…, hogy az els? számú legbiztosabb módja annak, hogy megkett?zze a pénzét az, hogy összehajtja.
De akkor a … befektetési alap a második.
Minden alkalommal, amikor zökkennek a világ értékpapír piacai, kemény kritikát szoktam kapni: hogyan ajánlhatom a családoknak jó lelkiismerettel az ilyen típusú befektetéseket, amikor most is elúszott egyik napról a másikra a tartalék pénzük 10, 20, vagy még nagyobb százaléka. A lelkiismeretem nyugodt.
Sokan azt hangoztatják, hogy az értékpapír piacra befektetni kockázatos. Mások szerint az értékpapír piac a legkevésbé kockázatos. Most kinek van igaza?
Induljunk a kályhától. Amikor egy t?zsdén forgó cég egy részvényét megvásároljuk, akkor ezzel az adott cégnek – a részvény képviselte arányban – tulajdonosai leszünk. Innent?l miénk a gyár, a légitársaság, a bank, stb. – a részvény értékének (általában szerény) mértékében. Ezeket a résztulajdonokat adhatjuk-vehetjük a t?zsdén a pillanatnyi árfolyamnak megfelel?en.
Mi határozza meg egy részvény árfolyamát? Ezt alapvet?en a kereslet és a kínálat szabja meg – ha valamelyik cég részvénye divatos lesz, mert jó hírek terjednek róla, (például kiváló lett a negyedéves mérlegük, nagy siker lett az új modelljük vagy megnyerték a kiállítás nagydíját), akkor felmegy az ára. Ha valami rossz hír van velük kapcsolatban, (lecsukták az igazgatót sikkasztás miatt, megbukott az új modelljük, visszahívták áruikat a piacról) akkor lemennek az árfolyamok.
Ha ránézünk egy részvényindex id?beli diagramjára, ami egy-egy piac részvényeinek súlyozott összege, akkor láthatjuk, hogy a görbék bár láthatólag felfelé haladnak, id?közben fel-le ugrálnak. Miért van ez így?
A részvény a cég valódi értékét tükrözi. Milyen igazából egy cég értéke? Egy jól m?köd? cég értéke folyamatosan n?: szorgalmasan dolgoznak, új termékeket, szolgáltatásokat fejlesztenek, termelik a pénzt. Ennek egy részét osztalékként kifizetik a részvényeseknek, másik részét visszaforgatják: befektetik, új gépeket vesznek, új gyárakat építenek – ezzel n? a cég értéke, n? a részvények értéke is. Csak az a baj, hogy pontosan senki sem tudja megmondani mennyi is ez a valódi érték.
És itt kezd?dik a t?zsdepszichológia: egyszer csak elterjed a hír a Bársony Rt remek cég. Sokan vesznek a részvényeikb?l – feljebb megy az árfolyama. Erre sokan mondják: ugye milyen jó cég ez, hogy megy felfelé az árfolyama: vegyünk mi is. Persze az árfolyam tovább emelkedik. És ez így megy addig, amíg a Bársony részvények nyilvánvalóan irreálisan magas árfolyamot érnek el. És akkor mindig akad valaki, aki elkiáltja magát: Meztelen a király! – A Bársony Rt túlértékelt! És akkor mindenki meg akar szabadulni a részvényeit?l, az árfolyamok pedig lezuhannak. Akkor persze egy id? után mindig akad valaki, aki rájön: egészen jó kis cég ez és a részvényeinek árfolyama nagyon alacsony. És ezzel elindul a hullámvasút következ? menete.
Mit csinált maga a cég miközben részvényeinek árfolyama megjárta a mennyet és a poklot? Semmi különöset, tették a dolgukat: a munkások sz?tték a kelmét, a fejleszt? mérnökök új szebb mintákat kreáltak, már heute cuture tervez?knek is szállítanak és elkészült az új hímz?m?hely is. Amikor lezuhant a cég túlértékelt részvényeinek árfolyama hirtelen gyengébb min?ségben és kevesebbet dolgoztak a cég munkásai? Hirtelen megbutultak a mérnökeik? Összeomlottak a m?helyek? Kevesebb profit lett hirtelen a bársony piacán? – Egyik sem.
Ezért a részvény piacon a befektet?k két különböz? koncepciót testesítenek meg.
Az egyik befektet?i magatartás a rövidtávú spekuláns. Mindig azt nézi éppen minek fog felmenni-leesni az árfolyama rövidtávon (10 perc, 1 nap, pár nap, 1-2 hónap fajtájuktól függ?en).
A másik fajta a hosszútávú befektet?. ? valóban hosszútávon – vagy akár örökre – befektet? társa akar lenni egy perspektivikus cégnek. Ilyenkor a pillanatnyi vételi ár szinte lényegtelen, a lényeg hogy a cég hosszú távon jól dolgozzon. Ha ma egy Coca-Cola részvényt veszünk, sosem tudhatjuk, hogy holnap mi lesz az értéke, de abban biztosak lehetünk, hogy 10-20 éves távban remekül fog felfelé menni az értéke.
Azt kell látni, hogy hosszú távon a befektet?k sokkal sikeresebbek. A spekulánsok sok szempontból szerencsejátékosok. Amikor hosszútávú megtakarítási programokat indít az ember, akkor nagyon lényeges, hogy ne spekulációkra bízza az ember a pénzét. Az még elmegy, hogy az ember 20 évesen elkártyázza minden pénzét, de 55 évesen már nem célszer? rulettre felrakni a jövend? nyugdíjunkat.
