Vállalatvezetöként, cégtulajdonosként az év utolsó hónapjában a karácsonyi el?készületek és az ünnepre való hangolódás helyett gyakran viszi el idönk nagy részét a kérdés, vajon mennyi lesz a cégem – legyen bár ötfös mikrovállalkozás vagy többezer fös konszern – társasági adója? Milyen összegre kell feltöltenem december 20-ig ennek az adónak az alapját?
Tudnunk kell, hogy cégünk terhei gondos és elörelátó tervezéssel csökkenthetöek. Ehhez azonban idöben kell föltennünk a kérdéseket: Ismerek és alkalmazok-e minden lehetséges korrekciós tényezöt? Kihasználom-e az összes törvényes lehet?séget annak érdekében, hogy a lehet? legkedvez?bb mérték? terhet kelljen csak viselnie az elmúlt években egyébként is meggyötört vállalatomnak?
Hogyan tudom kulcsembereimet megtartani -mert a legjobbak könnyen mozdulnak-, hogyan tudom jogosnak és megérdemeltnek is tartott jövedelemigényeiket úgy teljesíteni, hogy ne kelljen lemondanom amúgy is megcsappant profitomról. Alkalmazom-e a nekem mint munkáltatónak végzetesen megdrágult cafeteria alternatíváit, vagy inkább megsz?ntettem – miközben az embereim jobban számítanak ezekre a juttatásokra, mint valaha?
Tudom-e, hogy az idén, a 2009-ben még lehetséges módok jó részével már nem lesz lehet?ségem csökkenteni a társasági adó alapját – megsz?nik például a helyi ipar?zési adó leírásának lehet?sége, amivel eddig legalább a társasági adóm mértékét csökkenthettem?
Tudom-e, mit jelent az, hogy az osztalékként kivett vállalkozói jövedelmem egyáltalán nem biztos, hogy e min?ségében is fog adózni – mert ha a személyes közrem?köd?i díjam (vagy az egyéni vállalkozói kivétem) nem éri el a cégem f? tevékenységére jellemz?, a piaci viszonyoknak megfelel? díjazás mértékét, akkor azt az osztalékom terhére kell majd kiegészítenem erre az igencsak megfoghatatlan összegre? Vagyis tudom-e, hogy az osztalékom is adózhat munkabérként?
Átgondoltam-e, hogy ha ösztönözném valamelyik kollégámat – vagyis el?léptetni, fizetésemelésben részesíteni, jutalmazni szeretném a kiemelked? teljesítményéért, hogy ezzel az egész csapatomat is motiváljam a hatékonyabb és eredményesebb munkára –, akkor ez mennyibe kerül majd nekem mint munkáltatónak?
Van-e pontos információm arról, hogy az ilyen ösztönzések – a jövedelemnövekedés összege – után az úgynevezett marginális adóék, vagyis az a közteherelvonás, amely csökkenti az általam mint munkáltató által a legjobb embereim jövedelemnövelésére fordított összeget, nem kevesebb mint 71 százalék? (Nem tévednek: a nekem 100 százalékba kerül? növekményb?l 29 százalék marad nettó jövedelemként az ösztönözni kívánt dolgozó zsebében!)
És azt tudják-e az alkalmazottaim, ha esetleg rajtam keresztül jutottak eddig a borravaló, a felszolgálói díj vagy a hálapénz rájuk es? részéhez, hogy jöv?re mindezek után összevonandó bérjövedelemként kell adózniuk?
S ha már így elgondolkodtam a cégem adóján és a dolgozóim jólétén, vajon gondoltam-e arra, hogy személy szerint nekem mit hozhat a jöv?? Hogyan lesz elegend? nyugdíjam, ha a magyar vállalkozók több mint 90 százalékához hasonlóan én is csak a mindenkori megengedett minimális járulékokat fizetem be? Hogyan lesz a páromnak nyugdíja, ha ? is hasonló cip?ben jár? Mib?l fizetjük ki húsz év múlva a rezsinket, ha most addig optimalizáljuk a járulékfizetést, amíg csak lehet?
És amire legkevésbé gondolunk mi történik a cégemmel, ha meghalok? Ha a legveszélyeztetettebb, úgy 45 és 60 közötti korosztályba tartozom, s különösen, ha ilyen korú férfi vagyok, jobb, ha számot vetek azzal is, mi lesz, ha már én nem merenghetek ezeken a kérdéseken – hanem a párom vagy a gyerekem, akik öröklik a cégemet. Mib?l fognak megélni, ha eddig rajtam keresztül ?k is a cég jövedelméb?l éltek?
Tudom-e, hogy ma már a kft. üzletrész után a minimum öröklési illeték 11 százalék, amit az örökösnek fizetnie kell – készpénzben? A fels? határ megjegyzem, 40%! Honnan lesz majd erre a lányomnak, a fiamnak vagy az özvegyemnek elegend? pénze? Eladja a cégemet – az életem alkotását? Kinek? Mennyiért? Meddig tud abbból megélni? Vagy továbbviszi? Tudja-e? Akarja-e? Vagy cs?döt jelent?
És ekkor lehet, hogy felhív valaki, és azt kérdezi t?lem: beszéltem-e vállalatvezet?ként vagy cégtulajdonosként szakért?vel, akinek a tarsolya gyógyírt hozhat e vérfagyasztó kérdésekre? A tanácsadók ugyanis olyan törvényes megoldást kínálhat a fenti problémákra, amely a Pénzügyminisztérium feltételes adómegállapítási határozataival is meger?sítve csökkentheti a társasági adó alapját. Ráadásul minden más legális lehet?ségnél kedvez?bb – és mindenekel?tt: halasztott – közteherviselési kötelezettségek mellett.
Mire jó még? Nos, ösztönözheti a tulajdonost, a cégvezet?t, a kulcsembert és az egyszer? alkalmazottat egyaránt. Növelheti a cég iránti loyalitást. Emellett megoldást nyújt a méltó életet biztosító privát nyugdíjak megteremtéséhez olyan céges forrásokból, amelyek egyébként esetleg nem állnának sem a vezet?k sem a dolgozók rendelkezésére.
Most még van elég id?, hogy vállalatvezet?ként elbeszélgessenek ezekr?l a kérdésekr?l egy szakért?vel is.
És ekkor nyugodtan, teljes lelkemmel készülhetek a Karácsonyra, és a karácsonyfa alatt azza a jóérzéssel is bontogathatom az ajándékokat, hogy jöv?t adtam a munkatársaimnak, a családomnak és magamnak…
A híres-neves skandináv jóléti állam további lehet?ségekkel is kecsegtette Johan Engberget – 65 éves kora után garantált minimálellátásban részesülhet, és jogosult lesz az úgynevezett házfenntartási kiegészítésre. Leginkább azonban azt a mondatot szerette országa társadalombiztosítási tájékoztatójában, amely szerint mindazon svéd id?sek életfenntartási támogatást kapnak, akiknek nyugdíja olyan alacsony összeg?, “hogy abból nem lehet méltó színvonalon élni”.
