Egyszeri díjfizetésű, élethosszig tartó, befektetési egységekhez kötött, életbiztosítási elemet is tartalmazó forint alapú befektetés.

A biztosított életkora a szerződés létrejöttekor: 18 – 60 év.

Minimális díj: 500.000,- Ft.

Eseti díj: nem értelmezhető.

Eszközalap-kezelési díj évente: 2.000.000,- Ft alatt 1,75 %, felette 1,5 %.

Rugalmas megoldások:

• Bármikor lehetőség van részleges, vagy teljes visszavásárlásra.
• Ha a futamidőből [...]

Cikk megtekintése…

A szerződés futamidejének végén a befizetett díjak hozamokkal növelt, aktuális befektetési értékét a pénzintézet kifizeti a biztosított, vagy a kedvezményezett részére.

A biztosított életkora a szerződés létrejöttekor: 15 – 75 év. Minimális éves díj: [...]

Cikk megtekintése…

A szerződés futamidejének végén a befizetett díjak hozamokkal növelt, aktuális befektetési értékét a pénzintézet kifizeti a biztosított, vagy a kedvezményezett részére.

A biztosított életkora a szerződés létrejöttekor: 2 – 80 év. Minimális éves [...]

Cikk megtekintése…

A szerződés futamidejének végén a befizetett díjak hozamokkal növelt, aktuális befektetési értékét a pénzintézet kifizeti a biztosított, vagy a kedvezményezett részére.

A biztosított életkora a szerződés létrejöttekor: 18 – 65 év. Minimális éves [...]

Cikk megtekintése…

Cikk megtekintése…

Évvége van. Olyan bónuszokkal jöttek elő a pénzintézetek, mint még soha.

Most 10%, 11% vagy akár 13%, évente konstrukciótól függően.

És ez csak a bónusz! Már ez is a bankbetét másfél-kétszerese! Ezek Önnek akár milliós nagyságrendet jelenthetnek. Aztán az elérhető hozamokról még nem is beszéltünk.

Ráadásul nem kell bankról bankra járnia, mert ugye a banki akciós kamatok általában csak „friss pénz” után járnak. Sokak szerint, eljött a 2008-as válsághoz hasonló időszak. Látszólag, igaz. A tőzsdék mindenhol esnek. Mindenki panaszkodik. Minden drágul. Stb., stb…  Ez is igaz.

Mégis mi van most a világban? A termelés dübörög, a fogyasztás megfelelő szinten van, sőt, növekszik. A világ három év alatt megfelelően átrendeződött, akinek tönkre kellett mennie, az tönkre ment, vagy az erősek felvásárolták. A cég racionalizálták működésüket, és az gazdaságosabbá vált.

A bankszektort az államok megmentették és mentik ma is folyamatosan. Az adósságállomány jórésze állami kezekbe került. A gazdaságok növekedése mégsem a vártnak megfelelő ütemben folyik. Bizonyos államokat pénzügyi szempontból a minősítő szervezetek visszaminősítettek. A kialakult hangulat a világot teljesen alulértékelté tette, mindez szinte tőzsdepánikhoz vezetett. Mégis befektetési szempontból beszálló ablak alakult ki, és ez a helyzet még most is tart. Bár a „hullámvasút” már rohamléptekkel elindult újra fölfelé.

Egy hosszú távú befektetés szempontjából a helyzet tökéletes! Most kell a meglévő értékpapír alapú befektetéseket, megtakarításokat még tölteni! Vagy éppenséggel elindulni vele!

Emlékeztetőül Andre Kosztolany (nagy magyar tőzsdeguru) szavai: „Amikor mindenki ideges, akkor Te légy nyugodt! Amikor mindenki nyugodt, kezdj el idegeskedni!”

Cégek is igénybe vehetik! Költségként elszámolható! (Vagyis csökkenti az adózás előtti eredmény!)

Miután nem vagyontárgynak minősül,

• nem zárolható, nem végrehajtható,
• nem inkasszálható,
• peres eljárásba nem vonható.

Több a múltban nagyon jól teljesítő befektetési alap áll a konstrukció mögött.

Van persze „fekete leves” is, hiszen túl sok lenne a jóból. A konstrukció kampány jellegű, vagyis csak december végéig érhető el!

Számoljon egy kicsit! Ki ad Önnek milliókat ajándékba?

Ráadásul akár a 7. év első napján kamatadómentesen juthat hozzá.

Jó ideje dolgozom ebben a szakmában, de ilyen konstrukciókkal meg nem találkoztam. Érdekli? Jelentkezzen most! http://dusikandrea.hu/szemelyes-konzultacio-2/

Szeretettel várom:

Dusik Andrea
www.dusikandrea.hu

da@dusikandrea.hu

Ha baráti, ismerettségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

Tisztelt érdeklődő ügyfelünk!

A következőkben rövid tájékoztatást kívánunk nyújtani a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK Tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) alapján az adóhatóság által kiadott igazolásokról az igazolás kiadását kérő és a kiadott igazolást felhasználó ügyfelek részére. Az irányelv végső célja az, hogy lehetővé tegye az egyik államban kamat formájában megjelenő, de egy másik tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó magánszemély részére történő kifizetéseknek az utóbbi tagállam törvényeinek megfelelő tényleges adóztatását. Az Irányelv által szabályozott kamatkifizetésekre vonatkozó automatikus információ csere lehetővé teszi e kamatoknak a haszonhúzó illetősége szerinti tagállamban történő adóztatását.

Cikk megtekintése…

Ha a nyugdíjpénztári rendszerünk eltűnik, akkor a feltörekvő magyar vállalatok tőkebevonó lehetősége drasztikusan beszűkül. Éppen ezért fontos felismerni, hogy a hazai lakosság a magán-nyugdíjpénztári megtakarításain keresztül a Budapesti Értéktőzsdén nem kaszinózik, hanem magyar munkahelyeket teremtő magyar vállalati szektor fejlődését, növekedését finanszírozza és olyan magyar sikerekben szerez tulajdonrészt, mint a CIG Pannonia Biztosító, a Danubius Hotel, a Rába, a Synergon, az RFV vagy a Zwack Unicum.

A hidegháború kezdetével megkezdődött a harmadik világháború, ami hasonlóan az előzőekhez, gyarmatosításról, birodalomépítésről, vagyis a szűkös erőforrásokért való küzdelemről szól – csak ezt a rendszerváltást követően már nem reguláris hadseregekkel vívják, hanem a vállalati szektor akvizícióin keresztül. Ebben a megállíthatatlan világfolyamatban azok lesznek a legfőbb győztesek, akik a legnagyobb és legerősebb vállalati flottával rendelkeznek.

Mi a közös a legsikeresebb országokban? Mindegyiküknek virágzó tőkepiacuk és egyre izmosodó tőzsdéjük van. A tőzsde ugyanis ebben a háborúban a “fegyvergyár”, ahol a vállalatok gyorsított ütemben juthatnak el arra a méretre, ami szükséges a nemzetközi terjeszkedéshez.

A tőzsde a lakosság megtakarításának és a vállalatok növekedését biztosító tőkeigénynek a koncentrált találkozási pontja, ahol a megtakarító befektetővé válik azáltal, hogy részvény formájában tulajdonrészt vásárol az adott vállalatban. Minél több megtakarító, minél jelentősebb részvényigénnyel és minél több vállalat minél nagyobb részvénykínálattal jelenik meg a tőzsdén, annál hatékonyabban müködő „fegyvergyárról” beszélhetünk. Ezért a tőzsde nemcsak kereskedési hely, de az adott ország gazdasági erejének és a gazdaságát jellemző transzparenciának a fokmérője is egyben.

Mindezekből pedig az következik, hogy nemzetgazdasági érdek és a mindenkori magyar kormány kötelessége megerősíteni a Budapesti Értéktőzsdét (BÉT). A hazai tőkepiac megerősödéséhez a kormány úgy tud hozzájárulni, ha a nemzeti tőzsdének stratégiai szerepet biztosít gazdaságpolitikájában. Ez pedig ott kezdődik, hogy érintetlenül hagyja a magán-nyugdíjpénztári rendszert, valamint az ott eddig felhalmozott megtakarításokat, támogatja az öngondoskodást és tovább ösztönzi az önkéntes nyugdíjpénztárakba, a nyugdíj-előtakarékossági számlákra történő lakossági megtakarítást. (Ezért is emeltem fel mások mellett a szavam tavaly a Bajnai-kormány tervezett intézkedése ellen, amikor a munkavállalói önkéntes nyugdíjpénztári befizetések megadóztatását tervezték. Ez gyakorlatilag ennek a pillérnek a megszünéséhez vezetett volna.)

A nyugdíjjárulékok biztonságban

A kormány egyelőre semmilyen valós érvet nem volt képes kommunikálni arra vonatkozóan, hogy miért érdemes bárkinek is átlépni az állami nyugdíjrendszerbe vagy mi is a valós oka a második pillér megcélzott felszámolásának.

Teljes mértékben egyetértettem a kormány azon kezdeményezésével, hogy az EU-s elszámolások során a magánnyugdíj-befizetések miatti hiányt ne kelljen beszámítani a költségvetési deficitbe. Véleményem szerint Brüsszel nagyot hibázott, amikor ezt a javaslatot lesöpörte az asztalról. Ez azonban nem ad elégséges magyarázatot arra, hogy a nyugdíjjárulékok átutalásának felfüggesztésén túl miért van szükség a teljes magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolására az államháztartás költségvetési deficitért elsődlegesen felelős alrendszereinek megreformálása helyett.

A fizetésünkből havonta 8 százalékot automatikusan levonnak, ez a munkáltatótól az APEH-en keresztül jut el az adott magán-nyugdíjpénztárnál vezetett számlánkra, amit valójában a pénztár által megpályáztatott és megbízott kereskedelmi, vagyis letétkezelő bank vezet.

Az átutalt járulékok értékében a nyugdíjpénztár által megpályáztatott és megbízott vagyonkezelő értékpapírokat vesz a tőzsdén. A megvásárolt befektetési alap, részvény vagy állampapír a vagyonkezelőtől azonnal a letétkezelő bankhoz kerül. A letétkezelő bank ellenőrzi, hogy a vagyonkezelő az értékpapír-vásárlás során betartotta-e a nyugdíjpénztár befektetési politikáját és a vonatkozó jogszabályokat. Amennyiben igen, úgy a beérkezett értékpapírt jóváírja a nyugdíjpénztár számláján és kifizeti a vagyonkezelőnek azok ellenértékét. Ha a letétkezelő bármi olyat észlel, ami szerinte szabályba ütköző vagy a nyugdíjpénztári tagoknak hátrányt jelenthet, akkor a bank visszatartja az ügylet elszámolását és értesíti a PSZÁF-ot. Ráadásul a letétkezelő bankok napi szinten kiszámolják a pénztári számlák nettó eszközértékét, amit azért vezettek be, hogy a tagok összehasonlíthassák napi szinten a 18 magán-nyugdíjpénztár teljesítményét. Fontos megjegyezni, hogy az összeférhetetlenségi szabály miatt a letétkezelő bank és a nyugdíjpénztár nem tartozhat azonos tulajdonosi csoporthoz. Mindez azt jelenti, hogy a nyugdíjpénztári tagok megtakarításai a nyugdíjpénztár, letétkezelő bank és vagyonkezelő háromszögben a PSZÁF felügyelete alatt ma a legnagyobb biztonságban vannak.

A nyugdíjpénztárak jobb teljesítményét az elmúlt években több kormányzati intézkedéssel is támogatták, így többek között az egyéves helyett ötévesre módosult a teljesítmény-értékelés időszaka, illetve bevezették a választható portfoliós rendszert. Mindezeknek köszönhetően – a meglátásom szerint – az elkövetkező évtizedekben a nyugdíjpénztárak rendre túl fogják teljesíteni az inflációs mutatót, az állampapír hozamokat és a BUX indexet.

Valós indokok hiányában

Egy pénztártag számláján ma átlagosan egymillió forint van, ami igen jelentős összeg az átlagkeresethez képest. Ennek a megtakarításnak a gyarapodása ma már szemmel követhető napi szinten is a pénztári tagok számára a tavaly bevezetett egységalapú elszámolási rendszerrel, ráadásul a megtakarítás tőkegarantált és tovább is örökíthető, ezért az egész második pillér átlátható és kiszámítható.

Ma nagyon sokan szeretik ebben az országban a miniszterelnököt, de még nála is jobban a saját pénzüket. Eddig sokan nem foglalkoztak ezzel a témával, nem tudtak túl sokat a nyugdíjpénztári rendszerről, de a tájékozatlanság nem fog sokáig tartani. Október elejéig például senkit sem érdekelt az alumínium-, meg a timföldgyártás, aztán megtörtént a szörnyü tragédia és nemzeti ügy lett a bauxit-feldolgozás, ma már az egész ország rendelkezik valamiféle ismerettel vagy véleménnyel ezzel a témával kapcsolatban. Éppen ezért meggyőző és racionális érvek  kormányzati kommunikációjának hiányában az idő a nyugdíjpénztáraknak dolgozik, mivel a szakmai indokok egyértelmüen a maradás mellett szólnak.

A 2011-es költségvetési törvény tervezete világosan fogalmaz: a munkavállalók járulékbefizetése nem a jövőbeni nyugdíjakra, hanem a jövő évi költségvetési hiány fedezésére kell. A majdani nyugdíjkifizetések garanciáját illetően pedig ma senkinek sincs ráhatása arra, hogy 10-20-30 év múlva milyen lesz a költségvetés helyzete és a majdani kormány nyugdíjpolitikája, egyszóval akkor milyen nyugdíjban részesülünk majd.

Ráadásul költségvetési gondjaink mellett súlyos demográfia problémákkal küszködünk már ma is, trendforduló pedig nem látszik. A felosztó-kirovó rendszerben egyre kevesebb aktív embernek egyre több nyugdíjkifizetéshez kell járulékot befizetnie. Ez komoly hiányt okoz minden évben a társadalombiztosítási alapnak. Pontosan ezért, ennek a problémának a kezelésére találták ki megoldásként 1997-ben a második pillért. Ezért m?ködik hasonlóan a nyugdíjrendszer Szlovákiában, meg Lengyelországban és ezért fogja Csehország is bevezetni jövőre a magán-nyugdíjpénztári modellt.

Mi van a társadalmi igazságossággal?

Az eddigi kormányok mind a társadalmi igazságosság nevében léptek hatalomra, de aztán hamar kiderült: csak az igazságtalanság konzerválására futotta erejükből. Sajnos a magán-nyugdíjpénztári rendszer államosításának terve szintén felvet egy jelentős társadalmi igazságtalanságot. Ugyanis kik is a magán-nyugdíjpénztári tagok?

Mi bérből és fizetésből élők, akik szja-t fizetünk, akiknek így a fizetésük 8 százalékát a munkáltatók járulék formájában kötelező alapon havonta átutalják a magán-nyugdíjpénztárai számláinkra. Ezzel szemben sajnos az aktívak többsége, továbbra is elkerüli az szja rendszert, mert vagy minimálbéren van, vagy mert a fekete és a szürkegazdaságban keresi a megélhetését. A demográfiai problémán és a húsz évnyi helytelen gazdaságpolitikán túl, a nem-adózó honfitársaink miatt állandósult a hiány a társadalombiztosítási alapokban és így a költségvetésben, amit az óriási adókon keresztül folyamatosan a bérből és fizetésből élők, tehát a közel hárommillió pénztártag finanszíroz.