Nos nézzük, mi van akkor, ha ilyen hosszútávú befektet?i szemmel vásárolunk értékpapírokat. Nézzük meg ezt a szép ábrát, rendkívül tanulságos!
A fenti ábra az amerikai t?zsde S&P 500-as indexe alapján az mutatja, hányszor és mekkora átlaghozamokat lehetett realizálni átlagosan az USA értékpapír piacán. (Az S&P500 a “Standard & Poor 500 index rövidítése. Ezt az indexet 500 részvény alapján számítják, így átfogó képet ad az amerikai részvénypiac állapotáról, hozamairól.)
Mint látható az elmúlt 72 évben 17 olyan év volt, amikor teljesen átlagos portfolióval veszthettünk és 55 olyan év volt, amikor nyerhetett. Az átlag 12,8%. Dollárban.
Ha rátekintünk az ábrákra, akkor rögtön láthatjuk, hogy miért van az, hogy aki hosszú távú befektet?ként, még teljesen átlagos portfolióval is szinte biztosra mehetett, hogy nyer. Másrészt az is látszik, hogy aki rövidtávra spekulál, minden további nélkül elveszíthette a pénzének akár a felét is.
Most akkor kockázatos az értékpapír alapú befektetés vagy sem? Ez attól függ. Az adatokból ez már matematika, hogy mire számíthatunk.
Ha 1-2 évre indítunk ilyen befektetést akkor kb. 25% esélyünk van arra, hogy kevesebb pénzünk lesz a végén, mint amit beraktunk. Kb. 5% eséllyel csak a felét kapjuk meg a berakott pénzünknek. Viszont kb. 12% esélyünk van arra, hogy a dupláját kapjuk meg.
Hosszú távon, 20 évre viszont már gyakorlatilag nulla az esélye, hogy t?két veszítsünk. Mivel a hosszú id? nem csak megszépít, de ki is átlagol, a befektet?k 95%-nak 11% és 15% közti évi hozama lesz és ez nem kevés. 11%-nál 20 év alatt a pénzünk nyolcszorosát, 15%-nál a tizenhatszorosát kapjuk meg.
Mivel lehet egy hosszútávú befektetést biztonságossá tenni? Ennek három alapvet? eszköze van.
Az egyik a kockázatok porlasztása. Nem egy részvényt vásárolunk, hanem sokból egy keveset. Így ha valamelyik cég bajba is kerülne, ez nagy veszteséget nem okoz. Erre ma már kifinomult módszerek vannak.
A második a jogi helyzet optimalizálása. Ez szép és elegáns megfogalmazása annak, hogy a befektetéseinket úgy intézzük, hogy azok jövedelme után a lehet? legkevesebbet veszítsük el adók, illetékek stb. formájában.
A harmadik eszköz a folyamatos menedzselés. 20 év hosszú id?, ez alatt sok minden történhet. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan a befektetés portfolióját úgy alakítjuk szakember segítségével, hogy az mindig az optimális legyen. Olyan ez, mint a fociban. Az üres pályán is szinte lehetetlen az egyik kapuból úgy kirúgni a labdát, hogy pont a másikba menjen ( ez meccsen évtizedenként egyszer szokott sikerülni.) Ugyanakkor egy óvodás is képes a labdát szépen végigvezetgetni a pályán egyik kaputól a másikig.
Remélem, hogy sikerült egy kicsit megvilágítani ezt a bonyolult témát.
Végezetül azért felvetnék egypár kényes kérdést: Kinek áll érdekében az, hogy Ön kedves olvasó elhiggye, a hosszútávú értékpapír alapú befektetések nem biztonságosak?
Röviden felsorolom:
- A bankoknak – akkor ugyanis elvinné a “biztos” bankszámláról a pénzét. (Megjegyzem a bankok pontosan így keresnek rekordprofitokat – Ön berakja a pénzét alacsony “biztos” kamatra a bankba, ?k meg az értékpapírpiacon és a gazdaságban megforgatják.
- Az államnak – az állam szeretné, ha Ön kedves olvasó államkötvényekbe rakná a pénzét. A részvények ennek a konkurenciái – el is próbál az állam mindenkit riasztani – törvények útján, vagy csak propagandával – ett?l.
- A kereskedelem – ha Ön elhiszi, hogy a megtakarítások nem biztonságosak és ráadásul nem is hoznak jól, akkor semmi akadálya annak, hogy most rögtön elköltse náluk minden pénzét. És ez nekik remek. Hát még ha arra is rá tudják venni, hogy hitelekbe verje magát!
- Ingatlan beruházók – ha Önt meg lehet gy?zni, hogy az elvont értékpapírok helyett a megfogható falakba fektessen (most, hogy az a fal mib?l és hogyan épült tekintsünk el) akkor nekik nyert ügyük van.
Szóval kinek érdeke meggy?zni Önt, hogy a hosszútávú értékpapír alapú befektetések nem biztonságosak? Praktikusan mindenkinek – saját magát kivéve. Mert, ha komoly pénzeket akar összerakni, hogy komoly célokat valósítson meg, akkor ez a legjobb út.
Csakhogy van egy aprócska prücök: mégpedig hogy nálunk csak kb. 16 éve van kapitalizmus és annak is eddig f?ként a szemetét láttuk. De azért el kellene gondolkodni rajta, hogy azokban az országokban, ahol régóta és folyamatosan kapitalizmus van, miért ilyen formákban van a családi megtakarítások dönt? része?
Ha a témában le szeretne ülni velem beszélgetni, nagy szeretettel várom.
Üdvözlettel:
