Évvége van. Olyan bónuszokkal jöttek elő a pénzintézetek, mint még soha.

Most 10%, 11% vagy akár 13%, évente konstrukciótól függően.

És ez csak a bónusz! Már ez is a bankbetét másfél-kétszerese! Ezek Önnek akár milliós nagyságrendet jelenthetnek. Aztán az elérhető hozamokról még nem is beszéltünk.

Ráadásul nem kell bankról bankra járnia, mert ugye a banki akciós kamatok általában csak „friss pénz” után járnak. Sokak szerint, eljött a 2008-as válsághoz hasonló időszak. Látszólag, igaz. A tőzsdék mindenhol esnek. Mindenki panaszkodik. Minden drágul. Stb., stb…  Ez is igaz.

Mégis mi van most a világban? A termelés dübörög, a fogyasztás megfelelő szinten van, sőt, növekszik. A világ három év alatt megfelelően átrendeződött, akinek tönkre kellett mennie, az tönkre ment, vagy az erősek felvásárolták. A cég racionalizálták működésüket, és az gazdaságosabbá vált.

A bankszektort az államok megmentették és mentik ma is folyamatosan. Az adósságállomány jórésze állami kezekbe került. A gazdaságok növekedése mégsem a vártnak megfelelő ütemben folyik. Bizonyos államokat pénzügyi szempontból a minősítő szervezetek visszaminősítettek. A kialakult hangulat a világot teljesen alulértékelté tette, mindez szinte tőzsdepánikhoz vezetett. Mégis befektetési szempontból beszálló ablak alakult ki, és ez a helyzet még most is tart. Bár a „hullámvasút” már rohamléptekkel elindult újra fölfelé.

Egy hosszú távú befektetés szempontjából a helyzet tökéletes! Most kell a meglévő értékpapír alapú befektetéseket, megtakarításokat még tölteni! Vagy éppenséggel elindulni vele!

Emlékeztetőül Andre Kosztolany (nagy magyar tőzsdeguru) szavai: „Amikor mindenki ideges, akkor Te légy nyugodt! Amikor mindenki nyugodt, kezdj el idegeskedni!”

Cégek is igénybe vehetik! Költségként elszámolható! (Vagyis csökkenti az adózás előtti eredmény!)

Miután nem vagyontárgynak minősül,

• nem zárolható, nem végrehajtható,
• nem inkasszálható,
• peres eljárásba nem vonható.

Több a múltban nagyon jól teljesítő befektetési alap áll a konstrukció mögött.

Van persze „fekete leves” is, hiszen túl sok lenne a jóból. A konstrukció kampány jellegű, vagyis csak december végéig érhető el!

Számoljon egy kicsit! Ki ad Önnek milliókat ajándékba?

Ráadásul akár a 7. év első napján kamatadómentesen juthat hozzá.

Jó ideje dolgozom ebben a szakmában, de ilyen konstrukciókkal meg nem találkoztam. Érdekli? Jelentkezzen most! http://dusikandrea.hu/szemelyes-konzultacio-2/

Szeretettel várom:

Dusik Andrea
www.dusikandrea.hu

da@dusikandrea.hu

Ha baráti, ismerettségi körében vannak olyanok, akik számára ez az információ hasznos lehet, biztosan hálásak lesznek Önnek, ha felhívja a figyelmüket rá. Előre is köszönik Önnek.

Tisztelt érdeklődő ügyfelünk!

A következőkben rövid tájékoztatást kívánunk nyújtani a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK Tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) alapján az adóhatóság által kiadott igazolásokról az igazolás kiadását kérő és a kiadott igazolást felhasználó ügyfelek részére. Az irányelv végső célja az, hogy lehetővé tegye az egyik államban kamat formájában megjelenő, de egy másik tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó magánszemély részére történő kifizetéseknek az utóbbi tagállam törvényeinek megfelelő tényleges adóztatását. Az Irányelv által szabályozott kamatkifizetésekre vonatkozó automatikus információ csere lehetővé teszi e kamatoknak a haszonhúzó illetősége szerinti tagállamban történő adóztatását.

Cikk megtekintése…

Ha a nyugdíjpénztári rendszerünk eltűnik, akkor a feltörekvő magyar vállalatok tőkebevonó lehetősége drasztikusan beszűkül. Éppen ezért fontos felismerni, hogy a hazai lakosság a magán-nyugdíjpénztári megtakarításain keresztül a Budapesti Értéktőzsdén nem kaszinózik, hanem magyar munkahelyeket teremtő magyar vállalati szektor fejlődését, növekedését finanszírozza és olyan magyar sikerekben szerez tulajdonrészt, mint a CIG Pannonia Biztosító, a Danubius Hotel, a Rába, a Synergon, az RFV vagy a Zwack Unicum.

A hidegháború kezdetével megkezdődött a harmadik világháború, ami hasonlóan az előzőekhez, gyarmatosításról, birodalomépítésről, vagyis a szűkös erőforrásokért való küzdelemről szól – csak ezt a rendszerváltást követően már nem reguláris hadseregekkel vívják, hanem a vállalati szektor akvizícióin keresztül. Ebben a megállíthatatlan világfolyamatban azok lesznek a legfőbb győztesek, akik a legnagyobb és legerősebb vállalati flottával rendelkeznek.

Mi a közös a legsikeresebb országokban? Mindegyiküknek virágzó tőkepiacuk és egyre izmosodó tőzsdéjük van. A tőzsde ugyanis ebben a háborúban a “fegyvergyár”, ahol a vállalatok gyorsított ütemben juthatnak el arra a méretre, ami szükséges a nemzetközi terjeszkedéshez.

