen, úgy gondolkodjon, úgy beszéljen, azt mondja, tegye, amit és ahogy azt elvárják t?le.

Ekkor már be is indult az életre szóló félelemvezérelt működés.

Ha erre gondolok, és arra, amit a gyermek-ismerőseim tettek és tesznek, bátran merem állítani, hogy a félelem nem tény, nem születik velünk!

Mire ideértem, kialakult az a szilárd meggyőződésem, hogy az egyetlen dolog, amitől félni „kell”, az a FÉLELEM maga. Mert alattomos, sokszor oktalan és indokolatlan érzés, mely negatív mivoltával megbénít, képtelenné tehet a szükséges erőfeszítések megtételére, és visszavonulásra késztet akkor, amikor Ön éppen az emelkedőn fölfelé tart, és mindjárt fölér a csúcsra, azaz mindjárt eléri a célját (persze ha van!).

Ez mit jelent? Mit tegyen Ön, hogy a jó farkast, vagyis a pozitív gondolatot táplálja magában.

Tudja, hogy amire figyel, amit mér, amit rendszeresen ellenőriz, az nő.

Először is mindenki kezdjen el dolgozni saját Magán.

Vegye sorra, mi az, amitől, ami miatt fél? És írja le. Elsőre elég egyetlen szó is, és meglátja, a többi jönni fog magától. De írja le!

Vizsgálja meg, hogy miért alakult ki Önben ez az aggály! Tudja Ön azt, hogy a félelmek nagy része soha nem igazolódik be? Egyszerűen csak hallotta a rádióban, hogy nőtt vagy nem csökkent a munkanélküliség? Vagy látta a tv-ben a gazdasági válságról szóló híreket? Az újságok címlapján öles betűkkel látja a H1N1 címsort? Tudja hogyan hatnak ezek az Ön elméjére, mennyire képesek ezek befolyásolni a tudatot?

A legjobban teszi, ha függetleníti Magát ezektől a mélyen tudat alatt ható külső tényezőktől. Próbálja ki egy hétig, csak tegye a dolgát –ott ahol van, azzal amije van,… És vizsgálja meg a változást. „Nézze meg” a gondolatait. Mi jár most a fejében? És jöhet az összehasonlítás. Milyen érzéseket tapasztal így egy hét után? Van még válság? Biztos vagyok benne, hogy eltűnt! Tudom, mert tapasztalatból mondom.

Ha megmaradt a szorongás és a feszültség, az biztos jele annak, hogy a „gonosz farkast” táplálja. Nem könnyű a feladat, de végtelenül egyszerű. Minden helyzetben, pláne ha az kényelmetlen, vizsgálja meg és döntse el, hogy Ön melyik farkast eteti? A jót, az öröm és béke farkasát, vagy a gonoszt, a harag, a bűntudat, a kapzsiság, az önbizalomhiány farkasát?

Mit súg Önnek a gonosz? Összeomlik a gazdaság, ilyen helyzetben nem jönnek a vevők, vagy ilyen gazdasági viszonyok közepette lehetetlen munkát találni, vagy lehetetlen, hogy több bevételem legyen, …

Nos, Ön melyik farkast eteti?

Más dolog hallani a gonosz farkas hangját, megint más dolog azt táplálni is. Amikor arra gondol, amit ő sugall, akkor Ön azt jelzi, hogy egyetért vele, és hogy amit ő mond, az a valóság. Vajon tudja Ön azt, hogy gondolatai által Ön táplálja az általa teremtett valóságot, és ennek jelei, ha dühöt, haragot vagy félelmet érez?

Amit tehet. Szabaduljon meg a rémült farkas hangjától. Nem számít, hogy időnként hallja még. Tudnia kell, hogy ezek csak gyenge próbálkozások tőle. Ám Ön teremti meg azt a lehetőséget, hogy eldöntse, miben hisz, merre tart, melyik farkast istápolja.

És így válik folyamatossá és állandóvá a figyelem és fegyelem – és végül így válik az Ön személyes útjává.

Tehát abban a pillanatban, amikor meghallja a negatív, gonosz hangokat, melyek olyat üzennek, amit nem szeretne a saját valóságában megjelenni, azonnal azonosítsa és ne figyeljen rá. Ezt pedig úgy teheti meg, hogy azonnal a helyére teszi azt az ideát, amit akar, minden pillanatban Ön teremti meg a saját új lehetőségeit, a saját új útját.

Mert egyszerre nem tud a jóra és annak szöges ellentett negatívjára is gondolni. Mert egyidőben nem tud félni és bízni is.

A választás mindig az Öné, csak az Öné. Ön határozza meg, melyik farkast eteti. Mindegy melyik mellett dönt, az az Ön döntése lesz. Amelyik mellett dönt az nyer!

Akár tetszik, akár nem, akár belátja akár nem, az élete akkor is folyamatos és szakadatlan döntések láncolata. Még az is egy ilyen döntés, hogy most jobb vagy bal lábbal kezdjen el fölfelé menni a lépcsőn.

Hogyan döntse el, hogy mikor merre induljon? Kövesse az alábbi lépéseket:

1. Minden tett sok kicsi apró döntés eredménye.

2. Minden kicsi döntést, minthogy kicsi, és látszólag jelentéktelen, könnyű meghozni.

3. Éppen az apróságából eredően azt is könnyű eldönteni, hogy a célunk irányába mutat, és hogy közelebb visz-e ahhoz, amit el akarunk érni.

4. Egy kis kérdésben hozott rossz döntés még nem végzetes, és könnyen korrigálható, egy titka van, sok-sok jó és helyes kis döntést kell hoznunk.

5. A döntés alapegysége az igen és a nem, hogy megteszi-e, vagy nem.

6. Ha úgy véli, hogy rossz irányba halad, nem közeledik a céljához, biztos lehet benne, hogy voltak rossz döntései. Ekkor halogatás nélkül váltson irányt!

Félelem a pénztől

A félelem is rendelkezik fokozatokkal. A félelem kistestvérei, az izgalom, az idegesség még hasznos, előnyös is lehet, mert nem fékez le, nem állít meg, hanem képes a tartalék energiák mozgósítására.

Sőt, a félelem is kétféle lehet. Pozitív, ha olyan cselekvéstől, eseménytől tart távol, amivel potenciálisan árthatunk magunknak.

Viszont ha a félelem igazán negatív, akkor mindenben meggátol, abban is, ami közelebb visz a célunkhoz. És ha hagyjuk eluralkodni, az garancia lesz arra, hogy soha ne kapjuk meg, amit akarunk, soha ne érjük el azt, amire vágyunk.

