Az utóbbi hónapokban Magyarországon nagy lendülettel, nagy változások indultak a „szociális ellátó rendszerekben” – magyarul az egészségügyben és a nyugdíjrendszerben.
Már most látszik, hogy ezek a változások mindenki életébe, kivétel nélkül nagyon bele fognak gázolni a következ? évtizedben. Ám attól tartok, hogy soha senki nem fogja nekünk ezeket a “reformokat” érthet?en és logikusan elmagyarázni.
A nyugdíjrendszer kilátásait és lehet?ségeit már egy kicsit körbejártam korábbi írásaimban. Ha megengedi, most elmondom, hogy milyen gondolatok fordultak meg az egészségügyr?l –nem csak- az én fejemben.
Változatlanul igaz az, hogy politikusok mindig imádnak olyan dolgokat csinálni, amivel a választópolgároknak a kedvében járhatnak, például autópályát, utakat átadni, kórházat, uszodát avatni és nyugdíjat emelni, vagyis adni, adakozni. Ilyenkor népszer?ek, és elismeréssel szólnak róluk az emberek.
Ám el?fordul(t), hogy nem számolnak az államkassza lehet?ségeivel. Nem teszik föl azt a kérdést, hogy: Telik nekünk erre? És ha igen, akkor: mib?l?
S?t gyakran minden pénzügyi korlátot túllépnek, hiszen id?nként gondolkodás nélkül el is adósítják az államot, csak azért, hogy adakozó szenvedélyüket kiéljék. És ekkor jelentkeznek az els? bajok: a pénz elfogy és minden adósságot meg kell adni.
A mai magyar demográfiai helyzet tényei:
- egyre kevesebb gyerek születik,
- ?k egyre kés?bb állnak majd munkába, viszont
- egyre több id?s embert kell eltartani.
És mit hoznak ezek a tendenciák? Óriási gondokat az egészségügyi ellátásban és a nyugdíjrendszerben.
Kevesebb dolgozó kevesebb egészségügyi- és nyugdíjjárulékot fizet, és ebb?l egyre több id?s embert kell ellátni és a nyugdíjakat fizetni. És mára a helyzet tarthatatlanná vált.
Elérkezett az a pillanat, amikor már nem szabad továbbra is homokba dugni a fejünket. El?állt az a helyzet, amikor hosszú el?jegyzési határid?vel m?tétre vagy kezelésre várva legszívesebben sikítanánk: Nekem már ez sem jár?
Nos: Járni jár, csak nem jut!
És milyen megoldások kínálkoznak? Innent?l kezdve kivétel nélkül mindenki fizessen minden egészségügyi ellátásért, a nyugdíját meg mindenkinek megfelezzük.
Lehetne, de… Elemezve a való helyzetet, azt hiszem hiú ábránd azt remélni, hogy ma délután valaki kiáll, és ezt megteszi, bár az igazán becsületes megoldás ez lenne.
Ehelyett a valóság: Eddig az egészségügyi ellátás mindenkinek járt – akár fizetett járulékot akár nem. A törvények lehet?vé tették, hogy milliós nagyságrendben úgy is járt egészségügyi ellátás és nyugdíj embereknek, hogy egész életükben egyetlen forint adót vagy járulékot sem fizettek. Ilyen csoport például az ?stermel?k, …
Most azonban süllyed a hajó, és igyekszünk tömködni a lyukakat. Legalább mostantól fizessen mindenki járulékot, vagy fizessen az ellátásért.
Ez lehetne a megoldások egyike, ám van vele egy “aprócska” gond. Már a nyakunkig ér a víz.
Mi volt eddig az egészségügyben? Egy bizonyos ellátás mindenkinek ingyen járt. Akinek ez nem felelt meg, az elment egy magánorvoshoz, vagy magánkórházhoz, és fizetett. Azt is megtehette, hogy kötött egy speciális egészségbiztosítást és ennek keretében egy magánkórházi, akár osztrák, vagy svájci kórházi ellátást kapott.
A gyakorlatban azonban az ingyenes ellátást elég jónak és színvonalasnak találták, és dönt? többségében a rászorulók oda is fordultak. Magánorvost az emberek nem kerestek és fogadtak tömegesen. A speciális egészségügyi biztosításokat nagyon kevesen kötötték meg.