A tőzsde a lakosság megtakarításának és a vállalatok növekedését biztosító tőkeigénynek a koncentrált találkozási pontja, ahol a megtakarító befektetővé válik azáltal, hogy részvény formájában tulajdonrészt vásárol az adott vállalatban. Minél több megtakarító, minél jelentősebb részvényigénnyel és minél több vállalat minél nagyobb részvénykínálattal jelenik meg a tőzsdén, annál hatékonyabban müködő „fegyvergyárról” beszélhetünk. Ezért a tőzsde nemcsak kereskedési hely, de az adott ország gazdasági erejének és a gazdaságát jellemző transzparenciának a fokmérője is egyben.

Mindezekből pedig az következik, hogy nemzetgazdasági érdek és a mindenkori magyar kormány kötelessége megerősíteni a Budapesti Értéktőzsdét (BÉT). A hazai tőkepiac megerősödéséhez a kormány úgy tud hozzájárulni, ha a nemzeti tőzsdének stratégiai szerepet biztosít gazdaságpolitikájában. Ez pedig ott kezdődik, hogy érintetlenül hagyja a magán-nyugdíjpénztári rendszert, valamint az ott eddig felhalmozott megtakarításokat, támogatja az öngondoskodást és tovább ösztönzi az önkéntes nyugdíjpénztárakba, a nyugdíj-előtakarékossági számlákra történő lakossági megtakarítást. (Ezért is emeltem fel mások mellett a szavam tavaly a Bajnai-kormány tervezett intézkedése ellen, amikor a munkavállalói önkéntes nyugdíjpénztári befizetések megadóztatását tervezték. Ez gyakorlatilag ennek a pillérnek a megszünéséhez vezetett volna.)

A nyugdíjjárulékok biztonságban

A kormány egyelőre semmilyen valós érvet nem volt képes kommunikálni arra vonatkozóan, hogy miért érdemes bárkinek is átlépni az állami nyugdíjrendszerbe vagy mi is a valós oka a második pillér megcélzott felszámolásának.

Teljes mértékben egyetértettem a kormány azon kezdeményezésével, hogy az EU-s elszámolások során a magánnyugdíj-befizetések miatti hiányt ne kelljen beszámítani a költségvetési deficitbe. Véleményem szerint Brüsszel nagyot hibázott, amikor ezt a javaslatot lesöpörte az asztalról. Ez azonban nem ad elégséges magyarázatot arra, hogy a nyugdíjjárulékok átutalásának felfüggesztésén túl miért van szükség a teljes magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolására az államháztartás költségvetési deficitért elsődlegesen felelős alrendszereinek megreformálása helyett.

A fizetésünkből havonta 8 százalékot automatikusan levonnak, ez a munkáltatótól az APEH-en keresztül jut el az adott magán-nyugdíjpénztárnál vezetett számlánkra, amit valójában a pénztár által megpályáztatott és megbízott kereskedelmi, vagyis letétkezelő bank vezet.

Az átutalt járulékok értékében a nyugdíjpénztár által megpályáztatott és megbízott vagyonkezelő értékpapírokat vesz a tőzsdén. A megvásárolt befektetési alap, részvény vagy állampapír a vagyonkezelőtől azonnal a letétkezelő bankhoz kerül. A letétkezelő bank ellenőrzi, hogy a vagyonkezelő az értékpapír-vásárlás során betartotta-e a nyugdíjpénztár befektetési politikáját és a vonatkozó jogszabályokat. Amennyiben igen, úgy a beérkezett értékpapírt jóváírja a nyugdíjpénztár számláján és kifizeti a vagyonkezelőnek azok ellenértékét. Ha a letétkezelő bármi olyat észlel, ami szerinte szabályba ütköző vagy a nyugdíjpénztári tagoknak hátrányt jelenthet, akkor a bank visszatartja az ügylet elszámolását és értesíti a PSZÁF-ot. Ráadásul a letétkezelő bankok napi szinten kiszámolják a pénztári számlák nettó eszközértékét, amit azért vezettek be, hogy a tagok összehasonlíthassák napi szinten a 18 magán-nyugdíjpénztár teljesítményét. Fontos megjegyezni, hogy az összeférhetetlenségi szabály miatt a letétkezelő bank és a nyugdíjpénztár nem tartozhat azonos tulajdonosi csoporthoz. Mindez azt jelenti, hogy a nyugdíjpénztári tagok megtakarításai a nyugdíjpénztár, letétkezelő bank és vagyonkezelő háromszögben a PSZÁF felügyelete alatt ma a legnagyobb biztonságban vannak.

A nyugdíjpénztárak jobb teljesítményét az elmúlt években több kormányzati intézkedéssel is támogatták, így többek között az egyéves helyett ötévesre módosult a teljesítmény-értékelés időszaka, illetve bevezették a választható portfoliós rendszert. Mindezeknek köszönhetően – a meglátásom szerint – az elkövetkező évtizedekben a nyugdíjpénztárak rendre túl fogják teljesíteni az inflációs mutatót, az állampapír hozamokat és a BUX indexet.

Valós indokok hiányában

Egy pénztártag számláján ma átlagosan egymillió forint van, ami igen jelentős összeg az átlagkeresethez képest. Ennek a megtakarításnak a gyarapodása ma már szemmel követhető napi szinten is a pénztári tagok számára a tavaly bevezetett egységalapú elszámolási rendszerrel, ráadásul a megtakarítás tőkegarantált és tovább is örökíthető, ezért az egész második pillér átlátható és kiszámítható.

Ma nagyon sokan szeretik ebben az országban a miniszterelnököt, de még nála is jobban a saját pénzüket. Eddig sokan nem foglalkoztak ezzel a témával, nem tudtak túl sokat a nyugdíjpénztári rendszerről, de a tájékozatlanság nem fog sokáig tartani. Október elejéig például senkit sem érdekelt az alumínium-, meg a timföldgyártás, aztán megtörtént a szörnyü tragédia és nemzeti ügy lett a bauxit-feldolgozás, ma már az egész ország rendelkezik valamiféle ismerettel vagy véleménnyel ezzel a témával kapcsolatban. Éppen ezért meggyőző és racionális érvek  kormányzati kommunikációjának hiányában az idő a nyugdíjpénztáraknak dolgozik, mivel a szakmai indokok egyértelmüen a maradás mellett szólnak.

A 2011-es költségvetési törvény tervezete világosan fogalmaz: a munkavállalók járulékbefizetése nem a jövőbeni nyugdíjakra, hanem a jövő évi költségvetési hiány fedezésére kell. A majdani nyugdíjkifizetések garanciáját illetően pedig ma senkinek sincs ráhatása arra, hogy 10-20-30 év múlva milyen lesz a költségvetés helyzete és a majdani kormány nyugdíjpolitikája, egyszóval akkor milyen nyugdíjban részesülünk majd.

Ráadásul költségvetési gondjaink mellett súlyos demográfia problémákkal küszködünk már ma is, trendforduló pedig nem látszik. A felosztó-kirovó rendszerben egyre kevesebb aktív embernek egyre több nyugdíjkifizetéshez kell járulékot befizetnie. Ez komoly hiányt okoz minden évben a társadalombiztosítási alapnak. Pontosan ezért, ennek a problémának a kezelésére találták ki megoldásként 1997-ben a második pillért. Ezért m?ködik hasonlóan a nyugdíjrendszer Szlovákiában, meg Lengyelországban és ezért fogja Csehország is bevezetni jövőre a magán-nyugdíjpénztári modellt.

Mi van a társadalmi igazságossággal?

Az eddigi kormányok mind a társadalmi igazságosság nevében léptek hatalomra, de aztán hamar kiderült: csak az igazságtalanság konzerválására futotta erejükből. Sajnos a magán-nyugdíjpénztári rendszer államosításának terve szintén felvet egy jelentős társadalmi igazságtalanságot. Ugyanis kik is a magán-nyugdíjpénztári tagok?

Mi bérből és fizetésből élők, akik szja-t fizetünk, akiknek így a fizetésük 8 százalékát a munkáltatók járulék formájában kötelező alapon havonta átutalják a magán-nyugdíjpénztárai számláinkra. Ezzel szemben sajnos az aktívak többsége, továbbra is elkerüli az szja rendszert, mert vagy minimálbéren van, vagy mert a fekete és a szürkegazdaságban keresi a megélhetését. A demográfiai problémán és a húsz évnyi helytelen gazdaságpolitikán túl, a nem-adózó honfitársaink miatt állandósult a hiány a társadalombiztosítási alapokban és így a költségvetésben, amit az óriási adókon keresztül folyamatosan a bérből és fizetésből élők, tehát a közel hárommillió pénztártag finanszíroz.

A magán-nyugdíjpénztáraknál elhelyezett megtakarításaink államosítása azt jelentené, hogy potyautasok helyett megint csak ezt a réteget terhelnék meg. Vagyis elvennék a bérből és fizetésből élők nyugdíjaskori megtakarításait. Mindezt azért, hogy egy olyan rendszert finanszírozzanak, amely továbbra is lehetővé teszi: munkavégzés és közterhek viselése nélkül bárki fogyasztója lehessen a közjavaknak és a közszolgáltatásoknak a honvédelemtől, a közvilágításon át az egészségügyig. Ahol az emberek későn állhatnak munkába, viszont annál korábban mehetnek nyugdíjba (kirívó példa erre rokkantnyugdíjasok magas létszáma és a fegyveres testületekben szolgálók indokolatlanul korai nyugdíjazása) és a többség által nagyhangon követelt nemzeti kockázatközösségre, meg szolidaritásra alapozott egészségügy, valamint az állami nyugdíjrendszer finanszírozásához mindösszesen a teljes lakosság negyede járul hozzá járulékbefizetéseivel.

Nemzeti stratégiai szempontok

A szocializmus 42 évének köszönhet?en elveszítettük az önálló magyar vállalati szektorunkat és a világhírnévre szert tevő magyar gyáralapító, ipartelepítő dinasztiáinkat. Ez a degenerált rendszer a lehetőséget is elvágta attól, hogy a szintén erőforrásokban szegény, kisméretü Svájc vagy Ausztria pályájára álljunk, ahol a tőzsdén keresztül olyan önálló világhírü vállalatbirodalmak nőttek naggyá, mint az UBS, a Credit Suisse, a Nestlé, a Novartis, az Erste, a Wienerberger, az Uniqa vagy a RedBull. Mindennek köszönhetően, kevés kivételtől eltekintve mára szinte alig maradt vállalat, melynek legfontosabb döntéseit itt Magyarországon, magyar menedzsment hozná meg. Ez a folyamat sajnos még mindig nem ért a végére. A hazai gazdaság növekedése egyre kiszolgáltatottabb, mert szite teljes egészében a külföldi tulajdonosok piaci magatartásától függ, miközben gyakorlatilag lemondtunk arról, hogy a mi vállalati szektorunk vásároljon fel más társaságokat a világ egyik leggyorsabban növekvő térségében. Üdítő kivétel azért szerencsére még maradt emlékeztetőnek, de nem sok. Ilyenek a tőzsdénken keresztül privatizált és ennek köszönhetően magyar menedzsment irányítása alatt maradó, helyi központtal müködő nemzeti büszkeségeink: a Mol, az OTP Bank és a Richter Gedeon. Ezek a társaságok egészen másképpen állnak a hazai gazdaság növekedéséhez, valamint a kutatás-fejlesztés, az oktatás, a kultúra és a sport támogatásához, mint külföldi társaik. A vállalati központok azonban egyéb anyagi többlet-hozzájárulást is jelentenek egy ország gazdaságának, hiszen például a cég leányvállalatainál megtermelt profit is legtöbbször a központba érkezik.