Mitől félünk a pénzügyekben?
Általánosságban a pénz hiányától. Miért? Mert erről halljuk legtöbbször, hogy nincs, hogy nincs elég.

Hallott ilyet valaha például a wc-papírról?

A pénz hiányát követi a sorban a veszteség, a veszteségtől való félelem.

Amikor hatalmas vastag piros betűkkel jelenik meg egy vezető gazdasági magazin címlapján a lefelé bukó tőzsdeindex képe, a legtöbben mit tesznek? Rohannak, hogy megváljanak a veszteséget hozó bűnöstől. Ez gyakran megtörtént az elmúlt két-három évben is.

Pedig az okos lépés az lett volna, hogy vásároljon, hogy tömje tele a zsebét olcsó értékpapírokkal.

Miért van az, hogy a szezonvégi kiárusításkor meglátva a [-70%] feliratot, ellenállhatatlan késztetést érzünk a vásárlásra? Mintha egy hatalmas erős mágnes húzna befelé. És előbb utóbb mindenki megadja magát? Mert azonnali a nyereség.

Ám mi történik, ha ugyanezt a pénzről halljuk? A legtöbb ember reakciója az, hogy soha többé a közelébe sem megyek, hiszen még a „tőkegarantált pénzpiaci alapba” tett pénzem is csak 2,4 millió forintot ér, a tavalyi 3 millió helyett.

Aztán lehet, hogy megijed, és azt mondja, soha többet!

Ekkor győzött a félelem. Már el is érte, hogy meggátoljon abban, hogy megragadja élete nagy lehetőségeit.

Hogyan kezeljük félelmeinket?

• Készítsen listát írásban arról, ami félelemmel tölti el a pénzzel kapcsolatban. Például, hogyan fizeti a hitelei törlesztőrészletét, hogyan fizeti ki a gyermeke különóráit, hol tölti a szünidőt, lesz-e rá pénze, hogyan lehet nyugdíja, mi lesz, ha elhagyja a párja, stb?

• Keressen, kutasson. Szerezzen információkat, mert a legnagyobb félelem maga az ismeretlentől való félelem. Ha azért fél valamitől, mert nem ismeri, nyomozzon utána, kérdezzen meg szakértőket, olvassa el a tanulmányaikat.

• Beszélgessen! Keressen meg olyan személyeket, akikkel hasonló történt, beszéljék meg, hogy ő hogyan kezelte, hogyan verekedte ki magát abból a helyzetből. Legyen ez egy brainstorming, agyalás. Ám fontos, nagyon fontos, hogy a megoldásról beszéljenek, ne a problémáról!

• Itt jönnek a pici-apró döntések. Írja le őket, és írja le azt is, hogy mi szól mellette, és mi szól ellene, vagyis közelebb viszi-e Önt a céljához, vagy eltávolítja tőle. Ezt megteheti az előző beszélgetés után, de akár helyett is, ha Ön kellőképpen fegyelmezett. Például váltson állást vagy ne?

• Dolgozzon saját Magán minden nap. Soha ne hagyja, hogy a félelem bújjon Önnel ágyba. Már vannak információi, vannak mellette-ellene szóló érvei. Ezek segítségével egyre kissebbé varázsolható a félelem. Ugye már könnyebb arra gondolnia, amit el akar érni?

• Ha a fentieket végigjárta, elérte, hogy megváltozott a hozzáállása. Tegye meg az első lépést, most már cselekedjen. Mi ez az első lépés? Pl. Ön értékesítő? Telefonáljon!

Íme 11 nélkülözhetetlen tett a saját biztonságért és anyagi függetlenségért

1. Ne bízza az anyagi biztonságát a férjére, a feleségére, a barátjára. Ne legyen kiszolgáltatva senkinek, ne építsen ki pénzügyi függőséget. Ismerje meg a pénzkezelési stratégiákat, ismerkedjen a befektetésekkel, megtakarításokkal. Járjon el tanfolyamokra, szemináriumokra, tréningekre. A cél, hogy bármilyen körülmények között tudja saját magát és az Öntől függő szeretteit eltartani.

2. Tűzzön ki célokat – ez kulcs a sikeres pénzügyi életben is. Milyen a jó cél? Pontosan megfogalmazott, konkrét, van határideje, mérhető reális, és elérhető.

3. Készítsen kiegyensúlyozott költségvetési tervet. Vegye sorra, hogy honnan jön a pénze, mennyi, és hova, mire megy el, mi az egyenleg, hetente, havonta, évente.

4. Ne használja a pénzt arra, hogy öncélúan jól érezze Magát. Ez a röpke előkelőség múlandó. Ehelyett tegyen olyan dolgokat, melyek emelik az önbecsülését, fejlesztik a tudását, a kreativitását, így aztán nem kényszerül rá, hogy ezeket az érzéseket, élményeket pusztán a pénz költésével szerezze meg.

5. Költsön kevesebbet, mint amennyi a jövedelme, a bevétele, mint amennyit keres – ez a vagyonteremtés titka. Egyszerű igaz?

6. Tanuljon! Felmérések szerint a felsőfokú végzettségű emberek lényegesen magasabb fizetést tudnak elérni, mint azok, akiknek nincs diplomájuk, vagy nem képzik magukat folyamatosan.

7. Legyen vésztartaléka. Enélkül bajba kerülhet, ha nem tud, nem akar, vagy nem hagyják dolgozni. Ha van ilyene, nem éri felkészületlenül egy nem várt magasabb számla, egy elromló háztartási gép, nem kényszerül bele drága hitelekbe, amivel csak tovább ásná maga alatt a gödröt, és iszonyú erőfeszítésbe kerülne kimászni belőle.

8. Ha mód van rá, és nem él egyedül, mindig beszéljék meg közösen a család pénzügyeit, a napi pénzkezelést.

9. Ne legyen adóstárs, azaz ne vegye magára a párja adósságát, ha megházasodik. Próbálják meg ezeket lerendezni, visszafizetni még a házasságkötés előtt, vagy mindkettőjük kölcsönös védelme érdekében írjanak házassági szerződést. Ez ma már nem a gazdagok kiváltsága.

10. Ne hagyja, hogy a pénz elvesztésétől való félelem, a kudarctól való félelem, vagy az ismeretlentől való félelem távol tartsa a befektetések világától.

11. Tanuljon az elkövetett hibákból, a felmerülő akadályokból. Ne hagyja, hogy gúzsba kössék, megbénítsák Önt. Az akadályok alapvetően nem gátolnak, azért vannak, hogy irányítsanak.

Az Ön pénzügyi biztonsága, és a végső anyagi függetlensége kizárólag az Ön hozzáállásán, valamint a pénzzel kapcsolatos hiedelmein, illetve azon múlik, hogy milyen mértékig hajlandó a saját kezébe venni a saját pénzügyi jövőjét!

Azzal, hogy ezt az írást elolvasta, megtette az első lépést. Cselekedjen tovább! Kérjen időpontot személyes konzultációra!

Kívánok hatékony pénzügyi szokásokat!

Dusik Andrea
da@dusikandrea.hu
www.dusikandrea.hu

Néhány évvel ezelött, az USA központi bankja, a FED kiadta a „Modern Money Mechanics” címü dokumentumot. Ez a kiadvány részletesen leírja a pénz létrehozásának menetét, amelyet a FED a világ kereskedelmi bankhálózatával támogat. A kiadvány célja, hogy leírja a pénz létrehozásának menetét a résztartalékra épülö banki rendszerben. Majd folytatja a résztartalékra épülö folyamat magyarázatát különbözö banki terminológiákon keresztül.

Ennek a fordítása a következö:
Az USA kormányának pénzre van szüksége. Így felhívja a FED-et és kér, mondjuk 10 milliárd dollárt.

A FED válaszol: Persze, veszünk 10 milliárd dollár értékben államkötvényt. A kormány fog egy darab papírt, valami hivatalosat fest rá, és államkötvénynek nevezi el öket. Ezután 10 milliárd dollár értéket rendel hozzájuk, és elküldi a FED-nek.

Válaszul, a FED szintén egy csomó papírt nyomtat. S ezeket „Federal Reserve Note”-nak nevezik el és szintén 10 milliárd dollár értékkel ruházzák fel. A FED a papírt az államkötvényekre cseréli. Miután a csere megtörtént, a kormány fogja a 10 milliárd dollárt és letétbe helyezi egy bankszámlán. A letétbe helyezéssel a papírdarabok hivatalos pénzzé válnak 10 milliárd dollárt adva az USA pénzügyi forgalmához.

Íme! A 10 milliárd dollár létrejött.

Természetesen a példa általánosít. Elöször is, a tranzakció elektronikusan történik a valóságban. Papír felhasználása nélkül. Valójában csak a dollár alig 3%-ának létezik papír megfelelöje, a többi 97% csak számítógépekben létezik. Az állampapírok valójában adósságot fejeznek ki. Amikor a FED megveszi öket, a semmiböl elöállított pénzzel, a kormány elkötelezi magát a pénz visszafizetésére a FED-nek. Másképpen fogalmazva: a pénz adósságot jelez. Ezt a hihetetlen paradoxot, hogy a pénz és az általa képviselt érték adósságot, illetve kötelezettséget jelent, még jobban fogjuk látni a példa további részében.

Tehát a csere megtörtént. A 10 milliárd dollár egy bankszámlán van. Itt kezd érdekes lenni a rendszer.

A résztartalékra épülö banki szabályok alapján, a 10 milliárd dollárnak megfelelö betét azonnal a bank tartalékainak része lesz. Mint minden más betét is. És mint a résztartalékra épülö banki szabályok kimondják a „Modern Money Mechanics” alapján:

„Egy banknak kötelezö tartalékot képeznie, mely a betétek fix százalékával egyenlö.”

Ezután összegszerüen is definiálja: „A jelenlegi szabályok értelmében, a képzett tartalék a betétek 10%-a.”

Ez azt jelentik, hogy a 10 milliárd dollár betét 10%-a, 1 milliárd dollár tartalékként a banknál marad. Míg a többi 9 milliárd dollár alapját képezi a további kölcsönöknek. Logikus lenne feltételezni, hogy a 9 milliárd dollár szó szerint a 10 milliárdból származik. Azonban ez nem így van. Valójában a 9 milliárd dollár kölcsön alap a semmiböl jön létre, a meglevö 10 milliárd dolláron felül. (A számlán marad a 10 milliárd, azonban a bank ebböl 9 milliárdot továbbkölcsönöz, azaz 19 milliárd lesz forgalomban) Így növekszik meg a pénzellátás. (A számlán marad a 10 milliárd, azonban a bank ebböl 9 milliárdot továbbkölcsönöz, azaz 19 milliárd lesz forgalomban)

Ahogyan a „Modern Money Mechanics”-ban állítják: „Természetesen a bankok nem mindig fizetik ki a beáramló pénzböl származó kölcsönöket. Ha így tennének, nem keletkezne újabb pénz. Amikor kölcsönt adnak, fizetési ígérvényt adnak ki (kölcsönszerzödést kötnek) a pénzért cserébe és a kölcsönzö a fizetési ígérvényt kapja meg. Más szavakkal, 9 milliárd dollár jöhet létre a semmiböl. Pusztán azért, mert igény van kölcsönre és van 10 milliárd dollár betét fedezetként.

Tegyük fel, hogy valaki bemegy a bankba és kikölcsönzi az újonnan létrejött 9 milliárd dollárt. A kölcsönzö nagyon valószínüen fogja a pénzt és a saját bankjába tesz betétként. A folyamat itt újra ismétlödik. A betét a bank tartalékainak része lesz. 10% elkülönítve, a 90 %-a a 9 milliárdnak 8,1 milliárd jön létre, mint új pénz további kölcsönökre. És természetesen a 8,1 milliárd kikölcsönözhetö és újra bankba tehetö, további 7,2 milliárdot hozva létre, 6,5 milliárdot… 5,9 milliárdot… és így tovább…

A betétbe helyezéssel létrehozott pénz köre elméletileg a végtelenségig folytatható. Átlagosan 90 milliárd dollár hozható létre az eredeti 10 milliárd dolláron felül. Más szavakkal: Minden betét a banki rendszerben, 9-szeres mennyiségü pénzt hozhat létre a semmiböl.

Pénz-függök, forduljatok az udvarias Bank of ………-hoz megnyugtató, azonnali pénzért.
P-É-N-Z biztonságos személyi kölcsön formájában. Most hogy értjük, hogy a pénz hogyan teremtödik a résztartalékra épülö banki rendszerben, egy logikus kérdés merül fel: mi ad értéket az újonnan létrejött pénznek? A válasz: a meglevö pénzmennyiség.

Az új pénz valójában értéket lop a meglévö pénzmennyiségtöl. A teljes pénzmennyiség nö, függetlenül a gazdaságban levö termékektöl. És ahogy a kereslet kínálat törvénye diktálja, az árak emelkednek, csökkentve minden egyes dollár vásárlási erejét. Ezt nevezik inflációnak. Az infláció valójában egy rejtett adó. Milyen híreket hallunk? Inflálódik a fizetöeszköz. Nem azt mondják: leértékelés, nem azt mondják: értékromlás, nem azt mondják: csapd be az embereket, hanem, hogy csökkentsük a kamatlábakat.