Mi erre a válaszlépés, amit napjainkban is látunk: lerontjuk mesterségesen(!) az ingyenes egészségügyi szolgáltatás színvonalát! És az eredmény: egyrészt ez a lerontott színvonalú ellátás olcsóbb, másrészt egyre több olyan ember lesz, aki nem ezt veszi igénybe, hanem elmegy a magángyógyításba és inkább fizet, de a magasabb színvonalat választja. Ám ezek az ellátások az államnak már nem kerülnek semmibe!
Micsoda ötlet! Addig rontjuk a színvonalat, amíg a befolyó járulékok összege már elegend? a rendszer finanszírozásához.
Persze ezt mindenki teljes mellszélességgel kiállva tagadja. Ráadásul nagy gyakorlattal, módszeresen és apránként, teszik tönkre a színvonalat. Összevonnak kórházakat… Jön a túlzsúfoltság… Csökken az orvosok, n?vérek, létszáma… Képtelenség a sok munkát elvégezni és f?leg finanszírozni!Halasztják a m?téteket. Már éves listák is léteznek!!
És ha élni akarunk, akkor mit teszünk? Igen. Inkább fizet?sen is, de megm?ttetjük magunkat, mert képtelenek vagyunk kivárni, amíg sorra kerülünk. (Mert ilyenkor rájövünk, hogy az életünk és az egészségünk a legfontosabb.) És hogy hol? A kórházak által a fizet?képes ellátás részére bérbe adott a m?t?kben!
Ez a rendszer a világban nem ismeretlen. De nálunk? Most már inkább el?bb, mint utóbb nálunk is az lesz. Vagy már az? És alattomos módon err?l bennünket megint nem tájékoztattak! És ez nagy baj. Mostanában mindent a fejünk fölött és mögöttünk intéznek, mintha ránk nem tartozna, bennünket nem érintene.
Nem kell sokat várnunk, és eljön az az id?, amikor kíméletlenül a szemünkbe fogják mondani, hogy ha rossz a szemed, fizess az ellátásért, X összeget! Nem megy? Akkor élj vakon.
Hitetlenkedik? Elhiszem. És nem kívánom, hogy megtapasztalja, hogy igazam van.
Erre a most még hihetetlen veszélyre fel kell készülnünk. Úgy kell rendezi a pénzügyeinket, hogy azt feltételezzük, ha majd betegek leszünk, akkor az állam nem fog majd bennünket ingyen gyógyítani.
És hogy mire készüljünk? Vegyük figyelembe a népesség elöregedési ütemét, vegyük figyelembe az egyre emelked? egészségügyi ellátási költségeket, és tegyük mérlegre mindezt a befizetett egészségügyi járulékok várható összegével. És amit megállapíthatunk: egyensúly csak akkor áll be, ha az ingyenes egészségügyi ellátás a jelenleginél drasztikusan olcsóbb lesz.
És hogy miben bízzunk?
Bízhatunk abban, hogy elüt bennünket valami. Ez viszonylag gyors és fájdalommentes megoldás. Cinikusan azt is mondhatnám, hogy ez a legolcsóbb egészségügyi ellátás: ha be sem kerülünk a gépezetbe. (Megjegyzem ezt a megoldást senkinek nem kívánom.)
Bízhatunk abban, hogy vasból vagyunk és sohasem leszünk betegek. Van –nem is egy- ilyen ismer?söm.
És ha úgy alakul, hogy mégis lerobbanunk, akkor még mindig bízhatunk abban, hogy az állami egészségügy mégiscsak ingyen meggyógyít!
Ön szerint ezek tükrözik a realitást?
Az én munkám az, hogy pénzügyi terveket készítek. Mindenkinek felhívom a figyelmét arra, hogy ezekbe bizony bele kell kalkulálnunk a jöv?beni egészségügyi költségeket is! Ma már szükséges, hogy erre is tartalékot építsünk fel! Egyetért velem?
És hogy mi módon? Egy korszer? értékpapír alapú megoldással, ami meg?rzi és növeli a megtakarításaink értékét, hogy az mindig összhangban legyen az élethelyzetének megfelel? kiadásokkal.
Ne érje váratlanul a magas számla! Már most gondoskodjon saját betegbiztosításáról.