A pénzt? A pénzért kapható tárgyakat, élményeket? A tárgyakkal, élményekkel megszerezhetö érzéseket? Pótolható-e pénzzel, ajándékokkal a szeretet?
Nézze meg a karácsonyt!
A SZERETET ÜNNEPE. Micsoda gyönyörü, fennkölt kifejezés.
És mi mit teszünk? Ajándékok után rohangálunk, mert ebben az ostoba fogyasztói társadalomban azt nevelik belénk a folyton-folyvást szemünk elé kerülö plakátok, reklámok, hogy az ünnep csak akkor lesz fényes, ragyogó, ha sokba kerül. Söt ezt tegye meg erején felül is, akár kölcsönböl. Szeretet-e a karácsonyi nagybevásárlás? És mi lesz jövöre? És azután? És az elkövetkezö hét évben?
Én is ezt hittem. Azt hittem, hogy roskadásig kell zsúfolnom az ünnepi asztalt olyan különleges ételekkel, italokkal, édességekkel, amiket hétköznapra soha eszembe nem jutna megvenni és az asztalra tenni.
Aztán jönnek az ünnepi magazin-számok csodásabbnál csodásabb, és ennek megfelelöen bonyolult és idöigényes ünnepi menükkel. És milyenek vagyunk? Beleszeretünk valamelyikbe –persze, amelyik nekünk a legszimpatikusabb, és egyáltalán nem biztos, hogy egy családi szavazáson nyert volna- és elhatározzuk, hogy meglepjük vele a szeretet jegyében a családunkat.
Micsoda óriási hiba volt így gondolkodni és cselekedni!
Nekem volt egy karácsonyom pár éve. Úgy alakult, hogy nem volt idöm, energiám, hogy ajándékok után nézzek a kislányomnak. Ezért -a lelkiismeretfurdalásomtól vezérelve- a téli szünetük két hete alatt szinte éjjel-nappal társasoztunk, lapultunk az ágyban, kuncogtunk, beszélgettünk – együtt voltunk! Olyan boldogságot, amit ekkor soha de soha nem láttam még a szemében, a kicsi lelkében. Az Ö boldogságát látva, érezve és átélve én is még lelkesebbé váltam, és még többet tudtam adni. Hiszen Ö azt kapta, ami neki a legfonosabb: ENGEM és az idömet!
Jó az, ha képesek vagyunk napokat, heteket tölteni az ünnepi készülödéssel, és a végén, amikor igazán ragyogni és sugározni kellene a szeretetet, már fáradtak, kimerültek vagyunk, és arra nem marad erönk, hogy odafigyeljünk a szeretteinkre, mert a fáradtság miatt már csak arra tudunk gondolni, hogy vízszintbe helyezhessük magunkat, és pihenhessünk, alhassunk – hiszen a dolgunkat elvégeztük.
És hol a szív?
Mi lett a valódi szeretettel?
Hova közhelyesítették, hova lett a varázsa, az igazi jelentése, a valódi tartalma, amikor elöfordulhat, hogy a szeretet, a szimpátia kifejezése mindössze egy gombnyomás, egy kattintás, egy aprócska kézmozdulat. Megjegyzem én is használom a lájkolást, és biztosan Ön is, mert egy egyszerü módja lett a vélemény kifejezésének és közhírré tételének.
De! Mennyire öszinte ez a tett? Vagy Önnel is elöfordult már, hogy mégsem kattintott rá, mondva, hogy mit szólnának ehhez a többiek? Szóval azért szeretek illetve kedvelek valamit, mert tényleg, a szívem legmélyén is így gondolom, és minden fórumon vállalom is ezt az érzelmet és a véleményemet, vagy az vezérel, hogy az micsoda elökelö és sikkes dolog bizonyos médiumok olvasójának, követöjének és lájkolójának lenni.
Vállalja Ön is az érzelmeidet. Soha ne szeressen vagy kedveljen valamit csak azért mert az sikk, és mások szemében ez jó pontot jelent.
SZERETLEK!
Egy szó, aminek a csengésére, ízére kimondhatatlanul vágyunk, hallgatnánk minden percben, minden órában, nap nap után, legyünk bár férfiak, nök, gyerekek, fiatalok, idösek.
S tudjuk, hogy ki kell érdemelni. Tenni kell érte, adni kell érte valamit, ára van, ámbár a legkönnyebben megfizethetö ára: maga a szeretet, a szeretet kimutatása, odaadása, anélkül, hogy bármit is várnánk cserébe. Mégis sokkal-sokkal többet kapunk belöle vissza, mint amennyit adunk, söt minél többet adunk belöle önzetlenül, annál több érkezik vissza hozzánk. Ugye milyen egyszerü és könnyen megfizethetö?
A legmeghatóbb, ahogy a csemete vágyik a szülei szeretetére és figyelmére. Ideális helyzetben ez magától értetödö és kölcsönös. Rémisztövé akkor válik, amikor a gyermek a „szeretet” és a figyelem elnyeréséért arra is képessé válik, hogy önmaga ellen forduljon, és ezt akár fizikai, akár szellemi, akár lelki bántalmazás útján is, de megkapja.
Rajtunk múlik. Csak és kizárólag rajtunk, szülökön, hogy milyenek lesznek a fiatalok, akiket képesek vagyunk bírálni, noha ök is példákat látva és utánozva tanulnak, fejlödnek, alakulnak. ök a mi tükreink. Ha nem tetszik bennük valami, elöször magunkon kell változtatnunk, mert ök csak követnek bennünket.
SZERESS!
Ha az Ön szíve szeret, az a legtöbb mit adhat!
Mondja el! Szóból ért az ember. Soha ne halogassa, mert ha nem teszi meg, egyszer eljön az a pillanat, hogy már nem teheti meg, és akkor csak az önmarcangolás marad, és azon fog bánkódni, hogy miért is nem mondta el valakinek az érzelmeit, az érzéseit, hogy szeret, hogy szereti Öt..
És végül, de nem utolsósorban, a szeretet kifejezése lehet az is, és ragyogó karácsonyi ajándék, ha elindít egy gondoskodás programot a családja, a szerettei, vagy akár saját maga részére. Ennek az értéke most megbecsülhetetlen, amikor pedig odaér, hogy egyetemre megy a gyermeke esetleg unokája és nem kell választania, hogy a képességei szerint tanulhasson tovább, vagy az Ön pénztárcája szerint, hogy álmodja az életét vagy éli az álmait, hogy nyugdíjasként azon kell gondolkodnia, hogy elinduljon-e a csirkefarhátért a 3 átszállással és másfél órai úttal elérhet? hypermarketbe, vagy csak kiugrik csirkemellért és csirkecombért a sarkonlév? baromfiboltba, akkor ennek az értéke felbecsülhetetlenné válik.
Hatékony pénzügyi szokásokat és
Meghitt, Boldog Karácsonyt Kívánok!
Pages: 1 2
Posted in 
Tags: 