A magán-nyugdíjpénztáraknál elhelyezett megtakarításaink államosítása azt jelentené, hogy potyautasok helyett megint csak ezt a réteget terhelnék meg. Vagyis elvennék a bérből és fizetésből élők nyugdíjaskori megtakarításait. Mindezt azért, hogy egy olyan rendszert finanszírozzanak, amely továbbra is lehetővé teszi: munkavégzés és közterhek viselése nélkül bárki fogyasztója lehessen a közjavaknak és a közszolgáltatásoknak a honvédelemtől, a közvilágításon át az egészségügyig. Ahol az emberek későn állhatnak munkába, viszont annál korábban mehetnek nyugdíjba (kirívó példa erre rokkantnyugdíjasok magas létszáma és a fegyveres testületekben szolgálók indokolatlanul korai nyugdíjazása) és a többség által nagyhangon követelt nemzeti kockázatközösségre, meg szolidaritásra alapozott egészségügy, valamint az állami nyugdíjrendszer finanszírozásához mindösszesen a teljes lakosság negyede járul hozzá járulékbefizetéseivel.

Nemzeti stratégiai szempontok

A szocializmus 42 évének köszönhet?en elveszítettük az önálló magyar vállalati szektorunkat és a világhírnévre szert tevő magyar gyáralapító, ipartelepítő dinasztiáinkat. Ez a degenerált rendszer a lehetőséget is elvágta attól, hogy a szintén erőforrásokban szegény, kisméretü Svájc vagy Ausztria pályájára álljunk, ahol a tőzsdén keresztül olyan önálló világhírü vállalatbirodalmak nőttek naggyá, mint az UBS, a Credit Suisse, a Nestlé, a Novartis, az Erste, a Wienerberger, az Uniqa vagy a RedBull. Mindennek köszönhetően, kevés kivételtől eltekintve mára szinte alig maradt vállalat, melynek legfontosabb döntéseit itt Magyarországon, magyar menedzsment hozná meg. Ez a folyamat sajnos még mindig nem ért a végére. A hazai gazdaság növekedése egyre kiszolgáltatottabb, mert szite teljes egészében a külföldi tulajdonosok piaci magatartásától függ, miközben gyakorlatilag lemondtunk arról, hogy a mi vállalati szektorunk vásároljon fel más társaságokat a világ egyik leggyorsabban növekvő térségében. Üdítő kivétel azért szerencsére még maradt emlékeztetőnek, de nem sok. Ilyenek a tőzsdénken keresztül privatizált és ennek köszönhetően magyar menedzsment irányítása alatt maradó, helyi központtal müködő nemzeti büszkeségeink: a Mol, az OTP Bank és a Richter Gedeon. Ezek a társaságok egészen másképpen állnak a hazai gazdaság növekedéséhez, valamint a kutatás-fejlesztés, az oktatás, a kultúra és a sport támogatásához, mint külföldi társaik. A vállalati központok azonban egyéb anyagi többlet-hozzájárulást is jelentenek egy ország gazdaságának, hiszen például a cég leányvállalatainál megtermelt profit is legtöbbször a központba érkezik.