Az igazi csalás az, amikor eltorzítjuk a pénz értékét. Amikor a semmiböl teremtünk pénzt, nincsenek megtakarításaink, habár „tökénk” van. Egyet kérdezek: hogyan várhatja bárki, hogy megoldjuk az infláció problémáját?

Itt az történik, hogy növeljük a pénzforgalmat, még több inflációval. Természetesen lehetetlen. A résztartalékra épülö banki rendszer alapvetöen inflációs. A pénzkibocsátás növelése áru és termék növelés nélkül mindig leértékeli a pénzt. Egy gyors pillantás az amerikai dollár vásárló erejére és a pénzkibocsátás ütemére egyértelmüvé teszi a helyzetet. Az összefüggés nyilvánvaló.

1913-ban 1 dollár annyit ért, mint 21,6 dollár 2007-ben. Ez 96%-os leértékelés mióta a FED létezik. Ha a folyamatos infláció rendszere abszurdnak és gazdaságilag öngólnak látszik, várjon egy kicsit. Az abszurditás valójában nem elég erös szó a pénzügyi rendszer müködésére. A pénzügyi rendszerben a pénz adósság, és az adósság pénz. Íme egy diagram az USA pénzkibocsátásáról 1950 és 2006 között, és egy az USA nemzeti adósságáról.

Milyen érdekes, hogy a trendek, lényegében ugyanazok. Ahol pénz van, ott adósság van. Ahol több adósság van, ott több pénz van. Másképpen fogalmazva: minden egyes dollár a zsebedben valakinek a tartozása. Emlékezzen: az egyetlen mód, ahogy pénz jön létre, adósság. Ha mindenki vissza bírná fizetni az adósságát, beleértve a kormányt is, egyetlen cent sem lenne forgalomban. „Ha nem lenne adósságunk, nem lenne pénz sem.” Marriner Eccies – Governor of the Federal Reserve 1941. szeptember 30.

Az amerikai történelem során ez utolsó eset, amikor a nemzeti adósság ki volt fizetve, 1835-ben volt, miután Andrew Jackson elnök bezáratta a FED-et megelözö központi bankot. Valójában Jackson teljes politikai programja a központi bank bezárására épült.

Egyszer kijelentette: „Az arcpirító eröfeszítés, mellyel a jelen bank a kormányt irányítani próbálja elözetes figyelmeztetés legyen minden amerikai állampolgárnak, hogy ne döljenek be a csalásnak amit ezen intézmény állandósítása, vagy egy másik alapítása jelent.” Andrew Jackson elnök 1767-1845

Sajnos az üzenet hamar elhalt. És a nemzetközi bankárok egy másik központi bankot hoztak létre 1913-ban. A FED-et.
S amíg ez az intézmény létezik, az állandó adósság garantált.

Láttuk, hogy a pénz adósságból keletkezik kölcsönök útján. Ezek a kölcsönök a banki tartalékokon s a tartalékok betéteken alapulnak. És ebben a résztartalékra épülö banki rendszerben minden betét a saját értékének közel kilencszeresét hozza létre. Leértékelve a meglevö pénzt, ezzel áremelkedést okozva a társadalomban. Mivel a pénz adósságból születik, és a gazdaságban kering véletlenszerüen, az emberek elvesztik szem elöl az eredeti adósságot. Mivel egyensúlyhiány van, az emberek versenyezni kénytelenek a munkáért, hogy elég pénz nyerjenek a megélhetésükre.
Akármennyire is értelmetlennek tünhet ez a rendszer, még mindig van egy dolog, amit kihagytunk a számításból. Ez az eleme a struktúrának, ami lerántja a leplet a rendszer valódi arcáról.

A kamat.

Mikor a kormány pénzt kölcsönöz a FED-töl, vagy egy ember pénzt kölcsönöz egy banktól, azt mindig egy magas kamattal kell visszafizetnie. Más szavakkal: minden egyes dollár, ami létezik, vissza kell legyen fizetve, kamatostul. Azonban, ha az összes pénz a központi banktól jön, és a kereskedelmi bankoknál kamatokkal többszörözödik, és ha az úgynevezett „töke” csak a pénzügyi ellátó rendszerben keletkezhet — akkor hol van a pénz, ami a kamatot fedezi?

Sehol. Nem létezik. S ennek következményei megdöbbentöek. A bankoknak visszafizetendö pénz mindig több, mint a forgalomban levö pénz. Ezért állandó az infláció a gazdaságban.

Állandóan új pénz kell, hogy az állandó, a rendszerböl fakadó hiányt fedezze, aminek az oka a kamat. Ez azt jelenti, hogy a fizetésképtelenség és a csöd szó szerint a rendszer része. Mindig lesznek szerencsétlenek, akik a rövidebbet húzzák. A zenére körbesétáló játékhoz hasonlóan amikor a zene véget ét, valaki kiesik.

És éppen ez a lényeg. A rendszer folyamatosan a bankok kezére játssza az egyének javait. Ha képtelen vagy kifizetni a jelzálogot, elveszik a tulajdonod. Ez különösen akkor felháborító, amikor rájössz, hogy a fizetésképtelenség természetes jelenség a résztartalékra épülö banki praktika miatt. Ám azért is, mert a pénz amit a bank neked kölcsönzött, eleve törvénytelen.

Kezdjen el számolni! Ha 10 év múlva venni szeretne valamit -mondjuk egy lakást- 10 millió forintért, akkor ennek elöteremtésére alapvetöen három módja van.

1. Ön úgy dönt, hogy semmit nem bíz a véletlenre, és elöre összerakja.
2. Ön jól keres, biztos jövedelme van, és lesz – 10 év múlva is, és játszva kifizeti a mellényzsebéböl azt a 10 milliót.
3. Nagyon akarja a lakást, ám nem rendelkezik a fenti két adottságokkal, ezért hitelként veszi föl egy banktól.

Az eredmény minden esetben ugyanaz, Önnek lesz egy 10 millió forintos lakása, vagyis lesz 10 millió forint elkölthetö pénze.

Mindössze egyetlen dologban fognak az esetek különbözni. A 10 millió forint árában!

Miért is? Mert az elsö esetben a pénz ára 3,5 millió forint, a második esetben 10 millió forint, a harmadik esetben pedig 24 millió forint – a mai hitelfeltételek alapján számolva.

Ez meg hogy lehet? Nos úgy, hogy az aki megfelelö formát igénybe véve elöre összegyüjti a pénzt, az 3,5 millió forintból ezt meg tudja tenni. A harmadik esetben a felvett 10 millió forint hitelt 24 millóból kell és lehet visszafizetni.

Kérdem én: miért van az, hogy az elsö esetnél, ha valakinek azt mondom, hogy havi 30-40 ezer forintot meg kell takarítania, akkor azonnal sziszeg, hogy ennyi pénzt? ? még sose látott! Hova gondolok, akkor ö nem tud megélni!

Míg a hitelfelvételekor a havi 180.000-200.000 forintos törlesztörészletet gondolkodás nélkül bevállalja?

Tudja Ön, hogy mit jelent itt a felelös gondolkodás:

Pontosan azt, hogy aki elöre összerakja a pénzt az élete nagy kiadásaira, annak 7x -jól látja, hétszer(!) annyi pénze van élete során, mint annak, aki ugyanezeket hitelböl oldja meg!

Ön melyik táborba szeretne tartozni? A szerencsétlen földönfutókéba vagy szerencsés gazdagokéba? A döntés az Öné!

Kattintson és jelentkezzen tanácsadásra, ahol megalapozzuk az Ön pénzügyi függetlenségét, akár generációkra!

The Gift of the Magi, 1905

Egy dollár nyolcvanhét cent. Ez minden vagyona. És ebböl is hatvan cent csupa pennyben. Egy- meg kétpennynként rakosgatta félre, úgyhogy már rettegett töle a füszeres, a zöldséges meg a hentes, ha belépett a boltba – neki meg égett az arca szégyenében, mert érezte, hogy magukban fukarnak tartják a kicsinyes alkudozása miatt. Della háromszor is megszámlálta. Egy dollár nyolcvanhét cent. És holnap karácsony napja.

Most már világos, nem tehet egyebet, mint hogy lehuppan a kopott díványra, és jól kibögi magát. Della ezt valóban meg is tette. Ami azt a filozófiai megállapítást váltja ki az emberböl, hogy az élet csak zokogásból, szipogásból meg mosolygásból áll, de föként szipogásból.

Míg a ház asszonya a zokogás elsö stádiumából fokozatosan a másodikba csendesül, nézzünk körül az otthonában. Bútorozott szoba, heti bére nyolc dollár. Koldustanyának éppen nem mondható, de a kolduskataszteren dolgozó közegek bizony könnyen rásüthetnék ezt a minösítést.

Lent a lépcsöházban van egy levélszekrény, amelybe nem fér be a levél, egy villanycsengö, amelyböl a látogató egyetlen hangot sem bír kicsikarni, valamint egy névjegy a következö névvel: „Mr. James Dillingham Young”.

A Dillingham név kiírása még a jómódnak abból az idejéböl származik, amikor viselöjének heti harminc dollár volt a fizetése. Most, hogy jövedelme húsz dollárra zsugorodott, a Dillingham név betüi is annyira elmosódtak, mintha feltett szándékuk volna, hogy egyetlen szerény és igénytelen D-vé húzódjanak össze. Amikor azonban Mr. James Dillingham Young hazajön, és belép a lakásba, Mrs. Dillingham Young, a felesége, akit Della néven már bemutattunk az olvasónak, csak Jimnek szólítja, és a nyakába borul. Ez pedig igen jó dolog.

Della kibögte magát, aztán a púderpamaccsal eltüntette arcáról a sírás nyomait. Az ablakhoz állt, és szomorúan kitekintett; a kilátás egy szürke macskára nyílt: a macska a szürke udvar szürke fala alatt sétált. Holnap lesz karácsony napja, s neki összesen 1,87 dollárja van Jim ajándékára. Hónapok óta félrerak minden pennyt, s ez az eredmény. Heti húsz dollárból nem futja sokra. A kiadások nagyobbak, mint számította. Ez örökösen így van. 1,87 dollárja van mindössze, ennyiböl vehet Jimnek ajándékot. Az ö Jimjének. Pedig hány boldog órát töltött azzal, hogy kitervelte, mi szépet vegyen neki. Valami finom, különleges, igazán értékes holmit – ami egy icipicit méltó a megtiszteltetésre, hogy Jim tulajdona legyen.

A szoba két ablaka között volt egy állótükör. Az olvasó talán látott már állótükröt nyolcdolláros bútorozott szobákban. Ha egy nagyon sovány s igen fürge mozgású személy nézi benne hosszanti irányú csíkos, gyors egymásutánban megjelenö tükörképét, többé-kevésbé pontos fogalmat alkothat magának a külsejéröl. Minthogy Della karcsú volt, megtanulta, hogyan kell megnéznie magát a tükörben.

Egyszer csak elperdült az ablaktól, s a tükör elé állt. A szeme ugyan ragyogott, de az arca húsz másodperc leforgása alatt egészen elszíntelenedett. Gyors mozdulatokkal kibontotta a haját a tükör elött, s teljes hosszában leengedte.

James Dillingham Youngéknak összesen két kincsük volt: roppant büszkék voltak rájuk mind a ketten. Az egyik: Jim aranyórája, amely még az apjától maradt rá. Ö is az apjától örökölte. A másik Della haja. Ha Sába királynöjének történetesen a szellöztetöaknával szemben volna a lakosztálya, holtbiztos, hogy Della hajmosás után az ablakon lógatná ki a haját, csakis azért, hogy lepipálja öfelsége ékszereit. S ha Salamon király lenne náluk a házmester, s kincsei az alagsorban lennének felhalmozva. Jim mindig megnézné az óráját, valahányszor elmenne mellette, csakis azért, hogy az öreg a szakállát tépje irigységében.

Mint mondtam, Della leeresztette gyönyörü haját: térden alul ért csillogó, hullámzó, röt barna hajzuhatag, s mint valami palást, beburkolta egész alakját. Aztán gyorsan, idegesen megint feltüzte fürtjeit. A keze közben tétovázva megállt egy percre, s egy-két könnycsepp gördült le a szeméböl a kopott piros szönyegre.

Magára kapta elnyütt barna kabátját, feltette a régi barna kalapját. Perdült egyet, s a szeme még mindig csillogott, amikor kiröppent az ajtón, s lefutott a lépcsön, ki az utcára.

Meg sem állt, míg egy cégtábla elé nem ért, amelyen ez volt látható: „Madame Sofronie. Vendéghaj nagy választékban.” Della felrohant az emeletre, majd pihegve megállt, hogy összeszedje az erejét.

A Madame magas, sápadt, rideg asszony volt, külseje rácáfolt szép nevére.