Éppen ezért nemzetgazdasági érdek, hogy szülessenek új erős, hazai központtal és magyar irányítással rendelkező vállalatok! Ezek viszont csak tőzsdei megmérettetésen keresztül alakulhatnak ki, amihez kezdetben a keresletet és forgalmat szinte kizárólag a hazai magán- és önkéntes nyugdíjpénztárak tudják biztosítani. Mivel ők azok, amelyek a kis és közepes magyar cégek részvényeit vásárolják a tőzsdén. (Igaz, ugyanakkor, hogy az elmúlt években ez nem a kívánatos mértékben volt jellemző: magam nemcsak a nyugdíjpolitikát kritizáltam már évekkel ezelőtt, de már 2005-ben nyugdíjpénztárak passzív befektetési politikáját is, a pénztárak kimaradtak a 2008-ig tartó hétéves tőzsdei emelkedésből. Éppen ezért javasoltam 2005-ben az akkori miniszterelnöknek a nyugdíjelőtakarékossági számla bevezetését, a pénztárak hosszabb távú teljesítményértékelését és a kötelező részvénytartás mértékének 40 százalékos szintre emelését.)

A fentiekből következik: az az ország, ahol a politikai elit hátat fordít a tőzsdének, az lemond arról, hogy bárminemü jelentős, befolyásoló szerepet tölthessen be földrajzi környezetének gazdasági és pénzügyi világában. Ha nincs tőkepiac, akkor limitált az esély arra, hogy a közepes hazai feltörekvő vállalatok tőkét vonjanak be. Akkor pedig esély sem marad arra, hogy új nagyvállalati központok alakuljanak ki a jövőben Magyarországon.

Mi lesz a tőkepiacunkkal?

Ma szinte a teljes pénzügyi rendszerünk külföldi kézben van. A nemzetközi konszolidációs láznak és a költséghatékonyság egyre komolyabb szerepének köszönhetően az euró bevezetéséhez közeledve egyre könnyebb lesz a pénzintézeteink tulajdonosainak felszámolni itteni befektetési szolgáltatásait (kereskedés, vagyonkezelés és letétkezelés) és azt beolvasztani a hagyományos pénzügyi központokban müködő egységeikbe – amennyiben a magyar tőkepiac nem lesz képes itthon megfelelő méretet és dinamizmust mutatni.

Ez pedig annak fényében lesz különösen fájdalmas, hogy a hazai vagyonkezelők szinte törvényszerüen felülsúlyozzák portfólióikban a magyar részvényeket az ország világgazdasági súlyához és kockázatához képest. Ennek megfelelően ma még 85-15 százalék körül mozog a hazai-külföldi befektetések aránya. Ha a hazai lakosság, pénzügyi megtakarításainak sorsáról a nemzetközi pénzügyi központokban döntenek majd, akkor nagy valószínüséggel egyre kevésbé vásárolnak magyar értékpapírokat, mint mondjuk kínai, orosz vagy indiai részvényeket. Ráadásul csakis a hazai intézményi befektetők azok, amelyek a magyar kis és közepes cégek részvényei iránt érdeklődnek. Ha ők eltünnek, a feltörekvő magyar vállalatok tőkebevonó lehetősége jelentősen meggyengül.

A tőzsdei kereskedés és az értékpapír-piaci szakma eltünése, valamint a nemzeti megtakarításaink külföldre vándorlása még egy másik problémát is felvet, amelynek már közvetlen költségvetési kihatása is van. A megtakarítási szolgáltatók ugyanis GDP-t növelő hozzáadott terméket képeznek a megtakarítások összegyüjtésén és adminisztrációján, valamint a befektetések tényleges elvégzésén keresztül. Ha a tőkepiacunk ténylegesen elolvad, akkor ez az utóbbi tevékenység is a hagyományos pénzügyi központokba kerül, ami azt jelenti: a hazai lakosság által a befektetési szolgáltatásokért eddig itthon megfizetett több 10 milliárd forintnyi jutalék Európa más országaiban járul majd hozzá a gazdasági növekedéshez. És akkor csak az ügynöki közvetítői funkciók, mint “pénzfelvevő automaták” maradnának a hazai pénzügyi szektor hatáskörében. A magyar lakosság a hazai pénzügyi szakma hiányában pedig még a mainál is sokkal inkább védtelenebbé válik a befektetései biztonságát tekintve.

Forrás: index, 2010.11.24. 10:28 – Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értékt?zsde volt elnöke

Mint pénzügyi tanácsadó azt tapasztaltam, hogy, az én ügyfeleim jelentös része nö, és számos tényezöre figyeltem fel, ami szinte csak a nökre jellemzö.

Amikor férfiakkal találkozom, –kevés kivétellel- majdnem mindig elhangzik az a mondat, hogy meg kell beszélnem a feleségemmel, párommal. Ellentétben: ha egy hölggyel találkozom, Ö már döntött!

Minthogy nem egyedi eset, arra enged következtetni, hogy a jövö biztonságát a Gondoskodó Nö hivatott megteremteni.

Milyen élethelyzetekben is lehet egy nö?

-Feleség és anya egy kétkeresös családban.

-Egyedülálló szülö.

-Föállású anya, vagy régies szóval, háztartásbeli.

-Egyedülálló, mai divatos szóval szingli.

Ráadásul mára megtört az a több száz éves társadalmi berendezkedés, amely a nöket elsösorban az otthonhoz, a gyermekneveléshez, a háztartás vezetéséhez és a ház körüli munkákhoz kötötte. Ezek a nöi szerepek gyökeresen átrendezödtek. Mi, nök egyre nagyobb számban választjuk a függetlenséget, az önállóságot, a szabadságot a munka, söt az ÉLET terén is. Karriert építünk, meg akarjuk valósítani önmagunkat, és számos esetben családfenntartók vagyunk.