Éppen ezért nemzetgazdasági érdek, hogy szülessenek új erős, hazai központtal és magyar irányítással rendelkező vállalatok! Ezek viszont csak tőzsdei megmérettetésen keresztül alakulhatnak ki, amihez kezdetben a keresletet és forgalmat szinte kizárólag a hazai magán- és önkéntes nyugdíjpénztárak tudják biztosítani. Mivel ők azok, amelyek a kis és közepes magyar cégek részvényeit vásárolják a tőzsdén. (Igaz, ugyanakkor, hogy az elmúlt években ez nem a kívánatos mértékben volt jellemző: magam nemcsak a nyugdíjpolitikát kritizáltam már évekkel ezelőtt, de már 2005-ben nyugdíjpénztárak passzív befektetési politikáját is, a pénztárak kimaradtak a 2008-ig tartó hétéves tőzsdei emelkedésből. Éppen ezért javasoltam 2005-ben az akkori miniszterelnöknek a nyugdíjelőtakarékossági számla bevezetését, a pénztárak hosszabb távú teljesítményértékelését és a kötelező részvénytartás mértékének 40 százalékos szintre emelését.)

A fentiekből következik: az az ország, ahol a politikai elit hátat fordít a tőzsdének, az lemond arról, hogy bárminemü jelentős, befolyásoló szerepet tölthessen be földrajzi környezetének gazdasági és pénzügyi világában. Ha nincs tőkepiac, akkor limitált az esély arra, hogy a közepes hazai feltörekvő vállalatok tőkét vonjanak be. Akkor pedig esély sem marad arra, hogy új nagyvállalati központok alakuljanak ki a jövőben Magyarországon.

Mi lesz a tőkepiacunkkal?

Ma szinte a teljes pénzügyi rendszerünk külföldi kézben van. A nemzetközi konszolidációs láznak és a költséghatékonyság egyre komolyabb szerepének köszönhetően az euró bevezetéséhez közeledve egyre könnyebb lesz a pénzintézeteink tulajdonosainak felszámolni itteni befektetési szolgáltatásait (kereskedés, vagyonkezelés és letétkezelés) és azt beolvasztani a hagyományos pénzügyi központokban müködő egységeikbe – amennyiben a magyar tőkepiac nem lesz képes itthon megfelelő méretet és dinamizmust mutatni.

Ez pedig annak fényében lesz különösen fájdalmas, hogy a hazai vagyonkezelők szinte törvényszerüen felülsúlyozzák portfólióikban a magyar részvényeket az ország világgazdasági súlyához és kockázatához képest. Ennek megfelelően ma még 85-15 százalék körül mozog a hazai-külföldi befektetések aránya. Ha a hazai lakosság, pénzügyi megtakarításainak sorsáról a nemzetközi pénzügyi központokban döntenek majd, akkor nagy valószínüséggel egyre kevésbé vásárolnak magyar értékpapírokat, mint mondjuk kínai, orosz vagy indiai részvényeket. Ráadásul csakis a hazai intézményi befektetők azok, amelyek a magyar kis és közepes cégek részvényei iránt érdeklődnek. Ha ők eltünnek, a feltörekvő magyar vállalatok tőkebevonó lehetősége jelentősen meggyengül.

A tőzsdei kereskedés és az értékpapír-piaci szakma eltünése, valamint a nemzeti megtakarításaink külföldre vándorlása még egy másik problémát is felvet, amelynek már közvetlen költségvetési kihatása is van. A megtakarítási szolgáltatók ugyanis GDP-t növelő hozzáadott terméket képeznek a megtakarítások összegyüjtésén és adminisztrációján, valamint a befektetések tényleges elvégzésén keresztül. Ha a tőkepiacunk ténylegesen elolvad, akkor ez az utóbbi tevékenység is a hagyományos pénzügyi központokba kerül, ami azt jelenti: a hazai lakosság által a befektetési szolgáltatásokért eddig itthon megfizetett több 10 milliárd forintnyi jutalék Európa más országaiban járul majd hozzá a gazdasági növekedéshez. És akkor csak az ügynöki közvetítői funkciók, mint “pénzfelvevő automaták” maradnának a hazai pénzügyi szektor hatáskörében. A magyar lakosság a hazai pénzügyi szakma hiányában pedig még a mainál is sokkal inkább védtelenebbé válik a befektetései biztonságát tekintve.

Forrás: index, 2010.11.24. 10:28 – Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értékt?zsde volt elnöke