– Megveszi a hajamat? – kérdezte Della.

– Attól függ – mondta az asszony. – Vegye le a kalapját, hadd látom, milyen.

Della vállán leomlott a barna hajzuhatag.

– Húsz dollár – mondta az asszony, szakértö mozdulattal megemelve a nehéz fürtöket.

– Adja ide a pénzt, de gyorsan – mondta Della.

Rózsaszín lepkeszárnyon repült el a következö két óra. Della végigjárta az áruházakat. Ajándékot keresett Jimnek.

Nagy sokára talált is valamit; mintha egyenesen Jim számára készült volna, csakis neki, és senki másnak. Átkutatta az áruházak egész készletét, de egyikben sem talált hozzá hasonlót. Platina óralánc volt, mintázata nemesen egyszerü, értékét csupán az anyaga hirdette, s nem holmi cikornyás, talmi minta – bár ilyen egyszerü volna minden, ami jó! A lánc valóban méltó volt az Órához. Mihelyt Della meglátta, rögtön tudta, hogy ezt pedig Jim fogja viselni. Olyan ez a lánc, mint a férje. Szerénységgel párosult nemesség, ez az, ami Jimre és a láncra egyaránt jellemzö.

Huszonegy dollárt kértek érte, s Dellának nyolcvanhét cent maradt a zsebében, mikor hazasietett. Ennek az óraláncnak a birtokában Jim most már bízvást megnézheti bármely társaságban, mennyi az idö. A pompás órára ugyanis ez ideig olykor csak lopva pillanthatott, mert lánc helyett csupán egy ócska börszíjra volt felerösítve.

Hazatérve Della mámoros örömén némileg fölülkerekedett az óvatos, józan megfontolás. Elövette a sütövasat, meggyújtotta a gázt, s hozzálátott, hogy helyrehozza a nagylelküséggel párosult szerelem romlását. Márpedig, kedves barátaim, az efféle romlást helyrehozni minden esetben roppantul nehéz feladat, mondhatni óriási feladat.

Negyven perc múlva Della fejére apró, tömött fürtöcskék simultak: egészen olyan lett, mint egy huncut iskolás fiú. Della hosszan, gondosan, kritikus szemmel szemlélte tükörképét.

– Ha Jim menten meg nem öl, ahogy meglát – gondolta magában –, akkor biztosan azt mondja majd, hogy olyan vagyok, mint egy Coney Island-i kóristalány. De mihez kezdtem volna egy dollár nyolcvanhét centtel?

Hét órára kész volt a kávé, a hirtelen sült borjúszeletekhez pedig a kályha szélén állt a forró serpenyö.

Jim pontosan járt haza. Della a markában szorított óralánccal az asztal sarkán ült, az ajtó mellett, amelyen a férje majd belép. Aztán egyszerre csak meghallotta Jim lépteit a lépcsöházban, lent az elsö emeleten, s erre hirtelen elsápadt. Della gyakran fohászkodott magában egészen egyszerü, mindennapi dolgokért, s most azt rebegte: Édes Istenem, add, hogy Jim így is szépnek találjon!

Kinyílt az ajtó, Jim belépett, s az ajtót betette maga mögött. Sovány, magas, az arca komoly. Szegény fiú, mindössze huszonkét éves, és már családfenntartó. Új felöltöre lett volna szüksége, és nem volt kesztyüje.

Jim megállt az ajtónál, mozdulatlanul, mint a vizsla, mikor fürjet szimatol. Dellára szegezte tekintetét, de az asszonyka nem tudott kiolvasni a szeméböl semmit, és megrettent. Jim pillantásában nem volt sem harag, sem meglepödés, sem rosszallás, sem iszonyat, sem valamilyen más érzés, amelyre Della felkészült. Jim csak bámult rá mereven, furcsa, kifejezéstelen arccal.

Della leugrott az asztalról, és elébe állt.

– Jim drágám – kiáltotta –, ne nézz így rám! Levágtam a hajamat, és eladtam. Itt a karácsony, és nem akartam, hogy úgy múljon el, hogy meg ne ajándékozzalak. A hajam majd kinö megint, mondd, ugye, nem haragszol? Muszáj volt megtennem. Az én hajam nagyon gyorsan nö. Szólalj hát meg, Jim, mondd, hogy: Boldog karácsonyi ünnepeket!, és örüljünk egymásnak. Ha tudnád, milyen szép, milyen gyönyörü ajándékot vettem neked!

– Levágtad a hajad? – kérdezte Jim nehezen forgó nyelvvel, mintha a legkeményebb szellemi megeröltetéssel sem bírta volna ezt a nyilván való lényt megérteni.

– Levágtam és eladtam – mondta Della. – Hát így már nem tetszem neked? Pedig az vagyok, aki voltam, a hajam nélkül is, nem igaz?

Jim furcsán körüljáratta tekintetét a szobában.

– Azt mondod, nincs meg a hajad? – szólt szinte bárgyú arccal.

– Hát aztán – válaszolt Della. – Mondom, hogy eladtam. Volt, nincs, vége. Karácsonyeste van, kisfiam. S most légy kedves hozzám, hiszen miattad vágtam le. A hajamat szálanként megszámolhatták – folytatta az asszonyka, hirtelen elkomolyodva, édes-melegen –, de ki méri fel, hogy én téged mennyire szeretlek?!… Süthetem már a húst, Jim?

Jim hamar magához tért különös révületéböl. Karjába kapta asszonykáját. S mi most tíz másodpercre fordítsuk el tapintatosan a tekintetünket, vegyük figyelmesen szemügyre valamely jelentéktelen tárgyat a szobában. Heti nyolc dollár vagy évi egymillió – hát nem mindegy? A matematikusok vagy más okos emberek bizonyára helytelenül válaszolnák meg ezt a kérdést. A három napkeleti bölcs értékes ajándékokat hozott, de ilyen kincs nem volt a kincseik között. A továbbiakban majd fény derül e homályos célzásra.

Jim kihúzott a zsebéböl egy csomagot, s az asztalra dobta.

– Nehogy félreérts, Dell – mondta. – Felölem levághatod, leborotválhatod vagy megmoshatod a hajad, attól még én éppúgy foglak szeretni. De bontsd csak ki ezt a csomagot, és tüstént meglátod, miért voltam úgy oda az elsö pillanatban.

A fürge fehér ujjak sietve letépték a spárgát meg a papírt. Aztán elragadtatott örömsikoly hangzott fel, majd sajnos nöies hirtelenséggel keserves zokogás és jajveszékelés, úgyhogy a ház urának minden rendelkezésre álló eszközt latba kellett vetnie, hogy megvigasztalja az asszonyát.