Mindemellett csökken a halandóság, nö a várható élettartam, egyre egészségesebbek vagyunk.

Az új szerepekkel új feladatokat is magunkra vállaltunk, számos egyéb dolog mellett a pénzügyekben is.

És a legfontosabb pénzügyi feladat a saját töke és tökejövedelem megteremtése.

Hogy miért, arról itt olvashat:

Önálló nöi vagyon

Miért beszélünk nevesítve a nök pénzügyeiröl?

Egy dolog vitathatatlan: a nöknek új pénzügyi gondolkodásmódra és értékrendre van szükségük.

Képzelje el az életét 1 év múlva, 5 év múlva, 10 év múlva, 20 év múlva, …

Milyen kép él Önben a jövöröl? Mit szeretne elérni? Mit szeretne a sajátjának tudni, birtokolni? Tárgyat, tudást, érzelmet, családot, társas kapcsolatokat, állást, élményeket, embereket,…

Írjon le mindent!

Tudja, hogy ez a tervezés alapja?

A tervezés során a nöi életpálya modellek valamennyi változását figyelembe vesszük.

• Számolunk a hosszabb élettartammal,
• a nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idö jellemzö hiányával,
• az özvegyi élet kiadásainak alakulásával (a férj halálával ugyanis a családi költségek nem a felével csökkennek, hanem jellemzöen csupán 20-30 százalékkal),
• a gyermeknevelés, taníttatás költségeivel,
• az alacsonyabb keresetekkel, és így tovább.

Figyelembe vehetjük a házasságkötést, a gyerekszülést, egy esetleges válást, a nöi betegségeket.

A nagy utazás

Nem utazunk Indiába védöoltás nélkül.

Nem utazunk háborús övezetbe, egyáltalán nem.

Elutazna nagyon-nagyon meleg ruha, sátor, hálózsák nélkül az Északi sarkra?

Elutazna strandpapucs és fürdöruha nélkül egy tangerparti nyaralásra?

Nem, ugye? Mindenre alaposan felkészülünk.

Hova utazunk teljesen felkészületlenül?  A JÖVÖBE!

És a jövö MINDENKIRE egyformán rácsattan. Ám nem mindegy, hogy van-e párnánk, milyen puha, és mekkora! A jövöre föl kell és föl lehet készülni, anyagilag mindenképpen.

A vagyonteremtési stratégia lényege az, hogy hosszú távon, apránként teszi lehetövé a szükséges mértékü vagyon létrehozását a nök számára. Egy igazi nö mindig szeme elött tartja a végcélt (elég, ha gyermeke, gyermekei, családja fényképére néz), s ez mindig elegendö eröt ad neki.

Ráadásul:

A nök jobb befektetök

Az Egyesült Államokban számos nöi befektetési klub müködik, melyeknek 1985 óta a teljesítményét is mérik, és rendszeresen összehasonlítják a férfi-klubok eredményével.

Az azóta eltelt évek 70%-ában a nök értek el magasabb hozamokat. Hazánkban sajnos ilyen felmérések még nem készülnek. Használjuk ki ezt a képességünket is, itt a nagy alkalom és lehetöség.!

Elkalauzolom

Én a fenti társadalmi folyamatok pénzügyi oldalával foglalkozom Magyarország legnagyobb független pénzügyi tanácsadó holdingjában.

Üljünk le és megtervezem az Ön pénzügyeit az elkövetkezö 100 évre.

Az Ön jövöje a tét. Ráadásul a nyugdíj-problémák miatt létkérdés, hogy beszéljünk róla.

Ön szerint ki fog gondoskodni róla? ÖNRÖL?

(Hallott már pl. az Új-Zélandi Nyugdíj programról? Tudja mi a neve: KIWI!

Célzás? Üzenet? Ha nyugdíjas vagy, kipusztulsz. Merthogy a kiwi madár kipusztult.)

Ha a témában le szeretne ülni velem beszélgetni, nagy szeretettel várom.

Tudja, jobb egy fölösleges beszélgetés, mint egy kései:-)

Személyes konzultáció

• A NÖKNEK elengedhetetlenül szükséges önálló vagyonról (is) gondoskodniuk
• Befektetni, befektetövé válni nem a luxusról szól.
• Nagy tudatosság kell hozzá. A NYUGDÍJ miatt is.
• Ma már nem elég a pénzügyeket élni, meg is kell tervezni.

A száraz tényadatok, -melyekröl itt olvashat: Miért beszélünk nevesítve a nök pénzügyeiröl?-  megrendítö folyamatokat jövendölnek elöre: évekig esetleg évtizedekig tartó idöskori özvegységet, férfihiányt, rosszabb esetben teljes magányt, és ezeknek a lelki következményeit.

Mindezek a tények csak egy dolgot hangsúlyoznak: a saját magunkkal szembeni felelösségünket!

Ezek ijesztö adatok. És van még egy üzenete. Egy egészen emberi. (Természetesen ez az én magánvéleményem.)

Egyedül nem jó élni. Közhelyszámba megy az a kijelentés, hogy minden igazán sikeres férfi mögött áll egy erös nö.

Ez így igaz. És hogy mi ez az erö? A szeretet. Ilyen egyszerü. Ha egy férfi érzi a szeretetet, törödést, akkor bármire képes. Ön is tapasztalta már?

Gondoljon például Napóleonra. Amíg elsö felesége, Josephine ihlette öt, addig ellenállhatatlan és legyözhetetlen volt. Amikor aztán a „józan eszére” hallgatva félreállította Josephine-t, megkezdödött a hanyatlása, és az út végén vereség és Szent Ilona várta.

Nos, nötársaim kaptunk egy új feladatot. A férfiak sorsa a mi kezünkben is van.

Látva a statisztikákat, és megnézve a saját életünket:

Ha megtaláltuk életünk párját, és élhetö vele az élet, ráadásul közösen nevelünkgyermekeket, akkor érdemes elgondolkodni, hogy egy kapcsolati kátyú esetén azonnal a válásra, különköltözésre kell-e gondolnunk és a független életet, az egyedüllétet választanunk, vagy hasznos lehet mindkét félnek magába néznie.

Érdemes megfontolni, hogy adunk-kapunk-e elég dicséretet, szeretetet, méltányoljuk-e egymás teljesítményét, munkáját, tetteit, tanácsait, gondolatait, értékeljük és élvezzük-e párunk jó tulajdonságait (mindenkinek van legalább egy ilyen!), vagy többnyire a rosszak miatt ostorozzuk?

Ha jobban meggondolom ennyi lehet a jó és tartós házasság titka is. Mi több: a házasságban élö férfiak egészségesebbek és tovább élnek! Vigyázzunk hát a férfiakra!

És kitéröként egy igaz történet, hogy mit tesz egy aprócska dicséret:

A lányom 10 éves korában történt az eset. A szobája idönként egy bombatámadás utáni állapotra emlékeztet.

Sokat veszekedtem vele emiatt – az elhangzott mondatokat nem idézem, szerintem Önnel is történt már hasonló eset, és el tudja képzelni.

Egyszercsak beugrott egy gondolat, és egy este a szidalmazás helyett megdicsértem, amiért nagyobb a rend a szobájában, mint elözö nap volt.

Nos, képzelheti hogy nézett rám. Az arcára az volt írva: anya megháborodott!

Én mindezzel nem törödtem.

Másnap megismételtem a mondatomat. A reakció ugyanaz volt.

És harmadnap is megismételtem, a dicséretemet.

És tudja mi történt ekkor?

A harmadik –látszólag alaptalan- dicséret után a csemetém olyan ragyogó rendet és tisztaságot varázsolt a szobájában még aznap este, hogy én magam is elámultam a hatáson.

Összehajtogatta és a szekrénybe rakta a tiszta ruháit, – még a polcokat is fölcimkézte, hogy hol, mi található, a szennyest kivitte a mosógép mellé. Katonás rendbe rakta a könyveit, társasjátékait. Letörölgette a port és fölporszívózott.

Természetesen a valódi dicséretet is megkapta.

Ettöl az idöponttól kezdve használom ezt a „dicséret és nagyrabecsülés terápiát”.

Tapasztalatom szerint remekül müködik az élet minden területén.

Ám miröl is beszélünk? A nök saját pénzügyi programjáról

A fenti kis kitérö után, visszatérve eredeti témámhoz, szerintem Ön is tudja, hogy ebben a társadalomban a nök szerepe és helye tökéletesen megváltozott.

Van erröl egy kedves, ám nagyon is jellemzö vicc - a nöi szerepekröl:

Egy asszony munkát keres és elmegy a munkaközvetítö hivatalba.

Ott kitöltenek egy személyi lapot. A hivatalnok megkérdezi: Mi a foglalkozása?

Ápolónö, telefonos, szakács, közgazdász, vasalónö, kéjnö, varrónö, mosónö, állatgondozó, kisdednevelö, anyagbeszerzö a specialitásom.

-          Mindezt nem lehet beírni a rovatba. –feleli a hivatalnok.

-          Akkor írja röviden: családanya.”

Mint ez a vicc is utal rá, számos felelösségteljes életfeladatunk van:

- CSALÁDOT, otthont kell teremtenünk,

- fel kell nevelnünk gyermekeinket, el kell indítanunk öket az életbe piacképes tudással,

(de gondoljunk akár egy évkezdésre az iskolában, a nyári szünidöre, vagy a nyelvtanulásra, tandíjra,

lakhatásra, sportra, egy esküvöre)

- gondoskodnunk kell idös szüleinkröl, nagyszüleinkröl,

- gondoskodnunk kell magunkról.

(Pl. ha történik valakivel valami, az az egész családra kihat.

Vagy ha nyugdíjba megyünk: nem lenne jobb együtt?)

Ezekhez pénzre van szükségünk.

Ezeket az összegeket egy adott pillanatban valakinek, valamiböl ki kell fizetnie!

Ön szerint ki fog a zsebébe nyúlni? Ön kire számít, számíthat?

Erkölcsi kötelességeink vannak, amit teljesítenünk kell. Kik a legfontosabbak?

1. Tölem anyagilag függö szeretteim. (Családunk, gyermekeink)

2. Idös, beteg, rokkant embertársaink.

– ÖNMAGA a jövöben. (Jövöbeni Önmagunk!)

Megteheti-e hogy nem gondol rájuk?

NEM!!!

Különben kiszolgáltatja sorsnak azokat, akiket a legjobban szeret, akik a legfontosabbak Önnek.

Egy biztos:

Nöként Önnek saját pénzügyi programot kell összeállítania! És mindenképpen meg kell valósítania!

Vagy egy társsal, vagy önállóan.

Tartsa szem elött: amit egy nö igazán akar, azt mindig el is éri. Amit igazán birtokolni szeretne, azt meg is szerzi.

Korunkban ez csak annyit változott, hogy ezen az „akarom-listán” az elsö helyre a nö?knek a saját vagyon megteremtését kell tenniük.

Beszélgessünk róla, hogy Ön hogyan lesz gazdag, anyagilag független NÖ!

Személyes konzultáció

Miröl van szó? A CIG Pannónia hamarosan (értsd pár hónapon belül) tözsdére kerül. A Részvény Kibocsátási Allokációs Elsöbbségi Programban az érintett magánszemélyek a kibocsátás elött jegyezve a kibocsátási áron vehetnek a részvényekböl, az éves díjnak megfelelö értékben.

Arra kérem, gondolja át még egyszer a nyugdíját – a korai nyugdíját, arra az Ön saját valós megoldását, illetve a pénz árát, amikor kiveszi a cégéböl. Amennyiben ezek olyan kérdések, amelyekre Ön még nem találta meg a megfelelö megoldást, itt a remek alkalom.

Részletes tájékoztatók itt:

Allokációs Tájékoztató – Signum

Allokációs Tájékoztató – Pannónia

Ajánlott kapcsolódó írások:

Nyugdíjszámítás – nagyon kemény

Az adótervezés most kezd?dik …

Nyugdíj

Signum

Beszéljük meg! Jelentkezzen most!

De akkor a … befektetési alap a második.

Minden alkalommal, amikor zöttyennek a világ értékpapír piacai, kemény kritikát szoktam kapni: hogyan ajánlhatom a családoknak jó lelkiismerettel az ilyen típusú befektetéseket, amikor most is elúszott egyik napról a másikra a tartalék pénzük 10, 20, vagy még nagyobb százaléka. A lelkiismeretem nyugodt…

Sokan azt hangoztatják, hogy az értékpapír piacra befektetni kockázatos. Mások szerint az értékpapír piac a legkevésbé kockázatos. Most kinek van igaza?

Induljunk a kályhától. Amikor egy t?zsdén forgó cég egy részvényét megvásároljuk, akkor ezzel az adott cégnek – a részvény képviselte arányban – tulajdonosai leszünk. Innent?l miénk a gyár, a légitársaság, a bank, stb. – a részvény értékének (általában szerény) arányában. Ezeket a résztulajdonokat adhatjuk-vehetjük a t?zsdén a pillanatnyi árfolyamnak megfelel?en.

Mi befolyásolja a részvények árfolyamát? Ezt alapvet?en a kereslet és a kínálat szabja meg – ha valamelyik cég részvénye divatos lesz, mert jó hírek terjednek róla, (például kiváló lett a negyedéves mérlegük, nagy siker lett az új modelljük vagy megnyerték a kupát), akkor felmegy az ára. Ha valami rossz hír van velük kapcsolatban, (lecsukták az igazgatót sikkasztás miatt, megbukott az új modelljük, kikaptak az utolsó meccsükön) akkor lemennek az árfolyamok.

Ha ránézünk egy részvényindex id?beli diagramra, ami egy-egy piac részvényeinek súlyozott összege, akkor láthatjuk, hogy a görbék bár láthatólag felfelé haladnak, id?közben fel-le rángatóznak. Miért van ez így?

A részvény a cég valódi értékét tükrözi. Milyen igazából egy cég értéke? Egy jól m?köd? cég értéke folyamatosan n?: szorgalmasan dolgoznak, új termékeket, szolgáltatásokat fejlesztenek, termelik a pénzt. Ennek egy részét osztalékként kifizetik a részvényeseknek, másik részét visszaforgatják: befektetik, új gépeket vesznek, új gyárakat építenek – ezzel n? a cég értéke, n? a részvények értéke is. Csak az a baj, hogy pontosan senki sem tudja megmondani mennyi is ez a valódi érték.

És itt kezd?dik a t?zsdepszichológia: egyszer csak elterjed a hír a Bársony M?vek remek cég. Sokan vesznek a részvényeikb?l – feljebb megy az árfolyama. Erre sokan mondják: ugye milyen jó cég ez, hogy megy felfelé az árfolyama: vegyünk mi is. Persze az árfolyam tovább emelkedik. És ez így megy addig, amíg a Bársony részvények nyilvánvalóan irreálisan magas árfolyamot érnek el. És akkor mindig akad valaki, aki elkiáltja magát: Meztelen a király! – A Bársony M?vek túlértékelt! És akkor mindenki meg akar szabadulni a részvényeit?l, az árfolyamok pedig lezuhannak. Akkor persze egy id? után mindig akad valaki, aki rájön: egészen jó kis cég ez és a részvényeinek árfolyama nagyon alacsony. És ezzel elindul a hullámvasút következ? menete.

Mit csinált maga a cég miközben részvényeinek árfolyama megjárta a mennyet és a poklot? Semmi különöset, tették a dolgukat: a munkások sz?tték a kelmét, a fejleszt? mérnökök új szebb mintákat kreáltak, már heute cuture tervez?knek is szállítanak és elkészült az új üzemcsarnok is. Amikor lezuhant a cég túlértékelt részvényeinek árfolyama hirtelen gyengébb min?ségben és kevesebbet dolgoztak a cég munkásai? Hirtelen megbutultak a mérnökeik? Összeomlottak a gyártócsarnokok? Kevesebb profit lett hirtelen a bársony piacán? – Egyik sem.

Ezért a részvény piacon a befektet?k két különböz? koncepciót testesítenek meg.

Az egyik befektet?i magatartás a rövidtávú spekuláns. Mindig azt nézi éppen minek fog felmenni-leesni az árfolyama rövidtávon (10 perc, 1 nap, pár nap, 1-2 hónap fajtájuktól függ?en).

A másik fajta a hosszútávú befektet?. ? valóban hosszútávon – vagy akár örökre – befektet? társa akar lenni egy perspektivikus cégnek. Ilyenkor a pillanatnyi vételi ár szinte lényegtelen, a lényeg hogy a cég hosszú távon jól dolgozzon. Ha ma egy Coca-Cola részvényt veszünk, sosem tudhatjuk, hogy holnap mi lesz az értéke, de abban biztosak lehetünk, hogy 10-20 éves távban remekül fog felfelé menni az értéke.

Azt kell látni, hogy hosszú távon a befektet?k sokkal sikeresebbek. A spekulánsok sok szempontból szerencsejátékosok. Amikor hosszútávú megtakarítási programokat indít az ember, akkor nagyon lényeges, hogy ne spekulációkra bízza az ember a pénzét. Az még elmegy, hogy az ember 20 évesen elkártyázza minden pénzét, de 55 évesen már nem célszer? rulettre felrakni a jövend? nyugdíjunkat…

Nos nézzük, akkor mi van, ha ilyen hosszútávú befektet?i szemmel vásárolunk értékpapírokat. Nézzük meg ezt a szép ábrát, rendkívül tanulságos!

S&P 500 sokéves átlaghozam

A fenti ábra az amerikai t?zsde S&P 500-as indexe alapján az mutatja, hányszor és mekkora átlaghozamokat lehetett realizálni átlagosan az USA értékpapír piacán. (Az S&P 500 a “Standard & Poor 500? index rövidítése. Ezt az indexet 500 részvény alapján számítják, így átfogó képet ad az amerikai részvénypiac állapotáról, hozamairól.)

Mint látható az elmúlt 72 évben 17 olyan év volt, amikor teljesen átlagos portfolióval veszthettünk és 55 olyan év volt, amikor nyerhetett. Az átlag 12,8%. Dollárban.

Ha rátekintünk az ábrákra, akkor rögtön láthatjuk, hogy miért van az, hogy aki hosszú távú befektet?ként, még teljesen átlagos portfolióval is szinte biztosra mehetett, hogy nyer. Másrészt az is látszik, hogy aki rövidtávra spekulál, minden további nélkül elveszíthette a pénzének akár a felét is.

Most akkor kockázatos az értékpapír alapú befektetés vagy sem?

Ez attól függ. Az adatokból ez már matematika, hogy mire számíthatunk.

Ha 1-2 évre indítunk ilyen befektetést akkor kb. 25% esélyünk van arra, hogy kevesebb pénzünk lesz a végén, mint amit beraktunk. Kb. 5% eséllyel csak a felét kapjuk meg a berakott pénzünknek. Viszont kb. 12% esélyünk van arra, hogy a dupláját kapjuk meg.

Hosszú távon, 20 évre viszont már gyakorlatilag nulla az esélye, hogy t?két veszítsünk. Mivel a hosszú id? nem csak megszépít, de ki is átlagol, a befektet?k 95%-nak 11% és 15% közti évi hozama lesz és ez nem kevés. 11%-nál 20 év alatt a pénzünk nyolcszorosát, 15%-nál a tizenhatszorosát kapjuk meg.

Mivel lehet egy hosszútávú befektetést biztonságossá tenni?Ennek három alapvet? eszköze van.

Az egyik a kockázatok porlasztása. Nem egy részvényt vásárolunk, hanem sokból egy keveset. Így ha valamelyik cég bajba is kerülne, ez nagy veszteséget nem okoz. Erre ma már kifinomult módszerek vannak.

A második a jogi helyzet optimalizálása. Ez szép és elegáns megfogalmazása annak, hogy a befektetéseinket úgy intézzük, hogy azok jövedelme után a lehet? legkevesebbet veszítsük el adók, illetékek stb. formájában.

A harmadik eszköz a folyamatos menedzselés. 20 év hosszú id?, ez alatt sok minden történhet. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan a befektetés portfolióját úgy alakítjuk szakember segítségével, hogy az mindig az optimális legyen. Olyan ez, mint a fociban. Az üres pályán is szinte lehetetlen az egyik kapuból úgy kirúgni a labdát, hogy pont a másikba menjen ( ez meccsen évtizedenként egyszer szokott sikerülni…) Ugyanakkor egy óvodás is képes a labdát szépen végigvezetgetni a pályán egyik kaputól a másikig.

Remélem, hogy sikerült egy kicsit megvilágítani ezt a bonyolult témát.

Végezetül azért felvetnék egypár kényes kérdést: Kinek áll érdekében az, hogy Ön kedves olvasó elhiggye, a hosszútávú értékpapír alapú befektetések nem biztonságosak?

Röviden felsorolom:

A bankoknak – akkor ugyanis elvinné a „biztos” bankszámláról a pénzét. (Megjegyzem a bankok pontosan így keresnek rekordprofitokat – Ön berakja a pénzét alacsony „biztos” kamatra a bankba, ?k meg az értékpapírpiacon és a gazdaságban megforgatják. )

Az államnak – az állam szeretné, ha Ön kedves olvasó államkötvényekbe rakná a pénzét. A részvények ennek a konkurenciái – el is próbál az állam mindenkit riasztani – törvények útján, vagy csak propagandával – ett?l.

A kereskedelem – ha Ön elhiszi, hogy a megtakarítások nem biztonságosak és ráadásul nem is hoznak jól, akkor semmi akadálya annak, hogy most rögtön elköltse náluk minden pénzét. És ez nekik remek. Hát még ha arra is rá tudják venni, hogy hitelekbe verje magát!

Ingatlan beruházók – ha Önt meg lehet gy?zni, hogy az elvont értékpapírok helyett a megfogható falakba fektessen (most, hogy az a fal mib?l és hogyan épült tekintsünk el) akkor nekik nyert ügyük van.

Szóval kinek érdeke meggy?zni Önt, hogy a hosszútávú értékpapír alapú befektetések nem biztonságosak? Praktikusan mindenkinek – saját magát kivéve. Mert, ha komoly pénzeket akar összerakni, hogy komoly célokat valósítson meg, akkor ez a legjobb út.

Csakhogy van egy aprócska prücök: mégpedig hogy nálunk csak kb. 21 éve van kapitalizmus és annak is eddig f?ként a szemetét láttuk. De azért el kellene gondolkodni rajta, hogy azokban az országokban, ahol régóta és folyamatosan kapitalizmus van, miért ilyen formákban van a családi megtakarítások dönt? része?