Amikor svédországi emberünk – nevezzük Johan Engbergnek – úgy érezte, eleget dolgozott már életében, elhatározta, hogy visszavonul. Mivel hazájában nincs megszabott nyugdíjkorhatár, de idöskori ellátás csak 61 éves kor után jár, Johan a hatodik iksz betöltése után intett búcsút foglalkozásának.

Ekkorra már pontosan tudta, mekkora lesz a nyugdíja. (Svédországban egy átlagos nyugdíjas legalább 14 ezer koronát – 300 ezer forintnak megfelelö összeget – kap havonta.) A postás ugyanis évröl évre kézbesítette neki azt a narancssárga borítékot, amelyben az állam értesíti öt arról, idöskorában havonta mekkora összegü ellátásra számíthat.

Ahogy honfitársaitól, Johan Engberg adózott jövedelméböl is 18,5 százalék nyugdíjjárulékot vontak le. Ebböl 16 százalék az állami kasszába vándorolt – és értéke Svédország nemzeti jövedelmének arányában változott -, a maradék 2,5 százalék pedig emberünk úgynevezett prémiumszámláját gazdagította. A munkában töltött évek mellett azzal is nyugdíjjogosultságot lehet szerezni, ha valaki otthon marad gyermeket nevelni, katonai szolgálatot teljesít vagy felsöfokú tanulmányokat folytat.

A híres-neves skandináv jóléti állam további lehetöségekkel is kecsegtette Johan Engberget – 65 éves kora után garantált minimálellátásban részesülhet, és jogosult lesz az úgynevezett házfenntartási kiegészítésre. Leginkább azonban azt a mondatot szerette országa társadalombiztosítási tájékoztatójában, amely szerint mindazon svéd idösek életfenntartási támogatást kapnak, akiknek nyugdíja olyan alacsony összegü, “hogy abból nem lehet méltó színvonalon élni”.

Magyarország legismertebb “svéd” nyugdíjasa Péterffy Árpád. A professzor évtizedekig vezette a debreceni szívsebészetet, és közben a stockholmi Karolinska Intézetben, majd Linköpingben is operált. Ezért – 25 éves magyar munkaviszonya, valamint 36 svéd szolgálati éve – alapján remek összehasonlítási alapja van a két nyugdíjrendszerröl.

Svédországból háromféle ellátást folyósítanak neki. Kap egy alacsony összegü “népi nyugdíjat”, a szolgálati évei alapján kiszámított járadéka viszont olyan jelentös összeg – két és félszerese a magyar nyugdíjának -, hogy böven fedezi a megélhetését. “Zsebpénzként” pedig a magánnyugdíjpénztárától kap kiegészítést. Svéd nyugdíja annak ellenére is alig marad el korábbi fizetésétöl, hogy adóznia kell utána.

Az északi országban a téma nem annyira átpolitizált, mint Magyarországon; erre utal, hogy idén elöször csökkent a professzor svéd nyugdíja. A társadalmi szolidaritás náluk arra is kiterjed, hogy az idösebb nemzedékek is részt vállalnak a nehezebb idök terheiböl.

Jelentkezem, mert én szeretnék elegendö nyugdíjat, és tudom, hogy ez csak akkor lesz, ha megteremtem magamnak!!