A csomag ugyanis a Fésüket tartalmazta, azt a fésükészletet, amely már régóta Della csodálatának tárgya volt, egy broadwayi üzlet kirakatában. Gyönyörü fésük voltak, tiszta teknöcböl, a szélük ékkövel kirakva, pontosan az az árnyalat, amely az ö hajdani szép hajához illett volna. A fésük sokba kerültek, Della szíve mégis majd elepedt értük, pedig semmi reménye sem volt rá, hogy ez a készlet valaha is az övé legyen. S íme, most mégis az övé lett, s az áhított ékességnél is gyönyörübb hajfonat… nincs többé!

Della kebléhez szorította a fésüket, s végre mégis ráemelte tekintetét a férjére. Könnyben úszó szemmel, mosolyogva mondta:

– Az én hajam ám nagyon gyorsan nö!

Aztán mintegy leperzselt szörü kismacska, hirtelen felszökkent, s felkiáltott:

– Jaj!

Jim még nem látta az ö ajándékát. Della mohó várakozással nyújtotta felé a nyitott tenyerén. A tompa fényü nemesfém szikrázva csillant meg az asszonyka szenvedélyes szerelmének fényében.

– Ugye, csodálatos ez a lánc, Jim? Bejártam érte az egész várost. No, most aztán napjában százszor is megnézheted, mennyi az idö. Add csak ide az órád, hadd lássam, milyen rajta.

De Jim ahelyett, hogy engedelmeskedett volna, ledölt a díványra, kezét a tarkója alá tette, és csak mosolygott.

– Della – mondta –, rakjuk el a karácsonyi ajándékokat, örizzük csak egyelöre a szekrényben. Túlságosan szépek, semhogy pillanatnyilag használhassuk öket. Eladtam az órámat, abból vettem neked a fésüket. Süsd ki azt a húst, kérlek.

A háromkirályok, akik ajándékokat hoztak a jászolban fekvö kisdednek, mint tudjuk, bölcsek voltak, nagyon bölcsek. Ök találták ki a karácsonyi ajándékozás szép szokását. S minthogy bölcsek voltak, bölcsesség volt bizonyára az ajándékaikban is; nyilván minden ajándékuk különleges ajándék volt, ki lehetett cserélni, ha történetesen más is ugyanazt hozta volna. Én itt bárdolatlan szavakkal egy jelentéktelen történetet mondtam el két bolondos gyerekröl, akik hónaposszobában laktak, s balga módon feláldozták egymásért legdrágább kincsüket. Befejezésül hadd mondjam meg mégis napjaink bölcseinek, hogy minden ajándékozó közül ök ketten voltak a legbölcsebbek. Az ilyenek a legbölcsebbek mindazok közül, akik ajándékokat adnak, és akiket megajándékoznak. Mindenütt ök a legbölcsebbek. Bizony mondom, ök a napkeleti királyok.

Áldott és Szeretetteljes, Békés, Boldog Ünnepeket Kívánok!

Szeretettel:

Dusik Andrea

Egy érzés, ami kézzelfoghatatlan, amire mindenki vágyik, ami már a gondolati fogantatás pillanatától végigkíséri az életünket. Hiszen az édesanya már akkor szereti gyermekét. Ebben a szeretetben cseperedünk, együtt fejlödünk vele. Tudjuk, hogy mindig velünk van, nem keletkezett, nem kialakult, nem örököltük, hanem mindig is volt, van és lesz.

Nem tudjuk pontosan, hogy mikor és hogyan, ám kialakul, hogy vágyunk a szeretetre. Nincs semmi fontosabb, mint a számunka legfontosabb személy figyelme és szeretete. Gyermekként az édesanya az elsö, aki figyel ránk, aki apró rezdülésekkel, mozdulatokkal, kedves, bíztató mosolyával, lágy ölelésével, gyengéd tekintetével gondoz és terelget bennünket.

Emlékszem rá, ahogy az én édesanyám érintette az én drága pici babámat. Le sem kell hunynom a szememet, és látom, érzem a mozdulatát, ahogy megfogta és felemelte a csöpp kis fejét. A szemembe könnyek szöknek, a testemet bizsergés járja át, mert idáig sugároz az a szeretet, amit Ö akkor, ott, 12 éve átnyújtott –nekünk. Most is érzem az erejét.

Talán ezért fáj annyira, ha a való világba belépve valaha is megvonják tölünk. Sajnos a szeretetlenség oly jellemzö korunkban.

Ön mit szeret? >>>

Nyugdíjban

Az elmúlt tanulmányokban végigvettem a nyugdíjrendszer múltját, jövöjét és a lehetöségeket, hogyan oldhatjuk meg életünk harmadik harmadának anyagi problémáit. A dolog azért égetö, mert felméréseink szerint jelenleg az 50 év alatti lakosság mindössze 2%-ának van olyan nyugdíjcélú megtakarítása, amivel megalapozott reménye lehet, hogy nyugdíjas éveiben nem csökken jelentösen a jövedelme. Itt most nem arról van szó, mint az amerikai és japán frissnyugdíjasoknál, hogy Föld körüli utazással, új ház vásárlással kezdjük nyugdíjas éveinket. Egyszerüen csak a minimális cél: ne legyen sokkal kevesebb havonta az a pénz, amiböl megélünk, mint amikor dolgoztunk.

Ezen sokat töprengek: mit gondol ez a maradék 98%? Miben bízik? Miért nem tesz semmit? Végül aztán megkérdeztem öket, és a következö válaszokat kaptam:

1. Én ezt úgysem érem meg…

A dolgok igen csak változnak. Amikor 18 éves voltam, akkor temettem el a negyedik nagyszülömet is. Ma a legtöbb 18 éves fiatalnak mind a négy nagyszülöje életben van és egészséges.

Igazából az ember számára két tragédia lehetséges: ha túl korán hal meg, vagy ha túl késön – és erre nincs felkészülve. Jelenlegi statisztikák szerint az átlag életkor folyamatosan növekszik. Jelenleg a magyar középosztálybeli negyvenes számára várható élethossz nök esetén 82 év, férfiaknál 78 év. Ezek tények. Ezzel az erövel a gázszámlát is elfelejthetjük befizetni – hátha meghalunk a hó végéig…

2. Ez még olyan messze van!

Két reptéri biztonsági ör beszélget:
– Hogyan lehet ezeket a hatalmas repülöket elrabolni?
– Buta vagy! Nem itt rabolják el a földön, amikor nagyok, hanem fent, amikor olyan kicsik!

Az emberek többsége pontosan így gondolkodik: úgy gondolja, az a gond, ami sokára lesz, az nem fontos, jelentéktelen ügy. Kicsit is logikusan végiggondolva persze rögtön tudható, hogy ez nincs így.

Ez a téveszme, azért különösen romboló, mert egy saját nyugdíjtöke összerakásához az idö kulcsfontosságú. Minél több idönk van, hatványozottan kevesebb pénz kell ennek a megteremtéséhez. Csak a nagyságrendek érzékeltetéséhez: életünk végéig 100 ezer forint nyugdíj kiegészítés eléréséhez 40 év alatt havi 2 ezer forint kell, 30 év alatt már havi 6 ezer forint, 20 év alatt havi 20 ezer forint és végül 10 év alatt havi 80 ezer forint szükséges. Ezért ez a halogató taktika rendkívül veszélyes. Egyszer kiszámoltam, egy átlag magyar számára egyetlen hónap halasztás a nyugdíjprogramjának elindításában 360 ezer forint veszteséget okoz!

3. Apám, nagyapám is kapott állami nyugdíjat, miért pont én foglalkozzam ezzel?

Kedves olvasó, szomorú szívvel közlöm, hogy hatalmas pechje van! Ugyanis az elmúlt 1.000.000 év emberi történelmében sikeresen beletrafált pont abba a generációba, ahol az emberiség legnagyobb fordulata történik. Eddig ugyanis folyamatosan nött az emberiség létszáma. Most viszont a következö évtizedekben fogjuk elérni a maximumot és innen beindul a csökkenés. Magyarország (az Európai Unióval és Japánnal) élenjáró ebben a folyamatban, nálunk ez a csúcspont 1980 körül volt, és onnan folyamatos a csökkenés: pont az elmúlt hónapokban léptük át lefelé a tízmilliós számot.

Amikor a növekedés csökkenésbe csap, akkor minden társadalmi szabály megváltozik. Korábban egy nagyszülönek volt három gyereke, azoknak kilenc unokája – és ez a kilenc unoka tartotta el a nyugdíjjárulékán keresztül az egy szem életben maradt nagyszülöt. Most viszont négy élö nagyszülönek van két gyereke és nekik egy unokájuk. Szegény egy szem unoka nyugdíjjárulékából kellene eltartani a négy nagyszülöt. Nyilvánvalóan ez lehetetlen.

Nyilván, minden kormány, mindig azt fogja mondani: az állami nyugdíj bombabiztos. Különben hogyan tudná elfogadtatni az emberekkel, hogy a fizetésük több mint egy negyedét minden hónapban önként és dalolva odaadják a most nyugdíjasoknak – pontosan tudva, hogy amikor majd ök nyugdíjba mennek akkor az akkor dolgozóktól a mostani jövedelmüknek csak töredéke fog a nyugdíjjárulékukból rájuk jutni nyugdíjként. Ez nem mese – ez sima matematika.

Az új helyzetben új megoldások kellenek – és ez a mi feladatunk kidolgozni mindenkinek.

4. Majd az állam megoldja, ez nem az én dolgom

Amint láttuk az állam valóban igyekszik ezt a dolgot megoldani. Ugyanis nálunk demokrácia van, és a nyugdíjasok egyre növekvö tömegének a szavazata minden politikai párt számára kulcskérdés. Mit tud csinálni az állam, amikor a dolgok fejre állnak?

Alapvetöen a fö szempont, hogy próbálja a nyugdíjrendszert kordában tartani. A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer lényege, hogy van valahol egy nagy terem, amit minden hónapban megtöltenek pénzzel, az abban a hónapban befizetett nyugdíjjárulékokból. Aztán ennek a teremnek a tartalmát minden hónapban a pénzes postások kihordják a nyugdíjasoknak.

Mit lehet tenni, amikor a nyugdíjjárulékot fizetök száma csökken, a nyugdíjasoké nö? Tüzoltásként eleinte lehet máshonnan átcsoportosítani pénzt ebbe a szobába. Aztán persze megpróbálhat az állam nagyobb bevételekhez jutni (például úgy, hogy felszámolja a magán nyugdíjpénztárakat és mindenkit az államiba kényszerít). De a nyugdíjjárulékok (bocsánat, most már nyugdíj adó) tovább már nem növelhetö, mert elveszik az ország versenyképessége. Így hosszútávon csak két megoldás marad: a nyugdíjak csökkentése és a nyugdíjkorhatár növelése.

Ez a dolog sokkal fontosabb, semmint az államra hagyjuk. Ezért kell magunknak lépnünk.

5. Teljesen felesleges bármit is félrerakni, elviszi az infláció

A világ nem csak rossz irányban változik, de jó felé is. Korábbi cikkeimben megmutattam, hogy a megfelelöen megválasztott hosszú távú befektetésekkel komoly 12% körüli hozam érhetö el. Ezzel szemben bankbetétbe, ingatlanba fektetve már a 0%-os reálhozam eléréséhez is nagy szerencse kell.

Történelmi okokból nálunk ezek a befektetési formák csak az elmúlt évtizedben váltak elérhetövé, de például az Egyesült Államokban már a most nyugdíjba lépö generáció az elmúlt 40 évben folyamatosan ezekben a formákban gyüjtötte a nyugdíjra valót. És ez a generáció a valaha élt leggazdagabb nyugdíjas korosztály.

“A világon a legdrágább dolog pénzügyileg müveletlenekn maradni” – mondja a Gazdag papa címü könyvében Kiyosaki. És ez különösen igaz a nyugdíj elötakarékosság kérdésében.

Ezekkel a modern és biztonságos pénzügyi befektetési módszerekkel már a nyugdíjunk 70-80%-át nem minekünk kell kifizetnünk, hanem a befektetett pénzek hozama adja. Dolgozzon föként a pénz miértünk, ne mi a pénzért. Ezeket a dolgokat meg kell tanulni – és nagyon büszkék vagyunk, hogy nagyon sokakat mi taníthatunk erre.

Akkor mit tegyünk?

Ez a dolog nagyon fontos. Ezért elsö lépésben tisztán kell látnia mindenkinek. Ezért most meghirdettük a Nagy Nyugdíjkalkulációt: most mindenki kérhet ingyen egy idöpontot és megmutatjuk neki:

1. Mikor mehet várhatóan nyugdíjba és mennyi lesz
2. Milyen megoldással, hogyan tudná ezt normálisan megoldani.

Nem kell megoldani, ha nem akarja. De tisztán látni mindenkinek muszáj. Kérjen egy idöpontot itt és most!

Jelentkezem, mert én szeretnék elegendö nyugdíjat!